Galaktika ​300. 13 csillagozás

Burger István (szerk.): Galaktika 300.

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A művek szerzői: Böszörményi Gyula, Parti Nagy Lajos, Hartay Csaba, Pataki Éva, Dragomán György, Burger István, Mund Katalin, Csányi Vilmos, Benedek Szabolcs, Kiss Noémi, Egressy Zoltán, Szabó T. Anna, Vörös István, Darvasi László, Cserna-Szabó András, Bárdos Deák Ágnes, Csaplár Vilmos, Ménes Attila

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika

>!
Metropolis Media, Budapest, 2015
116 oldal · puhatáblás
>!
124 oldal

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

pat P>!
Burger István (szerk.): Galaktika 300.

Hát, azt hiszem erre mondják, hogy érdekes és elgondolkodtató.
Érdekes, mennyire mást taníthatnak a scifi-író képezdében, mint a szépíró-iskolában. (A csak simán fantasztikus, vagy mondjuk mágikus realista novellák nem voltak annyira fájóan disszonánsak.) Fene gondolta volna, hogy milyen távol áll egymástól mégis a sci-fi meg a szépirodalom. Vagy csak nincs olyan magyar szerző, aki mindkettőben járatos? Mert hát nem akarom én itt szapulni szépíróink színét és javát, pláne sokukat teljesen ismeretlenül, de ez a feladat nem feküdt nekik valami nagyon jól.

Böszörményi Gyula novellája talán a kötet fénypontja (komolyan mondom, egész szellemes), de hát azért messze neki van itt legtöbb köze a zsánerhez. Itt még komolyan bizakodtam. A Parti Nagy is egész jó volt, bár nem túl fantasztikus.Hartay Csaba írása már komolyan fájt, aztán Pataki Éva tollából a Banach-terek egészen megvigasztalt. Olvasható, érdekes, matematikáról szól, kifejezetten az értelmesség illúzióját kelti. Dragomán György novellájáról itt most nem szeretnék írni, nem tudom már, hol olvastam, de valószínűleg nem volt ablak a közelben. Burger István valószínűleg egy nagyonifjúkori igenzsengével nevezett (erre nem lehet más magyarázat), ehhez képest Mund Katalin már-már szellemes volt, és dicséretesen rövid. Csányi Vilmos novelláját nem, nem, nem Csányi Vilmos írta, nem akarom (mert őt igen kedvelem, bár szépirodalmi művét nem olvastam, se korábban, se most). Benedek Szabolcs nagyon meta(Galaktika), vigyorogtam. Kiss Noémi és Szabó T. Anna minden, ami miatt a kortársmagyart nem mindig szeretem, és semmi, ami miatt a zsánert igen – de nem lepődnék meg azon sem, ha fél év múlva már csak az ő írásaikra emlékeznék. Egressy Zoltán novellája volt talán a legvalódibb SF a kötetben, időutazás meg furcsa, technikai hangzású szavak, miközben szépirodalmilag is az egyik leginkább stílusban tartott, hogy mondjuk bekezdés közben nincs pont, mert elég a vessző mindenhová, különben még ponyvának nézik, hová vezetne az, és valamennyire benyomásos is volt, de valahogy nem jött át igazán. Vörös Istvánra egy erőteljes nemet tudok mondani, Darvasi László magához képest sok újat nem hozott, de azt legalább a szokásos színvonalán, Cserna-Szabó András egész olvasható volt, az utolsó három novella meg… hagyjuk. Bár kellemes meglepetés volt, hogy Bárdos Deák Ágnes (Kontroll Csoport! :)) ír is.

Azon ke(d)veseknek, akik még mindig velem vannak, elárulom, hány írásra mondanám fenntartások nélkül, hogy tetszett: kettőre.

12 hozzászólás
ViraMors P>!
Burger István (szerk.): Galaktika 300.

Minden jó valamire. Ha másra nem, elrettentő példának!

