Galaktika ​203. 5 csillagozás

Nagy Testvér
Burger István (szerk.): Galaktika 203.

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 2007

A művek szerzői: Toochee, Lázár Ervin, William Gibson, Larry Niven, Nemere István, David Brin, Roger Zelazny, Fredric Brown, Ljuben Dilov, Arkagyij Sztrugackij, Borisz Sztrugackij

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pwz I>!
Burger István (szerk.): Galaktika 203.

ÚT AZ AMALTHEÁRA
A Galaktika 201-202-203-as számait bevallottan elsősorban a Sztugackij-testvérek kisregénye, az Út az Amaltheára miatt olvastam, ugyanis ezt eddig nem adták ki Magyarországon könyvben. Ez a Delelő Univerzum (http://moly.hu/polcok/arkagyij-es-borisz-sztrugackij-delelo-univerzum) előtörténeteinek, az elő-trilógiának a második része – egyben a szintén három részes Zsilin-ciklus kezdete /erről majd később, máskor/ :)!
Az első rész, vagyis A bíborszínű felhők bolygója úgy ért véget, hogy a Vénusz-küldetést, az Urán Golkonda expedíciót túlélők már előrevetítik, hogy a folytatás valahová a Jupiter környékére viszi Bikovékat.
„Csupán annyit szeretnék még közölni veled, hogy Mihailt /Krutyikov/ most átirányították az Amalteára. Az Amaltea a Jupiter ötödik bolygója. Ezt nyilván az iskolában még tudtad, de azóta természetesen elfeledted. Ott most figyelemreméltó dolgok történnek. Különben is: belőled navigátor, űrhajóparancsnok lesz, ismerlek téged. De „aspice hoc sublime candens, quem invocant omnes Iovem", vagyis: „nézd ezt a magasztos csillogást, ragyogást, amit Jupiternek neveznek". Makacsul kérlek – nézz oda! A következő nagy roham ott lesz.” / Részlet A bíborszínű felhők bolygója – Epilógus-ból. Jurkovszkij levele Bikovnak /
Sőt, a Tesók már a majdani harmadik részre (Újonc a világűrben) is gondoltak, ahol többek között a Marson is lesz némi összetűzés az óriáspiócákkal. A már idézett levél utalást tesz néhány olyan emberre is, aki abban a részben bukkan majd fel.
„Viktor Gajdadimov vezérletével (ő volt az, aki a Marson felépítette a Nagy Vízválasztó-kikötőt) húsz építő külön járművekre ült, s kényelmesen dél felé indultak, a hegylánchoz, hogy a jövendő kikötőváros számára elegyengessék, megtisztítsák, kimélyítsék az építési területet.”
A bíborszínű felhők bolygója-ról már jeleztem (http://moly.hu/ertekelesek/1075752), hogy 52-57 között írták azt a művet, majd két évig állt, illetve a cenzoroknak „hála” változott a tartalma. A folytatást, vagyis ezt a történetet rögtön 1957-ben elkezdték, de az első rész huzavonája miatt 1959-ig ez is sok változtatáson esett át. Ma már talán hihetetlen, de az eredeti verzióban a Tahmaszib űrhajó legénysége űrkalózokkal került volna összetűzésbe és úgy romlott volna el a fotonhajtómű. (Azért a tesók egyrészt egy kalózos „fricskát” még elejtettek a harmadik részben, az Újonc a világűrben regényben, illetve később, 1974-ben Arkagyij írt egy űrkalózos történetet, Sz. Jaroszlavcev álnéven Экспедиция в преисподнюю – Expedíció a pokolba/sírba címmel) A végleges változatban, vagyis itt, a Jupiter körüli gyűrű lesz a hajtómű tönkretételében a „ludas”. Itt is előjön a tesók, de különösen a csillagász Borisz előrelátása! A Jupiter gyűrűiről 1979-ig ugyanis nem volt tudomásunk…
Azonkívül míg az itt olvasható történet happy end-del ér véget, vagyis a sérült Tahmaszib űrhajó kimenekül a Jupiter vonzásából, és megérkezik az óriásbolygó ötödik holdjára, vagyis az Amaltheára és leszállítja az élelmiszer rakományt a kutatóállomás legénységének, addig a kalózos verzióhoz készült egy teljes halállal végződő befejezés is. A tesók végül belátták, hogy a kalózos-halálos megoldás nem jó, mert úgy nem lehet folytatni a történetet, pedig már beindult a fantáziájuk! Az előző rész inkább tudományos és technikai problémák felvetéséről szólt, itt viszont már előtérbe kerül az ember, az emberi érzések, érzelmek és a feladat, úgy mint majd később, a Delelő Univerzum köteteiben. Itt ez a kapocs a majdani 10 részhez. Nekem úgy tűnik, itt billentek át abba az irányba, ami aztán több évtized alatt a Delelő Univerzumban öltött testet.
A finomkodó párbeszédek kora itt már oda! :D Már a régiekben is „kiverte a biztosítékot”, hogy az előző részhez képest itt igen naturálisra – és durvára – sikeredett néhány párbeszéd. Ez addig nem volt divat a szovjet sci-fiben, de ezt legalább sikerült keresztülverni a cenzorokon. Ezen kívül sok apró finomság van még a szövegben, kifejezetten „vájtszeműeknek” (nem white-szeműeknek :D).
/Ez az értékelés mindhárom Galaktika példánynál – 201-202-203 – olvasható/


Hasonló könyvek címkék alapján

Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik
Ifj. Veress István (szerk.): Út a csillagokig
Kuczka Péter – Kulin Katalin (szerk.): Riadó a Naprendszerben
Burger István (szerk.): Kétszázadik
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 396 XL
Ágoston Hugó (szerk.): Piknik a senkiföldjén
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/12 (13.)
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/3 (4.)
Gáspár András – Novák Csanád (szerk.): Analógia 2