Az ​emberré vált ember 11 csillagozás

Buji Ferenc: Az emberré vált ember Buji Ferenc: Az emberré vált ember

Izgalmas ​szellemi kalandra vállalkozik az az olvasó, aki kezébe veszi Buji Ferenc tanulmánykötetét; nemcsak azért, mert a könyv számos olyan kérdést vet föl, amely egy gondolkodó ember számára eleven, megoldandó problémaként merülhet fel, hanem elsősorban azért, mert egy olyan merőben új gondolkodásmóddal találkozhat, amely gyökeresen eltér a manapság megszokottól. A szerző képes arra, hogy elszakadjon a bevett tudományos és társadalmi nézetektől, gondolkodási sémáktól, közhelyektől, és teljesen friss szemmel, roppant eredeti látásmóddal vizsgálja tárgyát, legyen az a posztmodern művészet, a reinkarnáció, a matematika és a politika, a keresztény lélektan, az evolucionizmus, a barokk alkímia vagy éppen Isten világszemlélete. Újszerűsége azonban nem valamiféle eredetieskedésből, az új önmagáért való hajszolásából fakad; számos szokatlan szempontot felvető vizsgálati módszere ugyanis alapos tárgyismerettel, szigorú és következetes logikával, elmélyült komolysággal ötvözve hoz… (tovább)

>!
Kairosz, Budapest, 2009
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636622619
>!
376 oldal · ISBN: 9630391155

Enciklopédia 1


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 29


Népszerű idézetek

Kollográd>!

Se szeri, se száma azoknak, akik valamely nevesebb történelmi személyiség inkarnációjának tekintik magukat, s ezeket az eseteket látva már a minimális kritikai érzékkel rendelkező ember sem győzi fejét csóválni amiatt, hogy a neves elődnek vajon mit kellett elkövetnie ahhoz, hogy ilyen jelentéktelen figuraként kényszerült újjászületni.

A reinkarnáció hindu és buddhista elmélete 80.

ajikarei P>!

Az állatfajok […] voltaképpen az egyetlen – emberi – törzsfejlődés bizonyos szintjein megrekedt, s a legkülönfélébb horizontális morfológiai átalakulásokon keresztülment lények csoportjai. Olyan töredék- és deformálódott »emberek«, amelyek a változás hívójelére nem a vertikalitás mentén felfelé irányuló, hanem a horizontalitás mentén az evolúciós törzstől távolodó elmozdulásokkal válaszoltak. A fajok ilyen módon egy töredékes emberi szint horizontális elmozdulásainak eredményei.
Ez egyúttal azt is magában foglalja, hogy ember és állat közé nem húzható éles határ; viszont az ember mindig, törzsfejlődésének minden egyes szakaszában különbözött az állattól – ember volt. Az ember mindig ember volt.

74. oldal, Az emberré vált ember (Kairosz, 2009)

3 hozzászólás
ajikarei P>!

[…] a Bhagavad Gítá a reinkarnációt döntően az egyetlen univerzális Én sorozatos inkarnációjaként értelmezi. Ez az Én – voltaképpen Isten – természetesen mentes mindenféle individuális sajátosságtól, vagyis folytonos inkarnálódása során nem visz át individuális tudatot egyik egzisztenciából a másikba.

102. oldal, A reinkarnáció hindu és buddhista elmélete (Kairosz, 2009)

Lunemorte P>!

Csak mellesleg említjük meg, hogy az elmélet és gyakorlat modern felfogása teljesen torz. Ma gyakorlati jelentőséget csak az olyan dolgoknak tulajdonítanak, amelyek eszközjellegűek, vagyis nem magára az emberre vonatkoznak, hanem az úgynevezett „dolgokra”. […] Például azon tevékenységek, amelyek révén az ember egy mikrohullámú sütővel gazdagodik, gyakorlatinak számítanak, míg azok, amelyek révén egy gondolattal lesz gazdagabb, elméletinek. Holott ha van igazán gyakorlati és konkrét, akkor az nem az eszközállományban végbemenő módosulás, nem a tulajdonviszonyok megváltozása, hanem az a változás, ami magában az emberben megy végbe – amelynek az esetek többségében persze semmi úgynevezett „gyakorlati” konzekvenciája nincs.

248. oldal, 4. lábjegyzet (A túlérett alkímia)

Ουροβορος>!

A feleszmélés lehetősége ma már teljes mértékben individuális. A kollektívum számára csak egyetlen út létezik: a demokrácia sötét útja. Az arisztokratikus társadalom restaurálhatatlan. De az, hogy nem lehet másképp csinálni, korántsem mentség, hanem éppen korunk beteg voltának legalapvetőbb tünete. Korunkat ugyanis legmélyebben nem az jelenti, hogy mindent a lehető legrosszabbul csinál, hanem az, hogy nem is tehet másképpen. Olyan útra lépett, amelyen nemcsak hogy visszafordulni nem lehet, de megállni sem. Ez az önszülte kényszer az oka senki sem tudja hová vezető haladásnak. Az ember nem azért »halad«, mert haladni akar, hanem mert nem tehet mást. Hamis szemléletében nemcsak ő alakul át, hanem világát is saját képére formálja. Így igazolja a világ egyre inkább azt a szemléletet, amellyel az ember szemléli világát.

