Ébredés 98% 114 csillagozás

Olyan könnyű azt gondolni, hogy velem ez sosem történhetne meg. Aztán részletesen is bepillantást nyerhettem a színfalak mögé, szinte tudományos magyarázatot kaptam, hogyan kebelezik be szépen lassan ezek az embernek alig nevezhető lények a gyengébbet, hogy aztán már nincs kiút. Továbbra is szeretném azt hinni, hogy az én személyiségem nem tudná betörni egy zsarnok. De már azt mondom, bárkivel előfordulhat.

Ez a regény kétféleképpen is ébredés. A felismerés és a kiút. Egy borzalmas gyerekkor öröksége sokszor egy naiv, szeretetre éhes és önbizalomhiányos lélek, ami kifejezetten kellemes célpont egy pszichopata, elnyomó „férfinak”. A legnagyobb dühöm, mint az ilyen jellegű regények esetében mindig, a néma szemtanúk felé árad. Szörnyű, hogy egyes nőknél az anyaság nem jelent egyet az ébredéssel. spoiler

Sokan kérdezik, amikor napvilágra kerül egy bántalmazó kapcsolat, amikor egy bátor és erős nő felvállalja, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, ő ezt nem bírja tovább és a nyilvánosság elé áll vele, hogy miért csak most, miért várt eddig, és miért maradt a bántalmazóval évekig, ha erőszakot, bántalmazást szenvedett el.

Nekik, az ezt kérdezőknek mindenképpen ajánlanám ezt a könyvet, mert az Ébredés egy bántalmazó kapcsolatról szól és arról, miként lehet belőle kiutat találni, lehet-e egyáltalán. Ha igen, milyen életet élhet a jövőben – amikor esetleg sikerül kiszabadulnia a mérgező kapcsolatból – a bántalmazást elszenvedő, mennyi idő kell ahhoz, hogy feldolgozza az őt ért erőszakot és abúzust.

Az Ébredés egy mesterien összerakott történet. Az ébredést duplán felfedezzük ebben a megrázó könyvben, mely Ninett története. Az ő ébredését követhetjük figyelemmel. És mint egy ébredés, az elején határozatlan, elmosódott a történet, csak próbáljuk kitalálni, hogy mi történik. Ez egy remek megoldás Bucsi Marianntól, mert éppen úgy, ahogy Ninett, mi is csak találgatunk, feltételezünk, akár csak ő, úszunk az ő fel-felbukkanó emlékei hullámain, amely emlékek egyszerre idéznek kedves, romantikus szerelmet és boldog házasságot, ugyanakkor egy uralkodóvá váló férjet, aki magabiztos, aki nárcisztikus, aki irányítja a feleségét, aki irreális elvárásokkal állítja szembe.
Bővebben: http://www.konyvutca.hu/2022/03/bucsi-mariann-ebredes.html

„…a velünk történt dolgoknak, az elszenvedett sérelmeknek, amelyek bennünket értek, nemcsak múltjuk, hanem jövőjük is van. Bár a múltat nem tudom megváltoztatni, de azáltal, ha feldolgozom a történteket, a jövőt igen.”

Bucsi Mariann regényének a borítója azonnal megfogott. Semmi különleges nincs benne, mégis megragadta a figyelmem az egyszerűsége. A borító mögött viszont egy véresen komoly téma és napjainkban is sűrűn előforduló probléma bújik meg.
Ébredés.
Ébredés egy rémálomból. Egy éveken át tartó bántalmazásból való menekülés története ez a könyv. Amit kisgyermekként látunk az nagyban meghatározza az életünket? A szeretet legapróbb morzsájáért is képesek vagyunk bármit elviselni? Fizikai és szóbeli erőszakok sokasága megtalálható a történetben, mert nem csak a test sérül, hanem a lélek is darabokra szakad.
Ninett és Tamás, bántalmazott és bántalmazó. Mindegyiküknek szörnyű gyerekkora volt, egyiküket verbálisan, másikukat testileg bántották, de mindkettőjükre más hatással volt. Ahogy az írónő is írja: „… a szüleink olyanok, mint a tükör, és mi úgy látjuk magunkat, ahogy abban a tükörben mutatnak minket.”
Ninett egy súlyosabb testi erőszak és egy váratlan felfedezés után felébred, a valóság arcon csapja és az élni akarás mellett dönt. Ám egy kényszeresen irányító, mindent ellenőrző férj mellett mit tud tenni? Hatalmas lelkierőre, akaratra és bátorságra van szüksége. Egy erős nőt láttam a lapokon, mert az első lépést mindig nehéz megtenni, segítséget kérni még nehezebb. Bevallani, hogy a látszólag tökéletes házaság és a boldog, irigyelt élet csak a látszat és a napjait a megalázás, megszégyenítés és a félelem tölti ki.

