A ​fogadalom 5 csillagozás

Sajnálom, hogy én vagyok az első ember, aki csillagozza, és csak három olvasása van a könyvnek. Szerintem több figyelmet érdemelne. Ez a könyv igazán jó, nagyon jól ábrázolja a barátságot, a bukkanóit, a családi kapcsolatokat, a szeretetet, a kitartást, a kíváncsiságot, az elszántságot, a sértettséget, mindent, amin egy gyerek keresztül mehet. Soberville neve nagyon passzol a regényhez, „Józanváros”, ahol ha már egy kicsit máshogy gondolkodsz, kinevetnek és kirekesztenek. Az ember abban sem hisz, amit lát, mert furcsa. Nagyon tudom ajánlani. Tomnál többször éreztem azt, hogy nem a megfelelő érveket és mondatokat mondja ki, mikor Cosmit akarta meggyőzni, ott nem is értettem, mi győzte meg a fiút. Az anya karaktere igen idegesítő, az apa karaktere meg igen kétszínű, mért nem mondja a fiának, hogy hisz neki… A könyv fülszövegének végén van egy ilyen mondat, hogy folytatása következik, kíváncsi lennék rá nagyon, nincs lezárva a történet egyáltalán, de abból, hogy 5 éve nem jelent meg a folytatás, sajnos arra a következtetésre kell jutnom, hogy nem tudjuk meg hogy folytatódik Tom, Miranda és Cosmi kalandjai.

Kezdetben nem kötött le, kezdtem unni. Ott tartottam, hogy félreteszem, de kitartottam. Végül egyre izgalmasabbá vált a történet. Szerettem a Vasláb körüli rejtélyeket, a különleges történéseket. A gyerekek nagyon okosan, logikusan gondolkodtak. A felnőttek viszont homokba dugták a fejüket. Örültem Miranda megjelenésének, mert vitt egy kis pluszt a történetbe. Miranda és Tom egymás iránti utálkozását hamar legyőzte a közös érdek, s összetartóvá váltak. A regény végén pár oldal erejéig betekintést nyerhetünk a titokzatos idegenek világába, életébe is Vasláb elmélkedési kapcsán. Ki is mondott egy fontos dolgot, mely szerint a boldogság titka nem az örök életben rejlik. Habár elvileg folytatást sugall a tartalmi rész, én úgy érzem, hogy megkaptam a miértekre a választ. Kétségtelen, hogy azért a befejezés nyitott maradt.