A ​rejtőzködő Messiás 4 csillagozás

Ezotéria és exotéria az evangéliumban
Buji Ferenc: A rejtőzködő Messiás

Egy közkeletű nézet szerint semmi sem idegen annyira a kereszténységtől, mint az ezotéria. Buji Ferenc könyve szerint ennek épp az ellenkezője igaz: az ezotéria és az exotéria, a keveseknek szóló titkos tanítás és a mindenkinek szóló nyilvános tanítás különbsége mélyen gyökerezik a kereszténységben, sokkal mélyebben, mint a többi nagy vallásban. Ahhoz, hogy a szerző rekonstruálni tudja a názáreti Jézus régóta feledésbe merült ezoterikus tanítását, évszázadok porát kellett lefújnia az evangéliumokról. Új könyvében nemcsak azt vizsgálja, hogy mi volt a tartalma ennek az ezoterikus tanításnak, hanem azt is, hogy az ezotéria és exotéria e markáns megkülönböztetésének miért kellett feledésbe merülnie a kereszténység története során, illetve hogy mi akadályozza újrafelismerését mind a mai napig. A titkos és a nyilvános tanítás e megkülönböztetése révén derül csak fény igazán arra, hogy Krisztus tanítása sokkal több a kétezer éve jól ismert vallási közhelyek puszta tárházánál.

>!
Kötet, Nyíregyháza, 2019
370 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638438232

Kedvencelte 2

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

bratan P>!
Buji Ferenc: A rejtőzködő Messiás

Buji Ferenc: A rejtőzködő Messiás Ezotéria és exotéria az evangéliumban

Ez a könyv tényleg azt tartalmazza, ami rá van írva: az ezotéria és az exotéria jelenségét tárja fel Jézus tanításában – hozzátéve még sok egyebet is, különösképpen ide értve a korai egyházi és későbbi (sőt kortárs) ellenérzéseket és félreértéseket is.

Szerintem az egyik legfontosabb kiindulási pont az, amit Buji is fejteget: mit is jelent a két szó. E közben tökéletesen rámutat arra az önellentmondásra, ami a kortárs népszerű ezotériához kapcsolódik, nevezetesen arra, hogy ez épp nem az, csak megnevezésében.

Azután lépésről lépésre, főként a három szinoptikus evangélium szöveganyagára támaszkodva, bemutatja, hogy igenis létezett Jézus tanításában ezotér elem, feltárja (talán nem is teljes körűen) azokat mind strukturálisan, mind pedig tanításukban – és rámutat arra, hogy bár ezek ma már nyilvánosan hozzáférhetőek, azonban továbbra sem érthetőek azok számára, akiknek „nincs fülük, hogy hallják”.

Magát a gondolatmenetet függeléknek nevezett exkurzusok tarkítják, amik szerintem nagyban segítik a még mélyebb megértést. S legvégül még a páli teológia sajátos ellentmondásaira is kitér, ami az én szememben tovább emelte ennek a könyvnek az egyáltalán nem köznapi színvonalát.

Nekem az egyik legmegdöbbentőbb dolog az, hogy még magam sem vettem észre azt a teljesen nyilvánvaló dolgot, hogy Jézus alapvetően Emberfiának nevezi magát az evangéliumokban. Pedig 30 éve olvasom a Bibliát. spoiler

Tömör és kemény könyv, nem véletlenül megy a kedvencek közé nálam. Persze elolvasni nem ajánlom mindenkinek, hiszen jó néhány olyan állítást tartalmaz, ami átgondolásra és másképp cselekvésre buzdít – így aztán aki nyugodt szendergő életet szeretne, ne erőltesse nagyon.

jano_andriska>!
Buji Ferenc: A rejtőzködő Messiás

Buji Ferenc: A rejtőzködő Messiás Ezotéria és exotéria az evangéliumban

A rejtőzködő Messiás – Ezotéria és exotéria az evangéliumban már címében is különös, hiszen mint tudjuk, az Emberfia mindig nyilvánosan szólt a világhoz, titokban nem beszélt semmit. (Jn 18,20) Tanításainak azonban gyakran volt egy rejtett, ezoterikus értelme, mely Buji Ferenc rendkívül izgalmas, érdekfeszítő könyvének egyik központi témája.

A szerző azt már a könyv elején tisztázza, hogy az alcímben megjelenő, rossz csengésű „ezotéria” kifejezésnek semmi köze sincs azokhoz a ma széles nyilvánosság számára terjesztett könyvekhez, színes magazinokhoz és televíziós műsorokhoz, melyek a titkos beavatási tudás vagy „ezotérika” látszatával jelennek meg, és valójában a bennük foglalt zavaros tanok elegye nem más, mint „a modern szellemi válság legjellegzetesebb bomlásterméke”. Mint írja, miközben „a modern ember abban a hiszemben van, hogy az »ezotéria« révén valamiféle spirituális dologhoz jut hozzá, egyszerűen csak a maga materiális életszemléletéhez és életgyakorlatához szükséges kellékekkel veszi körül magát”. (5-8. p.)

