Magasles 8 csillagozás

Esszék és reflexiók a tradíció távlatából
Buji Ferenc: Magasles Buji Ferenc: Magasles

„Intellektuális ​tisztánlátásra reménye sem lehet annak, akit egzisztenciális tisztázatlanságok terhelnek. Mert akinek lénye nem a legmagasabbra van beállítva, annak értelme lényeges pontokon szükségképpen el fogja véteni az igazságot” – vallja Buji Ferenc, aki Az emberré vált ember című tanulmánykötete után most az esszék oldottabb műfajában osztja meg gondolatait az olvasóval. Látásmódja eredetiségének köszönhetően a szerző izgalmasan újszerű gondolatokat fogalmaz meg a legkülönfélébb témákban, legyen az az inka életszemlélet rekonstrukciója, a hagyományos, keresztény és modern időfelfogás egymáshoz való viszonya, vagy legyen az a liberális totalitarizmus másság-kultusza, a (pszeudo)ezotéria és a baloldaliság rejtett összefüggései, vagy akár a zsidó és a keresztény messianizmus különbözősége. Buji Ferenc nézőpontja ugyanis kívül esik a modern kulturális glóbusz egészén, s ezért a jelent kötet írásai a szóban forgó jelenségeknek olyan oldalait is képesek megvilágítani,… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Kötet, 2021
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638438249
>!
Kairosz, Budapest, 2003
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 963948475X

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

bratan P>!
Buji Ferenc: Magasles

Buji Ferenc: Magasles Esszék és reflexiók a tradíció távlatából

Alapvetően nem szeretem a csalamádét, mert mindig van benne olyan elem, ami nem ízlik. Most a helyzet egy picit más volt: volt benne olyan elem, ami számomra inkább marginális (inka birodalom tradicionalitása és gyerekrajzok metafizikája), azonban ez sem volt nem szeretett. Számomra kiemelkedő az aforisztikus Széljegyzetek a középponthoz volt.

Könyvtári példány volt – de mindezek alapján szeretném, ha lenne sajátom is. (A könyvtárban kb. 10 hónapot vadásztam rá.)

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

bratan P>!

A mai történelmi egyházak – és a történelmi vallások is – egyre inkább csupán felületén érintik az embert, csupán érintőleges viszonyban vannak vele, lényének centrumát érintetlenül hagyják. Az ember azonban sóvárog arra, hogy belül, lénye legmélyén valami alapvetően és megrázóan érintse és ragadja meg. Ezért néz filmet, ezért olvas könyvet, ezért utazik ismeretlen, távoli országokba. Érintésre vágyik. És ezt várná el vallásától, hitétől is. Ha azonban vallása, amelybe beleszületett, nem biztosítja számára ennek lehetőségét, sőt ha vallása részéről nem is tapasztalja az ő lényegi megérintésének igényét, hanem azt látja, hogy az felületi kapcsolódással is megelégszik, akkor más módon próbálja kielégíteni lényege középpontjának sóvárgó szomjúságát. Ha legitim módon nem megy, jó illegitim módon is. És ez a szekta.

97-98. oldal (A szektarianizmus fenomenológiája)

Buji Ferenc: Magasles Esszék és reflexiók a tradíció távlatából

bratan P>!

A nyugati ember negyven év kemény munkájával megteremti önmaga kényelmes mentális leépülésének egzisztenciális feltételeit.

125. oldal (Széljegyzetek a középponthoz)

Buji Ferenc: Magasles Esszék és reflexiók a tradíció távlatából

Rahamim>!

Az örökkévalóság nem azt jelenti, hogy a mára holnap következik, a holnapra pedig holnapután, méghozzá vég nélkül, hanem azt, hogy a tegnap és a holnap jelen van a mában.

111. oldal, Esszék - Széljegyzetek a középponthoz (Kairosz, 2003)

Buji Ferenc: Magasles Esszék és reflexiók a tradíció távlatából

bratan P>!

Már az eddigiekből is világosan látszik, hogy a homoszexuális propaganda megfogalmazott vagy megfogalmazatlan, tudatos vagy öntudatlan célja az ember lerántása. A harc az ember ellen folyik, minden területen, összehangoltan. Előbb megfosztani az embert isteni, transzcendentális normáitól, majd megfosztani pusztán emberi, immanens normáitól is, hogy aztán ezt a mélyen emberalatti szintre süllyesztett embert mindenek mértékévé tegyék és istenítsék. Még csak véletlenül se maradjon valami vagy valaki a világban, ami vagy aki magasrendű, tiszta, szép, magasztos, nemes.

73-74. oldal (A homoszexuális propaganda)

Buji Ferenc: Magasles Esszék és reflexiók a tradíció távlatából

bratan P>!

… baljós jel az, ha a keresztény embert az érdekli, miképpen vélekedik a tudomány Istenről. Érdekelje inkább az, hogy miképpen vélekedik Isten a tudományról!