A történet két részből áll, két könyvre tagolódik. Míg az elsőben a múlt és a jelen borzalmait, Ninett ébredését és a barátok támogatását olvashatjuk, addig a második részben Tamás szemén keresztül is láthatjuk, hogyan alakul feleségének menekülése. Ebből a szemszögből való betekintésnek örültem, beleláthattunk Tamás fejébe ezáltal. Szeretem a váltott szemszögeket.
Viszont ami kevésbé tetszett, az Salim és Fanni „előadása”. Mert hirtelen úgy éreztem, hogy egy hatalmas teremben egy előadáson ülök, ahol a családon belüli erőszakról és annak észrevételéről tartanak egy fejtágítót. Persze, értem az írónő célját ezzel, félreértés ne essék. Fel kellene ismerni a jeleket, jobban oda kell figyelni a környezetünkre és segítő kezet nyújtani.

„Ha nem teszünk semmit, ha elfordítjuk a fejünket, akkor azzal tulajdonképpen legitimáljuk a bántalmazást!”

A környezetemben is akad bántalmazott személy ( igaz, „csak” verbálisan ), aki inkább eltaszított, minthogy még az elején komolyan vette volna a figyelmeztetést – akárcsak Ninett. Elszigetelték mindentől és mindenkitől, folytonos ellenőrzés alatt állt. Szerencsére ő már szabad. De akár saját tapasztalatot is tudnék mondani sajnos. Mint oly sokan mások…

Vajon egyszer fel lehet ébredni egy szörnyű rémálomból?

A bátorság regénye ez az írás, amely megmutatja, hogy bármennyire is félünk, rettegünk muszáj kilépnünk a fénybe és kötelességünk boldognak lenni. Mély és sokrétű, nem egy könnyed olvasmány sem azoknak akik boldog párkapcsolatban élnek és szerencséjükre sosem tapasztalták meg ezeket a borzalmakat, azoknak akik pedig átélik éppen, szemfelnyitó olvasmány! Nekem ilyen volt ez az olvasmány, NEM VAGYOK BÁNTALMAZÓ KAPCSOLATBAN, mielőtt bárki félreértené, de sajnos volt benne részem, igaz nem fizikai bántalmazásról volt szó, de a lelki sebek is ugyan olyan mélyek. Ahogy ezt a regényben is megtapasztalhatjuk.

„Mikor bántalmazásról beszélnek, akkor általában a fizikai erőszakra gondolnak az emberek. De a szóbeli erőszak is borzalmas, a megalázás, a megszégyenítés és az elhanyagolás is ugyanolyan szörnyű.”

„… ez mindannyiunk felelőssége. Ha nem teszünk semmit, ha elfordítjuk a fejünket, akkor azzal tulajdonképpen legitimáljuk a bántalmazást!”