A számok demokráciája. A kvalitatív matematika elvi alapvetése (321. o.)

Lunemorte P>!

Érdemes itt megemlítenünk, hogy a harmadik nagy távol-keleti vallás, a taoizmus nem tud semmiféle reinkarnációról …, ami azért különösen figyelemreméltó, mert a tettekből eredő sorsszerű kötelékről (karma-bhanda), illetve az attól való megszabadulásról szóló tanítása (vej vu vej – «cselekvés nélküli cselekvés») lényegileg azonos a hindu tanítással. Érdemes továbbá még megemlítenünk, hogy a reinkarnáció gondolata a hagyományos zen-buddhizmus előtt is ismeretlen. A zen felfogása a post mortem alternatívákról – a megszabadulás (jap. szatori) esetét kivéve – gyakorlatilag azonos a hagyományos keresztény felfogással (vö. Suzuki, p. 85 [«Transmigration»]). Természetesen a modernizált buddhizmus által «korrigált» zen már ismeri a reinkarnációt.

A reinkarnáció hindu és buddhista elmélete

Cheril>!

Isten mindig és mindenkinek jót akar, s ezért mindenkinek a legfőbb Jót: Magát akarja. Mindenki a számára legjobb után sóvárog, s ezért mindenki Isten után sóvárog – ha tud róla, ha nem.

Kollográd>!

Különös, hogy míg a nyugati ember úgy tekint a reinkarnációra, mint a halhatatlanság egy formájára, addig a keleti tanítás számára a halhatatlanság feltétele az attól való megszabadulás. De hát hogy is lehetne a halhatatlanság az, ami nem más, mint állandóan ismétlődő halál!?

A reinkarnáció hindu és buddhista elmélete 116.

Lunemorte P>!

Ami a reinkarnációt illeti, manapság az emberek lépten-nyomon «visszaemlékeznek» korábbi testetöltéseikre, s ha valaki valamilyen kissé szokatlan dologgal szimpatizál – legyen az földrajzi hely, történelmi kor vagy neves személyiség –, rögtön kész a magyarázat: nyilván azért érzi magához közel állónak a dolgot, mert előző testetöltésében ott élt, akkor élt, az volt vagy azzal foglalkozott stb. Se szeri, se száma azoknak, akik valamely nevesebb történelmi személyiség inkarnációjának tekintik magukat, s ezeket az eseteket látva már a minimális kritikai érzékkel rendelkező ember sem győzi fejét csóválni amiatt, hogy a neves elődnek vajon mit kellett elkövetnie ahhoz, hogy ilyen jelentéktelen figuraként kényszerült újjászületni. Sőt, az úgynevezett «reinkarnációs» vagy «regressziós hipnózist» – e sorok írójának személyes értesülése szerint – már a gimnáziumi kollégiumokban is gyümölcsözően gyakorolják.

A reinkarnáció hindu és buddhista elmélete

Lunemorte P>!

Korunkat ugyanis legmélyebben nem az jellemzi, hogy mindent a lehető legrosszabbul csinál, hanem az, hogy nem is lehet másképpen. Olyan útra lépett, amelyen nemcsak hogy visszafordulni nem lehet, de megállni sem. Ez az önszülte kényszer az oka a senki sem tudja hová vezető haladásnak. Az ember nem azért „halad”, mert haladni akar, hanem mert nem tehet mást. Hamis szemléletében nemcsak ő maga alakul át, hanem a világát is saját képére formálja. Így igazolja a világ egyre inkább azt a szemléletet, amellyel az ember szemléli világát.

315. oldal (A számok demokráciája)


Hasonló könyvek címkék alapján

Horváth Róbert – Németh Norbert – Szmorad Csaba: A Tradíció ösvényei 1.
Horváth Róbert – Kocsi Lajos – Virág László – Vukics András: A Tradíció ösvényei 2.
Hamvas Béla: Az ősök nagy csarnoka I-IV.
László András: Tradíció és metafizika
Henri Boulad: A halálban ugyanis megszületünk
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Diószegi Vilmos (szerk.): Az ősi magyar hitvilág
Xeravits Géza: Tanulmányok az Ókori Izrael kultuszáról
Tüskés Gábor – Knapp Éva: Népi vallásosság Magyarországon a 17–18. században
Ágoston Gábor – Sudár Balázs: Gül baba és a magyarországi bektasi dervisek