282. oldal (Czakó Gábor avagy a keresztény következetesség)

Buji Ferenc: Magasles Esszék és reflexiók a tradíció távlatából

1 hozzászólás
Rahamim>!

A mai ember voltaképpen nem lineárisan halad, hanem centrifugálisan sodródik, éspedig egyre gyorsabban és egyre távolabb a középponttól. Elég egyetlen pillantást vetni a világra ahhoz, hogy az ember erről meggyőződhessen. A verseny, a sport, az idő hiánya és mintegy fokozódó „fogyasztása”, a sebesség hajszolása az élet minden egyes területén, az élettempó fokozása – mind-mind erről beszél. Aminek ma tanúi lehetünk, az a „magerők”, a centrum gravitációs erőinek fokozatos gyengülése, egészen addig, amíg a centripetális tehetetlenség erősebb nem lesz, és a centrum, a nukleusz el nem ereszti világát.

49-50. oldal, Esszék - A Négy Égtáj Birodalma (Kairosz, 2003)

Buji Ferenc: Magasles Esszék és reflexiók a tradíció távlatából

bratan P>!

A legvégső magányban az ember már nem térhet ki önmaga elől.

113. oldal (Széljegyzetek a középponthoz)

Buji Ferenc: Magasles Esszék és reflexiók a tradíció távlatából

bratan P>!

E sorok írója a kereszténység nevében nem várnál el azt a zsidóságtól, hogy különféle, ellene elkövetett bűneiéért – alapítójának, a názáreti Jézusnak a kivégez_tet_ésétől kezdve – bocsánatot kérjen, hanem mindössze annyit várna el, hogy a zsidóság ne csak konstatálja a keresztény bocsánatkéréseket, hanem végre bocsásson is meg, kinyilvánítva, hogy több bocsánatkérésre immár nem tart igényt, s ennek megfelelően hagyjon fel a kereszténység ellene elkövetett történelmi bűneinek folyamatos felhánytorgatásával. Mert emlékezni – erre, mint minden népnek, minden vallásnak, nekik is joguk van. Van azonban valami, ami a zsidóság magatartását az összes többi népétől és vallásétól radikálisan elkülöníti, és ez az emlékeztetés. A zsidóság ugyanis nemcsak emlékezik, hanem egyúttal emlékeztet is: emlékeztet az ellene elkövetett történelmi bűnökre. Emlékeztetni és az emlékeztetés eszközével más csoportok kollektív lelkiismeretét folyamatosan terhelni, nyilatkozatokat kikényszeríteni és gesztusokat elvárni: ez az, ami minden jóérzésű ember számára visszatetsző, ez az, ami az összes többi nép számára ismeretlen…

272-273. oldal (Egy meghiúsult vita tanulságai)

Buji Ferenc: Magasles Esszék és reflexiók a tradíció távlatából

bratan P>!

Csupán egyetlen maradéktalan önazonosság van: Isten önmagával való azonossága.

141. oldal (Kör és egyenes)

Buji Ferenc: Magasles Esszék és reflexiók a tradíció távlatából

bratan P>!

Az Ószövetség tehát csak az interpretatio christiana fényében válik keresztény művé: önmagában véve más teológiát, más antropológiát, más eszkatológiát, más morált képvisel – amely részint azonos az újszövetségivel, részint alacsonyabb rendű annál, részint pedig ellentétes vele, olyannyira, hogy még az interpretatio christiana fényében sem hozható közös nevezőre az Újszövetség szemléletével. Ilyen módon az Újszövetség háromféleképpen is elválaszthatatlanul hozzátartozik az Ószövetséghez: egyrészt mint harmonikus folytatása, másrészt mint meghaladása, harmadrészt mint megtagadása – de még megtagadásként is elválaszthatatlanul hozzátartozik, mert csak azzal való viszonylatában nyer értelmet, amit megtagad. Ilyen módon az Ószövetség csak annyiban képez normatív értéket, amennyiben összhangban van az Újszövetséggel; amennyiben viszont nincs összhangban vele, csupán informatív értéket képvisel: arról a kibontakozási folyamatról informál, amely a kereszténység megszületéséhez vezetett.

227. oldal (A célt tévesztett bumeráng)

Buji Ferenc: Magasles Esszék és reflexiók a tradíció távlatából

8 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Giorgio de Santillana – Hertha von Dechend: Hamlet malma
Pap Gábor: Asztrálmítoszi keretek – mai sorsok
Hajnal Gyöngyi: Mérföldkő a Tejúton / Majk
Gönczi Tamás: Napúton
Falvay Károly – Kardos Ibolya Jolán – Lőrincz Ibolya – Molnár V. József – Pap Gábor – Szántai Lajos – Szekér Klára – Winkler Zoltán: Az esztendő köre
Weöres Sándor: A teljesség felé
Hamvas Béla: Scientia sacra
Paulo Coelho: Az alkimista
Erich Fromm: „Olyanok lesztek, mint az Isten”
Rugási Gyula: Korszakok párbeszéde