Megpróbáltam bevárni a folytatás megjelensét, de sajnos nem bírtam ki. Szerencsére már nem kell sokat várni rá. Nagyon sok véleményt hallottam Lotti eme regényéről, csupa-csupa jót és már annyira fúrta a kíváncsiság az oldalamat, hogy a kezembe vettem. Sok értékelésben és véleményben azt olvastam ez az írónő legkiforrottabb regénye, és nem is cáfolnám ezt meg. Rengeteg csavar, bonyodalom, titok, ármány, gonoszság és maga a történelem jelenik meg a lapokon.
Még a bemutatón sikerült beszereznem, és a borító egyből magával ragadott. Annyira tökéletes, annyira szép, annyira szemet gyönyörködtető. A helyszín pedig Kuba, a szívem csücske. A Dirty Dancing második része óta imádom, és persze a bakancslistámon szerepel. Lotti olyan festőien jelenítette meg ezt a csodás szigetet, hogy szinte éreztem a lágy kubai szellőt, és láttam magam előtt a végtelen cukornádültetvényeket, a gyönyörűen csillogó tengert. Az írónőnek zseniális érzéke van a leíró részekhez..szinte vibrál és átüt a táj, a természet a lapokon. Így az olvasó percek alatt olyannyira bele tudja élni magát a történetbe, hogy elszaakdni tőle kész fizikai fájdalmat okoz.
A fülszöveg alapján egy „szokásos” Budai Lotti történelmi romantikusra számítottam, de az írónőnek sikerült megtévesztenie….azt hittem egy kicsit rózsaszín ködben úszó történelmi romantikust olvasok…legalábbis a könyv egy részéig így éreztem..aztán jött a kijózanító arcul csapás, hogy egy Budai Lotti regény soha nem rózsaszín ködben úszó lányregény.
Számomra ennek a regénynek számos komoly mondanivalója van. Egyrészt nevezhetnénk ezt a kötet a Titkok ébredésének is. Megmutatja, mit is képesek okozni a hazugságok, a titkok. Hogyan nyomorítják meg az emberek életét. A másik sarkalatos kérdés, pedig a rabszolgaság. Arról, hogy az ember kinek, milyen bőrszínnel szüetik nem tehet és emiatt különbséget tenni számomra mélyen elítélendő. Hiszen milyen elvek alapján teszünk egymás között különbséget. Mélységesen felháborít és rendkívül bosszant, hogy sokszor még a XXI.században is előfordul ilyen. Lotti tökéletesen árnyalta a rabszolgaság kérdéskörét, annak minden problémájával és borzalmával együtt. Az alapos kutatómunka minden fejezeten meglátszik, hiszen ebben a témában elengedhetetlen. Lotti ezt is mesterien ugrotta meg.
A történet középpontjában pedig egy fiatal, ártatlan lány áll. Veronica d'Avila álmokkal telve érkezik haza a spanyol iskolából, de nem olyan fogadtatást kap, ami ebben az esetben elvárható lenne a szüleitől. Kezdetben nem értettem ezt a családot, és nagyon sajnáltam Veronicát, akin napról napra jobban eluralkodik a szeretetéhség. Hiszen zsenge gyermekkorától nevelekedett idegen földön és hazatérve úgy fogadják, mintha nem szívesen látnák idehaza. Borzasztó lehet ilyen helyzetben élni a napjait. A lány a regény előrehaladtával azonban fokozatosan fejlődik, nyílik ki mint egy gyönyörű rózsa. Karaktere olyan helyzetekbe kerül, amelyből éles eszével mindig kivágja magát. Ugyanakkor az az érzelmi sivárság amiben élnie kell fokozatosan pusztíja is a lelkét. Nincs olvasó, aki ne érezne együtt ezzel a szegény lánnyal. Megszoktam már, hogy Lotti mindig megkínozza a hősnőit…nem a „boldogan életek míg meg nem haltak” megoldások híve, és nem is a Disney mesék csöpögős jelenetei tűnnek fel a regényeiben, de amennyi szenvedés elé szegény Veronicát állította az már nekem is embertelen volt. A fiatal lány egyik bonyodalomból esett a másikba. Minta tényleg elátkozták volna, minden rossz megtörtént vele. Mire kicsit fellélegeztem, hogy jön végre egy kis boldogság az életében..hát nagyon pofára kellett esnem..mert megszokhattam volna, hogy Budai Lottinál nem minden arany, ami fényleik. Az úgynevezett boldogság a legroszabb pokolnak bizonyult.
Az írónő sokféleképpen mutatta be ebben a kötetben az emberi gonoszságot. Bemutatta a szülők részéről…és talán ez volt a legfájdalmasabb. Hogy akinek feltétel nélkül kellene szeretni, fel-és kihasznál a saját céljaira. Becsap, hazudik hogy elérje a célját..nem riadva vissza semmilyen eszköztől.
A másik a szerelem gonoszsága: hogy a másik nem magunkért, hanem a valaminkért szeret és ezért a legbrutálisabb bűnökre is képes, hogy megszerezze. Lottinak ismét sikerült egy velejéig romlott mégis jóképű és modoros férfi karakter alkotni. Aki kívűlről maga a tökély volt, belül viszont rohadt volt és lelketlen.
A harmadik pedig maga az emberiség gonoszsága, a rabszolgaság. Hogy egy másik népcsoportot állatként kezelünk, mert azt hirdetjük mi felsőbb rendűek vagyunk..mindezt az egyik legkatolikusabb ország segítségével. Kicsit visszataszító.
Ugyanakkor a sok hitványság ellenére a „romantikus” jelző is szerephez jutott, mégha csak rövod időre is…de akkor fellélegeztem, hogy mindenkinek van remény és esély, hogy megtalálja a boldogságot. Hogy mihez kezd vele az már más kérdés.
Az Előszó és az Utószó gyönyörű keretbe foglalja ezt a részt, az üzeni senki sem az akinek muttaja magát..sokkal mélyebbre kell ásni ha valóságot akarjuk látni.
Budai Lotti regénye ismét erős nőkről, sorsfordító szerelmekről, emberi gyarlóságról, gonoszásgról, velejéig beteges emberekről szólt…de éppen ettől válik hihetővé és emerivé. Hogy nem vonom kétségbe, mert nem egy csöpögős cukormázba áztatott römanitkus történet, hanem történelmi annak minden valóságával együtt.
