A ​ketrecbe zárt fiú 60 csillagozás

és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből
Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú

Mit ​tanulhatunk a traumát átélt gyerekektől a veszteségről, a szeretetről és a gyógyulásról?
Mi történik, ha egy kisgyereket trauma ér? Hogyan hat a bántalmazás az agyra képes-e meggyógyulni? Bruce Perry páciensei elképzelhetetlen rémségeket éltek át: népirtást, szüleik meggyilkolását, családi erőszakot, szekrényben és ketrecben, világtól elzárt szektában töltött éveket. A kiváló gyerekpszichiáter történetei azt példázzák, hogy a trauma miként hat a gyerekek agyára, hogyan befolyásolja személyiségük alakulását. Ismerteti, milyen kreatív módszerekkel képes enyhíteni a súlyosan traumatizált gyerekek fájdalmát, hogy egészséges felnőttekké válhassanak. A rendkívüli szaktudással és empátiával megírt, szívbe markoló könyv drámai erővel figyelmeztet arra, hogy csak akkor remélhetjük a gyógyulást, csak akkor tudunk segíteni a traumák leküzdésében, a továbblépésben, ha minél jobban megismerjük az agy működését.

Dr. Bruce D. Perry a Child Trauma Academy tudományos… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

Tartalomjegyzék

>!
Park, Budapest, 2019
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633554746 · Fordította: Dudik Annamária Éva
>!
Park, Budapest, 2019
456 oldal · ISBN: 9789633555828 · Fordította: Dudik Annamária Éva
>!
Park, Budapest, 2015
360 oldal · ISBN: 9789633551684 · Fordította: Dudik Annamária Éva

1 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 18

Most olvassa 17

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 105

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Black_Venus
Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

Jól megírt, érthető és tudományosan megalapozott könyv, a gyermekpszichiátria egy részterületéről. Már a címe is mutatja, hogy nem könnyű olvasmány: olyan gyerekekről szól, akiket életük első négy évében elhanyagoltak, súlyos trauma érte őket (spoiler), és akik ennek a nyomait talán már nem is tudatosan, de magukon viselik. Az ilyen történeteknél legtöbbször azt gondolja az ember, hogy biztosan a szegények és műveletlenek a szülők, érzelmileg is sekélyesek vagy nem is szeretik a gyerekeiket. A rengeteg, több millió eset között ilyenek is vannak, de jellemzőek a középosztálybeli, átlagos vagy jobb életkörülmények is. Mivel a szerző agykutatással foglalkozott, nem csak a lélektani, hanem a neurológiai hatásokat is ismerteti. Az agy fejlődési szakaszai köthetők az egyes életkorokhoz, és pont az első néhány évben fejlődik a legtöbbet az agyunk. A tünetek megmutatják, hogy kit hány éves korában ért trauma. Így lehet, hogy a töréspont után tovább fejlődik ugyan, ráépülnek az egyes funkciók, de a sérülést csak úgy lehet gyógyítani, ha az illető megkapja az elmaradt ingereket – ehhez pedig olyan emberek kellenek, akik hajlandók teljes odaadással feléjük fordulni.
Az esetek között több olyan is volt, akihez szinte soha nem értek hozzá a szüleik – ők az érintés, fizikai kapcsolat hiánya miatt megálltak a fejlődésben (kisebb volt a fejük az átlagnál vagy nem gyarapodtak). A poszttraumásstressz-zavarban szenvedők kapcsán beszél az 1993-es waco-i szekta elleni hatósági ostromról, ahol vagy száz szektattag halt meg, de a megmenekült több tucat gyerek legtöbbje is sokáig szenvedett az átéltek miatt. A gyógymódok között elég elfogadhatóan elmagyarázza, hogy miért érdemes bizonyos gyógyszereket szedetni az ilyen gyerekekkel, és hogyan tudnak a felnőtt vagy gyerekközösségek részt venni a gyógyításban.

