Az ​elveszett és meglett dolgok könyve 43 csillagozás

Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

A hétéves Millie Bird már huszonhét lényt gyűjtött össze a Halott Dolgok Könyvébe, amikor a papája is Halott Dologgá változik. Nemsokára a mamája is eltűnik: magára hagyja Millie-t az áruházban, az Irdatlan Bugyik között.

Agatha Pantha nyolcvankét éves, és a férje halála óta nem tette ki a lábát a házából. Ablakából, a függöny és a borostyán rejtekéből kiáltozik a járókelőkre, vadidegenekre ontja a haragját. Amíg egy nap észre nem vesz egy kislányt a szemközti házban.

Karl, a gépíró nyolcvanhét éves, mikor a fia csókot nyom a homlokára, és otthagyja egy idősotthonban. Miközben távozó gyermeke után néz, hirtelen megvilágosodik. Elszökik, és valami mást kezd kutatni.

Három elveszett ember vár arra, hogy megtalálják. Millie, Agatha és Karl hamarosan áthág minden szabályt, hogy felfedezze, miről is szól az élet.
Szívmelengető regény a Nagy és Fontos, no meg a Kicsi és Még Fontosabb Dolgokról.

Eredeti cím: Lost & Found

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Libri, Budapest, 2015
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633105535 · Fordította: Mesterházi Mónika

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 7

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

>!
Bea_Könyvutca P
Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

Millie, Agatha és Karl mindhárman elvesztettek valakit, és ezt nem igazán tudják feldolgozni. Az ő hármasukról szól ez a történet. A negyedik főszereplője ennek a könyvnek a Mindenféle Halott Dolgok és maga a halál témája, illetve a halál feldolgozása.

Nagyon szeretnivaló volt ez a hármas (ó, bocsánat Próbi, négyes), megható volt látni, ahogyan elhagyatottságukban, szomorúságukban összekapaszkodtak, segítették, majd megszerették egymást. Gyönyörűen megírt, megható, és érzelmekkel teli könyv volt.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2015/11/brooke-davis-az-el…

>!
meseanyu MP
Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

Ez sajnos csalódás volt, sokkal többet és főleg mást vártam. A közepétől már rettenetesen idegesített és untam, csak azért olvastam tovább, mert egyrészt ajándékkönyv volt (de én tehetek róla, én akartam annyira), másrészt meg kíváncsi voltam a végkifejletre. Na, az sem olyan lett sok mindenben, ahogy én szerettem volna. Nyomasztó volt az egész, rengeteg elveszett dolog és nagyon minimális meglett, rengeteg szomorúság és nagyon minimális humor, rengeteg sérült ember és nagyon minimális normális.

7 hozzászólás
>!
RandomSky
Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

Nagyon kedves és szerethető, egyben borult és megható regény ez, egy gyerekről és két öregemberről. Úgy ír öregedésről és halálról, annyi empátiával és őszinteséggel, ahogy kevesen tudnak, de leginkább azért az élet ünneplése.
Olyan könyv, amilyet én szeretnék írni. Olyan könyv, amitől máshogy nézek az emberekre, és máshogy is látom őket. Mindenféle hangzatos jelszavak, nemes elvek, vigasztaló szavak és Istenhez való fohászok nélkül, csak így, ahogy Millie mondja: „Mind meg fogtok halni. Semmi baj.” De hogy ez mit jelent, ahhoz el kell olvasni a könyvet.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-09…

>!
robinson P
Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

Tagadhatatlanul van benne valami, mégis hatásvadász, néhol nagyon maníros és darabos, széteső. Az öregek és a szex undorító, mint De Niro az új filmjében. Ripacskodás. A lezárása tetszett, a vége kifejezetten jó. Szomorú, elgondolkodtat, elő hoz és megidéz emlékeket, (na azok jók). Nem mindegy 7 vagy 27 évesen veszítünk el valakit, aki számunkra közel álló személy. Agatha is szimpatikus alak volt, Milli kevéssé.

3 hozzászólás
>!
Citrompor
Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet. Felcsigázó értékelések, a fülszöveg alapján különleges, nem mindennapi történet, a gyászról, a gyász feldolgozása közben szerzett új, bizarr barátságokról egy kisgyerek és két vénséges vén aggastyán között. (Petyhüdt karok, lógó mellek, újabb térdráncok, igen! Pontosan! Ki merem mondani ezeket a szavakat!!! Valahogy így képzelem Agatha egyik közbeszúrását az értékelésbe.)