Muszáj megmutatni a világnak, hogy igenis vannak ilyen kapcsolatok és fel kell nyitni rá az emberek szemét, mert leginkább csak szemet hunyunk felett, elfordítjuk a fejünket nem veszünk róluk tudomást, pedig akár mi is segíthetünk, persze ez néha elég nehéz hiszen:

„Különös, hogy ha valaki kerekesszékbe kerül, nem jut eszünkbe azt mondani, szálljon ki belőle, és menjen fel a lépcsőn, de egy bántalmazott kapcsolatban élőtől elvárjuk ugyanezt, képletesen szólva. Holott a bántalmazottat tulajdonképpen lelki kerekesszékbe kényszeríti a helyzet. Nekik másmilyen segítségre van szükségük.”

Őket fel kell világosítani arra, hogy miben is élnek, hogy ez nem elfogadott és ezen lehet segíteni, nem kell félni, van rá megoldás.

Visszatérve a regényre.

A véleményemet tovább olvashatod a blogomon:
https://mertolvasnimindigjo.wordpress.com/2021/09/22/ebredes/

Gyönyörű köntösbe bújtatott, fájdalommal teli múlt, keserves jelen, reménnyel teli boldog jövő. Ninett története teljesen a lelkemig hatolt és úgy úrzem nagyon sokáig bennem is lesz. Egy bántalmazott és egy bántalmazó története, fájdalmas gyerekkorok , ami után a szeretet morzsáiért képesek térdre ereszkedni. Traumák sokasága, amit az írónő nagyon jól elmagyaráz, megértet az olvasóval olvasás közben. Az alcím nagyon találó „ élni vagy halni? ” és a borítón Ninett, a könyv olvasása után aki olvassa nézzen a szemébe, teljesen átjött minden. Akkora csavarok vannak benne, hogy kapkpdtam a fejem, minden fejezetben történik valami, volt, hogy én is belekavarodtam, hogy „álom vagy valóság?” , aztán az első könyv végen mindenre választ kaptam. Nagyon jó volt Tamás elméjébe is belelátni a második könyvben.
A történetben Ninettnek és Verának a legszörnyűbb a gyerekkora, de aztán a történet haladtával kiderül, hogy Salim is bántalmazott gyermek volt egy alkoholista anya mellett. Ili néni és Manyi néni is tündérek voltak benne. Óriási szívük van a karaktereknek, kivéve az Ormos családnak, merthogy Tamásnak is milyen rossz gyerekkora volt az anyja elmondása szerint, de én úgy gondolom picit sem ér fel Ninettéjékhez.
A történet első fele (első kömyv) álomszerű, majd az írónő felébreszti az olvasót, majd a második könyvben már tudjuk mi történt és nagyon sok mindenre választ is kapunk.
Én először igazából arra tippeltem, hogy Tamás skrizofén, de annál sokkal rosszabb, amit Renátával is tett hihetetlen…

Nagyon jó volt olvasni, 2x tettem le, mert volt benne rész ahol eleredt a könnyem.
Várom az írónő további írásait!
@Bucsi_Mariann ♡ köszönöm a beszélgetést ♡

Nagyon nagyon nehéz szavakba önteni a könyv olvasása után a gondolataimat! @Bucsi_Mariann könyve egy, a mai napig kényes témát dolgoz fel!
Ninett története a padlóra küldött. Rettenetes gyerekkor jut neki és testvérének Verának, azonban Ninett jövője sem olyan idilli amilyennek látszik! Érzések, traumák, fájdalmak sokasága mindaz amit átél a főhős, illetve általa a nyitott szívű olvasó is !
Rengeteg fájdalom, kín , szenvedés lakozik a sorok között , ugyanakkor rengeteg tanítást is tartalmaz a könyv ! Az “egyszerre egy lépés” számomra kultikus mondat lett a könyvből, mert ez az egy mondta hitet, erőt ad, ahhoz a lépéshez amit sokan nem merünk meglépni!
Salim, Ili néni , Manyi néni karaktere a szívemhez nőttek , mert segítenek bízni , hinni ,hogy van fény az alagút végén ! Az Ormos család úgy ahogy van egy szörnyű , látszat család, akik a kirakatban élik a szépnek hitt életüket.
Ezt a könyvet minden bántalmazott nőnek, férfinak olvasnia kell, mert hihet, erőt ad!
Drága írónő @Bucsi_Mariann köszönöm az érzelmi hullámvasutat, a tanítást és azt hogy ebből a kényes témából megszülettek ez a nem mindennapi csoda

