A ​magányos trónörökösnő (A borostyánszemű 2.) 73 csillagozás

Budai Lotti: A magányos trónörökösnő

Louise ​de Morainville, a Borostyánszemű, a lavardini tragédia után bosszúhadjáratra indul, ami azonban csak újabb tragédiákhoz vezet… Így főszereplőnk új küldetésben keresi a megnyugvást: Mária Viktóriának, Lajos trónörökös feleségének lesz az udvarhölgye, kinek egyetlen támaszává és védelmezőjévé válik az udvari intrikák, és az ifjú úrnője ellen irányuló áskálódások közepette… Végül Louise – nagy nehézségek árán meglelt szerelme oldalán – már éppen révbe érni látszik, amikor a féltékenység, egy régi ellenség és a mérgezési botrány vihara újabb akadályokat sodor boldogságának útjába…

A magányos trónörökösnő című második kötetben A kegyencnő hálószobájából megismert Borostyánszemű kalandjai folytatódnak. A szerző gördülékeny stílusa, a hiteles korrajz valamint az első kötetből megismert színes mellékletek a folytatásban is elbűvölik a történelmi regények rajongóit.

Budai Lotti az ELTE jogi karán végzett és művészettörténeti tanulmányokat is folytatott. A népszerű… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Geopen, Budapest, 2016
436 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155331817

Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Budai Lotti: A magányos trónörökösnő

Kevésbé tetszett az előző résznél, mert itt sem értek meglepetések, itt is kitalálhatóak voltak a jövőbeni események. Ráadásul az elején nagyon felhúztam magam a főhősnő ismételt buta viselkedésére, illetve arra, hogy végső soron az egész kötetben nem tanul a hibáiból és túlzottan naiv, amit itt már nem vártam volna tőle spoiler. A férfi karakterek elsikkadtak, még a két részben talán Souvage volt a legjobban megrajzolva, a nők közül pedig Montespan és Maintenon alakja. Az udvari intrikák most se kötöttek le, itt pedig még többet is kaptunk, a mérgezési ügy sem volt erős szál, de összességében ez a rész is egy délutáni romantikus olvasmánynak tökéletes.

Zöldövezet>!
Budai Lotti: A magányos trónörökösnő

Louise de Morainville élete a folytatásban sem lett kevésbé kalandos, sőt… és az első részben a mérgezési ügy témával kapcsolatban érzett kisebb hiányérzetem is teljesen megszűnt ebben a kötetben, a nem is akármilyen halálos intrikák és cselszövések következtében. Az írónő elképesztően csavarosan fonta a szálakat, még az utolsó fejezetre is tartogatott meglepetéseket. Egy könyv fontos erényei közé tartozik számomra, ha intenzív érzelmeket tud belőlem kiváltani, és itt ezt maradéktalanul megkaptam. Végig lekötött, aggódtam, izgultam, bosszankodtam, hitetlenkedtem stb., egyszóval az érzelmeim széles skáláját mozgatta meg, amivel elérte, hogy emlékezetes élmény maradjon a regény.
Az első részben megismert szertelen, dacos, naiv Louise a vele történtek hatására jócskán felnőtt. Tapasztaltabb, gyanakvóbb, alkalmanként megfontoltabb fiatalasszony lett, aki immár többekért tartozott felelősséggel. Mindkét kötet meghatározó alakja egy-egy férfi főszereplő spoiler, akik között nagyobb különbség viszont nem is lehetne. (Kérdés, hogy lehet-e rájuk például úgy tekinteni, mint Louise fejlődésének állomásaira?) Francois de Souvage és Sir William Harvey személyiségét nagyon kontrasztosnak éreztem: az egyik szinte az álruhás ördög, a másik szinte angyal. spoiler
Közben alapos betekintés nyílt a királyi udvar életébe, az udvarhölgyek és magas rangú méltóságok üzelmeibe, akik könyörtelen hidegvérrel áldoztak fel bárkit céljaik érdekében. Louise az udvar állandó tagjaként is még mindig több jót tételezett fel környezetéről a kelleténél, ezért ismét hibázott. Lehet-e egyáltalán, és hogyan lehet tisztának maradni és túlélni ilyen közegben? Versailles az ármány csillogó paravánjaként fedte el Louise elől legádázabb ellenségei szándékait, akik pókként kezdték szőni hálójukat a fiatalasszony elveszejtésére. A korábbi, biztonságot nyújtó védelmezőből, a királyból pedig a fondorlatos elmék fokozatosan készültek hóhért csinálni Louise számára. Nagyon megszerettem mindkét kötetben a csupaszív, segítőkész, kedves jóbarátokat, mint az atyai monsieur Goetz, vagy a d'Esternay házaspár, és Tristan La Riche, a rendőrminiszter jobbkeze. A gyűlöletes karakterek pedig bicskanyitogatóan remekül hozták legrosszabb formájukat, sokszor éreztem tehetetlen dühöt ezeknél a részeknél.
Ismét egy felejthetetlen élmény, Budai Lotti pedig ezzel a könyvvel megerősítve felkerült kedvenc írónőim listájára. Az pedig külön öröm, hogy nem kell még megválnom a szívemhez nőtt szereplőktől, mert – nagy örömömre – a történet a Shirzan kötetekben folytatódik.

