Wagner ​világképe 5 csillagozás

A nagy operák filozófiai háttere
Bryan Magee: Wagner világképe

„Magee ​olyan szélesre tárta Wagner intellektuális világának kapuját, mint őelőtte még senki más.” Literary Review
„Magee könyve könnyedén és szellemesen vezet végig a legnehezebb fogalmi rendszereken.” Spectator

Wagner úgy él a köztudatban, mint egy egocentrikus, paranoid és antiszemita egyén, s ez műveinek megítélését is sokszor beárnyékolja. Fiatalkorában azonban igazi forradalmár volt, s később a nagy zeneszerzők közül messze ő mutatta a legnagyobb fogékonyságot a filozófia kérdései iránt. Bryan Magee korának sajátos közegében vizsgálja Wagner gondolatvilágának fejlődését, és feltárja, mely filozófiai nézetek érhetők tetten érett operáinak világlátásában. Szól arról az erőteljes hatásról, melyet Schopenhauer gyakorolt a zeneszerzőre, és bemutatja, hogy Nietzschéhez fűződő barátsága milyen meglepő és értékes adatokkal gazdagíthatja a Wagner világnézetéről és személyiségéről alkotott képünket. Nyíltan elemzi a zeneszerző vérmes antiszemitizmusát és Hitler… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2014
ISBN: 9789633551028 · Fordította: Fejérvári Boldizsár
>!
Park, Budapest, 2013
524 oldal · ISBN: 9789633550342

Most olvassa 4

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Bryan Magee: Wagner világképe

Bryan Magee: Wagner világképe A nagy operák filozófiai háttere

Egy memoárra számítottam, filozófiai elemzés lett belőle.
Értékéből persze nem veszít, a mércét nálam elérte.
Nagyon érdekes olvasmány, főleg azoknak, akik szeretnek a „színfalak” mögött kalandozni.

dwistvan P>!
Bryan Magee: Wagner világképe

Bryan Magee: Wagner világképe A nagy operák filozófiai háttere

Életrajzi regényre számítottam, filozófiai szakmai elemzés lett belőle. Mint tudományos munka a kitűzött témát precíz részletességgel dolgozza fel. Ami viszont tetszett, hogy érthetően foglalta össze az író a könyvben több filozófus munkásságát és ezt kapcsolta Wagner eszmevilágához. Wágner filozófus oldalát is megismerhettük zeneszerzői munkássága mellett. Sok idézet teszi tárgyszerűvé a művet Wágnertől és Wágner környezetéből egyaránt. Valamennyi operájának témájáról, megalkotásuk folyamatáról tudhattam meg többet. A könyv alapján jobban megismertem Wágner valódi arcát.

G0211>!
Bryan Magee: Wagner világképe

Bryan Magee: Wagner világképe A nagy operák filozófiai háttere

Wagner szellemi fejlődése Feuerbachtól Schopenhauerig. Érdekes, hogy az amúgy „protonáciként” beállított zeneszerző ifjúkorában kifejezetten szélsőbalos mozgalmár volt (személyes ismerősre volt pld.: Bakunyin). Ezt természetesen valamelyest kinőtte értett férfi korára, s figyelmét a politikáról a művészetek felé összpontosította. Milyen jól tette!

A könyv kevésbé sikerült része az operák (Ring, Lohengrin, Parsifal…stb.) filozófiai boncolgatása. Szerintem Wagner, mint ember szellemtörténeti utazása sokkal érdekesebb (még ha az operák ennek szerves részei is.)
Hosszabb fejezetet kap Nietzsche és Wagner barátsága, amely inkább jellemezhető a mester-tanítvány, apa-fia kapcsolatok leírásával.
Perszer később Nietzsche kinőve idolja árnyékából vérgőzös hévvel kezdte el kritizálni rajongásának egykori tárgyát. Féltékenységből, csalódásból? Ki tudja…

Ami probléma: A Wagner életrajzírók egyszer s mindenkorra értsék meg; Hitler még csak egy buja gondolat volt az apja fejében, mikor Wagner már meghalt. Rendben, a nagy komponista valóban nacionalista volt és a zsidókat sem kedvelte különösen. Az is tény, hogy a Harmadik Birodalomban kifejezetten kultusza volt a zenéjének. Az is köztudott, hogy a Führer hatalmas rajongója volt. De ettől még kifejezetten röhejes az a „szerecsenmosdatás” , amit Wagner biográfusai művelnek, hogy megtisztítsák kutatásuk tárgyát a náci múlttól (pontosabban a náci jövőtől.) Nincs analógia Wagner zenéje és Auschwitz között. Még a feltételezés is röhejes. Attól, hogy Adolf Hitler kedvelt valamit, az még nem válik automatikusan bűnös dologgá. Vagy ha igen, akkor a vegetáriánusok és nemdohányzók gyorsan talajának ki valami elfogadható magyarázatot, amivel levethetik pld.: Treblinka és Majdanek felelősségét magukról. Remélem érthető a párhuzam.


