Az ​elfelejtett evangélium 13 csillagozás

A názáreti Jézus elveszett tanításai
Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium

„Végeláthatatlanul lehet vizsgálni az evangéliumokat, mint ahogy a mai biblikus teológia teszi, ám az a módszer, amellyel rendszerint megközelítik őket, méltatlan ahhoz a szellemhez, amelyben születtek. Ha nem a »lélek« szellemében folyik az evangéliumok vizsgálata, hanem a »betű« szellemében, azaz lélektelenül, akkor az valóban csak arra jó, hogy öljön, s nem arra, hogy éltessen” – mint ahogy kötete elején fogalmaz a szerző. Buji Ferenc e munkájában az evangéliumnak azokra a részeire és tanításaira igyekezett ráirányítani a figyelmet, amelyek – nem lévén összhangban a modern és polgári Jézus-képpel – rendre félhomályban vagy egyenesen sötétben maradnak. Látni és láttatni az evangéliumokban azt, ami abban mind a mai napig „botrány és bolondság”, lefújni róla a kétezer éve ráülepedett port, eredeti frissességében és radikalitásában bemutatni a jézusi tanítást: ez a szándéka e kötettel a szerzőnek.

>!
Kötet, 2018
274 oldal · ISBN: 9789638438225
>!
Kairosz, Budapest, 2006
268 oldal · puhatáblás

Enciklopédia 11


Kedvencelte 11

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium

Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium A názáreti Jézus elveszett tanításai

„Mert ami igazán értékes, azt nem szabad kiszolgáltatni olyan embereknek, akik nem méltóak rá…"

Amikor megláttam ezt a kötetet Buji Ferenctől, akkor az alcímből arra következtettem, hogy egy olyan apokrif iratot tartok kezemben, mely Jézus titkos tanításait tartalmazza, sőt egy számomra teljesen ismeretlen evangélium lehetősége is felmerült a cím alapján. Ehelyett egy óriási katyvaszt kaptam. Néhány idézet van az Újszövetségből, majd rengeteg félremagyarázás következik minden fejezetben. Egy-két jó megalapítást találtam ugyan, de ez így összességében elég gyenge. Úgy gondolom, hogy más emberek sértegetése és lenézése számomra nem fér bele…

bratan P>!
Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium

Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium A názáreti Jézus elveszett tanításai

Radikális kereszténység? Hát igen, ez az. Buji Ferenc egy kicsit „erős” oldaláról mutatja be a jézusi tanítást. Tesz néhány – a mai bibliatudomány által talán kritizálható – lépést megközelítésében: a szinoptikus evangéliumok és Tamás evangéliuma talapzatán – a jánosi és páli iratok teljes figyelmen kívül hagyásával. Elgondolkodtató témák és tényleg ritkán hallott igeversekről szóló rövid, de velős magyarázatok. S ezzel olyan magasra teszi a mércét, hogy szerintem méltán beszélhetek a kereszténység nem létezéséről – mint olyanról. Nagyon úgy tűnik, hogy ez egyszerűen nem realizálható. Viszont gyönyörűséges tradicionalista elitizmus.

Megy a kedvencek közé + ha valakinek van egy elfekvő felesleges példánya, venném, vinném… ;-)

3 hozzászólás
jano_andriska>!
Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium

Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium A názáreti Jézus elveszett tanításai

Hogy van az, hogy bizonyos egyházak hívei „atyámnak” szólítják a felszentelt vezetőket, holott Jézus megparancsolta: „Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei?” Miért akarják az emberek az Isten Országát a földön megteremteni, amikor az Emberfia mennyek országáról beszélt? Miért imádkozik a gyülekezet együtt hangosan a templomokban, amikor a belső szobában, titokban kellene? És Jézus vajon hogyan tölthette az egész éjszakát Isten imádásában, amikor ő maga óva intette tanítványait a hosszú imádkozástól?

Ilyen, és ehhez hasonló kardinális kérdésekre keresi a választ Buji Ferenc erősen hiánypótló kötetében, melyben „az ismeretlen evangéliumot” szeretné megismertetni az olvasókkal – a Szentírásnak azt az oldalát, amely „a legtágabb értelemben vett keresztény igehirdetés érdektelensége miatt rendre sötétben marad”. A szószéken ritkán vagy talán egyáltalán nem idézett bibliai igék kifejtése során nemcsak a félreértett tanítások valódi jelentésével szembesülünk, hanem az eltorzult vagy a modernizáció által eltorzított kereszténység-szemléletünkkel is számot kell vetnünk. Azoknak szól, akik „szakítani kívánnak a vallásos önelégültségnek azzal az általános gyakorlatával, amely az evangéliumi tanítást az aktuális életgyakorlat szintjére igyekszik leszállítani, ahelyett, hogy az életgyakorlatot igyekezne felemelni arra a szintre, amelyen az evangélium megfogalmazódott”. Az egyes fejezetek jól tagoltan követik egymást; az igazán kiforrott, szabatos stílusú, precízen megírt elemzések hasznosak lesznek azok számára, akik igazán kíváncsiak arra, hol tartanak a hit dolgában, s mire jutottak gondolkodásukban.

