A tájékozatlanságon alapuló megítélés óhatatlanul elterjedtebb, és olyan értetlenséget szül a Wagner kedvelőkkel szemben, amellyel jobb, ha megbarátkoznak. Egy jó modorú, intelligens és zenekedvelő barátom egyszer vendégségben járt nálam, és amikor észrevette a polcon végeláthatatlanul sorjázó Wagner-lemezeimet, e szavakkal fordult egy másik vendégemhez (akitől utóbb értesültem erről): „Nem is hittem volna, hogy Bryanben ott bujkál egy kis náci." Nemcsak zeneileg műveletlen értelmiségiek és rosszindulatú emberek vallanak efféle nézeteket, hanem kulturáltnak mondható személyek is. S ezért nem csupán saját embertársaikat ismerik félre, hanem – ami ennél fontosabb – magát Wagnert és műveit is. Számtalanszor hallottam jó szándékú emberek szájából olyan fenyegető élű megjegyzéseket, hogy „végtére is nem lehet semmibe venni az e művek mögött álló ordas eszméket" – mintha nem is ugyanazokról a nézetekről lenne szó, amelyek valójában a zene hátterét adják. Aki ilyesmivel dobálózik, meg van róla győződve, hogy helyesen „tudja": a Ring eszméi diktatórikus és soviniszta természetűek. Mindez gyakran a Wagner-életművel szembeni személyes felsőbbrendűség érzésével párosul, ami szintén elterjedt azok körében, akik semmiféle kapcsolatot nem ápolnak zenéjével. Nem ismerek még egy nagy művészt, akivel szemben ilyen mérvű negatív elfogultság lenne tapasztalható: szinte már bámulatos, milyen gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik, ha egyáltalán megemlítik Wagnert, egészen kedélyes és leereszkedő hangnemben beszélnek róla, mintha magától értetődne, hogy a műveltebb emberek nem vehetnek komolyan egy ilyen másodrangú akárkit, sőt egészen kényelmetlen, amikor valaki úgy beszél róla, mintha Wagner nagyszerű műalkotásokat, szép zenét, gondolatébresztő darabokat írt volna. Aki pedig ilyesmit állít, az valószínűleg nem is tudja, mit beszél, és el lehet intézni egy elnéző vállveregetéssel. Az efféle felsőbbrendűségi érzés nyilván növeli az azt kifejező ember önbecsülését. Ez azonban, amellett hogy a tájékozottabb hallgatóságban épp ellentétes hatást kelt, egészen groteszk eredményre vezet, hiszen talán épp Wagner az, akire a zenészek közül a legkevésbé igazak a fenti állítások.
101-102. oldal