Nehezen találom a szavakat erre a kötetre. Nagyon vártam már a folytatását az Édes ébredésnek, és meg kell mondanom előre féltem, hogy mi vár rám. Tudtam, hogy nem egy Disney mesét fogok kapni, de azt hiszem megkaptam ennek a sorozatnak is a méltó befejezését. Briliáns csavarokkal, húzásokkal, fordulatokkal teli történetet, amely odaszegezi az olvasót a könyv elé, és nem engedi, amíg a végére nem ér.
Hát én eddig Budai Lotti szinte összes könyvét olvastam, de ennyire összetettett, kidolgozottat, magával ragadót még nem. Azt hittem az első részt nem lehet überelni…hát tévedtem. Az is az egyik legtökéletesebb könyve volt az írónőnenk, de az Édes lázadás mindent lesöpört a padlóra. Nem gondoltam volna, hogy a Szamuráj lánya sorozatot sikerül letaszítani a trónról, de a Szerelem rabszolgáinak sikerült. És milyen találó ez a cím is….szerelem rabszolgái…mert ebben a történetben a szerelemmel nem mindig a boldogság jár együtt. A szereplők szenvednek a szerelem béklyóiban. A boldogtalan és boldog szerelem láncait magukkal cipelik, és a fájdalom, szenvedés állandó társuk ebben…de azért a boldogság is utat talál magának…széttépve a láncokat.
Lotti ismét egy igazi történelmi romantikust írt. Az írónő valahogy mindig a valóságát ragadja meg az akkori történelemnek, olyan mesterien, hogy azt csak nagyon kevesen tudják. Soha nem ír csöpögős, szerelmi sztorit, de éppen kellően hinti el benne a romantikát. Sokkal, de sokkal mélyebbre ás, mint amiket a törtéelemkönyvek lapjain olvashatunk. Pontos, valóságos események közé helyezi el a szereplőket, és emiatt is babonázzák meg az olvasót ennyire a történetei. Elszigelet országok életébe nyerhetünk bepillantást, és ott a hétköznapi emberek problémávai szembesülnünk. Az alapos kutatómunka itt is megmutatkozik, mivel mértani pontossággal szereplnek ezen események a regényben, ugyanakkor mégsem válik száraz dokumentumregénnyé a történet.
A történelmi tények mellett, a leíró részekben is egy zseni az írónő. Hiszen Kuba úgy jelenik meg, hogy szívem szerint azonnal odautaztam volna. Ugyanakkor ebben a részben több hangúly került a történelemre, mint a leíró részekre…de a metafórák amelyeket a kubai táj kifejezésére alkalmaz csodálatosak voltak.
Az Édes lázadásban, már Veronica két lánya a főszereplő, Rebecca és Ana. Nem is lehetnének jobban ellentétei egymásnak. Rebecca az erős, bátor nővér és Ana a gyenge, törékeny húg. Számos bonyodalom és probléma keresztüzébe cseppennek.
Hozzám mégis Rebecca került közelebb. Az élete egy váratlan idegen felbukkanásával és annak történetével darabjaira hullik és teljesen kifordul önmagából. Egész életében úgy érezte valami balszerencse követi, magányos..annak ellenére, hogy családban nőtt fel. Olyan dologkat tesz, amelyre csak a legnagyobb fájdalom készteti az embert, az elveszettség érzése, hogy ő sehova nem tartozik. Úgy érzi mindent elvettek tőle, és csak koloncként tekint magára. A sebhelye, amelyet egy végzetes éjszakán szerzett, szintén húga miatti önfeláldozáásra emlékezteti nap, min nap…és arra, hogy ő kevesebb. Becsapottnak érzi magát…de nem csak ő a hibás ebben. Szerelmi élete is kudarcba fullad, és a szerelem miatt követi el élete talán legnagyobb hibáját. De egyszerűen nem tudtam rá haragudni, teljesen megértettem miért tette amit tett. Lehet bosszúból én is azt tettem volna. Bár aztán ráébredt, hogy ezzel nemhogy elégtételt vett volna a sérelmein, hanem még nagyobb bonyodalmat csinált…eltaszítva magától az egyetlen személyt, aki biztos pont volt az életében. Rebecca ugyanakkor egy bátor, hazafias nő is egyszerre. Harcol a hazájáért, minden eszközzel amivel csak tud. Becsültem ezért, és hogy a botlását, és becsületét hazája szolgálatában hozta helyre. Az élet sok kínzása ellenére is megtalálta a szerelmet, és a boldogságot. Nekem az ő részei, jelenetei voltak a kedvenceim. Retentően drukkoltam neki, hogy élete egyenesbe jöjjön, egy szabad Kubában a szerelme oldalán. Rebecca testvére iránti szerete mindent legyőző szeretet, és feloldozza minden bűne alól.