A Messiás rejtőzködése nemcsak tanításainak ismeretében izgalmas kérdés, hanem a saját szerepe, önmeghatározása felől nézve is. Jézus működése során soha nem hívta vagy hívatta magát Megváltónak, sőt leginkább az „Emberfia” kifejezéssel élt, mely több mint elgondolkodtató. Vajon miért nevezi magát az Isten Fia az ezzel a névvel teljesen ellentétes jelentésű Emberfiának? Buji Ferenc ennek külön fejezetet szentel, mely a könyv talán legérdekesebb része. spoiler A kötet szintén hiánypótló fejezete Jézus nyelvi géniuszának elemzése: a szerző joggal hívja fel a figyelmet arra, hogy „a keresztény világ, sőt általában a nyugati ember mennyire megfeledkezett arról, hogy az evangéliumokban olyan ember szavait olvashatja, aki az egész nyugati világban egyedülálló és senkihez nem hasonlítható nyelvi erővel rendelkezett”. (Mk 1,22; 164. p.)

Ez a könyv a kortárs keresztény irodalom egyik legfontosabb kötete, mivel képes arra, hogy a Szentírás olyan egészen új összefüggéseire mutasson rá, melyek frissességükkel ismét felemelik az őt megillető helyre azt a Bibliát, mely egyre több ember szemében „lejárt lemez”, s amelyről sokan úgy hiszik, már mindent tudnak róla.

Komolyabb hiányérzetem csak a Miatyánk ezoterikus és exoterikus értelmének kifejtésénél volt, mely habár külön függelékben kapott helyet, ám meglehetősen felemás maradt. Továbbá nem értettem maradéktalanul egyet Pál apostol leveleinek kritikájával sem, mely bár sok elgondolkodtató ellentmondásra rámutat, de ezek közül mégsem volt mindegyik érve teljesen meggyőző. A kötet János evangéliumának elemzésével is adós marad, miközben az apokrif Tamás-evangéliumból többször is idéz. Abban természetesen semmi szokatlant vagy kivetnivalót nem találok, hogy a kanonizált Biblián kívül más forrásokra is támaszkodik off. Viszont Tamást idézni, Jánost pedig elhagyni – őszintén szólva meglepő alapállás…

A kötet részletes elemzése a Krizma – A keresztény könyvgyűjtemény oldalon olvasható: link


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Az ezotéria és az exotéria vizsgálata tulajdonképpen csak egy módszertani lehetőség: egyetlen eszköz azok közül, amelyek révén mélyebben érthetjük meg az Emberfia tanítását – és általában a kereszténységet –, mint a megszokott módszerekkel és megközelítési módokkal. Az ezotéria és az exotéria tehát csupán egy esetleges eszköz szerepét játssza. Önmagában véve az, hogy valami „ezoterikus”, semmiféle értékkel nem bír. Már csak azért is mondhatjuk ezt, mert a valamikori keresztény ezotéria – megelőlegezve kutatásunk végeredményét – ma integráns részét képezi a keresztény „közbeszédnek”, anélkül természetesen, hogy bármi különösebb jelentősége lenne. Miféle jelentősége lehetne ma a keresztények egykoron ezoterikus, ma viszont mindenki által ismert imádságának, a Miatyánknak? Az itt alkalmazott megközelítés viszont azzal a reménnyel kecsegtet, hogy segítségével olyan rétegeit is feltárhatjuk a kereszténységnek, amelyek más módszerekkel láthatatlanok maradnának.

Buji Ferenc: A rejtőzködő Messiás Ezotéria és exotéria az evangéliumban

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

A krisztusi messianizmus történelmi egyedülállósága vitathatatlan, mert ő maga vált kiindulópontjává és elindítójává a történelem mindmáig leghangsúlyosabb átalakulásának, s ilyen módon a történelem igazolta vissza messiási elhivatottságát.

Buji Ferenc: A rejtőzködő Messiás Ezotéria és exotéria az evangéliumban

Lunemorte P>!

Az Emberfia népnek szóló exoterikus, és a tanítványoknak szóló ezoterikus tanítása között van egy kevésbé feltűnő, de annál jelentőségteljesebb és fundamentálisabb különbség. Mivel a „kívülállók” nem voltak „fiak”, hanem csak „idegenek" (lásd Mt 17:25), magától értetődik, hogy Isten nekik nem volt Atyjuk, hanem csak Istenük. Közöttük nem Atya–fiú, hanem Isten–teremtmény vagy Úr–szolga viszony állt fönn. Mindazok számára, akik a tanítványok szűk körén kívül voltak, nem létezett „mennyei Atya”. Nem létezhetett azon egyszerű oknál fogva, hogy nekik földi atyjuk volt, vagyis ők nem szakították meg azokat a rokoni kötelékeket, amelyeket a tanítványoknak meg kellett szakítaniuk ahhoz, hogy tanítványok lehessenek. Magától értetődően a „kivülállóknak” nem is tiltotta meg az Emberfia, hogy bárkit is „atyának” nevezzenek a Mennyein kívül. Ennek megfelelően, ahogy az Emberfia soha nem nevezte magát megváltónak tanítványai szűk körén kívül (de azon belül is csak indirekt módon), éppúgy teljes következetességgel tartózkodott attól is, hogy Istent a nép, az írástudók, a farizeusok és a szadduceusok előtt önmaga vagy a tanítványai atyjának nevezze. Míg azonban az előbbi oka az volt, hogy az Emberfia az Istennel való atyai-fiúi viszonyát ezoterikusan kezelte s így a „kívülállók” előtt nem tárta fel, az utóbbinak az volt az oka, hogy a „kivülállóknak” Isten nem is volt az atyja. A „messiási titoknak” tehát nemcsak a názáreti Jézus Messiás volta, hanem Istennek az ő számára és a tanitványai számára való atya volta is része volt.

