Végtelen ​világok (Végtelen világok 1.) 9 csillagozás

Bryan Thomas Schmidt (szerk.): Végtelen világok

Az űropera és a militáris science fiction modern mesterei 14 vadonatúj történettel jelentkeznek a legismertebb világaikból – kifejezetten e kötet kedvéért.

DAVID WEBER
Honorverse

BRIAN HERBERT & KEVIN J. ANDERSON
Dűne

ELIZABETH MOON
Vatta háborúja

JACK CAMPBELL
Az elveszett flotta

CATHERINE ASARD
A Skolian birodalom

DAVE BARA, BENNET R. COES, WILLIAM C. DIETZ, CHARLES E. GANNON, JEAN JOHNSON, LINDA NAGATA, JODY LYNN NYE, ALASTAIR REYNOLDS

És van még több is! Tíz jelentős történet a zsáner leghíresebb szerzőitől:

POUL ANDERSON, LEIGH BRACKETT & EDMOND HAMILTON, LOIS McMASTER BUJOLD, A. C. CRISPIN, DAVID DRAKE, ANNE McCAFFREY, LARRY NIVEN & JERRY POURNELLE, NNEDI OKORAFOR, ROBERT SILVERBERG, CORDWAINER SMITH

HUSZONNÉGY REMEKMŰ
…és egy új előszó Robert Silverbergtől!

A művek szerzői: Orson Scott Card, Brian Herbert, Kevin J. Anderson, William C. Dietz, Cordwainer Smith, Lois McMaster Bujold, Elizabeth Moon, Dave Bara, Catherine Asaro, Nnedi Okorafor, Larry Niven, Jerry Pournelle, Jean Johnson, Leigh Brackett, Edmond Hamilton, Jody Lynn Nye, Linda Nagata, Alastair Reynolds, Poul Anderson, A. C. Crispin, Bennett R. Coles, Anne McCaffrey, Charles E. Gannon, Robert Silverberg, David Drake, Jack Campbell, David Weber

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2021
886 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953617 · Fordította: Dinya Tamás, Mazák Károly, Ézsiás Anikó, Nagy Judit Áfonya, Nemes István, Oroszlány-Seres Zsanett, Rédli Beáta

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

Dominik_Blasir>!
Bryan Thomas Schmidt (szerk.): Végtelen világok

Noha hivatalosan ez egy militáris (sic!) science fiction és űropera antológia, én nagyon keveselltem benne az űroperát. Bár ez biztos az én ízlésem miatt van így, ti. ebben a kötetben szinte kizárólag unalmasnak, fantáziátlannak és kiszámíthatónak éreztem a military sci-fiket (tisztelet a kivételnek), míg izgalmasnak, sokszor egyenesen lenyűgözőnek vagy épp szépen emberinek az űroperákat (kivéve, amit nem). Nem bántam volna nagyobb változatosságot vagy legalábbis azt, ha a katonai oldalt több fantáziával és eredetiséggel tálalják – és ugyan a pár kiemelkedően jó történet (Card, McCaffrey, Reynolds és még néhány) tényleg nagyon tetszett, de ehhez a terjedelemhez kevésnek éreztem a számukat.

Orson Scott Card: A renegát
Valószínűleg A Holtak Szószólója ismerete nem árt hozzá, azzal együtt viszont remek történet. Bizonyos értelemben klasszikus, meglepetések nélküli Card (sosem volt még ennyire egyértelmű, hogy Alvin és Ender mennyire hasonlítanak), viszont azt is mindig nagyon jó olvasni. Izgalmas koncepció, szép megoldás, jól eltalált figurák.

Brian Herbert & Kevin J. Anderson: Bosszúszomj
Dűne-rajongóknak biztosan érdekes, de nekem sokat nem adott Gurney bosszútörténete, hiányoztak hozzá az igazi érzelmek és motivációk, amik persze az eredeti sorozatból következnének.

William C. Dietz: A jó pásztor
Klasszikus szűk fókuszú, akciójelenetek köré épített novella, amiben egy picit közelebb kerülünk a világhoz. Szerencsére különösebb ismeret nem kell hozzá, de így nem is tűnt túl izgalmasnak – legalábbis az érzelmi részét nem igazán éreztem.

Cordwainer Smith: Patkány–sárkány játék
Nahát, a macskák még a military sci-fiben is ott vannak! Jópofa novella, kellett némi idő, mire összeraktam a dolgokat, de onnan egészen érdekes volt.

Lois McMaster Bujold: A végtelen határai
Hirtelen nem tudom, hogy csak a terjedelem miatt működött jobban, mint számos másik szöveg eddig, vagy tényleg sokkal jobb volt. Már önmagában az tetszett, hogy végre nem az akción van a hangsúly, hanem az emberek közötti kapcsolatokon, a felépített társadalmon és annak megismerésén, ráadásul Miles is sokkal megnyerőbb karakter, mint a legtöbb főszereplő eddig. Szépen végigvitt kisregény.