Becsszó, próbáltam pozitívan hozzáállni, becsszó, azt mantráztam az elején, hogy "én attól még találhatok benne olyan novellát, ami nekem tetszik. És visszagondolva annyira naivnak érzem magam, pedig sosem voltam igazán naiv, és merem azt hinni, hogy azt a keveset is kinőttem már.
Szerintem ezt a számot egyszerűen nem kellett volna a világra szabadítani. De legalábbis nem így kellett volna a világra szabadítani. Volt novella, ami tetszett. Nem sok, de volt. Volt pár, ami egyszerűen hidegen hagyott. De a többség előtt őszinte értetlenséggel állok.
Kb félidőig minden novellához írtam valami kis rövid értékelést, aztán ezt is feladtam. Inkább gyorsan befejeztem a számot. Amíg az első 53 oldalt egy novlla/nap tempóval fogyasztgattam, a maradékot fél napból lezúztam, csak legyünk rajta túúúúúl…

Három írást azért kiemelnék, azt a hármat, amik számomra a végleteket képviselik itten:
Böszörményi Gyula: Isa, por és homou
Az elején kicsit nehezen tettem helyre fejben, hogy most ki, mi, hol, merre, de utána egészen élveztem, az utolsó mondatokkal pedig határozottan ütős darabbá vált.
Kész szerencse, hogy igazából ez az egy novella érdekelt az egész számból. Ez volt a legjobb.

Pataki Éva: Banach-tervek
Egészen tetszett, volt fantázia ebben a törpés-matekos történetben, de igazán a szerkezete tetszett. Tulajdonképpen szerettem volna, ha hosszabb, mert így ez a romantika-szerű szál eléggé beletuszkoltnak hat.

Burger István (Tom Anderson): Új perspektíva
Szerintem ez volt a szám mélypontja. Ha lenne negatív csillag, ráaggatnám. Gondolatolvasó napszemüveg? Komolyan? Arról nem is beszélve, hogy az egész mennyire vázlatosnak és szétszórtnak hat. 11 évesek fogalmaznak így… Ha egy haszállal jobb lett volna, akkor legalább a Viszlát és kösz a halakat utalást értékeltem volna, de így még az is csak rontani tud az összképen.

Végül van még egy halkan, csendben feltett kérdésem: csak nálam vágta ki a biztosítékot az a szó, hogy billentyűzget?

14 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Burger István (szerk.): Galaktika 300.

Ha valami, az egyértelműen kiderült a Galaktika 300. számából, hogy a jó szépírók még nem feltétlenül jó zsánerszerzők. Persze ezt eddig is sejtettük, de azért döbbenetes élmény ennyire direkt módon szembesülni vele.
A novellák többsége nemes egyszerűséggel közepes volt – a következő szavakkal gyakorlatilag mindet jellemeztem: fantáziátlan, ötlettelen, rosszul megírt, nehézkes és legfőképpen: unalmas. Néha ugyan volt díjazható elem a novellában, de valami miatt mégis félrecsúszott az egész – mondjuk, hogy a stílus értelmezhetetlen és élvezhetetlen a zsánerben (ld. Egressy Zoltán); hogy a szerző nem olvasott elég (kettőnél több) sci-fit (ld. Csányi Vilmos), túlművészkedte a dolgot (ld. Csáplár Vilmos) vagy egyszerűen csak túlságosan félvállról vette a feladatot (ld. Parti Nagy Lajos, Dragomán György).
De hogy a jobbakat (a „korrekt” szintet elérőket) is kiemeljem: tetszett, hogy Darvasi László megmaradt annál, amihez biztosan ért; hogy Szabó T. Anna stílusával hatni tudott; és hogy Cserna-Szabó András legalább szórakoztató volt.
Mindent összevetve azért a 18-ból 3 elég siralmas arány.

2 hozzászólás
zamil>!
Burger István (szerk.): Galaktika 300.