A tavalyi év egyik legjobb debütálása!
Bátran merem kijelenteni, hogy Bucsi Mariann személyében egy csodálatos író, szerző, alkotó van kibontakozóban, akinek regényeit én még nagyon sokat szeretném olvasni, mert ez a könyv annyiféle módon lepett meg, amennyiféle módon csak könyv tud meglepni.
Pedig eleinte kicsit féltem tőle, mert nem szeretek a témáról olvasni, elborzasztanak az ilyen dolgok és persze nem a legkifizetődőbb dolog becsukni a szememet, amolyan ha nem látom, nem is létezik alapon, de ha lehet, akkor inkább mellőzőm a témát, mert annak ellenére, hogy fontos rá felhívni a figyelmet, az ilyen könyvek olvasásakor mindig rátelepszik valami a mellkasomra és még a torkomat is szorítja.
Ez így volt ennél a regénynél is, bár készültem rá, mégis nagyon nehéz volt olykor olvasni, néhány napra félre is tettem. Azonban külön öröm számomra, hogy a könyv célja nem ez volt, nem mutatott meg annyit, amennyit mondjuk lehetett volna, nem ecsetelte a bántalmazást gyomorforgató részletességgel, éppen annyit mutatott meg, amennyi szükséges volt.
Itt jön képbe Bucsi Mariann írói tehetsége, aki ösztönös hozzáértéssel közelítette meg és járta körül a témát. Mindig azt mutatta meg, ami a történet és a szereplők megértéséhez szükséges volt, nem többet, nem kevesebbet. Sosem vitte túlzásba, éppen annyit csillantott meg, hogy szépen oldalról oldalra derüljön ki az igazság, a valóság.
Eleinte csak az tűnt fel, hogy valami mestermódon ír. El nem hittem volna, hogy elsőkönyves, ha nem vagyok tisztában a ténnyel. Nagyon szépen bánik a szavakkal, érzékletes, finom, kifinomult írásmódja van, lendületesen halad és bátran használja a szavakat. Ezzel már alapból megvett.
Aztán jöttek a történet csavarjai. Először azt hittem, csak amolyan „megmutatom, mi folyik egy bántalmazó kapcsolatban” típusú regény lesz, de nem. Ez annál sokkal több. A könyv első fele mélyebben enged betekintést ebbe, de ezt sem egy sima, megszokott módon. spoiler
A kötet második fele pedig felért egy izgalmas érzelmihullámvasúttal. Az első, ami megtetszett, hogy Tamás gondolataiba is beleláthattam. Az ő karaktere nagyon összetett és a szerző nagyon elkapta a hangját. Érdekes volt belelátni a fejébe, és ez egy olyan dolog is volt, amivel a legtöbb ilyen témájú könyv nem foglalkozik.
Ninett szála pedig.. huhh, hát nem szokásom, de annyira izgultam érte, hogy mikor egy-egy fejezet végére értem és láttam, hogy most nem az ő szemszöge jön, akkor is előre lapoztam, mert tudnom kellett, hogyan alakul a szála. :D
Nagyon összetett és izgalmas volt a második rész, kicsit másabb hangulatú, mint az első, mégis szépen egymásra épült a kettő. Cselekményileg egy ügyesen, gondosan felépített történet ez, aminek a végén még néhány könnycseppem is kicsordult. Csodás befejezést kapott.
Összességében meg vagyok lepve. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hatást gyakorol rám, de egyszerűen beette magát a gondolataimba, folyamatosan forgattam az agyamban a történetet, még akkor is, ha le kellett tennem és azután is, miután végeztem vele. Bucsi Mariann minden szempontból helyt állt, úgy vélem, nagy és sikeres szerző lehet még belőle, ez a regénye legalábbis erre enged következtetni. Remélem, jelennek még meg kötetei és azt is, hogy minél hamarabb, mert egy biztos olvasót már biztosan tudhat magának. :)
Spoiler: Engem.