Népszerű idézetek

>!

A tájékozatlanságon alapuló megítélés óhatatlanul elterjedtebb, és olyan értetlenséget szül a Wagner kedvelőkkel szemben, amellyel jobb, ha megbarátkoznak. Egy jó modorú, intelligens és zenekedvelő barátom egyszer vendégségben járt nálam, és amikor észrevette a polcon végeláthatatlanul sorjázó Wagner-lemezeimet, e szavakkal fordult egy másik vendégemhez (akitől utóbb értesültem erről): „Nem is hittem volna, hogy Bryanben ott bujkál egy kis náci." Nemcsak zeneileg műveletlen értelmiségiek és rosszindulatú emberek vallanak efféle nézeteket, hanem kulturáltnak mondható személyek is. S ezért nem csupán saját embertársaikat ismerik félre, hanem – ami ennél fontosabb – magát Wagnert és műveit is. Számtalanszor hallottam jó szándékú emberek szájából olyan fenyegető élű megjegyzéseket, hogy „végtére is nem lehet semmibe venni az e művek mögött álló ordas eszméket" – mintha nem is ugyanazokról a nézetekről lenne szó, amelyek valójában a zene hátterét adják. Aki ilyesmivel dobálózik, meg van róla győződve, hogy helyesen „tudja": a Ring eszméi diktatórikus és soviniszta természetűek. Mindez gyakran a Wagner-életművel szembeni személyes felsőbbrendűség érzésével párosul, ami szintén elterjedt azok körében, akik semmiféle kapcsolatot nem ápolnak zenéjével. Nem ismerek még egy nagy művészt, akivel szemben ilyen mérvű negatív elfogultság lenne tapasztalható: szinte már bámulatos, milyen gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik, ha egyáltalán megemlítik Wagnert, egészen kedélyes és leereszkedő hangnemben beszélnek róla, mintha magától értetődne, hogy a műveltebb emberek nem vehetnek komolyan egy ilyen másodrangú akárkit, sőt egészen kényelmetlen, amikor valaki úgy beszél róla, mintha Wagner nagyszerű műalkotásokat, szép zenét, gondolatébresztő darabokat írt volna. Aki pedig ilyesmit állít, az valószínűleg nem is tudja, mit beszél, és el lehet intézni egy elnéző vállveregetéssel. Az efféle felsőbbrendűségi érzés nyilván növeli az azt kifejező ember önbecsülését. Ez azonban, amellett hogy a tájékozottabb hallgatóságban épp ellentétes hatást kelt, egészen groteszk eredményre vezet, hiszen talán épp Wagner az, akire a zenészek közül a legkevésbé igazak a fenti állítások.

101-102. oldal

Bryan Magee: Wagner világképe A nagy operák filozófiai háttere

>!

Aki valaha is személyes érintkezésbe került a szélsőbaloldallal, azt nem érheti váratlanul, ha az utópikus idealizmus a teljes körű rombolás gyilkos vágyával párosul. Nem kevés írásos dokumentum támasztja alá minden kétséget kizáróan, hogy a fiatal Wagner politikai nézetei kimerítették a szocialista-anarchista vagy kommunista-anarchista szenvedély fogalmát. Ez pedig azért is fontos, mert – mint látni fogjuk – ezek az eszmék a Ring szövegkönyvébe is beszivárogtak.

59. oldal

Bryan Magee: Wagner világképe A nagy operák filozófiai háttere

>!