Vártam ezt a számot, főleg, hogy jubileumi, és csak magyar írók tollából válogatott novellák.
Sajnos csalódás lett. Nem válogatott novellák, hanem magyar írók vannak felkérve, hogy írjanak sci-fi novellákat (érdekes a névsor). Ez még jó is lenne, ha a sci-fi irodalomból lennének válogatva az írók, de nem. Ahogy a rövid életrajzokat olvastam rá kellett jönnöm, hogy szinte egy író sincs, akinek köze lenne a sci-fihez, nem ez a zsánere. Így elég nehéz feladat elé állították őket, és velünk olvasókkal is kiszúrtak. Biztos vagyok benne, hogy a magyar sci-fi írókat kérik fel sokkal színvonalasabb lett volna a magazin, így sajnos az eddigi leggyengébb szám lett, és ezért lett emlékezetes a 300. kiadás.
A cikkek se voltak az igaziak, viszont mintha kevesebb reklám lett volna (talán).

9 hozzászólás
pwz IP>!
Burger István (szerk.): Galaktika 300.

Most őszintén és komolyan gondolja végig a következő kérésre a választ mindenki, aki elolvasta a Galaktika 300. számát! :)

– Tegye fel a kezét* az, aki a beharangozott kortárs szépíróink neve láttán azt hitte, hogy itt többségében „zsánerügyileg” megfelelő – értsd: sci-fi, vagy abba hajló – novellákat fog olvasni! Hm? :D

Merem remélni, hogy a többség nem tette fel a kezét! :) Ugyanis ezt nem lehet elvárni! :D
Max egy kis „perverz” kíváncsiság még belefér, hogy a többségében sci-fi-újoncok mire képesek ezen a terepen. Mert ez a legtöbb írónak bizony újdonság volt! Akinek nem, (mint pl. Böszörményi) azon azt lehetett is érezni. Ezt mások is kiemelték. Viszont azt is lehetett érezni, hogy ezek az írók azért a novellák terén otthon vannak. Mostanában százasával olvasom a nem-sci-fi novellákat – meg egyébként is sok szép- és „másféle” irodalmat olvasok – úgyhogy talán nálam más az ingerküszöb, mint a zömében sci-fit olvasóknak. Igenis, különleges dolog az, hogy a kortárs szépírók egyáltalán beadták a derekukat, a nevüket adták ehhez a próbálkozáshoz! :) Szinte mindenki a saját kis territóriumán belül próbálta megoldani a feladatot, több-kevesebb sikerrel. Ez nem az ő műfajuk!
Szerintem ez a szám majd csak évekkel – netán évtizedekkel – később lesz igazán kuriózum. Akkor, amikor majd felfedezik a nem csak sci-fit olvasók is ezt a számot…! Talán éppen a Moly.hu adatbázisának köszönhetően! ;D És akkor majd jönnek az olyan kommentek, hogy „jé, nem is tudtam, hogy Darvasi ILYEN Szív Ernőt is írt! Ezt a Galaktikát meg kell szereznem magamnak! :D”

* – aki felteszi a kezét, az még klaviatúrát sem tud ragadni, hogy megírja, hogy feltette a kezét! :)

>!
Metropolis Media, Budapest, 2015
116 oldal · puhatáblás
Spaceman_Spiff IP>!
Burger István (szerk.): Galaktika 300.

Voltak olyan írások, amelyek megpróbáltak sci-fi lenni, ilyen volt Böszörményi Gyula novellája, ami mintha a negyvenes évek amerikai magazinjaiból csöppent volna elénk, ötletében semmi igazán új és erős nem volt, a rejtélyes elemek feloldása után az ember inkább érzi magát kellemetlenül, hogy csak ennyire futotta a szerzőtől. (És muszáj vagyok megjegyezni, hogy a címnek semmi értelme nincsen a novella kontextusában.) Csányi Vilmos A Mester című novellája tipikus példája annak, amikor valaki nem ismeri a sci-fit, és olyasmit ír meg, amit már évtizedekkel korábban üres sablonná koptatott az idő – teszi mindezt nem túl szórakoztatóan. Ugyancsak az avittság és a gyenge megírás jellemzi a lap két munkatársának írásait, ezekre nem is érdemes szót fecsérelni. Egressy Zoltán is valamifajta sci-fit igyekezett írni, olvasás közben viszont két dolog jutott eszembe: egyrészt az egész olyan volt, mintha a Pirx és A halhatatlanság halálának magyar rendezője, Rajnai András egyik filmjét látnám, illetve hogy ezt a fajta stílust az átlagolvasó nem igazán bírja. Nem lennék meglepve, ha sokakban ez az írás is megerősítené azt az elképzelést, hogy a kortárs magyar irodalom élvezhetetlen az egyszerű halandók számára.

