Valaki ​még táncol 3 csillagozás

Bruno Ferrero: Valaki még táncol

A konferencia egyik előadója azzal kezdte előadását, hogy előhúzott a zsebéből egy zöldhasú, százeurós bankjegyet. – Ki szeretné ezt a bankót? – kérdezte. Rengeteg kéz emelkedett a magasba, de az előadó felvilágosította őket: – Még megpróbálok valamit. Jól összegyűrte a pénzt és aztán feltette a kérdést: – Ki szeretné még mindig? A kezek megint a magasba lendültek. – És most? Azzal falhoz vágta a pénzt, utána pedig ledobta a földre, és alaposan megtaposta. majd felmutatta a hallgatóságnak: a bankjegy koszos és gyűrött volt. – Akarja még valaki? Persze, hogy megint mindenki jelentkezett. Noha a bankjeggyel rosszul bántak, semmit sem veszített az értékéből. Az életben mi is sokszor kapunk sebeket, sokszor ránk taposnak, megbántanak, megsértenek, de értékünket mégis megtartjuk. Ha van.

>!
Don Bosco, Budapest, 2010
80 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639956087 · Fordította: Szőke János

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

fülcimpa>!
Bruno Ferrero: Valaki még táncol

Kolléganőm mesélte, hogy sok B. F. könyve van otthon, amikor pici volt két gyermeke, esténként ezekből olvasott fel elalvás előtt. A felolvasás után mindig megbeszélte fiával és lányával a hallottakat. A gyerekek ezekkel a gondolatokkal aludtak el.
Hozz belőle, szeretném tudni milyen történetek ezek, kérleltem. Négy könyvecskét kaptam. Nem állítom azt, hogy minden történetecske elnyerte tetszésem, mert némelyikben ott van az a belemagyarázás, ami csípi a szemem, de a többség igazán szívbe markoló, elgondolkodtató, önmagamba nézéses.
Mivel a kedvencem A takaró című apró történet annyira hosszú, hogy nem bírom erő híján begépelni, átnyújtok egy másikat – többek közt erre bukkantam a neten –, ami nincs a könyvben, de ezt el kell olvasnotok.

A jel

Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:
– Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé.
Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett, mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a börtönben. És azt is tudta, hogy túl tudattalannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki. Mivel választ nem kapott, nem írt nekik többet.
Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást okozott nekik.
Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt haladt el… Ott, ahol felnevelkedett és ahol még most is élnek szülei.
Szüleinek megírta, hogy ha megbocsátanak, egy jelet kér tőlük. Olyant, melyet jól lát az autóbuszból… Ha még visszafogadnák őt, kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára. Ha nem látja ezt a jelet, nem száll le az autóbuszról, és örökre eltávozik életükből.
Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert kinézni az ablakon. Biztos volt benne, hogy az almafán nem fogja meglátni a szalagot.
Útitársa végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:
– Cseréljünk helyet! Majd én figyelek az ablakból.
Alig néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát.
Könnyeivel küszködve kedvesen megérintette a fiatalember vállát:
– Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják.

Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk.
Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk.
Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk.

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Raniero Cantalamessa: Szüzesség
Chiara Lubich: A ’49-es Mennyország rövid elbeszélése
Carlo M. Martini: Minden utamon Te vezettél
Francesco Forgione: Pio atya levelei
Carlo M. Martini: A Szentségek
Raniero Cantalamessa: Élet Krisztusban
Szent Bonaventura: Élet fája
Carlo Maria Martini – Georg Sporschill: A hit kockázata
Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem
Jacobus de Voragine: Arany Legenda