[…] hajlamosak vagyunk fogalmainkat anakronisztikusan kiterjeszteni, és Wagner életét olyan értelmezések és gondolattársítások révén vizsgáljuk, amelyek ma helytállóak lehetnek ugyan, de az ő korában nem voltak érvényben. Különösen igaz ez az antiszemitizmusra. Wagner olyan társadalomban élt, amelyet teljesen megmételyezett az antiszemitizmus. Ma erre szinte lehetetlen úgy tekintenünk, hogy közben nem gondolunk Hitler és a nácik gaztetteire, s innen már csak egy lépés, hogy Wagnerben valamiféle Hitler előtti fasisztát lássunk, noha negyvenes éveiig szocialista beállítódású volt. Középkorúvá érve szakított ugyan a szocialistaeszmékkel – mint sokan mások, akik fiatalon szocialistának vallják magukat. Wagnerre igaz, hogy antiszemitizmusa a korabeli átlagot is jócskán meghaladta, […] de soha, semmilyen értelemben nem volt protofasiszta.

93-94. oldal

Bryan Magee: Wagner világképe A nagy operák filozófiai háttere

Cosima>!

Wagner az egyetlen olyan igazán kimagasló operakomponista, aki kivétel nélkül maga írta a librettóit.

21. oldal

Bryan Magee: Wagner világképe A nagy operák filozófiai háttere

Cosima>!

Tizenéves korában határozta el, hogy operakomponista lesz, és még húszéves sem volt, amikor hozzáfogott első dalművéhez. Tájékozódva a kor operairányzatairól, úgy találta, hogy három jelentősen eltérő modell közül választhat. A legkézenfekvőbb a német romantikus operahagyomány volt, amelyet Weber, illetve a kisebb jelentőségű Marschner és Lortzing fémjelzett. Ebben természetfeletti események természetes megformálása játszotta a főszerepet, központi feladat hárult a zenekarra, a hangszerelésr pedig felismerhetően „németes” dússág jellemezte. Aztán ott volt az olasz opera, amely sokkal inkább egyfajta romantikus realizmusra törekedett, szokatlan – történelmi vagy kortárs – környezetben játszódó szerelmi történetekkel. A zenei stílus inkább lírai volt, s ennek megfelelően az énekszólamok kaptak hangsúlyosabb szerepet a zenekarral szemben, amely az esetek többségében puszta aláfestésként, áttetszően hangszerelt kíséretként szolgált. E műfaj mesterei Bellini, Rossini és Donizetti voltak. A francia opera ugyanakkor az ünnepelt énekesek és a színpadi látványosságok köré szerveződött. Jellemzően történelmi témákat dolgozott fel, amelyek szinte tobzódtak a panorámatablókban, tömegjelenetekben, katonai parádékban és templomi körmenetekben. Az operák hosszúra nyúltak – szinte mindig öt felvonásból és legalább egy balettből álltak –, és igen költségesek voltak.

21. oldal

Bryan Magee: Wagner világképe A nagy operák filozófiai háttere

Cosima>!

Wagner fiatal korától kezdve érezte, hogy más, mint a többi ember, rendkívüli hatalom birtokosa, és a halhatatlanság bélyegét viseli magán. Ám a személyes kapcsolatok szintjén ebből sok bonyodalma származott, s ezek mindaddig súlyos koloncként nyomasztották, míg ötvenes évei elején feleségül nem vette Cosima Lisztet, aki segített levetni a terheit. Úgy érezte, képtelen kapcsolatot létesíteni másokkal, hiszen senki sem értette meg, senkivel sem volt képes kommunikálni. Következésképpen a világ idegen maradt a számára, zavarba ejtő és ellenséges. Menekülni akart belőle. Ötvenes éveiig egyetlen felnőtt életéve sem telt el anélkül, hogy ne gondolt volna komolyan az öngyilkosságra. Önéletrajzában a gyermekkorára szánt rövidke szakaszban elbeszéli, hogy kisgyerekként zabolátlan képzelete mint hajszolta rémesnél rémesebb lidércnyomásokba, és nem múlt el éjszaka, hogy ne riadt volna arra, hogy sikoltozik. Testvérei sem akartak már mellette aludni, úgyhogy a családi otthon eldugott sarkában egyedül kellett aludnia, ahol a sötét és az elszigeteltség csak fokozta rémálmait, és még elkeseredettebben sikoltozott.

31. oldal

Bryan Magee: Wagner világképe A nagy operák filozófiai háttere


Hasonló könyvek címkék alapján

Christopher Fifield: Richter János
Sergio Failoni: Hangfogó nélkül
Romain Rolland: Zenei miniatűrök I-II.
Nádor Tamás: Giacomo Puccini
Sergio Failoni: Hazugságok a művészetben
Pierre-Jean Rémy: Maria Callas
Franz Werfel: Verdi
Vincent Sheean: Verdi
Marsi József: Egy álom vége
Hannah Arendt: Eichmann Jeruzsálemben