Sok írás egyszerűen csak elbagatelizálta a dolgot, és a sci-fit szatirikusan, szinesítő elemként igyekezett felhasználni, ilyen volt Cserna-Szabó idegenekkel találkozó szerelmes kisfiújának, Hartay Csaba „boci esszenciájának” vagy Benedek Szabolcs vámpíros Galaktika számának története. Ezek hol tudtak működni, hol nem, a humor, mint tudjuk, nagyon egyedi jelenség, mindenesetre számomra ezek sem nyújtottak élvezetet. Ott van aztán Vörös István, akit annyiban becsülök, hogy el merte engedni a fantáziáját, még ha ennek az is lett a vége, hogy érthetetlenül összehányt mindenféle sci-fi (?) ötletet egy kupacba. Sok írás nem tudott túllépni azon, hogy a szerző saját „sablonnovellájába” beleillessze a fantasztikumot; ez hol működött, hol nem. Parti Nagy Lajos írása üres és semmitmondó, Dragomán Györgyé túl kevés, Kiss Noémié túlságosan megfoghatatlan – beszéljen még annyira is érdekes témáról – Darvasi Lászlóé túlságosan álomszerű – ha már álomnovella –, Bárdos Deák Ágnesé pedig sokkal jobban emlékeztet egy pszichedelikus látomásra, mint novellára. Pataki Éva matematikusokról szóló írásában lett volna lehetőség, egy erős kezű szerkesztővel fel tudták volna tornászni a minőséget, de még a hitelességét is elveszíti, hiszen olyan bakit vét, amit egy matematikában kicsit is járatos ember is észrevesz. Csaplár Vilmos szösszenetében is éreztem én a potenciált, a művészetről lehet ilyen furcsa módon beszélni, de ez is megmaradt értelmezhetetlennek. Ami számomra talán a legérdekesebb volt, az Szabó T. Anna Rekreációja, amit ugyan kevésnek érzek, de képes erőteljesnek lenni, ami ebben a mezőnyben igencsak szép teljesítmény. A kiadvány egy regényrészlettel zárul Ménes Attilától, és ugyan ennyiből még nem mernék elhamarkodott döntést hozni, de ez az 1956 parafrázis idegenekkel az oroszok helyett számomra nem adott túl sokat – inkább leveszek a polcról egy tényleg 56-ról szóló regényt.

pável >!
Burger István (szerk.): Galaktika 300.

(2019/301. olvasásom)
Erős kihívás volt, lévén be vagyok oltva (lehet, hogy már kiböktem itt-ott) mind a novella, mind a sci-fi ellen.. és mégis, élveztem! Jobbára. Legalábbis Parti Nagy, Csányi, Cserna Szabó és Hartay írásait. A többit meg szeressétek ti. :)

Mortii>!
Burger István (szerk.): Galaktika 300.

Sajnos nem nagyon ismerem ezen írók munkásságát, de a szerzőkről szóló ismertetők alapján lehet, hogy pár névvel megismerkedek a saját stílusában is!
Egyébként volt 1-2 igazán jó történet! Nem volt rossz szám, bár 300-nak kicsit gyenge.

gyuszi64>!
Burger István (szerk.): Galaktika 300.

Tetszik a kötet koncepciója, a kortárs szépírók bevonása az SF&F-be.
Böszörményi Gyula: Igazi, hatásos SF írás, nagyon jó nyitó novellának. Aki szeret elmélkedni, még utólag is elgondolkodhat az emberiség fejlődését végigkísérő megismerési vágy és létfenntartási ösztön kapcsolatáról. (Nem értettem, miért káromkodik lényegében minden beszélő „személy”. Emocionális funkció?)
Parti Nagy Lajos: Ez az írás csak annyira SF&F, mint mondjuk az Átváltozás, vagy egy (térben) közelebbi asszociáció Jókaitól A láthatatlan seb. A novella jól megírt és hiteles (szinte látom magam előtt az Ernst Képtár teremőrét), de itt is nagyon igaz, hogy az SF motívumok a magasirodalmi írásokban inkább eszközként, mint célként jelennek meg (például szó sincs az SF-ben kötelező világépítésről).