Rebbencs>!
Budai Lotti: A magányos trónörökösnő

Talán ez az a regény, ami a legkevésbé tetszett Budai Lottitól. Pedig igazán kíváncsi voltam a folytatásra és érdekelt az is, hogyan jutnak el a szereplők ahhoz a pontig, ahol a Shirzan szerelme indul. Amit már olvastam és amit így új ismereteim megszerzése után ismét elő fogok venni. Már csak azért is, mert sok mindent felejtettem már abból a sorozatból.
Na, de, őszinte leszek, számomra ez a kötet nem nyújtott kiemelkedő élményt. Ugyanaz jött elő, mint az előző végén: annyira sok szereplő története kuszálódott össze, hogy egyszerűen képtelen voltam fejben tartani, azt sem tudtam már, hogy akkor ez ki, már megint milyen márkiné ármánykodik, akkor ez a királynak kije, még egy M-betűs kegyencnő és így tovább. Nem bírtam fejben tartani, számomra nagyon sok volt ebből a sok cselszövésből és kapcsolatokból, ez pedig rontott az élményen.
A másik, ami nem igazán tetszett, hogy nem tudtam úgy elgondolni, hogy akkor hova is vezet ez a történet pontosan. Az előzőnek több célja volt, ebben kevesebbet találtam és ez a céltalanság megint csak kevésbé jött be, amit sajnálok.
Annak is örültem volna, ha közelről megismerem William és Louise szerelmének kibontakozását, de rájöttem, hogy ha valamiben Budai Lotti gyenge akkor az az, hogy a kapcsolatokat csak összefoglalja, nem lépésről lépésre bontakoztatja ki. Ezért tűnt nekem a Szamuráj lánya kötetkben is olyan hiteltelennek a két szerelmes kapcsolta: csak összefoglalás volt, nem megmutatás, amit igazán hiányoltam ott is és itt is. Így annyira nem érzem a mindent elsöprő szerelmet a lapokból, amit sajnálok és hiányolok.
Ezeket leszámítva egyébként megint egy igényes, elképesztően összerakott, megalkotott és megmunkált könyvet olvastam. Hihetetlen, hogy Budai Lotti számtalan oldalát képes megjeleníteni a múltnak mindezt egy rendkívül olvasmányos, lendületes és élvezetes stílusban. Nagyon tetszik, hogy számtalan helyre elvisz, megmutatja a hátteret és bemutatja a történelmet. Várprofi az írónő ebben.
A karakterek is mindig izgalmasak, mert sosem tudni, hogy melyikük igazából milyen ezzel pedig számtalan váratlan fordulattal találkozok a könyvben, amire nem vagyok felkészülve. Mivel a szerző amúgy sem kíméli a szereplőit, ezért olvasás közben mindig izgulok, mert kiszámíthatatlan a történet sodrása. A vége felé is nagyon izgultam, ez feljebb is emelte az érzéseimet a könyvvel kapcsoltban.
Összességében szerettem, de a későbbi történetek már jobban tetszettek, de ez sem volt rossz. Számomra mégsem az igazi, de ettől még nagyon örülök, hogy olvastam, mert sokkal gazdagabb lettem ezzel a történettel, mint előtte voltam. :)

Paulina_Sándorné P>!
Budai Lotti: A magányos trónörökösnő

Nagyon izgalmas volt a történet. Mikor már azt hittem minden rendben van, jött egy újabb intrika, történés. Nem volt egy perc nyugalom sem. Louise sok mindenen átment, spoiler Nem gondoltam, hogy Sauvage újra feltűnik a történetben, spoiler Hát ember legyen a talpán, aki a sok intrika, cselszövés közepette nyugodtan tudna élni a francia udvarban. William-t eleinte nem kedveltem, beképzelt egy alaknak tartottam, de szerencsére volt lehetőség a megismerésére.

anesz P>!
Budai Lotti: A magányos trónörökösnő

A történet jobban tetszett, mint az előző részben, ami meglepő, mert itt azért nagyon belekeveredünk XIV. Lajos udvarának intrikáiba. Ezek a Lajosok egy cseppet sem lettek szimpatikusabbak! Talán mégis azért volt jobb, mint az első rész, mert egységesebb a cselekmény. A tragédia borítékolható volt. Mivel nem jószántából került Louise az események közepébe, azért megbocsátható a viselkedése. Jót tett a történetnek, hogy a közepén ugrottunk egy évet.
Kicsit zavart, hogy a sok áskálódó nőszemélyt nem mindig tudtam egyértelműen azonosítani, annyian voltak. A tapasztalatok talán jót tesznek főszereplőnk emberismeretének is. Néhány szálat azért lezáratlannak érzek.
Összességében szerettem olvasni, a stílus és a képeslapok továbbra is lebilincselőek.