Ez izgalmas egyveleg, mégis, a kezdeti rácsodálkozás nálam hamar szájhúzogatásba fordult át. Nem szeretem, ha a Dolgokat, legyenek azok Élő Dolgok, vagy Halott Dolgok, vagy akár a Lehető Legjelentősebb Dolgok, tulajdonnevesítjük. Attól már elvont lesz?
Sajnos a Millie hangján megszólaló szerző nekem nagyon erőltetett volt. Egy idő után már nem is próbálkoztam igazán ráhangolódni a könyvre, csak tudni akartam, mi sül ki belőle. spoiler

Nekem kissé túlírt a szöveg, ami úgy volt pátoszos, hogy közben próbált pont nem annak látszani, mert nem volt emelkedett vagy csöpögős, hanem inkább nyers, bátor, megbotránkoztató, felrázó és szókimondó. Furcsa kombináció ez. Ezúttal nem tetszett, többet vártam tőle.

>!
ValerinLanz P
Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

Ez a könyv fantasztikus volt. Hol nevettem, hol sírtam rajta, imádtam a szereplőket egytől-egyig, és néha a szívem szakadt meg értük. Ha nem ilyen egy nagyszerű alkotás, akkor nem tudom, milyen.
Nagyon régóta a kívánságlistámon szerepelt, és nemrég úgy adódott, hogy csere útján hozzájuthattam. Soha ennél jobb üzletet nem kötöttem! Azonnal belezúgtam Millie-be, akit komolyan nem lehet nem imádni. spoiler De sebaj, Millie aztán nem olyan, aki egykönnyen feladja! Így hát spoiler
Egy-két esettől eltekintve minden nagyon egyben volt. Millie ontotta magából a cukiságot, és egyáltalán nem volt idegesítő. Olyan kérdései voltak néha, hogy csak lestem, és ez a könyv nagyon jó lesz majd akkor, amikor a saját gyerekemnek kell magyarázkodnom. :D
Agatha, a szomszédban lakó öreg hölgy spoiler Őt is bírtam, főleg a csípős beszólásait! Kicsit olyan volt, mint Ove és Britt-Marie! :D
Karl, a Gépíró spoiler
A szereplők nagy utazáson vesznek részt, konkrétan és átvitt értelemben egyaránt. Millie, a maga hétéves mivoltával elvezeti őket egy olyan helyre, ahol megvannak ugyan az elveszett dolgok… de vannak ott meglett dolgok is. És csak ez a lényeg.
Beszélnünk kell még az egyik kedvenc mellékszereplőmről, spoiler
Sajnálom, hogy eddig halogattam, de igazából nem is akartam még befejezni. Nagyon tetszett az elejétől a végéig, repül a kedvencek közé. Biztos. Ami. Biztos.
Másodszorra is fantasztikus volt, Millie egy tündérbogár, ő a kedvencem, és persze Jeremy ^^-^^

2 hozzászólás
>!
danlin
Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

Nem tetszett, nehéz megfogalmazni, miért. Idegesítettek a szereplők, és valahogy az egész történet, aminek se fül, se farka nem volt. Értem én, hogy fontos érzelmeket tár fel, mint a gyász, a magány, de valahogy mégsem jutott el hozzám ez az üzenet. Lehet nem nekem való volt, vagy az időpont nem volt alkalmas. Az viszont biztos, hogy egészen egyedi ötlet volt a szereplők és a történet, sőt maga az írásmód is.

>!
dianna76 P
Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

Halál
Öregedés
Kóros gyászfolyamat
Elveszettség érzés
Elmúlás
Egymásra találás
Újra élés

