Galaktika ​287 XL 4 csillagozás

Burger István (szerk.): Galaktika 287 XL

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A művek szerzői: James Patrick Kelly, Nnedi Okorafor, Doris Lessing, Lőrinczy Judit, Richard Matheson

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika XL Metropolis Media


Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

gyuszi64 >!
Burger István (szerk.): Galaktika 287 XL

Nagyon jól sikerült az alapválogatás, Kelly sztárnovellái pedig még rádobtak egy lapáttal.

Matheson: Acél (5): Hogyan írna Jack London, ha most élne? Hát így.
Lőrinczy Judit: A hideg helye (4): Szépen megírt novella, de az írásművészet nem mindig pótolhatja (nálam) a történet (számomra hiányzó) erejét. Végül is ez egy horror-novella, lehet, hogy a tematikával van bajom.
Doris Lessing: Jelentés a fenyegetett városról (4,5): A Nobel-díjas, „irodalmi hős” írónő sci-fi kiruccanása eredeti, egy jelentésekből álló dokumentum-elbeszélés. Nekem kicsit nehézkes volt a stílusa, de az alapkérdés boncolgatása (egy öt éven belül, megjósolhatatlan időpillanatban bizonyosan bekövetkező területi katasztrófa miatti helyzet kezelésére mennyire alkalmatlan a politikai berendezkedésünk) precíz és általános korrajzra vezetett. Megtaláltam a hónap idézetét is: „Azok, akik udvariasak, rendszeretőek, szabálykövetőek, jó szándékúak, jó eséllyel elsőként esnek majd áldozatul, amint nehézségekkel találják magukat szemben.” Nem írom ide a hosszabb idézetet, de a néhány mondatos folytatása is nagyon jó.
Bell: Robot (5): Azt sem tudom, hogy a robot vagy a gazdája nézőpontját olvassuk; és azt sem, hogy a befejezés több lehetséges értelmezése közül melyikre gondolt a szerző. De nem számít.
Fritsi Péter: Belső világ(5): Nagyon jól megírt future akció-novella.
Okorafor: Pálmabetyár (3,5): Egy nigériai mese, túlmutató gondolatokkal. Lehet, hogy csak a többi novellához képest volt gyengébb írás.
Caraker: Thrrup a tanárnőnek (5): Kicsit retro-beütéssel ("magnószalagok"), de egy kedves történet a tanításról.

Két Kelly-írás a „kiberpunk humanista” díjnyertese, de legjobban a nyeretlen harmadik, a sok díjra jelölt Egy icipici pók tetszett. Ez csillagos 5-ös, a többi „csak” sima 5. (A híres Tízbilliárd az egyhez mást adott, mint amit vártam, bár miatta olvastam el a számot.)

