Nehéz bármit is írni rögtön azután miután az ember befejez egy regényt, egy történetet, amely több köteten át tartja fenn az érdeklődését, és repíti vissza több száz évvel korábbi események színhelyeire.
Be kell vallanom Budai Lotti nevével a „Shirzan szerelme” kötet kapcsán ismerkedtem meg jobban, és akkor még nem is sejtettem micsoda fordulatos, izgalmas, pörgős és eseménydús történetek bújnak meg a csodás borítók mögött. A első részt nem sokkal a második megjelenése előtt „végeztem ki”…és milyen jól tettem…mert ha többet kellett volna várnom a folytatásra, nem biztos, hogy kibírtam volna. Volt szerencsém részt venni a „Shirzan bosszúja” könyvbemutatón, és találkozhattam személyesen is Lottival, akiben egy végtelenül kedves, aranyos, és közvetlen írónőt ismertem meg, akit első látásra a szívembe zártam. Ez a történet India miatt is a szívem csücske, ezt a bemutatón készült interjúban is elmondtam, valamint nem sok ilyen történelmi romantikus regény születik, amely ennyire kalandos cselekményt mutat be, több országon átívelve.
A borító pedig szemkápráztatóan gyönyörű lett…ismét, szinte vonzza a tekintet a könyv, és kiköveteli magának a figyelmet.
Na de visszakanyarodva a regényhez….a második rész ott folytatódott, ahol az első véget ért. Louise még mindig Indiában, a császári udvarban éli mindennapjait szinte élőhalottként. Semmi sem képes kimozdítani ebből az állapotból férje halála és egy súlyos árulás okozta fájdalom miatt….de talál egy csöpp reményt, és megpróbál túlélni Azam herceg oldalán. Nekem az indiai részek voltak – az első és második kötetben is – a kedvenceim. Imádtam, ahogy az írónő megelevenítette a császári udvart, az intrikákkal teli zenanát. Külön favoritom volt Dzsahánzeb és Nizam…róluk nagyon szívesen olvastam volna még, főleg, hogy hogyan alakul a további sorsuk, miként élik tovább az életüket. És, aki a hab volt a tortán, az természetesen Azam herceg volt. Benne William után, az igazi férfi karakter kelt életre. Egy bátor, művelt, a szerelméért mindenre képes férfi, aki sok mindent elviselt a „kedvestől” a szerelemért, a szenvedélyért cserébe. Tetteivel, cselekedeteivel maximálisan egyetértettem. Igazi utolsó tettén, pedig elpityeredtem…amelyből szintén csak a szerelem sugárzott. És Louise…hát ő végtelenül a szívemhez nőtt. Egy bátor, vakmerő asszony egy olyan világban és országban, ahol a nőknek nem éppen volt könnyű helyzetük, egyedül pedig nehézkes volt számukra az élet. Amennyi sorscsapáson, szenvedésen, fájdalmon kell ennek a nőnek keresztülmennie az tényleg elég lenne három másiknak is egy életre is, mint ahogy az első rész kapcsán már megírtam. A folytatásban sem pihenhet meg, sőt…bosszút áll. De aki bosszúra készül, jobb ha két sírt ás…ezt meg is tapasztalja. Mindenre képes, hogy gyermekeit megvédelmezze, tényleg egy Shirzan válik belőle. Okos, fondorlatos, talpraesett, és végletekig harcoló természetének köszönhetően minden problémából, akadályból kilábal vagy talál megoldást. Tiszteltem, mérhetetlen sajnálatot éreztem iránta sokszor. Mikor beköszöntene az életébe a nyugalom és a boldogság, mikor helyére billen minden, akkor jön egy sötét felhő és elront mindent, de Lady Elsfield akkor is meglátja a napfény picinyke sugarát, és képes azért küzdeni, hogy elűzze a felhőt.
A történet utolsó harmadában annyi váratlan kaland, részlet, esemény történik, hogy már nem is tudtam mi lesz még, ahogy olvastam, és csak lapoztam lapoztam. Pont ezzel sikerült Lottinak egésszé tenni ezt a sorozatot, lezárnia a történetet. Bár a végén a szívemet tépte ki, mert én másban reménykedtem, de sajnos beismerem, hogy nem lehet mindig minden rózsaszín, és pont ezért jó, ezért életszerű ez az elbeszélés, ezért hiszi el az olvasó, hogy még ha tudja, hogy nem mindenki lehetett valós szereplő, akkor is elhiszi, hogy valójában így történhetett.
A rengeteg mellékszereplő csak még eseménydúsabbá tette a történetet, a megannyi szálon futó cselekmény, a romantikus és különböző szerelmi fordulatoktól pedig néha elállt a szavam. Lotti a történelmi romantikus regények császárnője – ha már India- Angelikával együtt. Mesterien felépített történet, jól kidolgozott részletekkel, amelyek kifogástalanul mutatják be az adott korszakot annak minden jellemzőjével. A példás kutatómunka szinte minden lapon megmutatja magát.
Viszont van egy fájó pontom is, mégpedig India. Sajnos én keveselltem azokat a részeket, amelyek e csodás országban játszódtak. értem, hogy a történet szempontjából szükséges volt a továbblépés, de én akkor is maradtam volna még a zenanában kedves Lotti, de ettől függetlenül imádtam ezt a kötet is, és ha tehetném száz csillagot is adnék. Egy igazán különleges, egzotikus fűszerezésű csemege a Shirzan bosszúja, amely teljesen kiszakítja az olvasót a szürke hétköznapokból igazi kikapcsolódást nyújtva.