Elizabeth Moon: Mindennapi dolog
Nem túl emlékezetes, de nem is különösebben problémás novella. Sem a leköszönő admirális nem egy izgalmas figura, sem az utolsó küldetése, amire indul.

Dave Bara: A kiképzés utolsó napja
Hiába lenne szimpatikus, ahogy a két főbb szereplőre, illetve az érzéseikre koncentrál a sci-fi elemek helyett (űrkiképzés ide vagy oda), sajnos nem éreztem, hogy akár csak egy eredeti vagy meglepő vagy nem nagyon sokszor olvasott pontja is lett volna.

Catherine Asaro: A becsület ára
Nagyon izgalmas konfliktus egy érdekesnek tűnő világon – a technológiai fejlettség betörése a középkorias érába. Kicsit talán túl hosszan lett kifejtve, sok a tölteléknek tűnő jelenet, amiknél nem éreztem, hogy annyit adott volna hozzá, de a két fontosabb szereplő érzéseit szépen mutatta be.

Nnedi Okorafor: Binti
Kicsit sokat vártam ettől a történettől. Élveztem is, izgalmas volt a kultúrákba való belemerítkezés, még ha nem is különösebben eredeti, de nagyon hosszúnak éreztem a körítést, nekem rövidebben jobban működött volna.

Larry Niven and Jerry Pournelle: Reflex
Ha egy húszoldalas novella ötoldalnyi infodumppal indul, ráadásul utána egy nem túl izgalmas űrcsatába vetjük bele magunkat, hát, akkor nem leszek túl lelkes. Viszont a vége legalább érdekes volt.

Jean Johnson: Így légy barbár a 25. század végén
Barbarizmus a military sci-fiben? Űrkatonák közé oltott fantasy? Szórakoztató az alapkoncepció, bár nem mondanám, hogy elsőre nagyon értelmesnek tűnik. Sajnos a beleírt dolgok nem nagyon nyűgöztek le, de az ötlet így is emlékezetes.

Leigh Brackett & Edmond Hamilton: Stark és a Csillagkirályok
Igazán régi stílusú űropera, akarom mondani „kard és bolygó”. A hatvanas években biztosan erősebben hathatott volna, de ez a fajta esztétika, világszemlélet és cselekményalkotás engem nem annyira tudott lekötni – bár kétségtelenül volt pár erős pillanata.

Jody Lynn Nye: Birodalmi bajkeverő
Nem túl fájdalmas, pont a kellő mértékben infantilis űrkaland – némi kémkedés, némi ripacskodás, némi űrhajós üldözés. Bár nem bántam volna egy kicsit több humort, alapvetően így is elszórakoztam rajta.

Linda Nagata: Ötös körzet
A közeljövős setting mindenképp érdekessé tette, még a nézőpontra, illetve a bemutatott eseményekre sincs nagy panaszom, már azon kívül, hogy nagyon nehezen tudta megragadni a figyelmem. De miután ez megtörtént, határozottan lelkesebb tudtam lenni – még akkor is, ha egy viszonylag egyszerű akció leírása a novella.

Alastair Reynolds: Utazás az éjszakába
Végre egy igazán űropera-szerű novella! Reynolds szokott profizmussal egy szuggesztív szituációt vázol fel, működő karakteri helyzetekkel és izgalmas pillanatokkal. Bár a végső megoldást illetően vannak problémáim, a benne lévő erkölcsi kérdéseket és a köré írt keret érzelmi töltetét nagyon díjaztam.

Poul Anderson: Párbaj a Syrtisen
Oldschool, de meglepően szórakoztató novella. Manapság persze ilyet már nem írnának, ugyanakkor erős végkifejlet és többé-kevésbé izgalmas cselekmény jellemzi.

A. C. Crispin: Homályvilág
Szerethető, szimpatikus novella. Bár a szerzőt itthon leginkább csak logós könyvekről ismerik, úgy tűnik, hogy saját világaiban is aktív – ez az írás meg is hozta a kedvemet hozzá. Nem túlgondolt, néha kicsit naiv, de alapvetően jó szándékú világkép, jó hangulatú cselekmény és működő stílus; örülök, hogy a sok military sf mellé azért űroperák is akadnak néha.

Bennett R. Coles: Húsz kiváló ok
Újabb klasszikus bevetéses történet, ezúttal túszmentéssel és repüléssel kombinálva. Nem rossz, sőt, egészen izgalmas módon lett megírva; még az is lehet, hogy érdekelne az eredeti regénysorozat.

Anne McCaffrey: Az éneklő hajó
Nagyon szép és hangulatos történet. Izgalmas a világkép is, de igazából a karakteri kapcsolatok miatt annyira jó olvasni ezt a novellát – tele jópofa apróságokkal és szívet melengető pillanatokkal.

