Akik ​poggyász nélkül utaznak (Tök-életlen életek 1.) 87% 216 csillagozás

Akkor mesélnék az új kedvenc könyvemről. A könyv ami előbb a borítójával, majd a címével fogott meg. És ezután jött a tartalom, ami végképp magával ragadott. Beszippant.
Miért? Mert ez a 21.század. Tökéletes görbe tükör. A nem akarok beleszólni papírra vetett formája.
Egy családi dráma közepére csöppenünk – ami a szereplőink, Laura és Ákos szerint -még csak közepesen is volt borzasztó.
Elvárások, társadalmi nyomás. Családi nyomás, kellemetlen rokoni ebédek, amelyek kötelezők.
És ekkor jön a fordulat, felmentő seregként a Facebook poszt, miszerint – Laura legjobb barátja, akivel annyi időt töltött, majd váratlanul megszakadt a kapcsolatuk és mindenki ment a maga útjára – Bence, Budapestre utazik.
Hogyan változtatja meg a leendő feleség életét?

Volt egy olyan wow érzésem a könyv elolvasasa közben és után, amit már nagyon régen éreztem. Tudjátok, az a , na most akkor álljunk meg egy pár napra elmélkedni rajta, érzés.

Elmélkedtem is, a blogon mégtöbbet mesélek róla. LINK :https://dontforgettosmileandread.blogspot.com/2021/07/b…

Annyira szerettem a beleszőtt iróniákat is, főleg, amelyek a social mediához köthetőek! Nagyokat kacagtam , viszont ott volt a keserédes mosoly is, mégis csak, ez az a világ, melyben élünk, de vajon ez e az, amelyben élni is akarunk?!

Ez a könyv rólad is szól, ha elhiszed, ha nem.

Legyen ez a könyv a poggyászod a következő utazáson, amit önmagadhoz teszel.