Az elfelejtett evangélium szerintem sokkal átütőbb erejű kötet, mint a szerző nemrég kiadott másik műve, A rejtőzködő Messiás. Míg utóbbi több részét hiányosnak, vitathatónak vagy következetlennek találtam link, ez most messze felülmúlta a várakozásaimat. A názáreti Jézus elveszett tanításai alcím bár ismeretlen apokrifeket sejtet – éppen ez benne a zseniális: bizony, a kanonizált Biblia örömhírének néhány olyan igéjéről van szó, amelyek legalább annyira fontosak lennének, mint a gyakran idézett versek. Buji Ferenc hibátlanul teljesíti azt a feladatot, amelyet kitűzött maga elé, nem kérdés a full csillag.


Népszerű idézetek

aled P>!

Az jelenik meg kívül is, ami belül van…

Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium A názáreti Jézus elveszett tanításai

1 hozzászólás
aled P>!

…a prófétának csak saját hazájában, rokonai körében, saját házában nincs becsülete.

Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium A názáreti Jézus elveszett tanításai

1 hozzászólás
Rahamim>!

Nem arról van tehát szó, hogy azoknak, akik ma kereszténynek tartják magukat, követniük kellene Krisztus tanítását. Ám ahhoz, hogy némi jogalapjuk legyen arra, hogy kereszténynek tekintsék magukat, legalább tudniuk kellene, hogy mi az, amit nem követnek – vagyis legalább ismerniük kellene Krisztus tanítását. A tragédia az, hogy a ma keresztény embere rendszerint nemcsak hogy egy „legyengített” kereszténységet gyakorol (ami teljes mértékben elfogadható lenne), hanem ismerni is csak egy „legyengített” kereszténységet ismer. Azt a feszültséget, amely a vallás területén az eszmény és a realitás között a régebbi korokban szinte mindig megtalálható volt, s amely lételeme minden vallásnak, ma nem a realitás felemelésének szándékával igyekeznek kiküszöbölni, hanem az eszménynek a realitás szintjére való alászállításával. A teológiai szcientizmus éppúgy ennek szolgálatában áll, mint az a pasztorális szentimentalizmus, amelynek megnyilvánulásait vasárnapról vasárnapra hallhatja az ember a templomban. Mint már említettük, az egyetlen kivétel, amiben a keresztény ember a krisztusi idealitásnak engedményt tesz, az „ellenségszeretet” kérdése. Az ellenségszeretethez való viszony hátterében azonban nemcsak a krisztusi tanítás szinte egészének félreértése rejlik, hanem paradox módon drasztikus – s ugyanakkor szentimentális – félreértése magának az ellenségszeretetről szóló tanításnak is, mert hiszen az ellenségszeretet nem meghosszabbítása, avagy kiterjesztése a hétköznapi szeretetnek, hanem egy merőben más attitűd, amelynek feltétele éppen a hétköznapi szeretetek felszámolása.
Dosztojevszkij „A nagy inkvizítor”-ban még csak arról beszélt, hogy Krisztus már semmit sem tehet hozzá ahhoz, amit az evangéliumok szerint elmondott. Mára azonban egy olyan felfogás vált uralkodóvá, amely szerint az Emberfia csak azt taníthatja, mint amit a keresztény ember tesz. Ahelyett, hogy az erkölcsi normákhoz igazodnának, vagy legalábbis azokhoz mérnék saját erkölcsi szintjüket, a hívők az erkölcsi normát igazítják saját erkölcsi szintjükhöz. Ami ma kereszténységként ismeretes, az csupán a krisztusi tanítás asztaláról lehullott néhány morzsa. Aki ezekkel a morzsákkal azonosítja a krisztusi tanítást, az túl azon, hogy meghamisítja azt, önmagát pedig a leglényegesebb dologban félrevezeti, megfosztja magát annak lehetőségétől, hogy lépéseket tegyen a krisztusi eszmény felé.

229-231. oldal, Epilógus (Kairosz, 2006)

Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium A názáreti Jézus elveszett tanításai

aled P>!

A fölösleges beszéd nemcsak jele az egzisztencia „spirituá­lis fogságának”, hanem maga is hozzájárul további felhí­gulásához. Márpedig egy spirituálisán „híg” ember, aki szavain keresztül állandóan szétszórja magát, eltékozolja belső fényét, szükségképpen más túlvilági megítélés alá fog esni, mint az, aki mintegy akkumulálja magában a belső fényt.

Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium A názáreti Jézus elveszett tanításai

2 hozzászólás
åkos P>!

Az istengyermekség nem adottság, hanem kivívandó kvalitás.

47. oldal

Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium A názáreti Jézus elveszett tanításai

2 hozzászólás
Lunemorte P>!

Csak a szentekkel és szentéletű emberekkel való igazi és élő kapcsolat lehet az, ami a keresztény ember előtt fel­tárhatja a vallásosság magasabb szintjeit, s ugyanakkor va­lódi tükröt tarthat elé. E nélkül egészen egyszerűen nem látja megvalósulási lehetőségeit annak a tökéletességnek és idealitásnak, amely olyan átütő erővel jelenik meg az evangéliumban, de amit már nem képes észrevenni. E nélkül hiányzik életéből az a viszonyítási pont, amelyet a megvalósult kereszténység képvisel.

