A könyvet úgy említik, mint az életben maradt Anna Frank naplóját. Nekünk különösen érdekes ez a könyv, hiszen Bruck Edith – akit az első kiadás óta a róla készült riportfilm révén is megismerhettünk – egy kis magyar faluban született, földhözragadt zsidó félparaszt családból, apja mészárossegéd és szerencsétlen kezű vándorkereskedő volt, „rongyoszsidó”, amilyeneket a Kárpátalján lehetett látni hajdan. Az írónő kitűnően ismeri a magyar parasztéletet, azon belül is a jellegzetes világot, amellyel Olbracht műveiben találkozunk. Naplója e világ tragikus széthullásának dokumentuma, a deportálás borzalmainak leltárszerűen száraz számbavétele, s ereje éppen pátosztalanságában, nyerseségében van. A felszabadulás után az írónő Izraelbe vetődik, ahol végre hazát remél találni, de ott sem tud gyökeret verni: pincérnő, táncosnő, fotómodell és munkanélküli, aztán innen is továbbmenekül – s ma Olaszországban ismert és elismert író.
Ki téged így szeret 33 csillagozás
Eredeti cím: Chi ti ama cosi
Eredeti megjelenés éve: 1959
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Femina Európa · Kapszula Könyvtár Európa
Enciklopédia 5
Helyszínek népszerűség szerint
Most olvassa 4
Várólistára tette 56
Kívánságlistára tette 37
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


…csak néztem merengve a könyv első oldalára írottakat…
A sorokat töltött tollal írták, gyönyörű kerek betűkkel. Azzal a tollal csak így lehetett írni, emlékszem gyerekkoromból az írásórák patroncseréire :), hogy semmi folt ne maradjon.
Ezeket a szavakat is emlékül szánták.
Elköszönő emlékül.
"Dolgozni csak pontosan szépen,
Ahogy a csillag megy az égen
Úgy érdemes!"( József Attila)
Nincs olyan, aki ne ismerné ezt a részletet.
De az utolsó sor, ami a lényeg:
„Szeretettel búcsúzunk Tőletek”
Se egy név, se egy dátum…
Akár mindenkinek szólhatna.
Bruck Edith kötete öt novellát foglal magába.
Napló.
Nyers,kíméletlen, igaz elbeszélés a holokausztról.
Érdekessége az időbeli sorrend. A széthullással, a lágerrel, a halállal kezdi.
Majd a további leírásokban látunk bele a család életébe, látjuk azt, amit még fontosnak vélt elmondani magáról. A világáról.
Azt mondja:" …a másvilág nagy meglepetés lesz, hiszen azt sem értettem, amiben élünk…"
És nem értjük vele együtt mi sem, sem azt a világot sem ezt amiben vagyunk…
„Úgy érzetem, áll az idő”
Az eredeti önéletrajzi kéziratát az írónő elveszítette az egyik szökése során.Egy barna füzet volt, amiben gyerekkori verseit is írta.
Többször is próbálta újra és újra megírni, de csak évek múltán tudta Rómában olaszul. (1958-1959)
Bárkinek is szánták az első oldal sorait, hozzám is elért….


Sok jobb könyvet is olvastam már a holokausztról és az azt megelőző-követő időszakról.
Végülis négy csillag lett. Töprengtem, mert billegtem a 3,5-4 között, aztán megnéztem, milyen könyvekre adtam 3,5-öt, és rögtön felfelé kerekítettem. Hiába, általában nagyon elnéző vagyok. (Kevés kivétellel…)
Nagy érdeme ennek a kis könyvecskének, hogy bemutatja a falusi, szegény zsidóság életét, erről ritkábban olvasni.
A másik jelentősége, hogy női szemmel láttatja a holokausztot. Utánanéztem, nagyon kevés ilyen könyv van. Ez nem „szexista” megközelítés, de női szemmel bizony más látszik, más megközelítésből ismerhetők meg az események.


