Ölelj ​át! 86% 24 csillagozás

„A kötödően nevelt gyermek hamar önálló lesz, mert az a tapasztalata, hogy bízhat benned, és segítesz rajta, ha kéri. Bátran fog felfedezni, és nem kell az energiáját arra pazarolnia, hogy veszély után szimatoljon, és főleg nem kell túlságosan beléd kapaszkodnia ahhoz, hogy közel légy.”

A könyv komolyan szembemegy a ma nagyon trendi kissé diktatórikus gyerekneveléssel. (majd én megmondom, mikor eszik/alszik a gyerek…nem alszunk vele együtt…nem visszük, mert megszokja..stb.)
Maga a kötődés egy életre szól, melyet az első időkben alapozunk meg, fontos könyv azoknak, akik értik a család szó jelentését.

Egy szerkesztés ráférne erre a könyvre. Az eleje olyan, mint egy szakdolgozat a kötődő nevelésről. A gyakorlati rész jó, személyes hangvételű, csak elég sokszor ismétli önmagát. Az utolsó fejezet, ami a szerző saját története meg nem nagyon érdekelt. Talán a könyv elején jobb helye lett volna mintegy bevezetésként.
Szimpatikus, hogy nem akar meggyőzni arról, hogy csak ez az egyetlen üdvös útja a gyereknevelésnek. Összességében tetszik és közel áll hozzám ez a szemlélet.

Nekem ez az olvasás újabb lépés volt annak eldöntésében, hogyan etessem, altassam, és hogyan közlekedjem a kisbabámmal, szóval aki szeretne ilyesmiről olvasni, annak mindenképpen ajánlom.

Nekem személy szerint – a többi értékelővel ellentétben – éppenhogy a könyv első fele, a „szakdolgozatos” rész tetszett, a különböző kötődési elméletek és fajták felsorolása és bemutatása. A második fele, azaz a kötődő nevelés gyakorlati bemutatása már nem volt annyira érdekes, tekintettel arra, hogy a gyerekünket ennek megfelelően próbáljuk nevelgetni, és a feleségem jó pár szakirodalmat és cikket átrágott már róla, amelyekből én is csemegéztem már. Így az együtt alvás, az igény szerinti szoptatás, illetve a sírás esetén minél előbb való felvétel már nem volt újdonság.
A könyvben voltak betűzve más anyukák tapasztalatai is. Ezeket nagy érdeklődéssel olvastam, azonban elég hamar lelohadt ez a lelkesedés részemről, amikor kiderült, hogy kábé ugyanaz a 3 anyuka osztja meg tapasztalatait. Valahogy nagyobb merítésnek jobban örültem volna.
Az utolsó fejezet szintén tetszett, ahol a szerző a saját kálváriájáról és a megoldásról írt.

Hála Istennek ezért a könyvért. Főleg Ina May Gaskin után, aki kiborított. :)

Érthető volt, nem kirekesztő, hanem megértő, elfogadó, nem rémisztget, nem állítja be magát Szentírásnak, a módszerét pedig egyedül üdvözítőnek, hanem értelmesen igyekszik meggyőzni arról, amit helyesnek tart és főleg nem várja el, hogy szóról szóra kövess mindent, ami benne van.

Tetszik a szemlélete, már csak azért is, mert el sem tudom képzelni, hogy tudnám sírni hagyni a gyerekemet. Arról nem beszélve, hogy szerintem a szülő, aki azért nem tud aludni, mert a gyerekét kell nyugtatni/altatni/etetni, az akkor sem tud aludni, ha a gyerek torka szakadtából ordít.
Persze (valószínűleg) nem fogok mindent alkalmazni belőle, de hát nem is kell. :)

Jó-jó, kicsit redundáns. :)

Nagyon hasznos könyv, és ami a legjobban tetszik benne, végig arról próbálja meggyőzni a szülőket, hogy ők azok, akik a legjobban ismerik a gyereküket. Ezért bízzanak magukban, mert a megoldás bennük van. Kár, hogy nem olvastam előbb, mert magabiztosabban csináltam volna, amit az ösztönöm súgott, de örülök, hogy nem hagytam magam eltántorítani.

Rövid, lényegretörő könyv a kötödést segítő nevelésről. Könnyen olvasható, érthető, nem rábeszélő stílus, személyes hangvétel. Nagyon tetszett, főleg a saját történetük elmesélése a végén. Minden újdonsült anyának meleg szívvel ajánlható.