173. oldal, A mennyek országa I.

Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium A názáreti Jézus elveszett tanításai

Lunemorte P>!

Azoknak szól tehát ez a könyv, akik szakítani kívánnak a vallásos önelégültségnek azzal az általános gyakorlatával, amely az evangéliumi ta­nítást az aktuális életgyakorlat szintjére igyekszik leszállí­tani, ahelyett, hogy az életgyakorlatot igyekezne felemelni arra a szintre, amelyen az evangélium megfogalmazódott. Mindenféle emelkedés feltétele ugyanis a „fent” létének és lehetőségének tételezése, hiszen „amikor elismerem és tisztelem a magasabb rendűt, önmagam magasabb ren­dűvé válásának lehetőségét mondom ki” (László András). Sok emberben él ugyanis egy olyan önvédelmi reflex, amelynek alapján nem hajlandó tudomást venni arról, ami fölötte van és magasabb rendű (legalábbis ha az bár­mire is figyelmeztethetné vagy kötelezhetné őt), ha pedig mégis észrevenné, akkor mindent elkövet annak érdeké­ben, hogy alacsonyrendűként értelmezze azt önmaga számára.

8. oldal, Prológus

Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium A názáreti Jézus elveszett tanításai

åkos P>!

Az Emberfia tanítása nem hétköznapi „hívőknek” szól, nem olyan vallásos embereknek, akik egy társadalomnak akár nagy részét is alkothatják, hanem egy maroknyi nyájnak: azoknak, akik arra éreznek magukban hivatást, hogy szentek, tökéletesek legyenek. Amit Krisztus saját tanításaként hirdetett, az nem azonosítható semmiféle, mégoly magasrendű társadalmi erkölcsiséggel sem, mert éppen a társadalomnak és a hozzá tartozó erkölcsiségnek a fölfelé való elhagyását és meghaladását feltételezi. Ez a tanítás mindig csak egyes embereknek szól, s ennélfogva kötelező érvényű nem lehet. Krisztus követése szabadon választható feladat: olyan feladat, amit nem Krisztus ír elő az embernek, hanem amelyet az ember szab ki a maga számára Krisztus tanításának ismeretében. Hogy az ember szeretettel és tisztelettel övezze övéit, az megparancsolható, és azt minden normális társadalom el is várja tagjaitól; ám soha senkinek nem parancsolható meg, hogy fordítson hátat övéinek, fordítson hátat önmagának, vagyis hogy haljon meg azok számára, akik az ő számára addig az életet jelentették. Senki számára nem parancsolható meg, senkitől nem várható el, hogy szabaduljon meg társadalmi bázisát jelentő ingó és ingatlan vagyonától. Ilyet mindenki csak magától követelhet meg. Ezért Krisztus követése egy olyan szűk ösvény, amelyen csak kevesen hivatottak járni.
Nem arról van tehát szó, hogy azoknak, akik ma kereszténynek tartják magukat, követniük kellene Krisztus tanítását. Ám ahhoz, hogy némi jogalapjuk legyen arra, hogy kereszténynek tekintsék magukat, legalább tudniuk kellene, hogy mi az, amit nem követnek – vagyis legalább ismerniük kellene Krisztus tanítását.

235-236. oldal

Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium A názáreti Jézus elveszett tanításai

åkos P>!

[…] Krisztus követői idegen testek ebben a világban, akikre a világ mindig megütközéssel, megbotránkozással tekint, és akiket minden módon igyekszik visszaterelni a gondolkozásnak és a cselekvésnek abba a lapos hétköznapiságába, amely az ő sajátjuk. Eleven felkiáltójelek az ilyen emberek, s már puszta létük is bántja a többiek szemét, mert arra figyelmezteti őket, hogy vannak még olyanok, akik megvalósíthatatlannak ítélt és rég megtagadott eszményeiket mégis megvalósították.

213. oldal

Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium A názáreti Jézus elveszett tanításai

aled P>!

A fölösleges szó az, amit az ember azon felül mond, ami szükséges. Ez a hiábavaló, üres beszéd. A csevegés és a fecsegés puszta időtöltés, az ember belső ürességének egyik legnyilvánvalóbb kifejeződése…

Buji Ferenc: Az elfelejtett evangélium A názáreti Jézus elveszett tanításai


Hasonló könyvek címkék alapján

Gromon András: Ki dobja az első követ?
Gecse Gusztáv: Bibliai történetek
Gyökössy Endre: Életet adó örömhír
Sárdy Péter: Jézus kincse emberek kezében
Czire Szabolcs: „Váljatok általmenőkké!”
I. A. Kriveljov: Az evangéliumi legendákról
Popper Péter: Az Írás – Az Ószövetség / Az Újszövetség
Evangélium
Kenneth Jones: Jézusi példázatok Lukács evangéliumából
Philip A. Van Linden: Evangélium Szent Márk szerint