Az ismertető szövege szerint a címadó kisregény a túlélő Anna Frank naplója. Teljes mértékben igazat adok nekik.
A szerző Magyarország északkeleti végén született, gyerek volt még a zsidóüldözések idején. Családjával együtt elhurcolták, és többfelé szétszóródtak a haláltáborokban. A szülők nem is élték túl a borzalmakat, a testvérek – szerencséjükre – igen. Az ő hányattatásaikról szólnak az Olaszországban olaszul író hazánkfia novellái.
Az első (címadó) kisregénye az elhurcolás, a koncentrációs táborokban elviselt borzalmak és a visszatérésről szól. Nagyon érzékletesen mutatja be a nyomorúságos helyzetüket és megaláztatásaikat, szinte ott éreztem magam én is az állati sorban tartott emberek között. Nem is értem, miért okoz egyeseknek örömet az, ha letagadják a holokauszt megtörténtét. A többi novella a falusi szegény zsidók életkörülményeiről illetve az izraeli életkezdés nehézségeiről szól.
Tragikus a téma, de ismerni kell a történelem ezen szeletét alulnézetből, mások szemszögéből is. Olvastam volna még tovább a szerző élettörténetét. Remélem, megtalálom majd a többi írását is a könyvtárban!


Nagyon megrázó olvasmány. Olyan őszinteséggel ír a zsidóságról, a holokausztról, a novellákban szereplő családok életének kínlódásait átéléssel írja le, olvasom és mintha velem történtek volna meg az események. Háború, deportálás, kínzások, éhezés, fázás….nyomor!
Jó, hogy akkoriban nem éltem, nem akarok ilyet átélni…
Fontos gondolat az írónőtől, ami nem a regényben volt, de egyet értek vele:
„ Ha sok mindened van, az elgyöngít. A kevés inkább megerősít.”


Őszintén, jó stílusban ír Bruck Edith, és a könyv is érdekes, habár szörnyű korszakról és számunkra elképzelhetetlen tragédiákról olvasunk.
A rövidebb novellák úgy jók, ahogy vannak, nem lehet bennük kifogást találni. A címadó történetet azonban – annak ellenére, hogy nagyon tetszett – túl tömörnek, túl összefoglalónak találtam. Szerettem volna, ha részletesebben, bővebben kifejti az eseményeket, hiszen egyrészt lett volna mit, másrészt az írói eszközei és tehetsége is megvolna hozzá. Egy-két mondattal elintéz olyan eseményeket, amelyeknek akár egy egész fejezetet is lehetett volna szentelni – én legalábbis kíváncsi lettem volna rá! Úgy is fogalmazhatnék, hogy szerettem volna többet kapni.


Ezt most annyira nem éreztem szépnek és szívfájdítónak.
Mindvégig keménységet, dacot, itt-ott gúnyt éreztem. Az egész történet hideg volt számomra, valahogy nem találtam rá a lélek fájdalmára. Mintha nem is a szerzővel történtek volna a dolgok, hanem csak írni akart valami keményet.
Mert muszáj volt írni, mert ezt tűzték ki feladatul.
Nem pedig azért, mert ilyen kegyetlen és gyilkos volt az élet.
Annyi sok múltidézést olvastam már, hogy úgy érzem, megengedhetem magamnak, hogy ezt most ne fogadjam el.
Mintha valahol a háttérben sátáni kacajt hallanék, hogy na, megírtam nektek, nesztek.
A második részben, a novellákban sokkal több volt a fájdalom, az érzés.
Népszerű idézetek




A falusiak a házak előtt álltak, sokan sírtak. Leginkább a szegények, mert a gazdagoknak kevés a könnyük.
22. oldal




A szegények szegényei a cigányok voltak, az erdő mellett volt a táboruk, tele meztelen, éhes gyerekekkel. Koldulásból éltek, néhányan segédkeztek a házak, istállók építésénél, de nem sokan adtak nekik munkát vagy alamizsnát, a legtöbb parasztnak a háza közelébe se mehettek. Mindenki gyűlölte őket, állati sorban éltek. Apám gyakran magával hozta egyiküket, akit mi bácsinak szólítottunk, néhány rongyot vagy valami ennivalót adtunk neki. Ő meg tréfálkozott velünk, és igazat szólt, amikor azt állította, hogy a cigányok és a zsidók sok mindenben megegyeznek: mindenki gyűlöli őket, és mindig csak mennek, mennek, nem állnak meg soha, nincs olyan hely, ahol otthon lehetnének.
9. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány 96% ·
Összehasonlítás - Konrád György: Elutazás és hazatérés 95% ·
Összehasonlítás - Pataki Éva: Ami elveszett 94% ·
Összehasonlítás - Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás 91% ·
Összehasonlítás - Chava Pressburger: Bátyám naplója ·
Összehasonlítás - Sásdi Sándor: Fehér kenyér ·
Összehasonlítás - Zsolt Ágnes: Éva lányom 88% ·
Összehasonlítás - Hatvani Dániel: Tilalomfák árnyékában ·
Összehasonlítás - Berényi Anna: Richter 96% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Katalin utca / Ókút 93% ·
Összehasonlítás