Értékelések 2

Marcus>!
Burger István (szerk.): Galaktika 249.

Annak ellenére, hogy szeretem a sci-fit, érdekes módon ez volt az első Galaktikám. És nem annyira győzött meg. A novellák színvonala egyenletesen alacsony. Emellett nem értem a random – bár önmagukban tulajdonképpen nem rossz – illusztrációk beszúrását, amikor feltételezem, hogy a magazin szerkesztői sok-sok képből válogathatnának, és nyilván lenne olyan, ami illene is az adott történethez. Az pedig, hogy a „kis színes” írásokat a címlapon, kiemelt cikként lebegtetik, egyenesen szánalmas. A havi téma viszont egész jó, bár itt speciel csak egy cikk és egy kapcsolódó novella jutott neki; mondjuk az aktuális téma igazán kitehetné a cikkek és elbeszélések felét. Nézzük a novellákat.

Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben (befejező rész): Egy űrhajó hajtóműve (?) áldozatokat követel, és nagyon át kellene éreznünk a tragédiát. Középiskolás szintű, „my first short story” jellegű írás, bár persze a korábbi részek ismerete biztos árnyalna a képen (nem). 2/5

Peter Phillips: Az álmok szent dolgok: Egész jó kis old school történet, amiben a főhös álmait összekapcsolják egy őrült író álmaival, gyógyítási célból. Olvasás közben nem estem tőle hanyatt, de utólag valahogy megszépült. 4/5

Keith Laumer: Az időn kívüli lét rejtelmei: A fellengzős cím ellenére ez egy bugyuta sztori testükből kilépő űrhajósokról. Unalmas volt. 2/5

Kis Zoltán: Egycsillió éves traccsparti: Zavaros történet egy mesterséges intelligenciáról, krimivel keverve. Az MI előre felhalmozza a számítási kapacitást; én is ma éjszaka bekapcsolva hagyom a gépet, hátha holnap gyorsabb lesz. Ettől eltekintve is gyenge volt. 2/5

E. C. Tubb: Tőrbe csalt idő: A harmadik „idő” sztori az álom-tematikájú számban. Hm. Nyilván az álom témájában alig találni valami irodalmat a spekulatív fikció sivatagában. No mindegy, itt éppen az időrendőrségre kapunk egy variációt, egy érdekes büntetési módszerrel. Jó történet lenne, ha a logikát nem kerülte volna ki. 2/5

Luigi Brasili: Az elfelejtett űrhajó: Űrgyarmatosítás és lelkiismeret, béna megvalósításban. 2/5

Dannie Plachta: Újjászületés: Egyperces arról, hogy mi van akkor, ha hibernáltatjuk magunkat, de nem arra ébredünk, amire számítottunk. Rengeteg érdekes dolgot ki lehetne ebből hozni, de itt sikerült az egyik legkiszámíthatóbb, leggyengébb csattanót prezentálni. 2/5

Mezzanine>!
Burger István (szerk.): Galaktika 249.

Befejeződik Szélesi műve, a „Szörnyeteg a hajtóműben”. (Önállóan 5 csillagos lenne.)
Eddig mindig kivártam, míg összegyűlik a folytatásokban közölt novella összes része, és aztán vetettem rá magam. A szörny törte meg a sort. Ez – mint rájöttem – hasznomra válik: ha bírok várni egy hónapot úgy hogy közben él bennem a kiváncsiság szörnye, nem hagy nyugodni, újabb betüket, sorokat követelve áldozatul és én nem hagyom éhen halni, akkor érdemes szimbiózisban létezünk együtt. Érdemesben, hiszen segít feldolgozni, értékelni; ehhez pedig az időt használja emésztőnedvként.
Emlékezetes lehet még: Phillipstől az Álmok szent dolgok.
Szépet csattan: Plachta Újjászületése.