>!
Nihilchan
Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

Ez a könyv, bár szakkönyv, érthető és érdekes, és a kezébe adnám mindenkinek, aki gyerekekkel foglalkozik. Ugyanis, ha probléma van a gyerekkel, nem feltétlenül őt kell démonizálni, előfordulhat, hogy a körülmények áldozata.
A könyv előszeretettel említi, hogy az amerikai felnőttek 40%-a szenvedett el valamilyen traumát, amíg gyerek volt. Trauma lehet szinte bármi; egy természeti katasztrófa átélése, egy közúti baleset látványa és még sok dolog, ami felett nincs hatalmunk. Ugyanakkor nagyrészt a traumatikus élmények bántalmazásból, molesztálásból és elhanyagolásból származnak, vagyis a mi bűnünk, ha szenvednek a gyerekeink. A szerzőnek igaza van; ahhoz, hogy egészséges gyermekeket tudjunk nevelni, egészséges társadalomra van szükség. Szóval, hajrá, kedves felnőttek!

A könyvről magáról: több történeten keresztül nyerünk bepillantást az emberi agy működésébe, ami még hozzám hasonló, ám érdeklődő laikusoknak is érdekes és szemléletes. Az elején azt gondoltam, csupa „happy enddel” záródó sorsleírásokkal fogok találkozni, ami egészen abszurd gondolat volt, mert vannak esetek, amikor az orvostudomány is csak enyhíteni tud a fájdalmakon.

Mint egyszerű ember azt gondolom, félelmetes, hogy milyen veszélyes világban élünk. Ártalmasak vagyunk saját magunkra.

>!
kata__
Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

Bizonyos szempontból alapmű (kéne legyen). Nagyon bonyolult jelenségekről ír teljesen érthetően Perry, ami az én tapasztalatom szerint ekkora agykutatóknál viszonylag ritka. Adott tíznél több borzalmas, néha már szinte hihetetlen eset (a Koresh szekta gyerekeinek történetétől egy kutyák között nevelkedett fiún át egészen extrém szexuális visszaélésekről szóló beszámolókig), amiknek már az elolvasása is termelt bennem sok feldolgoznivalót.
Perry neuroszekvenciális elméletének lényege, hogy az agy hierarchikusan fejlődik. Az egyes területek egymásra épülnek, és ha bármelyik szinten kisiklik valami az agy egy torz fejlődési pályára tér át. Meg kell találni milyen területnél akadt el a fejlődés, és megadni a hiányzó ingereket.
Ezért hiba például egy iskolában nehezen koncentráló gyerekre egyszerűen rásütni a figyelemzavar címkéjét anélkül, hogy megvizsgálnánk, hogy mik történtek vele a múltban. Igen, egy tartósan bántalmazott gyermek nem tud figyelni a tananyagra, ahogy egy háborúból frissen hazatért veterán se tudna. Egy ilyen gyerek inkább arra koncentrál, hogy milyen a tanár hangszíne, hangulata, mimikája, hiszen azt tanulta meg, hogy ha apu jókedvűnek tűnik, akkor nem fogja bántani, de ha szédeleg, akkor ivott és lehet, hogy megveri. Ennek következményeként számára másodlagos, hogy a tanár éppen mit mond. Ez pedig valami olyasmi, amit a figyelemzavar nem fed le, habár a tünetek stimmelnek.
Kifejezett erénye a könyvnek, hogy a bántalmazó oldalon nem mindig kegyetlen felnőtteket ábrázol, hanem az esetek egy részében a bántalmazók se voltak tudatában, hogy mit művelnek. Olyasmikre tér ki például, hogy nem mindenki számára nyilvánvaló, hogy ha egy csecsemőt megetetnek és tisztába tesznek naponta kétszer az még nagyon kevés ahhoz, hogy egészséges felnőtt legyen belőle.

