Én ​és ők (Én és ők 1.) 91% 305 csillagozás

Úgy döntöttem megadom az öt csillagot, a hangulatára, a belőle áradó szeretetre, és a nem hangosan nevetős, de állandó mosolygásra késztető humorára. A férjre Dinóra, a feleségre Csupacsontra, a gyerekekre, az állatokra, az Öregre és erre a családra, ahogyan élnek, ahogy szeretik egymást! Fergeteges volt, nagyon jó volt velük tölteni ezt a pár napot, élveztem az olvasást.
Még egy rész vár rám. De meg is nézem mit is írt még az író, mert egyszerűen csodás volt. Mert egyszerre szólt ez a könyv mindenről ami fontos és semmiről se. Érdekesnek hangozhat, de nem az. Olvassátok el és megszeretitek ezt a kelekótya olasz családot.:)))

Üdítő írás, nagyon tetszett, egy nehéz olvasmány után került a kezembe, nagyon jókor. Belemerültem és csak mosolyogtam az eseményeken.

Kellemes folyású, életeseményekkel teli könyv, tele kreativitással :) Bírtam a gondolataikat, ami helyenként egy normális hétköznapi család hétköznapi életéhez hasonlít, majd aztán jön a csavar, az ötlet, az egyediség :)
Nekem tetszett az apa szemszögéből megírt családi életképek sorozata, megszerettem őket a kalandjaikkal és különcségükkel együtt.

Remekül szórakoztam olvasás közben. Igazán humoros, jó hangulatú könyv. Egy család hétköznapjai három gyerekkel, kutyával, macskával, utálatos nagynénivel, és nagyon sok szeretettel. A férj mesélésében.
Kikapcsol, felvidít, és átjár szeretettel.

Én megszerettem ezt a dilis családot. A kicsit, a középsőt, a nagyot, a mezítlábas írónőt és a férjet. Jókat mulattam a kalandjaikon, tetszett mindennapjaik elevensége, a korszak, amikor még a kütyüknek nem volt ekkora szerepük, mint manapság és amikor a türkiz, mint szín hatalmas divat volt. Én is kedvelem. Fecskefarkú autók, mechanikus írógépek, lemezjátszók… micsoda egy korszak volt!
Ajánlom szeretettel erre a borongós, depresszív időszakra, színt hoz az olvasó életébe.

Mennyei tészta, de kellemes volt is ez! Nem az a hangosan röhögős, nem a hasad fogós, de az olyan igazán, végig mosolygós. Igazi, szép olasz család ez, anyuci, apuci és egy rakat gyerek, kutya, macska, vén tragacs. A szülők közti szerelem annyira bájos, tizenhét év után is ott van lángolóan minden veszekedésben, zsörtölődésben, minden szorgos-dolgos hétköznapban. Azon járt az eszem közben, mennyire más lett azóta a világ, 59-ben íródott ez a regény, akkor nagyon mások voltak egy család hétköznapjai. Azóta lett egy X, egy Y és egy Z generáció is, ma, mikor annyi minden az online térben játszódik az offline (család)kapcsolatok egész más dimenzióba kerültek, ma ilyet már nem lehetne írni. Nem rosszabb persze semmivel, ami ma van, csak egyszerűen más. Nagyon más. Szép volt ez, mosolygós, és végtelenül bájos.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Amikor vége ennek a könyvnek, az olyan rossz, mint tíz nagyon jó könyv, ha véget ér.

Mondtam már, hogy imádom Brunella Gasperini humorát?! :)
Nagyszerű ez a könyve is!
Szeretem azt a tolvajnyelvet, ahogy családon belül beszélgetnek egymással! Nagyon bírom, ahogy csipkelődik egymással férj és feleség, de csupa szeretettel!
A legédesebb ebben az opusban a Kicsi, ahogy fogatlanul beszél.
De a Középső kísérletei és a Nagy kamaszkori csacskaságai is édesek – felnőtt szemszögből.
Elvileg a férj szempontjából íródott a könyv, azért érezni, hogy egy női szív mesél nekünk.

Egy olasz Szeleburdi Család – csak ajánlani tudom!

Eleinte idegsített a stílus, kicsit Durrell-utánzatnak éreztem, illetve nem tudtam elvonatkoztatni, hogy ilyen kategóriában az olaszok között Marcello D'Orta írásai klasszisokkal eredetibbek, ez silány utánzatnak tűnt. Aztán, ahogy haladtam, összeszoktam a könyvvel.
Hibbant egy család ez, akik közül a férj írása alapján a feleség a legzizibb, de ezen semmi csodálkoznivaló nincs, elvégre író….
Tetszett az, hogy alapvetően vicces sztorikat mesél Dino, aki sokat bosszankodik nem egyszerű családján, viszont minden novellában őt a színtiszta szeretet, nagyon sokszor megható sorokat olvastam. Szép ívesek a történetek, van bennük minden, de mindig azzal zárul. hogy az apa mennyire szereti ezt a bandát. Jó olvasni olyat, hogy néha a férfi is elérzékenyül és feloldódik az érzelmekben. Valamikor ezt is folytatom, könnyed, de mégis bájosan magával ragadó.

Nem tudom, mit várok az élettől, ha minden Grace klinika- és Gasperini-epizód végén elsírom magam, de egyébként meg jó, hogy az én szőrös szívemen is áthatol a Gamberini család élete.

Jó értelemben volt fura a stílusa az írónak. Vicces, mulatságos, mosolyogtató. Élveztem a történetet a férj elmondásában. Néha megzavart, hogy úgy beszéltek az autóról, mintha ember lenne. Tetszett, ahogy megmutatta a családját, az érzéseket, ami csak úgy árad belőlük. Csupacsont – nem semmi nevet adott a feleségének. Valamiért a Szeleburdi család jutott eszembe, mikor letettem a könyvet.