Nagyon tetszik nekem Budai Lotti Rizsporos hétköznapok sorozata. Belenéztem a kötetekbe, de még nem tudtam igazán időt szánni rájuk. Aztán megláttam a Tök-életlen sorozatot, aminek a borítója is nagyon szép, és a fülszövege is megnyerő, ezért elérkezettnek láttam az időt az írónővel való ismerkedésre. Rengeteg pozitív előítéletem volt. A „Rizsporosból” és a könyvek desing-jából kiindulva egy megalapozott, átgondolt, és kidolgozott, szimpatikus utazós, önsegítős történetet vártam. Valószínűleg az írónő is ilyet képzelt, de nem nagyon sikerült megvalósítani.
Laura –a főszereplő – korunk budapesti lánya családi, nevelésbeli és még számos okból önértékelési váláságban van. Ennek jelei szinte minden helyzetben megmutatkoznak, és bár láthatóak az okok és a tények, ezektől Ő maga nem válik szimpatikussá. Bár Budai Lotti igyekszik tudatosítani Laura helyzetét, de meglehetősen irritálóan teszi ezt. Megpróbálja beadni nekem, az olvasónak, hogy egy magyar-angol szakos diploma nem ér semmit (ezt mindenki megmondja, még a tesiszakot végezett tesó is -már bocs). Aztán Laura ezzel a bagatell diplomával arra kényszerül, hogy a rokonságnál vállaljon munkát, és csak álmodozzon arról hogy fotós lesz, de mondjuk eszébe sem jut más munkát keresni, vagy talpalni azért hogy valóban fotóssá váljon. Mindeközben egy langyos párkapcsolatban él, amiben még a szex sem jó, de „jóvanazúgy”, irány az esküvő. Na, most nálam ezek a típusú lányok kirakatbabának sem jók, mert még nekik is van tartásuk, már elnézést. Az, hogy számos problémája van, nem baj, az sem baj, ha diszfunkcionális a családja, de az, hogy neki egy régi szerelem kell ahhoz, hogy valamerre mozduljon nem sok jót vetít előre.
Laura összes jellembeli semmilyensége mellett a többi szereplő akár érdekes is lehetett volna, de nem lettek azok. Mindannyian papírfigurák egyébként. Van egy-két begyakorolt mondatuk, és ezeket jól tudják ismételni. Ákos, Laura mamája, apukája, testvérei vagy épp Nóra, Balázs és Bence, egy-egy típuskarakterek, bemutatnak egy viselkedésformát, de semmi több nincs Bennük, emiatt nehéz velük kapcsolatot kialakítani.
Budai Lotti feltételezésem szerint jóval több ennél a könyvnél. Legalábbis remélem. Amikor leírja, hogy Szabi-Híd, Batyi (Gondolom a Batthyány tér lehet) vagy épp Merga (mint Mercédesz) akkor az nemcsak érthetetlen a vidékieknek, (legalábbis úgy sejtem legalább a Budapestiek tudják miről beszél) de igénytelen is. Lehet fiatalos, lendületes és izgalmas, tré szöveg nélkül is. Ezek után egy későbbi szövegrészben közli a főszereplő, hogy a „vágod” „szal”, „nemtom” és egyéb töltelékszavakra ex magyar-angol szakosként amúgy mennyire allergiás. Tessék mondani nem kellett volna elvinnie a merga s a Batyi után egy heveny lázas-kiütéses rohamnak? Mondjuk az sem ártott volna, ha a szerkesztő is odateszi magát és meghúzza az önismétléseket, rendbe teszi a stilisztikát (pl. a „csendült fel egy angol hang mellettem” típusú szövegeket), adott esetben kigyomlálja a felesleges jövőbeni kiszólásokat. A történet szempontjából érdektelenek, és Laurát sem mutatják bölcsebbnek, vagy érettebbnek.
A regény második felé kicsit felfelé húzza a történetet. India érdekes, és szerencsére elég sok mindent bemutat a szerző, még akkor is, ha amúgy leírásokban nem feltétlenül jeleskedik. Az énkeresésben is van némi érdekesség, túllép a Lorna Bryne, Louise L Hay féle vonalon, bár az irány szinte ugyanaz, csak itt jóval mélyebbre megy. Hallottam már az Indiában erősen jelen lévő buddhizmusról sokat, de ilyen mindennapi módon nem igazán találkoztam vele. A hangulat megragadása szerintem sikerült, és Indiában azért már találunk szimpatikus mellékszereplőt. Megjegyzem Laura legjobb barátnőjét Nórit, nemcsak hogy a Gangeszba kellett volna dobni, hanem aztán még a Himalájáról is le leguríthatnák. Ha nekem lett volna ilyen „legjobb barátnőm”, már nem lenne.
Az Indiai részt is túlzsúfolt, jó sok felesleges szál kerül bele, ami nem teszi kalandregénnyé, inkább csak értetlenül csóváltam a fejem, hogy ez minek kellett…
Ez a könyv kicsit olyan, mint a magyar „Ízek imák szerelmek”. Sok pozitívuma van, de az írásmód és a szereplők messze nem nyűgöztek le. Folytatom, és reménykedem, hogy sikerül még javítani rajt.

Ez volt az a könyv aminek a címe és a borítója is megfogott, így muszáj volt beszereznem és elolvasnom. Nagyon elgondolkodtató volt.
Kicsit nehezen indult be számomra a történet, de aztán alig bírtam letenni a könyvet, nagyon olvastatta magát. Tetszett, hogy nagyon könnyed stílusban voltak megfogalmazva az élet nagy dolgai.
A karakterek is szerethetőek voltak. Nagyon kíváncsian várom, hogy alakul az életük.

