Galaktika 294 XL 3 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
A művek szerzői: Dale Bailey, Carrie Vaughn, Antal József, Margaret Atwood, Sarah Langan, Arthur C. Clarke, Genevieve Valentine, Jobbágy Tibor, Bob Shaw, A. C. Crispin
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika XL Metropolis Media
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Ebben a számban a disztopikus történetek domináltak, volt ami bejött, volt ami kevésbé. Az XL Star Trek tartalmával nem volt gond, az elnyerte tetszésem.
Dale Bailey: Amikor véget ér mindennek végzete (első rész): A világvége bekövetkezése érdekes, egyben rejtélyes, de egyébként az emberi szál eddig nem igazán adja nekem. Végítélet majd a következő résznél.
Carrie Vaughn: Amaryllis: No, ez már jobban tetszett. Az alapgondolat, mi szerint az emberiség minden tekintetben mértékletességre kényszerül, nagyon szépen be van mutatva.
Antal József: Alea iacta est: A W-akták újabb része. Semmi extra, egynek elment.
Margaret Atwood: Újszülött a fán: Fél oldalas kis írás, így nem tudok mit mondani róla.
Sarah Langan: A Hazafiasság Napja: Na ez igazi disztopikus írás volt, egy gyerek szemszögéből. Nem volt rossz.
Arthur C. Clarke: Hogyan jártunk a Marson?: Clarke egyik korai (1938-ban jelent meg) humoros írása. Mára persze a humora ereje kopott, de én jókat mosolyogtam rajta.
Genevieve Valentine: Ma fogsz csatlakozni a forradalomhoz?: Ez ismét tetszett, jól bemutatta, milyen könnyen befolyásolhatóak az emberek, mennyire nem hisznek az eléjük tárt bizonyítékoknak sem.
Vylar Kaftna: Civilizáció: Alakítsd a saját civilizációdat a lapozgatós könyvek stílusában. Ötletes, egyben elgondolkodtató.
Jobbágy Tibor: Aréna: Egy kutatócsoport tagjaira idegenek csapnak le, és foglyokat, köztük a két főszereplő nőt, ejtenek, akiket aztán bezárnak a barlangjaikba. A cél természetesen a túlélés, ám az odáig vezető út nem egyszerű. A befejezés kicsit kiszámítható volt, egyébként nagyon tetszett.
Képregény: Tengeri Chico (első rész): A végső értékeléssel megvárnám a teljes füzet leközlését, így az első harmadán túl egy abszurd, de jópofa történetnek tűnik.
Bob Shaw: Játékország sötét éjszakája: Uh, ez ütős történet volt. A főszereplőnk egy pap, akinek a fia haldoklik, így aztán a felesége beszerzi neki a régóta áhított ajándékot, egyfajta gyurmakészletet, mely az életet szimulálja. Természetesen ez papunk szemében az élet megcsúfolása…
A. C. Crispin: Egy fiú az Örökkévalóságnak: Ahogy a bevezető is írja, ez a regény két korábbi Star Trek epizódra is épít, de úgy tűnt, több kisebb utalás is van egyéb epizódokra. Közvetlen előzményként elég megnézni Menekülés a tegnapba / All Our Yesterdays c. epizódot. A regény nem cicózik, rögtön az elején Spock megtudja, hogy van egy fia, így azonnal szerveződni kezd a mentőakció. Apa és fia kapcsolata persze közel sem konfliktus mentes, de roppant szórakoztató. Összességében egy kalandos, humoros, űrcsatát sem nélkülöző, igazi Star Trek történet.
A. C. Crispin: Utolsó szavak: Ebben a novellában már Az új nemzedék szereplői domborítanak. Spock apja, Sarek meghalt, Picard kapitány helyénvalónak érzi, ha ő is megjelenik a temetésen. Természetesen ahol ő ott van, mindig történik egy s más. Bár Star Trek-történelmileg nem voltam teljesen képben, a sztorit azért élveztem.
Megmondom töredelmesen, engem leginkább csak a Star Trek történetek érdekeltek, a többin csak végig száguldottam.
Pont, mikor kezdtem olvasni, egy ismerős mondta, hogy neki az Egy fiú az Örökkévalóságnak a kedvenc TOS története, nagy lelkesedéssel és elvárásokkal futottam neki ezek után annyira nem nyűgözött le. Fránya elvárások! Valami különlegeset, valami csattanósat vártam volna, de legnagyobb részben nem adott többet, mint egy átlagos TOS epizód.
Az Utolsó szavakban pedig végig azt vártam, hogy lesz benne valami utalás az előző történetre. Nem tudom, miért, csak úgy gondoltam, ha már egymás után jönnek, közük is van egymáshoz. Végül nem lett, de ezután elolvastam még egyszer elvárások nélkül, úgy sokkal jobban tetszett.
Népszerű idézetek
Kirk rájuk nézett.
– Na, melyikőtök számolja ki az esélyeinket?
Spock megemelte egyik szemöldökét, és felcsillant a szeme.
– Jelen esetben, kapitány, az esélyeink 3579,045 az egyhez.
– Szuper. Gyerekjáték lesz.
Két bal szemöldök emelkedett fel. Zar mondta ki.
– Gyerekjáték, kapitány?
Kirk felnyögött.
– McCoy megjósolta, hogy ez fog történni. Hallgatnom kellett volna rá. Kettő belőletek már túl sok. Na, indulás!
177. oldal, A. C. Crispin: Egy fiú az Örökkévalóságnak, Tizenhatodik fejezet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Sziládi János (szerk.): Galaktika 70. ·
Összehasonlítás - Koch György (szerk.): Elképzelni az elképzelhetetlent 2 ·
Összehasonlítás - Kuczka Péter – Kulin Katalin (szerk.): Riadó a Naprendszerben ·
Összehasonlítás - Michaleczky Péter (szerk.): A hipertér vándorai 79% ·
Összehasonlítás - Németh Attila (szerk.): GFK 300 ·
Összehasonlítás - Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1. 91% ·
Összehasonlítás - Bryan Thomas Schmidt (szerk.): Végtelen világok: Sötét határvidékek ·
Összehasonlítás - Trethon Judit (szerk.): A találkozás ·
Összehasonlítás - Ágoston Hugó (szerk.): Piknik a senkiföldjén 87% ·
Összehasonlítás - Gáspár András – Novák Csanád (szerk.): Analógia 2 85% ·
Összehasonlítás