Az elejét nagyon szerettem, a szereplők megismerését a bánatukkal, gyászukkal együtt. Aztán az útrakeléssel kicsit ellaposodott a történet, majd a vonatozástól megint szívesen olvastam.
Amiről beszélni akart a könyv, az megfogott. A halál, mint egy ismeretlen és rejtélyes dolog, amitől részben e miatt félünk. Az öregedés folyamata, mellyel az idő, a test s az élet múlása válik láthatóvá, valóssá, s így ijesztő lehet. S maga a gyász, és annak feldolgozása.
Millie-n keresztül nagyon jól tükrözi a könyv, mennyire fontos őszintén, és értelmi szintjüknek megfelelően beszélgetni gyermekeinkkel az elmúlásról a halálról is. Tényleg érdekes, hogy míg a születés ma már nem tabutéma egy kisgyermek előtt, addig a halál igen. Nyilván előbbi az élet csodája, utóbbi viszont egy szomorú, és visszafordíthatatlan folyamat. Viszont a kettő nem elválaszthatatlan, hiszen aki megszületik, az meg is hal.
Mindhárom szereplő szimpatikus volt. S míg kezdetben Millie nyitotta fel a két idős ember szemét, a történet végére mindannyian adtak és kaptak a másikaktól valamit. Legfőképpen egymást!!
A szövegszerkezetet nézve, jobban örültem volna a hagyományos formának. A könyv szép kivitelezésű, ahogy azt a Libri kiadótól megszoktam.

>!
tees06
Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

Bevallom őszintén, hogy teljesen mást vártam a fülszöveg alapján. A borító nagyon kreatív, és a fülszövegből is ez jött le, hogy egy nagyon jópofa történetet fogok olvasni. Kezdetben tetszett is, de aztán kezdett unalmassá válni a regény. Talán azért, mert folyamatosan ugyanarra épített a szerző, és bár voltak tökéletesen megírt részek, de emiatt kissé csalódtam. Többet is ki lehetett volna hozni ebből a történetből, amelynek egyébként nagyon szép mondandója van. Egyetértek azzal, hogy nem szabad csüggedni, és az élet megy tovább akkor is, hogyha valami rossz történik velünk.
Másrészt a szereplők jellemzésére jónak bizonyult a háttértörténetük, amelyeket nagyon élveztem olvasni. Sok mindent megtudhattunk róluk az életük összegzését olvasva. Millie karakterét pedig nem tudom hová tenni. Voltak pillanatok, amikor szimpatizáltam vele, de időnként idegesítő volt.

http://discussion.blog.hu/2016/07/22/kicsit_maskepp_gondoltam

>!
Lady_Hope I
Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

Nagyon nehéz egy olyan könyvről értékelést írni ami nem aratott akkora sikert mint ahogy te azt remélted.
Mikor elolvastam a könyvet azt hittem hogy mindenki aki csak elolvassa szereti, ha nem is nagyon, de szereti. És amikor olyan értékeléseket olvasok mint: „Én nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, de..” nos akkor elgondolkozom hogy bennem van a hiba?

Mert én nagyon szerettem ezt a könyvet. Gimnazista életem utolsó heteiben járok, ha nem is gyászolom az iskolám, azért tudom hogy hiányozni fog.
Az élet egy ilyen módon történő lezárása valahol egyenértékű azzal, hogy valakit elhagynak egy áruházban.
Engem is kézen fogott öt éve az iskolám, és megmutatta nekem a világot. Két nyelvet tanultam, a világ működését, kultúrát, tanultam a múltról, és bejártam pár országot. De minden kérdésemre sosem kaptam választ.
És ahogy Millie, úgy én is úgy érzem magam mint akit elhagynak, és nem találnak meg soha.

A regény megszületésének a története nagyon személyes. Az írónő édesanyja halála után írta meg a regényt, és rengeteg személyes dolga szövődött bele a cselekményekbe.
A három szereplőt elhagyják, és nem akarják őket megtalálni, így felkerekednek és megkeresik Millie mamáját.

Aranyos, kedves, és elgondolkodtató könyv. Olyan aminek a szerzőjét szívesen megölelgetném. :)

http://www.goodreads.com/review/show/1051212072…
Ez az értékelés nekem nagyon tetszett.

És bocs ha egy kicsit szentimentális voltam. :D


Népszerű idézetek

>!
Bea_Könyvutca P

Jeremy mamája olyan szép, és mamaszaga van, úgyhogy Millie azt mondja, ,Nagyon szép vagy és mamaszagod van', mire a nő arca ellágyul, meleg tenyerét Millie lábára teszi, és azt mondja, , köszönöm, drágám'.
És Millie szeretne felkuporodni a karjába, és ott maradni, és el se jönni többé, de nem csinál ilyesmit, mert nem az ő mamája és az ember nem igazán csinálhat ilyesmit egy olyan mamával, aki nem az övé. De minden mamát szabadnak kéne lenni megölelni, aki nem is a miénk, mert néhány embernek nincs is mamája, és ők mit kezdjenek azzal a sok öleléssel, amijük van?