>!
dianna76 P
Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

Témája miatt – mert az ember lelkébe, szívébe váj – lassan olvastam, egy napra csak egy fejezetet szánva, de volt nap, hogy kezembe sem vettem. Túl azon, hogy megrázóak, érdekesek is voltak a történetek. Meglepő volt, hogy a szülőt ért gyermekkori traumák, milyen hatással lehetnek a gyermekére. Súlyos nevelési hibákat követhet el, melyek pszichés gyermeket eredményeznek. Így adódhat át egy gyermekkori sérelem, trauma hatása generációkon át a gyermekekre. A Jeges szív című fejezetnél elborzasztott a nem tudatos szülői elhanyagolás, mely érzelemmentességet eredményezett, s így vált a felnövő gyermekből végül kegyetlen felnőtt, aki gyilkolni is képes. Itt teljesen megbotránkoztam azon, hogy juthat eszébe egy anyának magára hagyni órákra egy csecsemőt. S még csak meg sem fordult a fejében, hogy ez nem normális dolog, és pszichés kárt tehet. A szektás rész is okozott meglepődést számomra. Valaha mintha már hallottam volna erről a davidiánus közösségről. E fejezet által mutatja meg a szerző, hogy hat a stressz az érzelmekre és szívműködésre.
Amin még megrökönyödtem, az az un. Zaslow módszer, mely Robert Zaslow kaliforniai pszichiáter nevéhez fűződik. A sátánizmussal van kapcsolatban, és örökbefogadott, valamint nevelt gyermekek esetén, a kötődés kialakulására használták. Ebben az esetben fájdalomingerrel kényszerítik ki a gyermekből, hogy olyan – a múltban történt, általa átélt – traumáról valljon, ami meg sem történt vele. Jézusom!!! Talán létezik ennél jobb és barátságosabb módszer is, hogy kialakuljon a kötődés.
A könyvben a történeteken túl sok a hasznos információ is. A szerző többek közt arra is kitér, hogy a kezelés és annak sikeressége szempontjából milyen fontos mely életkorban történt az elhanyagolás. Szerintem senkinek sem új információ, hogy a csecsemőkor a legfontosabb az ingerek szempontjából. Kicsit bevezet bennünket Perry az agyi- és idegi funkciókba is, és abba, hogy milyen trauma, hogy hat az agyra, majd következményesen a lélekre. Helyenként el is veszítettem a fonalat az idegrendszeri ismeretekben, pedig nekem nem újdonság az anatómia. Talán ezért is a fél csillag levonás. Még csak annyi, hogy remélem hazánkban is van sok P. mama.

>!
Park, Budapest, 2015
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633551516 · Fordította: Dudik Annamária Éva
>!
tees06
Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

Nem szoktam gyakran olvasni szakkönyveket, mert mindig érződik rajta, hogy szakembereknek szól. Ez a regény azonban egyáltalán nem ilyen. Én bátran kezébe adnám minden érdeklődőnek,mert annyira hétköznapi. A szerző nagyon érthetően ír, amely talán abból is fakadhat, hogy munkája során számtalanszor kellett elmagyarázni a különféle biológiai, pszichológiai folyamatokat átlagembereknek. Ez a könyv egyik nagy előnye, ahogyan sok más is. Olvasmányos regény, de nem fog vele pár nap alatt végezni az ember, mert számos olyan eset van benne, amit időnként meg kell emészteni. Vannak benne elrettentő példák is, de ettől hiteles. Nem lehet mindig minden happy end, és azt hiszem egy szakkönyv esetén nem is ez a cél. Ez lényegében segítséget nyújt, és ismereteket ad azoknak, akik érdeklődnek.

