Galaktika ​252. 9 csillagozás

Utolsó Galaktikámnak kivételesen hálás vagyok, amiért megismertetett Darger és Szőrplusz figuráival. Michael Swanwick poszt-apokaliptikus szélhámosairól azóta már regényt is olvastam, és még egyszer sem csalódtam a róluk szóló történetekben.
Mayer István Offliniája sem rossz, amolyan poszt-szocialista stílusú alig-sci-fi a szigorúan ellenőrzött internetről, de még lehetett volna csiszolni rajta.
Cordwainer Smith alkotását viszont meg kell védenem. Olvastam már tőle novellás válogatást, és tudom, hogy nagyon fura az az univerzum, amit megteremtett. A szürrealitás, a látomásos jelenetek használata sem volt tőle idegen. Az Amikor emberek hullottak az égből messze nem a legerősebb írása, de tudni kell, hogy a többi is „ilyesféle”. Mégis olyan könyveket ihletett meg a pasas, mint például a Dűne.
Végül Matulay Sándor Telefonvicce egy remek kis humoros történet.

Ez egy jobban sikerült válogatás, a „havi téma” (ami most másfél cikkre volt elég) közepesen érdekes.

Lavie Tidhar: Héberpunk (első rész): Urban fantasy, amiben noir és a misztika (vudu+kabbala) keveredik. A stílus jó, de kicsit lassú volt ez egy novellához (kisregényhez?). Önmagában közepes, de a folytatásból jobb dolgok is kijöhetnek. 3/5

C. J. Cherryh: Hazatérés: Egy robotikus intelligencia űrhajó, vagy valami ilyesmi megment egy élőlényt (embert?) a saját élete árán, mert csak. Semmi értelme nincsen sztorinak. Ja, és 2 oldal, de így is gáz a fordítás. Komolyan csak utólag láttam, hogy Sohár. 1/5

C. J. Cherryh: Az idő sokkal rövidebb története: A művésznő újabb bölcsességét kapjuk meg ebben a mikronovellában, ezúttal az evolúció témakörében. 1/5

Mayer István: Offlinia: Na, az első olyan novella, amiben van valamennyi spiritusz. Az alapötlet kitűnő, miszerint Európában gyakorlatilag betiltják az internetet és a mobiltelefonálást, és ebbe a közegbe érkezik egy amerikai cserediák. A magyarokat persze nem zavarja, hogy COCOM-listára került a kommunikáció, a szocializmusból ismerős módokon csempészik be az információkat az országba. A stílus kicsit kiforratlan, és erőteljes logikai buktatók is vannak a sztoriban (már az alapszituban is), de azért érdekes olvasmány volt. 3,5/5

Cordwainer Smith: Amikor emberek hullottak az égből: Egy bolygó kolonizálása a kínaiak által. Hidegháborús paranoiából született, mára szerintem értékét vesztett novella, maximum a hátborzongató hangulat benne a pozitívum, ahogy tízmilliók hullanak az égből. Cserébe brutális logikai hibák vannak benne. 2/5

Lőrinczy Judit: A szeretet egyenletei: A szeretet idegen értelmezései. Témájában és stílusában is „női nyavajgós” kategória, nálam nem bejövős. 1,5/5

Michael Swanwick: Akarsz-e játszani?: Az eddig elolvasott két Galaktika minden szenvedését megérte, hogy olvashattam ezt a gyöngyszemet. Swanwick már régóta érdekelt, jókat olvastam róla, és úgy néz ki, ez nem véletlen. Ebben a zseniális darabban a két (más történetekben is visszatérő) főhős egy furcsa jövőbeli Földön kalandoznak, ezúttal épp Árkádiában (kb. Görögország). A mitológiai lények és az istenek léteznek, vagy legalábbis legyártják/kikísérletezik őket, de a kísérletek túlmennek egy bizonyos határon, így hát hőseink – eredeti szándékaikkal ellentétben – rendet raknak. Kitűnő stílus, rengeteg egyedi karakter, humor – ezen novella alapján Swanwick minimum Sturgeon-höz hasonlítható. 5/5

Matulay Sándor: Telefonvicc: A másik gyöngyszem, és az benne a különösen szép, hogy ez a retro rovat darabra, egészen pontosan 1987-ben íródott. A főszereplőt valaki felhívja, és a redextráló szervizt keresi, miközben mindenféle látszólag értelmetlen zagyvaságot hord össze. Hősünk veszi a lapot, hasonló zagyvaságokkal reagál, de ez bizony nem telefonvicc. Az ötlet kicsit egyszerű, de ennyi humort besűríteni egy novellába… többször is hangosan röhögtem rajta. 5/5

(Halkan megjegyzem, hogy a magyar szerzőket rendszeresen ekézik sok helyen, de a Galaktikát elnézve egyáltalán nincsenek lemaradva a külföldiektől – az irodalomban a lemaradás egyébként is minimum érdekes kifejezés.)

Rémlik, hogy a borító miatt vettem meg. Meg rémlik, hogy végigolvastam, csak épp az élmény nem rémlik.

Egész jó kis novellák voltak benne,tényleg élvezhető volt.A héberpunkot emelném ki mert ebben van az első része,ami szerintem mind közül a legjobb,és még a telefonvicc ami elég jóra sikeredett még :D