Charles E. Gannon: A hamu íze
Ezúttal legalább a szokottnál kidolgozottabb és hosszabb military sf, némi fajközi értekezéssel – ez utóbbi legalább tényleg érdekes volt. Utána mintha történt volna valami a novellával, mert közel sem működött annyira izgalmasan vagy átélhetően, pedig a történet szerint szükség lett volna ezekre.

Robert Silverberg: A vascsillag
Meglepően kegyetlen novella. Idegen kapcsolatfelvétel és szokatlan következtetések – határozottan lebilincselő, alkalmankénti régiessége ellenére (IBM és Exxon! és katódsugárcső!). Bár nem karakterekre koncentrál, mégis erős az erkölcsi dilemma bemutatása, pláne, hogy az idegen faj a tárgya.

David Drake: Kadétportya
Nem épp túlgondolt, mondhatni minden elemében ismerős novella – átverés és rajtaütés, no meg a kötelező beavatatlan szemlélő. Szokatlanul nyers, kissé kamaszosnak tűnő stílusa van, ráadásul nem nagyon használta ki a világképét, így nem túl emlékezetes írás.

Jack Campbell: Partiőrség
John „Bikacsök” Geary könnyed kalandja, amikor még csak egyszerű zászlós volt. Szórakoztató, pörgős, bár a vége kicsit gyorsan le lett kerekítve, de legalább egy olyan military sf, ami igazából nem harcról vagy hasonlóról szól. Jól elvoltam vele.

David Weber: Szent becsületünk
Borzasztóan hosszú és száraz felvezetés egy klasszikus, meglehetősen kiszámítható bosszútörténethez – ez alapján még nem teljesen értem, hogy miért olyan érdekes ez a Honorverse. Mondjuk a felvezetett konfliktus akár lehet is izgalmas, ha nem sablonokból építkezik.

5 hozzászólás
Nuwiel P>!
Bryan Thomas Schmidt (szerk.): Végtelen világok

Külföldön megjelent antológia kiadásánál biztosan nem kell sokat vacilálnia egy kiadónak: készen megveheti a borítót, a fülszöveget és a történeteket is. A Végtelen világok esetében sem tért el ettől a Delta Vision, ezért aztán érthetetlen módon olyan univerzumokat és írókat emel ki a fülszöveg és a borító is (nem beszélve arról, ki a fene hagyta jóvá, hogy militáris sci-fi legyen katonai sci-fi helyett?), amik itthon alig vagy egyáltalán nem ismertek. Így az ehhez írt történeteket sem volt hová kötni, ha pedig nem voltak kellően jók, akkor még azért is értetlenkedtem, hogy oké, ez egy sok kötetes világhoz íródott, de miért is jó ez a világ? Nem mutatnak eleget ezekből a világokból, hogy felkeltsék a kíváncsiságot, valószínűleg inkább a rajongóknak szólnak.

Az itthon is ismert nevek és világok (Card, Herbert & Anderson, Bujold, Reynolds, Campbell) mellett azért volt néhány író, aki tudott olyat írni, hogy önmagában megállt a történet, vagy felkeltse az érdeklődést a világa iránt, például Catherine Asaro (Skolian Empire) vagy Linda Nagata. Volt azonban nem egy írás, aminél elgondolkoztam, miért kellett egyáltalán megírni? Brian Herbert és Kevin J. Anderson nyilván üti a vasat, amíg lehet, és kifacsarja az utolsó centet is a Dűne világából, de a történet abszolút semmi volt. Elizabeth Moon novellája sem csinált kedvet a sorozatához, ráadásul olyan klisés volt, mint a fene.

Egy antológiánál, főleg ha ilyen hosszú és ilyen sok írást tartalmaz, nyilván nem lehet elvárni az egységes színvonalat, ez a kötet is tartalmaz remekműveket, jó novellákat, átlagosakat és (szerintem) feleslegeseket. Ízlés dolgában felesleges vitatkozni, úgyhogy mindenki olvassa el inkább a kötetet, és válassza ki a maga kedvenceit.

Novellánkénti pár mondatos értékelések az olvasás alatt: https://moly.hu/olvasasok/10387364

3 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Végtelen világok sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Laurie Goulding (szerk.): A néma háború
Bryan Thomas Schmidt (szerk.): Predator: Vérözön
Star Wars: Bizonyos szemszögből
George R. R. Martin: Éjvadászok
Dan Abnett (szerk.): Sabbat hadjárat
Burger István (szerk.): Galaktika 284 XL
Sziládi János (szerk.): Galaktika 91.
George R. R. Martin (szerk.): Égi ászok
Ifj. Veress István (szerk.): Álmok a jövőről
Csöndes éj