http://discussion.blog.hu/2016/03/27/a_ketrecbe_zart_fi…

>!
btunde
Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

Nem nagyon tudtam letenni, igazán olvastatta magát. Igaz, a végén már többször éreztem azt, hogy a magyarázatai a könyökömön jönnek ki, de azt hiszem vannak dolgok, amiket nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Egyébként egy rendkívül jól szerkesztett könyv, nem találomra összeválogatott esetek. Nem csak azt tudjuk meg (bár magam csak megerősítést kaptam arról, amit eddig is gondoltam a témáról), hogyan hatnak a gyerekkori traumák, hanem azt is, hogy miért hatnak így, plusz látjuk azt is, hogyan épül fel, fejlődik egy segítő módszer és egy pszichiáter a munkája során.
Nem hittem el, amikor egyik ismerősöm azt mesélte, önkéntesnek jelentkezett egy árvaházba, de hamar otthagyta, mert nem bírta elviselni, hogy többek között tilos megölelni a gyerekeket. Nem hittem el, mert biztosra vettem, hogy a huszonegyedik században ilyesmi nem lehetséges. Sajnos e könyv olvasása után ebben már nem vagyok biztos.

>!
Panda
Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

Ha lehetne szakmai bibliát választani, akkor ez a könyv lenne az. Szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem egy szemléletformáló képzésükön és az ott elhangzottakat pedagógusoknak is továbbadhattam. Nagyon sok pluszt és megvilágosodást éltem át az NMT-nek köszönhetően. És nemcsak szakmailag adott nagyon sokat, hanem önmagam megismerése és megértése terén is sokat tanultam.

>!
wzsuzsanna P
Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

Szakirodalmi könyvek közül nekem abszolút maxpontos, mivel amellett, hogy nagyon érdekes ismeretanyag van benne, könnyen emészthető és olvasmányos is. Azt gondolom, hogy mindenkinek el kellene olvasnia, aki hasonló sorsú gyerekekkel foglalkozik, mert nagyon jól rámutat arra, hogy egy-két probléma hátterében mennyiféle ok húzódhat meg.

>!
MariannaMJ
Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

Nagyon érdekes történeteket mesél el a pszichiáter számunkra… de nem. Nem történetek ezek, hanem életek. Emiatt többször félbehagytam. Gyerekekről szól; hanyag, kegyetlen szülőkről, olyan felnőttekről is, akik maguk is megsérültek és bolyonganak a saját életükben.

>!
Scarlett0722 MP
Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

A könyv olvasása alatt újraértékeltem a „nehéz olvasmány" fogalmát… A regény ugyanis olyan szélsőséges történetekből tevődik össze,amelyekre nehéz objektíven reagálni.Kifejezetten tetszettek a részletes neurobiológiai magyarázatok,melyek racionális megvilágításba tudták helyezni olyan emberek viselkedését is,melyekkel egyébként sokan nem tudnának azonosulni. Hogy a mű által feldolgozott cselekményekről is szó essék…; borzalmas volt annak tudatában olvasni ezeket a történeteket,hogy megtörtént eseményeket ábrázolnak.
Ugyanakkor mindenkinek ajánlom,különösen azoknak,akik valamilyen formában gyermekekkel foglalkoznak.


Népszerű idézetek

>!
kata__

…az emberi faj evolúciója során a csecsemőknek nem volt saját szobájuk- még csak saját ágyuk sem. Ritkán esett meg, hogy egy méternél távolabb kerültek valamelyik felnőttől vagy testvértől, és a leggyakrabban ölben tartotta őket valaki. A csecsemőkorra manapság annyira jellemző alvási nehézségek és a sok sírás valószínűleg abból fakad, hogy az egyedül, felnőttek látókörén kívül hagyott embergyermek az emberi faj történetének túlnyomó részében szinte bizonyosan elpusztult volna. Nem meglepő, hogy a kisbabák számára stresszes egyedül aludni. Valójában az meglepő, sokan milyen gyorsan hozzászoknak.