123-124. oldal (A krisztusi ezotéria és exotéria tartalma)

Buji Ferenc: A rejtőzködő Messiás Ezotéria és exotéria az evangéliumban

4 hozzászólás
Lunemorte P>!

E sorok írója, aki az egyetemes vallástörténetet meglehetősen jól ismeri, nyugodt lélekkel jelentheti ki: a különböző vallásoknak egyetlen olyan szent könyve sem létezik, amelyben olyan intenzitással és annyira szervesen integrálódva jelenne meg az ezotéria és exotéria megkülönböztetése, illetve ennek a különbségnek a hangsúlyozása, mint az evangéliumokban, szorosabban a szinoptikus evangéliumokban. […] Ennek ellenére az az ellentmondásos helyzet állt elő, hogy egyetlen vallás sem ignorálja olyan következetesen, egyik sem utasítja el annyira határozottan e megkülönböztetést, mint a kereszténység, bármelyik egyházát vagy felekezetét vizsgáljuk. Ez az egészen különös vallástörténeti jelenség mindenképpen magyarázatot követel.

207. oldal (Az ezotéria egyházi elutasításának okai)

Buji Ferenc: A rejtőzködő Messiás Ezotéria és exotéria az evangéliumban

åkos P>!

A példázatok titkos nyelve tehát a „kívülállóknak” szól; ők Isten országának titkait csak szimbolikus parabolák formájában ismerhetik meg, s ha el akarnak jutni a titkos „magig", le kell fejteniük róla a „héjat”. Ha ellenben megmaradnak a héj szintjén, akkor ezáltal rontanak helyzetükön: „Vigyázzatok, hogyan hallgatjátok!” – figyelmezteti hallgatóságát az Emberfia (Lk 8:18). A példázat mint műfaj az Emberfia számára egyúttal ítélet is: aki megérti az adott példázatot – aki megérti az Emberfia tanítását –, az spirituális értelemben feljebb lép; aki ellenben nem érti meg, az spirituálisan lejjebb lép.

37-38. oldal

Buji Ferenc: A rejtőzködő Messiás Ezotéria és exotéria az evangéliumban

mozgzom>!

Hogy a keresztény világ,sőt általában a nyugati ember mennyire megfeledkezett arról, hogy az evangéliumokban egy olyan ember szavait olvashatja, aki az egész nyugati világban egyedülálló és senkihez nem hasonlítható nyelvi erővel rendelkezett, azt sok minden elárulja, de talán legjobban az, hogy a Világirodalmi Lexikon tizenkilenc kötete ennek a különös nyelvi-iradalmi jelenségnek egyetlen szócikket, sőt egyetlen mondatot sem szentel. Ennek a megfeledkezésnek van egy nagyon kézenfekvő és érthető oka: a nyugati ember számára túlzottan ismertek ezek a szavak, nyelvi-irodalmi értelemben szinte a vérévé váltak. Nem érzékeli különlegességüket és jelentőségüket, ahogy az ember nem érzékeli a levegő különlegességét és jelentőségét sem. Ha végigtekintünk kétezer év irodalmán, ez alatt az időszak alatt egyetlen olyan szerzőt sem találunk, aki ilyen különleges nyelvi megoldásokkal és erővel fejezte volna ki magát. Nem irodalomról van itt szó, hiszen az Emberfia semmilyen értelemben véve nem 'szépirodalmat' művelt. Itt egy sajátos és egyedülálló kifejezőkészségről, plaszticitásról, nyelvi erőről van szó. Valóban igaz az, amit az Emberfia kapcsán ellenfelei megjegyeztek:
Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. (Mk 1:22)

164. oldal, 6. fejezet - Az Emberfia nyelvi géniusza (Kötet, 2019)

Buji Ferenc: A rejtőzködő Messiás Ezotéria és exotéria az evangéliumban


Hasonló könyvek címkék alapján

Baranyi Tibor Imre: Fejlődő létrontás és örök hagyomány
Jakob Lorber: A Nagyevangéliom
Gyökössy Endre: Életet adó örömhír
Karner Károly: Máté evangéliuma
Ponori Thewrewk Aurél: A betlehemi csillag
Sárdy Péter: Jézus kincse emberek kezében
Czire Szabolcs: „Váljatok általmenőkké!”
Huber Lipót: A napkeleti bölcsek (Szent Máté 2. 1-12.)
Farkasfalvy Dénes: Testté vált szó I-III.
Evangélium