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2022/09/budai-lotti-aki…

„Bár nem mindenki van az én álláspontomon, de én úgy vélem, hogy alapvetően nincs értelme különbséget tenni aszerint, hogy egy könyvet magyar vagy külföldi szerző alkotott meg. Ahogy a hazai írók között is vannak szupersztárok, úgy a más országból származóak között is akadnak olyanok, akik gyengébben teljesítenek – nem csak fordítva igaz, ahogy sajnos sokan elkönyvelik. Ha én is ilyen előítélettel rendelkeznék, akkor lemaradtam volna olyan kivételes tehetségek megismeréséről, mint például Budai Lotti. Regényei már több éve nyújtanak minőségi kikapcsolódást számomra. Mikor értesültem róla, hogy a megszokott történelmi irányvonal helyett friss regényében új vizekre evez, feléledt bennem az oly régóta lappangó kíváncsiság. Nem is volt kérdés, hogy el fogom-e olvasni, csupán a mikor volt bizonytalan. Egészen mostanáig.
Birtalan Laura a regény kezdetekor egy olyan átlagos felnőtt, mint az olvasó. Az élet rozsdaette mókuskereke nyikorgásának az ütemére lépked előre napról napra. Van munkahelye, hobbija, párja, fedél a feje fölött. Tudja, merre tart az élete, milyen irányba tekint a jövőt illetően. Alapvetően ez egy átlagos, de megnyugtató közeg, hiszen a tudás biztonságos érzete lengi körbe. Ám ahogy mindenki lelkében, úgy Lauráéban is ott van egy elfeledett, porosodó zugban az az érzés, ami megkérdőjelezi a múltját, jelenét és jövőjét egyaránt. Vannak, akik hagyják életük végéig sorvadni a sarokban, mások megnézik, leporolják, majd teljes nyugodtsággal jelentik ki, hogy igen, arra mennek, amerre ők akarnak, s csak egészen kicsi, mondhatni maroknyi ember meri észrevenni, ha a jelenlegi helyzete nem elégíti ki az igényeit, s még ennek is csak töredéke mer a változtatás lehetőségén elgondolkodni. A kivitelezés pedig már csak tényleg elvétve egy-egy fő. Tehát egy a millióból az, aki felül meri értékelni a sorsát, s mikor érzékeli önnön boldogtalanságát és kilátástalanságát, akkor, bár remegő szívvel, de mer cselekedni annak érdekében, hogy végül úgy érezze, megérkezett a saját valóságába. Pont, mint Laura.
Az Akik poggyász nélkül utaznak című könyv egyfelől egy könnyed történetet mutat be, melyben egy fiatal lány útra kel egy megfogható jövő reményében. Sajátos tapasztalatokat szerez, miközben az élet különböző típusú embereket sodor az útjába. Külföldi kalandozása így végül eseményekkel teltnek mondható, mely közben egy, a miénktől merően eltérő kultúrába is nyerhetünk egy pillanatnyi betekintést. Másfelől azonban egy spirituális utazásra csábítja az olvasót. Óvatosan, szinte finomkodva próbálja bemutatni, hogy az élet és a jövő nem csupán abban a dimenzióban létezik, amit az átlagos ember maga előtt lát. Csalogat, hogy kedves olvasó, próbáld meg nyitottabb szemmel megnézni a vágyaidat és céljaidat, valamint önmagad belső világát. Megmutatja, hogy a csoda ott lakozik mindannyiunkban, s ha te úgy érzed, ez mégsem így van, akkor bizony kicsit mélyebbre kell ásnod ahhoz, hogy megtaláld. Még akkor is, ha ez a folyamat borzasztóan ijesztő.
Olvasmányos, de többször is le kellett tennem, hogy egy szusszanásnyi szünetet tartsak. Legtöbbször azért, hogy elgondolkozzak a leírtakon, egy-egy mondatot és bekezdést alaposan átrágjak magamban, esetleg későbbre elraktározzam, mikor a körülmények adottak a feldolgozáshoz. Rengeteg olyan gondolat van benne, amelyet az emberek félnek tudatosítani önmagukban, tartanak a következményektől. Igyekeztem magamtól eltávolodni és onnan megvizsgálni, hogy vajon én ott vagyok-e, ahol szeretnék és olyan irányba tekintek-e, amely valóban kívánatos a részemre. Érdekes utazást tettem önmagamban. Máskor viszont nem a könyv által megfogalmazott tézisek vezettek ahhoz, hogy egy pár lélegzetvételnyi időre megálljak, hanem a főszereplő mibenléte. Laura egyáltalán nem tökéletes. Teljesen tökéletlen vagy épp tök-életlen. (Halkan megjegyezném, ez a szójáték valami briliáns a szerző részéről!) Ez a regény pontosan őt kívánja meg ahhoz, hogy a lehető legmélyebben át tudja adni azt a központi adatfolyamot, amire hivatott, ám ettől még vannak olyan tulajdonságai és döntései, amelyek számomra nem elfogadhatóak. Például az alapot szolgáltató esemény, a Bencével eltöltött cselekmény minden elvemmel ütközik. Érdekes, mert több oldalról is megvizsgálásra kerül ez a rész, s így olvasva a hozzá csatolt magyarázatban is van logika, nem is kevés, ám képtelen vagyok elvonatkoztatni attól, hogy akármilyen lelki folyamatok is játszódtak le bennük, ez akkor is gerinctelen húzás volt. Ha ő lett volna a másik oldalon, bizonyára másként látná a dolgokat. Én mindig is úgy véltem, hogy önmagunk keresése sosem léphet olyan útra, amely során másokat megalázunk vagy átgázolunk rajtuk egy buldózer erejével. S ezek után pedig még Laura a régi magyar szólás ékes példájává lép elő, miszerint más szemében a szálkát is meglátja, sajátjában pedig a gerendát sem. Ezek miatt tartózkodóan figyeltem a lépteit a regény végéig.
Mindennek ellenére viszont elmondhatom, hogy valójában lekötötte a figyelmemet. Jókat szórakoztam az elém táruló mosolycsalogató szituációkon és megkedveltem a karakterek sokszínűségét. Jó érzéssel merültem el a spirituális buborékokba és érdeklődve hallgattam, hogy a tudatos jelenlét mennyire meg tudja változtatni az ember sorsát, miközben segít a személyisége kiterjesztésében. Laura még csak éppen rálépett arra az útra, amelyen járni szeretne, s a folytatásban kiderül, meddig jut el rajta. Már alig várom az újabb közös utazást.”

