Míg ​élsz 2 csillagozás

Buda Ferenc: Míg élsz

„Fények és fekete árnyak esztendeje. Jégzajlás, rügyfakadás, tűz esztendeje. Szárnyak, szívek és vaspaták esztendeje. Zászló, fegyver és bilincs esztendeje. A fiatalságé. Az egyenes szóé. A kifogyhatatlan erőé. A mi évünk. Az én évem. Az én vérem. Szépséges huszadik évem: féltve kuporgatott kenyerem – morzsáid szedegetem.”

>!
Holnap, Budapest, 2014
88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633491027

Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

GTM>!
Buda Ferenc: Míg élsz

„Netán ha bárki reám morogna:
nem leszek én a ti károtokra.
Legfeljebb teszek a kánonokra,
királyotokra s a kánotokra.

Lelketek rajta, ki divatra bámul:
amit feldobnak, az mind aláhull.
Nekem épp elég, ha nagy vagányul
lekacsint reám Arany tanár úr. (Záradék)

És Arany tanár úr lekacsint. Vagányul, bölcsen és elégedetten. Mert nem lehet nem észrevenni, milyen tudatosan és mesteri módon viszi tovább a költő a hagyományt, amit a tanár úr ránk örökített. A stílus tiszta és egyszerű, mint a puszták harangja , soha monotonná nem váló páros- és bokorrímek, lükető dallamok és kopogó rigmusok kötik formába az áradó gondolatokat, érzéseket, indulatokat.
Másutt meg csendes, rezignált hang, finom irónia: a vénülő költő számvetése a múlttal, nyugodt és bátor szembenézése a jövővel. De sosem feledve a jelent! Az ország sorsa feletti aggodalom bújik meg az iróniával, többször inkább maró gúnnyal megszólaló közéleti versek mögött. Pengeéles kritika, szomorú látlelet mai állapotunkról.
És kegyetlenül aktuális minden sora. Ezt a hangját nem ismertem Buda Ferencnek.
Mindig szerettem a verseit, azt a néhányat, ami imitt-amott elém került folyóiratokban, antológiákban. Kötetét azonban még nem olvastam. Örülök, hogy most pont ez a kötet talált rám. Nagyon nekem szólt. Minden síkja. A haikuk különösen.

„Volt egy farönköm.
Addig-addig faragtam –
bot lett belőle”

Néhány, természetesen erős szubjektivitással válogatott idézet, itt olvasható: https://moly.hu/konyvek/buda-ferenc-mig-elsz/idezetek


Népszerű idézetek

GTM>!

Életed, lám,lepergett.
Őrizvén hited, elved
hordod ma is a terhet.
Mondd, ugyan mondd, mi végre?
Pályád siralmas bére
Megér egy pipafüstöt?
Ő lett miniszter, püspök,
professzor, főkurátor
békeidőben bátor,
törvényhozó a Házban –
De minek szaporázzam?
Hitet úgy vált, mint inget,
túlél téged és mindent.
Míg rá nem csap az ostor,
hallgat, sunyítva kussol,
a javaidból jussol.
(Míg élsz – részlet)

6. oldal

GTM>!

_ (Ami megmarad) –

Jegenye-hosszút
álmodik a gyalogút,
s bokorra ébred

Minden órára, 24 haiku (41. oldal)

GTM>!

(Ambivalencia III.)

Törődj bele már:
Az emberek egy része
se hős, se hitvány,

s vedd tudomásul:
az emberek más része
hitvány is, hős is.

Minden órára, 24 haiku (41. oldal)

GTM>!

(Felejtés)

Elhagyott kertben
kiapadt, mély szemgödör –
ókút homálylik

Minden órára, 24 haiku (41. oldal)

GTM>!

(Certitude)

Bármerre fordulsz,
mindig szembe fúj a szél,
folyton csak szembe

Minden órára, 24 haiku (42. oldal)

GTM>!

(Brain washing)

Pangó vizek. Vadhagyma. Sás.
Urak s proli! A nagymosás
helyett
vígan folyik az agymosás.

Rímuralom (58. oldal)

GTM>!

hupikék
jajvers
tiri-tari-tarka
jobb felől meg bal felől
felírva a falra
böngészheted öreg estig
se füle se farka

bal-jobb
bal-jobb
ide-oda hajlok
ki a bírót lefizeti
az leszen a bajnok

egy-kettő
bal-jobb
elúsznak a partok
azt se tudom ide avagy
odafele tartok

Bal-jobb - Mondókák, részlet (26. oldal)

GTM>!

Tudjátok, ki a Nagy Vadász?
Filkók között az adu ász.
Már-már naponta remekel,
hisz a tényekkel sose kell
túlontúl elbajlódnia.
Üdvözült arccal, glória-
övezte fővel ellibeg
zöldek, töketlen ballibek
s a tarka póri nép felett.

Van elme-mélye – félarasz:
aláír, megnyit, megszavaz.
Nagy könyvben ő a kisbetű.
Nyájas, kegyes tekintetű,
fakad belőle a derű,
hisz minden olyan nagyszerű,
no meg fölöttéb egyszerű.
Szemét nem szúrja képzavar,
zakóval zoknit összevarr.

A Nagy Vadász (részlet) 37. oldal

GTM>!

(Áraszály)

Mióta élek,
hol aszály, hol áradás
föld-víz hazámban

Minden órára, 24 haiku (41. oldal)

GTM>!

(Záradék)

Netán ha bárki reám morogna:
nem leszek én a ti károtokra.
Legfeljebb teszek a kánonokra,
királyotokra s a kánotokra.

Lelketek rajta, ki divatra bámul:
amit feldobnak, az mind aláhull.
Nekem épp elég, ha nagy vagányul
lekacsint reám Arany tanár úr.

Rímuralom (59. oldal)


Hasonló könyvek címkék alapján

László Noémi: Papírhajó
Csoóri Sándor: Harangok zúgnak bennem
Utassy József: Földi szivárvány
Utassy József: Farkasordító
Ágh István: Emberek éltek itt
Csoóri Sándor: Breviárium
Utassy József: Isten faggatása
Lövétei Lázár László: Zöld
Ágh István: Semmi sem úgy
Utassy József: Keserves