313. oldal (Gyógyító közösségek)

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

>!
doricehoney

Az ember attól fél, amit nem ért. Az ismeretlen megrémiszt bennünket. Amikor olyan emberrel találkozunk, aki furcsán néz ki, vagy különösen viselkedik, első reakciónk az, hogy megtartjuk a három lépés távolságot. Néha egyenesen többnek, jobbnak, kompetensebbnek érezzük magunkat azáltal, hogy becsméreljük azt, aki más, mint mi. Ebből ered fajunk legcsúfabb viselkedési mintáinak egy része, a rasszizmus, az életkor szerinti diszkrimináció, a nőgyűlölet, az antiszemitizmus, hogy csak néhányat említsünk. Mindezek alapvetően a fenyegetőnek észlelt helyzetre adott zsigeri reakciók. Hajlamosak vagyunk félni attól, amit nem értünk, és a félelem könnyen átcsap gyűlöletbe vagy éppen erőszakba, mert képes elnyomni agyunk racionális területeit.

296. oldal

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

>!
kata__

…az árvák kialakították saját kezdetleges nyelvüket, ahogy az ikrek is képesek saját nyelvet létrehozni, illetve az együtt nevelkedett siket gyerekek is képesek saját jelnyelvet kialakítani. Csakúgy, mint az egyiptomi Pszammetik fáraó, aki Hérodotosz szerint más emberektől elzárva neveltetett fel két gyermeket, hogy megtudja milyen nyelven kezdenek el „természetesen” beszélni, ha nem hallanak más emberi beszédet, az orosz árvaház igazgatósága véletlenül egy kíméletlen nyelvészeti kísérlet körülményeit alakította ki. Úgy tűnik, a magukra hagyott gyerekek konszenzusosan létrehoztak több tucat szót. A tolmácsoknak sikerült megfejteniük, hogy a „mam” azt jelentette, hogy „felnőtt vagy gondozó”, ahogy szinte minden ismert emberi nyelvben hasonló hangsorok adják az anya szót, hiszen a csecsemők először a mm hang képzésére jönnek rá evés közben.

287-288. oldal (Gyógyító gyerekek)

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

>!
Csancs

Minél több egészséges kapcsolata van egy gyermeknek, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy fel tud épülni egy trauma után, és boldogulni tud az életben. A változást az emberi kapcsolatok idézik elő, és a leghatékonyabb terápia maga a szeretet.

303. oldal

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

>!
Csancs

A neurotranszmitterek az idegsejtek közötti speciális kapcsolódási helyeken, a szinapszisokban szabadulnak fel. Ezek az ingerületátvivő vegyületek mindig kizárólag a szomszédos idegsejt egy bizonyos, megfelelő alakú receptorába illenek bele – ahogy a bejárati ajtónkba is csak egyetlenegy megfelelő alakú kulcs illik. (..) Ez a jelenség teszi lehetővé, hogy a kábítószerek és a gyógyszerek hatni tudnak, ugyanis a legtöbb pszichoaktív gyógyszer úgy működik, mint egy lemásolt kulcs: olyan zárakba illik bele, amelyet csak egy bizonyos neurotranszmitter tud kinyitni, vagyis a gyógyszer becsapja az agyat, és ráveszi, hogy egyes ajtókat kinyisson vagy bezárjon.

38. oldal

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

Kapcsolódó szócikkek: agy · gyógyszer · kábítószer, drog
>!
mintha

Amikor P. mama ringatta és megölelte a gondjaira bízott traumatizált és elhanyagolt gyerekeket, ösztönösen megérezte azt, ami a neuroszekvenciális módszerünk alapja lett: ezeknek a gyerekeknek a fejlettségi szintjüknek megfelelő rendszeres, ismétlődő tapasztalatokra van szükségük, igényeiket nem a biológiai életkorukhoz kell igazítani, hanem ahhoz az életkorhoz, amikor lemaradtak fontos ingerekről, vagy amikor trauma érte őket. Amikor P. mama összebújt a hintaszékben a hétéves nevelt fiával, amikor simogatta és ritmikusan ringatta, akkor olyan ingereket adott a gyermeknek, amelyeket az kisebb korában nem kapott meg, noha ez a tapasztalat elengedhetetlen az agy normális fejlődéséhez. Az agy fejlődésének alapelve az, hogy az idegrendszer elemei meghatározott sorrendben, egymásra épülve, azaz szekvenciálisan szerveződnek és válnak működőképessé. Ráadásul egy még kevésbé fejlett régió szerveződése részben az alsóbb, érettebb régiók felől érkező jelektől függ. Ha az egyik rendszer nem kapja meg a szükséges ingereket éppen akkor, amikor szüksége van rájuk, előfordulhat, hogy azok a rendszerek sem fognak jól működni, amelyek az előzőekre épülnek, hiába kapja meg a később fejlődő rendszer a megfelelő ingereket. Az agy akkor fejlődik egészségesen, ha a megfelelő tapasztalatok megfelelő mennyiségben és a megfelelő időpontban érik.