Fantasztikus volt!
@Piratgirl26 ajánlotta, de kicsit féltem belekezdeni, igazából nem is tudom megmondani miért. Most viszont egy közös olvasáshoz kihíváshoz választottuk @trixiland -del.
Az elején egy kis könnyed olvasmányra számítottam, de minél jobban haladtam előre a cselekményben rá kellett kjönnöm arra, hogy nem egészen erre számítottam, annál valami sokkal jobbat kaptam. Olvasás közben többször is azon kaptam magam, hogy bámulom az oldalakat, és ki tudja hanyadszor olvasom ugyanazokat a mondatokat, bekezdéseket, mert bár néztem a betűket, de nem láttam. Az agyam olyan szinten el kezdett kattogni rajtuk, hogy teljesen kikapcsolt. Anyira el tudtam merülni néha csak egy-egy félmondatban, olyan jól esett kikapcsolni, és eljutni a Nirodha állapotára?
Annyira akartam tudni, hogy mi lesz a következő oldalon, a következő fejezetben, de mégsem akartam a végére érni, nem akartam elengedni a szereplőket, Laurát, Isabelt és Bencét.
Egyetlen problémám volt a könyvvel… Hogy lehet így befejezni??? Értem én hogy van folytatása, de akkor is :'( Nem fogom győzni türelmesen kivárni, mire sikerül beszereznem a folytatást

Ez az első könyvem az írónőtől, de nagyon tetszett. Maga a történet is és a karakteret is jók voltak. Laura a maga bizonytalanságával, Bence az életről szóló jó tanácsaival. Tetszett hogy a történet végére Laura kezdi megtalálni a saját hangját, és a saját útját akarja járni. Kíváncsian várom hogy alakul Laura története.