És hát ez igaz a kötet többi „erős kezű” novellájára is, amelyek egyébként sem könnyű olvasmányok… Általában jól szerkesztettek és elég jól megírtak, de a többségüknél valamilyen hiányérzetem volt.
És a kötet tartalmaz sajnos „gyenge kezű” írásokat is, sőt néhánynál még azt is éreztem, hogy türelmetlen a szerző. (?) Nem is haladok novellánként.

Végül is két gyöngyszemet találtam (Böszörményi Gyula, Pataki Éva), tetszett több novella (Parti Nagy Lajos mellett Mund Katalin egycsattanós írása, vagy például Kiss Noémié – de ez utóbbi nem sorolható be az SF-be). Ígéretes kezdőnovella lehet Vörös Istváné is.

Néhány művel nem tudtam mit kezdeni (pl. Szabó T. Anna, Cserna-Szabó András), néhányat nem értettem (pl. Bárdos Deák Ágnes, és azt hiszem, másképpen ugyan, de az összeszedettebb Csányi Vilmosé is ilyen volt). És néhányat sajnáltam, pl. Egressy Zoltán írása a felétől nekem túlságosan felpörgött, vagy Burger Istvánét is elkapkodottnak éreztem; ez utóbbiban az egyetlen SF motívumra egy (1) mondatot szán a szerző… Csak asszociációs novellaként említeném – mint kihagyott lehetőséget – a Kozarin professzor koronájá-t.

Az a baj, hogy mi, akik a klasszikus SF-en (és annak az élmezőnyén) nevelődtünk, teljesen mást várunk a zsánertől, mint amit ebben a kötetben kapunk. Mi átlagolvasók általában a külföldi SF csúcsszerzőitől kapunk fordításokat, tőlük is a legjobb(nak tartott) írásaikat. Ők évek, évtizedek óta művelik a témát, csiszolgatják a stílusukat stb., míg ebben a gyűjteményben a legtöbb szerző a korai sci-fi novelláját publikálta, szóval az óhatatlan összehasonlítással csínján bántam, nem lenne korrekt.

Azért van tanulság is: óriási restanciám van magyar sf-novellákból, ideje nekikezdeni a tudatos olvasásuknak.


Népszerű idézetek

pável >!

– A kutya egy hasznos szoftver.

Csányi Vilmos: Ismerkedés

Kapcsolódó szócikkek: kutya
pável >!

Az obszervatórium a Bessel-kráter északi peremén állt, és a kupola által szűrt napfényben úgy ragyogott, mint a mesék kristálypalotái. A Fiú rosszkedve sehogy sem akart múlni. Felcaplatott a salakos sétányon, megállt a csillagvizsgálót ölelő, szemfájdítóan tarka virágágyások mellett, és a zsebébe nyúlt. Jó adag beporzót markolt elő, majd hanyag mozdulattal a növények felé lendítette.
– Nesztek! – mondta. – Kúrjatok!

Böszörményi Gyula: ISA, POR ËS HAMU

virrasztó>!

Nem lehet szeretni azt, aki szétválaszt. Hogy öcsi vajon miért tette ezt, miért akart így együtt maradni velem, máig nem értem. Elfelejtettem megkérdezni tőle. Most meg már nincs kitől. Egy gyilkos különben sem kérdez, őt faggatják, s ha akar, beszél mindenféléket.

Orsolya, a csecsemőnk - Kiss Noémi


Hasonló könyvek címkék alapján

Burger István (szerk.): Galaktika 300 XL
Dragomán György: Rendszerújra
Kelemen Zoltán: Első 21 novella
Csernai Zoltán (szerk.): A hazugság halála
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Gabriel Wolf (szerk.): Robot / ember
Gabriel Wolf (szerk.): Oberon álma
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek
Kleinheincz Csilla (szerk.): SFmag antológia 2011