185-186. oldal

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

>!
Hanacho

A nyomorúság bizonyosságát választjuk a bizonytalanság nyomorúságával szemben.

79. oldal

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

>!
mintha

P. mama nálunk, orvosoknál jóval hamarabb rájött arra, hogy sok bántalmazott, elhanyagolt kisgyereknek érintésre van szüksége: ringatásra, ölelésre – csupa olyasmire, amivel sokkal fiatalabb gyerekeket szoktunk megvigasztalni. Tudta, hogy ezekkel a gyerekekkel nem az életkoruknak megfelelően kell kommunikálni, hanem arra kell koncentrálni, hogy mire van szükségük, azt kell kideríteni, miről maradtak le a fejlődés érzékeny időszakában. Szinte minden hozzá kerülő gyereknek óriási szüksége volt ölelésre és simogatásra. Valahányszor az orvosok meglátták a váróban, hogy P. mama ölelgeti és ringatja a gyerekeket, rendre megjegyezték, hogy az asszony infantilizálja őket.
Eleinte én magam is tartottam attól, hogy túláradóan szeretteljes nevelési módszerével és a sok ölelgetésével megfojtja a nagyobb gyerekeket, de aztán megértettem, hogy még az orvosoknak is ezt kellene elrendelni számukra. Ezek a gyerekek ugyanis soha életükben nem kaptak ismétlődő, rendszeres szeretteljes érintéseket, pedig azok elengedhetetlenek a jól szabályozott és érzékeny stresszválaszrendszer kialakulásához. Sosem tanulták meg, hogy őket is szeretik, hogy biztonságban vannak; nem rendelkeztek a világ felfedezéséhez és a félelem nélküli növekedéshez elengedhetetlen belső biztonságérzettel. Ölelésre vágytak, amit P. mamától meg is kaptak.

131. oldal

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

>!
cOOlin

A tűz adhat meleget, de el is emészthet, a víz olthat szomjat, de bele is lehet fulladni, a szél cirógathat, de fákat is kicsavarhat.
Ugyanez a helyzet az emberi kapcsolatokkal is: teremthetünk, de pusztíthatunk is, táplálhatunk és megfélemlíthetünk, traumatizálhatjuk és gyógyíthatjuk is egymást!

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből

>!
dianna76 P

Azt tartották, hogy akinek semmiféle kapcsolata nincs, ugyanolyan egészséges, mint az, akinek sok van. Ezek a gondolatok azonban ellentmondanak az emberi faj alapvető biológiájának: társas emlősök vagyunk, és nem tudtunk volna életben maradni az egymásrautaltság mélységes kötelékei nélkül. Az igazság az, hogy nem tudjuk szeretni önmagunkat, ha bennünket nem szeretnek. Magányban nem tud kialakulni a szeretet.

308. oldal

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú és más történetek egy gyermekpszichiáter jegyzetfüzetéből


Hasonló könyvek címkék alapján

Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Torey Hayden: Egy gyerek
Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor
Virág Teréz: Emlékezés egy szederfára
Hédervári-Heller Éva: A szülő-csecsemő konzultáció és terápia
Torey Hayden: Szellemlány
Klaniczay Sára: A gyermekkori dadogásról
Steve Biddulph: Hogyan neveljük a fiúkat?
Gőbel Orsolya: A szív érintése
Korbai Hajnal (szerk.): Lotilko szárnyai