Razor P>!
Burger István (szerk.): Galaktika 287 XL

Richard Matheson: Acél: A robotbokszolós téma ismerősnek tűnt a Vasököl c. film alaptörténetéből. Mint kiderült, nem véletlen, ez a novella szolgált az alapjául, de „természetesen” a hollywoodi feldolgozásnak nem sok köze van a forráshoz. (Van egyébként egy korábbi feldolgozás is, mely a The Twiligh Zone c. sorozat egyik részeként készült el, az a leírtak alapján sokkal hűebb adaptáció.) A történet a közeljövőben játszódik, a bokszolókat már felváltották a robotbokszolók. Két főhősünk az ócskavasnak való robotjukkal egy nagy gálára utaznak némi pénz reményében. Míg egyikük reálisan látja a helyzetet (=esélyük sincs), a másikuk bármire képes szeretett robotjáért. Nagyon tetszett ez a történet, érdemes elolvasni.
Lőrinczy Judit: A hideg helye: Lőrincy Judittól eddig két írást olvastam, mindkettő tetszett. Na ez viszont most nem igazán. Urban fantasy/horror keverék a sztori, de nekem valahogy nem állt össze. Se félelmetes nem volt, sem a fantasztikus elemek nem tobzódtak.
Doris Lessing: Jelentés a fenyegetett városról: Jajj… A történet hamar összeállt, a földönkívüliek próbálnának minket figyelmeztetni a bekövetkező katasztrófára. Sajnos a módszereik egyre-másra kudarcba fulladnak, mert olyan hülyék vagyunk. Ezek a próbálkozások gondolom valahol viccesnek vannak szánva, afféle görbe tükör akarna lenni, de bevallom, én untam a sztorit. Vagy bennem volt a gond, vagy eljárt felette az idő…
Helena Bell: Robot: Újabb jelölt a „Mi a túrót is olvastam?” listám rövid novellák szekciójába.
Fritsi Péter: Belső világ: Na végre egy újabb pozitívum. A történetről magáról nem mondanák semmit, a világot nem fogja megváltani, de a maga módján szórakoztató. Amiben viszont szerintem jeleskedik, az a hangulatteremtés. A szerző nagyon jól megalkotott jövőbeli Földet és Magyarországot alkotott. Szívesen olvasnék még novellákat ebben a világban tőle.
Nnedi Okorafar: A Pálmabetyár: Ez megint olyan novella, amit elolvastam, de a terjedelme miatt sem igazán tudok mit írni róla, meg egyébként sem hagyott mély nyomokat.
Képregény: Iron Sky – Rossz Hold (befejező rész): Véget ér a Rossz Hold, a nácik elindulnak a Holdra, mi meg várhatjuk a következő füzeteket. Ahogy elnéztem, még angolul sem jelentek meg (pedig nagyon régóta esedékesek lennének), így egyelőre kár is várni a magyar megjelenést. Talán majd mire jön a második film.
Mary Caraker: Thrrup a tanárnőnek: Egy ember tanárnőnek kellene az idegen bolygó gyermekeit a földi beszédre megtanítani őket, ám nagyon nehezen boldogul a látszólag rendetlen gyerekekkel. Ez megint egy jó novella volt, ráadásul érdekes volt az idegenek tanulási módszere.
James Patrick Kelly: Tűz: A Walden nevű világon nagyfokú fásítási akcióba kezdtek, ami korántsem tetszik a bolygót korábban kizsákmányoló őslakóknak, akik válaszképp erdőtüzeket gyújtanak. Főszereplőnk az egyik tűzoltó brigád tagja, aki a történet kezdetekor egy korábbi bevetésen szerzett sérülései miatt kórházban fekszik és unalmában felveszi a kapcsolatot más bolygókkal – holott ez nem engedélyezett. Az egyik kapcsolatfelvétel aztán nem várt események láncolatát indítja el. A történet in medias res kezdete miatt eleinte volt pár fejvakarós rész, de aztán Kelly szépen kifejtett lényeges elemet. A Walden minimáltechnikára törekvő világa meglehetősen érdekes elképzelés, fene tudja, nem biztos, hogy jó lenne egy ilyen helyen élni. A kisregény terjedelem miatt maga a bolygó nem került túl részletes bemutatásra, de az tetszett, hogy Kelly így is vette a fáradtságot, és kidolgozott néhány helyi élőlényt, nem pedig valami „importált” földiekkel tudta le a dolgot. Összességében érdekes olvasmány volt.
James Patrick Kelly: Tízbilliárd az egyhez: A kubai atomkrízis idején járunk, a főszereplő egy magányos, sci-fi rajongó kisgyerek, aki egy nap váratlanul egy idegen férfiba botlik. A kis Ray hamar kikövetkezteti, hogy idegen nagy valószínűséggel időutazó. Többet nem árulok el, nekem nagyon tetszett, elgondolkodtatja az embert.
James Patrick Kelly: Egy icipici pók: Jennifer sok év után meglátogatja rég nem látott, már halottnak hitt apját, ahol legnagyobb meglepetésére egy gyerekkori önmagára hasonlító robot fogadja. Rajta keresztül sikerül jobban megismernie szülőjét. A másik novella jobb volt, de ez is egy érdekes elképzelés, egynek nem volt rossz.


Népszerű idézetek

moszat>!

Mindig megfizetünk a kíváncsiságunkért azzal, hogy megkapjuk a válaszokat
(Henry David Thoreau)

153. oldal

moszat>!

Az igazság kimondásához ketten kellenek – az egyik beszél, a másik hallgatja.
(Henry David Thoreau)

122. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.
Kuczka Péter (szerk.): Robur 8.
Sziládi János (szerk.): Galaktika 87.
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik
Trethon Judit (szerk.): A találkozás
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/5 (6.)
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/1 (2.)
Ifj. Veress István (szerk.): Út a csillagokig
Koch György (szerk.): Elképzelni az elképzelhetetlent 2
Bryan Thomas Schmidt (szerk.): Végtelen világok