Kezdjük talán azzal, hogy nagyon idézi a mese/animáció világát. Érezni benne, hogy az eredeti készítők dolgoztak vele, és amit csak lehetett, átemeltek. Ez ugyan azzal jár, hogy előismeret nélkül nem érdemes belevágni – azt meg még eldöntöm, a későbbiek ismerete mennyire jó vagy sem. off
Ahogy már említettem, a rajzok egy az egyben a mesét idézik. Minden szereplő, minden gesztus, a környezet is onnan való. Így annak a rajongói nagyon otthonosan fognak benne mozogni, én is nagyon szívesen lapozgattam. Persze, a rajzok ugyanazt a dinamikát nem tudják, mint egy mozgókép, de ez közel van hozzá. Harci jelenetek, humor, az érzelmesebb részek megrajzolására is figyeltek, és eljátszottak azzal, mi mennyi képkockát kap.
A történetben bőven van mesei vonás, és ebben éreztem leginkább, hogy inkább a kisebbek vannak célközönségként kijelölve. Sok minden, ami nekem nyilvánvaló volt, itt rejtélynek van beállítva, és amikor kimondják, én csak vállat tudtam vonni, nekem annyira evidens volt, hogy ez fog belőle kisülni. spoiler
A mondanivalóra ugyanez áll. Mindenki annyira nagyon keresi a helyes döntést, annyira engedi befolyásolni magát, hogy a végén mindenkinek újra rá kell döbbennie arra, hogy:
– nem másokra, magukra kell hallgatniuk.
– az idők megváltoztak, nem a régi megoldásokra kell hagyatkozni, hanem újakat találni.
Pozitív, egyet tudok érteni vele, csak olyan, mint a Disney mesék család mindenek felett elve. Klisének és szájbarágósnak hat.
Szerencsére mellette ott van a történet humora, és nem egy mellékalak dobja fel a moralizáló fő történetet. A kedvencem talán a fémhajlító iskola és annak tanulói voltak. Ahogy edzeni próbálták őket, amilyen beszólásokat kaptak… Akció is akadt, érzelem is, humor is. Ahogy ebben a világban szeretem.
Szerettem azt is, hogy egy történetszálat – a címben is szereplő ígéretet – zárja, ugyanakkor előkészíti, hogy merre haladunk majd tovább.
Jó ötlet volt egyben kiadni, szép a kiadás is, és minden gyerekesebb vonás ellenére ezt a mesét szívesen olvasom tovább.