Galaktika ​208. 6 csillagozás

Ebbe nagyon belenyúltam. Szinte mondhatom, hogy egy novella se nyerte el a tetszésem. Ha mégis meg kéne említenem egy novellát, akkor Robert David: Az ikertornyok lenne az.
A magazin legértékesebb oldalai Dr. Horváth András: Élet a Marson című írás, ami egy érdekes marsi felfedezést taglal. Erről amúgy nem hallottam még.
Csak elvakult Galaktika fanoknak ajnlom ezt a részt.

A tetszés sorrendjében:
Rendszerhiba az „örök világossághoz”: Egy technikus vizsgálja a holtan talált VR-függő pár gépét. Rövidségében is remek cyberpunk világ- és hangulatteremtés. Bár a sztori nem különösebben ad semmi meglepőt, mégis ez tetszett a legjobban.
És a Holdon még állítsunk kicsit: Érdekes ötlet VR-ben újrajátszásokkal feldolgozni egy váratlan szakítást.
Az ikertornyok: Regénynek kibővítve egész jó techno-thriller lehetne. Szintén VR sztori, P.K. Dick szellemiségében.
Bűntény a Marson: Egyszerű kis rejtély. Szerintem nagyon gyakori, hogy a kevésbé okos bűnözők efféle apró figyelmetlenségen buknak le. Ez itt egyszerűen csak egy olyan példa, ami a Földön kisebb valószínűséggel fordul elő, mint a Marson.
A közös nevező: „Régen minden jobb volt”, ezt mindig is mondogatták az emberek, ha viszont elfelejtjük milyen volt valóban a múlt, akkor az onnantól újrakezdett közös emlékezetünk eleje válik a nosztalgia referenciájává. Azt hiszem ez lehetett az alapötlete ennek a kis szösszenetnek, ami amúgy olyan mint egy fanfic saját korának sci-fi irodalmi életéhez. Aranyos.
A lélekbúvár: Nagyon retró, de ilyet is érdemes néha olvasni. Attól eredeti élmény az ilyen, mert még nincsenek rajta a később kialakult és szinte kötelezővé vált toposzok.
A fa emléke: Posztapokaliptikus merengés. Túl sok mindent hagyott homályban ahhoz, hogy egyáltalán megértsem mi folyik itt.
Párbaj: VR párbaj-játék. Bár akciódús, engem teljesen hidegen hagyott. Sorry.

Ebből kizárólag Karawynn Long novelláját tudtam igazán értékelni, ami azért is szomorú, mert ahogy elnézem, neki ez az egyetlen magyarul publikált műve, meg azért is, mert nem miatta, hanem Pratchett miatt vettem meg ezt a számot. Hogy négy csillagot adok rá mégis, annak köszönhető, hogy ez a novella tényleg igazán tetszett, és a Pratchett novellát értékelem akkor is, ha nem tetszett igazán. A retro rovat ifj. Hegedüs Sándor füzérével is tetszetős kezdeményezés, de csak mint érdekesség, élvezeti értéke nem igazán volt.