2 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

Tudod, Lurkó, van a Menny, meg van a Pokol. A Pokolba küldik a rossz embereket, például a bűnözőket meg a parkolóőröket. És a Mennybe küldik a jó embereket, például téged meg engem, meg azt a szép szőkét a Mesterszakácsból.
– És mi történik, mikor odakerülünk?
A Mennyben az ember Istennel meg Jimi Hendrixszel szórakozik, és akkor eszik fánkot, amikor akar. A Pokolban… hát a…… Makarénát kell járni. Örökké. A Grease Megamixre.
– És hova megy az, aki jó is meg rossz is?
Tessék? Nem tudom. Az IKEA-ba?

>!
RandomSky

Hogy öregedjen meg az ember, hogy ne legyen minden csak szomorúság?

67. oldal

>!
Citrompor

Legyünk kedvesek a könyvesboltosokkal, és figyeljünk, hogy megmaradjanak.

262. oldal, köszönetnyilvánítás

6 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

Szomorú volt, hogy meghalt a papája, de örült, hogy már nem fáj semmije. Szereti a mamáját, de gyűlöli is. Lehet ugyanazt az embert szeretni és gyűlölni? Ha jobban szereti őket az ember, mint amennyire gyűlöli, akkor megbocsátanak? Megengedik, hogy megtalálja őket?

>!
Bea_Könyvutca P

A világ bonyolult Millie számára, Karl nem tudja, hogy mondja el neki. Szeretné a hátára szíjazni, és gyönyörű dolgokat mutatni neki. Szeretne mellette menni, miközben Millie kőfalak tetején sétál, és megmutatni neki, hogy mindennek zenéje van, ha az ember behunyja a szemét, és figyeli a hangjegyeket az agyában, és hogy milyen jó érzés visszatenni egy könyvet a polcra, amit az ember elolvasott, és szavakat, gyönyörű szavakat szeretne neki mutatni, hogy mennyi gyönyörűség létezhet egy lapon.

>!
Chöpp 

A falon volt egy hirdetés, egy fénykép egy asszonyról, aki egy táblát tart, Az öregség várhat. Agatha a hirdetés elé áll, mintha egy vadnyugati filmben farkasszemet nézne vele. A kisfiú még mindig Agathát bámulja. Az öregség nem döntés kérdése!, kiabálja Agatha. A fiú sírni kezd, a mamája Agathára villantja a szemét. Nincs értelme titkolni előle, mondja Agatha, és leül.

102. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öregség
1 hozzászólás
>!
RandomSky

A sírköveken mindig a kezdet-évszám és a vég-évszám a fontos, azt írják nagy betűkkel. A kötőjel mindig olyan kicsi köztük, hogy alig látszik. Pedig a kötőjelnek nagynak, fényesnek és csodálatosnak kellene lennie, vagy épp ellenkezőleg, attól függően, hogy ki hogy élt. A kötőjelnek kellene megmutatnia, hogy ez a Halott Dolog hogyan élt.

142. oldal

>!
RandomSky

A világ bonyolult Millie számára, Karl nem tudja, hogy mondja el neki. Szeretné a hátára szíjazni, és gyönyörű dolgokat mutatni neki. Szeretne mellette menni, miközben Millie kőfalak tetején sétál, és megmutatni neki, hogy mindennek zenéje van, ha az ember behunyja a szemét, és figyeli a hangjegyeket az agyában, és hogy milyen jó érzés visszatenni egy könyvet a polcra, amit az ember elolvasott, és szavakat, gyönyörű szavakat szeretne neki mutatni, hogy mennyi gyönyörűség létezhet egy lapon. És minden jót meg szeretne neki mutatni, és soha, soha nem akarja, hogy rosszat lásson.

243. oldal

7 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Flanagan: A lángoló híd
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Graeme Simsion: A Rosie projekt
Thomas Keneally: Schindler bárkája
Amie Kaufman – Meagan Spooner: These Broken Stars – Lehullott csillagok
Liane Moriarty: Add vissza az életem!
Nick Cave: És meglátá a szamár az Úrnak angyalát
Courtney Collins: A temetés
Gerald Murnane: Puszták