Az első könyvem volt az írónőtől, de biztosan nem az utolsó
Leginkább a mondanivaló miatt voltam rendkívül kíváncsi a történetre. Nem nagy életigazságok puffogtatásáról van szó, hanem tényleg egy mélyebb gondolatmenetről, ami pofon egyszerű, de szinte mindenki elfelejti magának feltenni ezeket a kérdéseket.
Ami a legjobban tetszett a könyvben, hogy konkrétan megkérdezte: Mégis ki szerint ez a tökéletes életpálya, amit mindenki hajszol? Miért ez vált az elfogadottá és miért kell ezt követnie mindenkinek?
Összességében nagyon tudom ajánlani, azoknak, akiket megmozgatnak hasonló kérdések. Laura döntései nálam,sok helyen elvitték a történetet, ami érződik az értékelésen, de a végére érződött, hogy kezdett a helyére kerülni. Kíváncsian várom a 2. részt.

Sokkal részletesebben, idézetekkel a blogon:
http://wandamaci.blogspot.com/2021/07/budai-lotti-akik-…

Budai Lottinak az eddig megjelent összes történelmi/romantikus regényét olvastam már, és nem titok, hogy szeretnék tőle mindent elolvasni. Így most végre sorra került ez a sorozat is.

Ez egy szórakoztató és könnyű olvasmány volt. Kicsit tartottam tőle, mert azt gondoltam hogy a chick lit témái igaziból már nem nekem valók. (Párkeresés, elköteleződés, önmagad megtalálása-kitalálása.) És persze tévedtem. Azért az embernek az önmagával való kapcsolata állandóan fontos téma, szerintem nem is lehet igaziból ezt az utazást befejezni. És ugyan a párkeresés, elköteleződés, életútra állás nekem nem aktuális kérdés már, de az önmagunkkal való kapcsolat nagyon is az!! Így aztán azért bőven voltak a könyvben megfontolandó dolgok, és olyan gondolatok, amiket magammal viszek.

A maradék részekben pedig bebizonyosodott, hogy szeretem, ahogyan Lotti ír, egyszerűen jó olvasnom. :) Úgyhogy nem mondom hogy ez volt életem könyve, és bőven voltak olyan regényei, amiket sokkal jobban szerettem mint ezt, de ez is szuper volt off <3

Megérintette a lelkemet ez a könyv. Budai Lotti ismételten elkápráztatott miközben egy teljesen új oldalát mutatta meg nekünk. A történelmet kicsit maga mögött hagyva a korunk egyik lényegi kérdésére mutat rá: Ki vagyok én? Honnan tudom, hogy a saját utamat járom és a saját döntéseimet követem?
Könnyed stílusban fogalmaz meg rendkívüli életigazságokat, amelyek elgondolkodtatják az olvasót. Igazi motiválóerő az élet hullámaiban.
Gondolatébresztő, lélektani utazás.

Azoknak ajánlanám, akik egy különleges, mély olvasmányélményre vágynak, ami segít eligazodni az élet valóságos útvesztőjében, ami ha eltévelyednél, egy iránytű lehet önmagadhoz.

Bővebb értékelés a blogon » https://barbyesakonyvek.blogspot.com/2021/08/budai-lott…

Budai Lotti ezúttal nem egy egzotikus helyre és időszakba, hanem napjainkba helyezi a történetet. Laura életében pont az eljegyzése után jelenik meg a gyerekkori szerelme, ami teljesen felforgatja az életét, és Indiáig megy, hogy tisztába kerüljön önmagával. Ismét egy remek könyv született izgalmas történettel, jól megírt karakterekkel.