A történet másik hősnője Ana. Ana sokkal törékenyebb nővérénél, és finomabb lelkületű. Megkapott az élettől mindent, amint Rebeccától az elvett. És a kötet elején nem volt éppen a szívem csücske. Soha nem szerettem a nebáncsvirágokat, akikért mindig fel kell magát áldoznia valaknek, akik minden megkapnak mert ők gyengék. Szerintem a XIX.századvégi Kubában senki nem lehetett gyenge, egy nő meg különösen. Főleg, ha ennek a valakinek az édesanjya Veronica D'Avila. Ugyanakkor Anának hirtelen kell felnőnie, szembenézni számos fájdalommal és keserűséggel, hazugsággal, ármánnyal, árulással. Az szúrta hátba, akit a legjobban szeretett…és megbocsátani soha nem egyszerű, annk kiváltképpen nem, akit a világon mindennél jobban szeretünk. és ekkor kötöttünk örök barátságot, na meg egyre inkább kibonatkozott erős jellem miatt.Ana az akaratgyenge nőből erős fiatalasszonnyá válik, aki maga irányítja Fehér Ormot, és szervezi a munkát az ültetvényen. Számos olyan helyzetben tesz tanúbizonyságát erejéről, amelyben korábban rongybabként esett volna össze. Szerelmi élete házas létére sivárabb nem is lehetne, hiába ment hozzá ahhoz a férfihoz, akibe mérhetetlenül szerelmes volt…akit gyerekkorunkban magasztalunk, nem biztos hogy felnőttkorunban is ugyanolyan. Ana viszont megtalálja a szerelmet, ahogy Rebecca is. Nem éppen egyszerű úton, dehát a szerelem soha nem egyszerű, kiváltképpen egy forradalmi helyzetben.
Viszont sokáig nem tart a nővérek boldogásga, megtépázza őket az élet. A két főszereplő mellett, rengeteg mellékszereplő tűnik fel a lapokon, sokuk már az első részben is szerepelt. Nosztalgikus volt újraolvasni róluk, és azért a könyneim is kicsodult egyik-másik karakter esetében.
Ennél a regénynél nagyon erősen dominál a történelmi jelző. Kuba szabadságért vívott harca fejezetről fejezetre bontakozik ki, és izgultam végig mi is lesz ennek a vége. A politika ebben is porondon van: a sok ármány, és érdek..tökéletesen visszaadták a kor hangulatát, egy feszültséggel teli Kubát, amely nem adja fel a harcot.
Budai Lotti ebben a kötetben emléket állít azon nőknek, aki női mivoltuk ellenére nem féltek fegyvert ragadni a szabadságért, a hazájukért. A harctéren, és a hátországban egyaránt. Úgy segítették az országukat, ahogyan csak tudták.
A történetet nagyon szép keretbe foglalja a múlt, a D'Avila család elődjeinek a története, és az ősi jóslat, az ősi átok…amelyre fény derült.
A borító ismét szemet gyönyörködtető lett, kifejezi mindazt amit a könyv belül rejteget. A sorozat két kötete külsőre is tökéletesen illik egymáshoz. Mestermunka ez is, mint Budai Lotti többi regényének borítója.
Az írónő e kétrészes története nem más, mint családi drámák, fájdalmas szerelmek a forradalmak viharában. A kubai nép hősies küzedelme a szabadságért, a rabszolgaság eltörlésért és a demokráciáért.