Az Ébredés olyan témát boncolgat, amiről nem szeretünk beszélni, még mindig tabutémának számít, inkább homokba dugjuk a fejünket, ahogy tették azt felmenőink is.
Ninett történetén keresztül több sorsot is megismerünk, így nemcsak a nők elleni erőszak, hanem a gyermekbántalmazás, a családon belüli erőszak is megjelenik a megrázó eseménysorban. Átfogó képet kapunk a bántalmazás pszichológiájáról, hogyan éli meg a bántalmazott az erőszakot, legyen az gyermek vagy értelmes, felnőtt ember. Szívet-lelket facsaró történet, mely összetör, elgondolkodtat, majd hálássá tesz, hogy nem kell hasonlót átélnem.
Nem bírtam letenni, amíg el nem olvastam. off
Kötelezővé tenném a középiskolában, hogy a bántalmazottak megtudják, nem az a normális, amiben élnek, hogy van kiút, csak meg kell tenni az első lépést, kiáltani kell! A többieknek pedig meg kell tanulni felismerni a jeleket, és nem elfordulni, ha meghallják a kiáltást, hanem segíteni. Hátha tudunk változtatni…

Szerencsére soha nem volt részem bántalmazó kapcsolatban emiatt talán sok kérdésem volt. Sok mindent nem értettem, pl hogy maradhat valaki ilyen kapcsoatban, miért tűri, vagy amit a legjobban nem értettem miért tűri egy anya, hogy a gyerekét bámilyen formában bántsák?
Ebben a könyvben sok választ megtaláltam. Az emberi gonoszság sok formája megtalálható ebben a könyvben. A férj aki veri a feleségét,az apa aki bántja a lányát, családját, gyerekek aki bántják a társukat aki más.
Ugrálunk az időben, és rakjuk össze apránként a darabokat, kezdünk ébredni a szereplővel együtt. Többször éreztem Ninetten a hatalmas megfelelési kényszert, és a régi sebek miatti önbizalomhiányt.
Tamás szemszöge kifejezetten jó ötlet volt, eddig kevés könyvet olvastam ami az elkövető oldalát, gondolatait, érzéseit is mutatja.
Őszintén vártam, hogy a könyv végére érjek mert sok volt a lelkemnek.

Mindenkinek el kellene olvasnia ezt a könyvet, aki került már bántalmazott szerepbe vagy szeretné jobban megérteni a bántalmazó kapcsolat dinamikáját.
A borító valami gyönyörű. A cím nagyon eltalált. A stílus olyan magával ragadó, hogy az első 150 oldal után két nap alatt bedaráltam a könyvet, folyton előrelapozva, hogy mi fog történni, pedig ilyet sosem teszek.
Jó, hogy előkerült benne a Mérgező szülők könyv, és tetszett, ahogy Fanni a bántalmazó kapcsolat dinamikájáról beszélt. Bár az a rész szerintem túl indirekt volt, túl megírt, ahogy Selim „előadása” is, furcsa volt, de legalább kicsit kiszakított ebből a menekülés okozta sokkból.
Ninett állandó viaskodása, hogy ne menjen-e mégis vissza, a rengeteg emlék, ami visszahúzta, nagyon életszerűvé tette, szerencsére átbillent spoiler
Szerintem volt benne logikai buktató: spoiler
Tamás fejébe jó volt belelátni, Keller személye is nagyon kellett. Borzasztó volt látni, milyen nehéz, sőt lehetetlen a bántalmazás tényét bizonyítani a bántalmazott végsőkig kitartó tanúskodása nélkül.
Ninett döntésével teljesen egyetértek, ez volt az egyetlen dolog, amivel túlélhetett, és szerencsés, hogy ilyen segítői és barátai voltak, akik nélkül semmit sem tehetett volna.
off