Vackor6 P>!
Budai Lotti: A magányos trónörökösnő

A második kötetre gördülékenyebb és könnyedebb lett a próza, de a párbeszédeket a regény nagyobb részében még mindig gyengébbnek érzem. Lotti pazar lendülettel fejezte be Louise történetét, a 4 csillag ellenére nagy gratulációm az írónőnek. A regény hangulata még akkor is velem volt, amikor épp nem olvastam.

roganedina>!
Budai Lotti: A magányos trónörökösnő

Louise megpróbáltatásai folytatódnak… Hihetetlen, hogy mennyi minden érhet egy fiatal nőt! (Bevallom, a végére már kezdett kicsit sok is lenni a folytonos menekülés, félelem stb….) Azonban a könyv ismét letehetetlen és izgalmas, a történelmi hitelességről nem is beszélve! Iszonyú sokat megtudtam a két könyv olvasása során XIV. és XV. Lajos uralkodásának idejéről. Tetszett!

szindilu>!
Budai Lotti: A magányos trónörökösnő

Ez a kötet nem tudott annyira lekötni, mint az első rész. Bár a hangulata, a korhű leírások teljes mértékben magába szippantott, néha úgy éreztem egy-két rész túl lett írva, illetve kicsit hiteltelen volt már, hogy Louise-nek ennyi ellensége van, mindenki vele akar kibabrálni. Az utolsó 50-60 oldal viszont bővelkedett csavarokban, amik rengeteg mindenre magyarázatot adtak és bevallom ez a hatalmas összeesküvés és a sok-sok szál összevezetése igazi mester munka volt Lottitól.

LadyM>!
Budai Lotti: A magányos trónörökösnő

Tetszett, de gyengébbnek éreztem, mint az első részt. Nekem már kicsit sok volt a kavarás és pletykálkodás ennyi oldalszámhoz, és azt is sajnálom, hogy a regény úgy a közepe felé egy kicsit leült, és nem nagyon haladt előre. Nekem ott ellaposodott egy kicsit, mintha csak időhúzás lett volna, hogy ne érjen véget olyan hamar a regény. Viszont a végére újra felpörögtek az események, és ez már inkább hasonlított az első rész hangulatához, mint a kicsit lapos közepe. Szerettem a szereplőket, a miliőt, lényegében az egész történetet, leszámítva azt a kis ellaposodást.

szelesteirita P>!
Budai Lotti: A magányos trónörökösnő

Ez még az elsőnél is jobban tetszett, konkrétan alig tudtam letenni. (Pedig ez 3 kisgyerek mellett komoly kihívás. :D) Megoldottam, és nagyon gyorsan sikerült végigolvasni. A mérgezéses botrányokat imádtam, kalandos volt ez is és nekem pont elég volt benne a szerelmi szál, se nem túl sok, se nem túl kevés.


Népszerű idézetek

szvandaaa>!

Ostoba dolog a női szív. Ha úgy akarja, a leghalványabb reménybe is olyan erővel tud kapaszkodni, mint a vadszőlő a fa törzsébe.

201. oldal

szvandaaa>!

-… Sőt, azt hiszem, ezen túl is nagyon sok bennünk a közös vonás.
Colombe keserűen fölnevetett.
– Hogy önben és bennem? A nemes hölgyben és a szajhában?
– Igen. Hisz végtére is, nevezzenek akárhogy is minket, a ruha alatt mind ugyanolyan asszonyok vagyunk… Megpróbálunk boldogulni az alávaló férfiak világában.

zsudike P>!

– Hogy sikerült a találkád az ifjú hölggyel?
– Tűrhetően.
– Fiam, benned egy költő veszett el.

201. oldal

szelesteirita P>!

– Néha úgy érzem, sosem jutunk a takarítás végére!

(első mondat)

janee>!

Az én hazám, az én otthonom és az én családom mától ott van, ahol te velem vagy.

435. oldal

Melanibvb>!

– Nos, Marie – kezdte óvatosan –, remélem, nem tart kegyetlennek, de azt kell mondanom, abban bízni, hogy egy ember ilyen gyökeresen megváltozzék pusztán a házasságkötés tényétől, igencsak hiú ábránd volt mindkettőtök részéről…

322. oldal

janee>!

Hisz, végtére is, nevezzenek akárhogy is minket, a ruha alatt mind ugyanolyan asszonyok vagyunk… Megpróbálunk boldogulni az alávaló férfiak világában.

25. oldal

janee>!

„Ne feledje, leányom, a bosszú az Úr fegyvere, ez olyan eszköz, melyhez, ha földi halandó ér, az csak újabb erőszakot szül.”

42. oldal

Aysa P>!

[…] egymást érték a különböző italmérések is, ahol aztán a diákoknak a professzorok által nagy gonddal megtöltött fejecskéit üresre lehetett mosni.

219. oldal

Melanibvb>!

… a szórakoztató, megértő és gyöngéd Anselme iránt érzett barátsága úgy változott át szerelemmé, hogy szinte észre sem vette.

324. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Bányai D. Ilona: Boszorkánykör
María Dueñas: Öltések közt az idő
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa
Csikász Lajos: Haragvó liliomok
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot
Urbánszki László: Vérszerződés
Tyll J. Pollman: Farkasok születése
Bán Mór: A Hadak Villáma