Egy ​nőorvos naplójából 8 csillagozás

Nem tudom már kinek köszönhetem itt a molyon, hogy erre a kis kincsre rátaláltam. 1966-ban írta a doktor, akit igen jó – mondhatni pajzán – humorral áldott meg az ég. És megvolt a könyvtárunkban, igazi csoda! A borítója olyan, mint amiket az Ulpius is el szokott követni. Szóval felmerült bennem a gyanú, hogy ezt a dizájnt innen koppintották le ulpiuszék. A vicces nőgyógyász kedélyesen anekdotázik a nőkről, és számos történetet sorol fel praxisából. Roppant szórakoztató! És kiváló kor-, kör- és kórképet ad! Minden kollégájának el kellene olvasni. És nemcsak azért, mert az orvoslást minden szépségével és buktatójával együtt mutatja be, hanem azért is, mert rájöhetünk, hogy 50 év alatt sem változtunk mi emberek: se orvosok, se betegek. Van hálapénz, meg hálátlanság, ranglétrán való felmászkálás és érdekes esetek. Vegyétek, vigyétek!

Ez tündéri volt :)
Szeretem az olyan könyveket, amelyek olvasása közben szinte végig mosolyogni lehet és ez most pont ilyen volt (sőt, voltak benne hangosan nevetős részek is).
Túl sok minden azért nem változott azóta, talán egy dolgot kivéve; a történet(ek)ből azért látszik, hogy nem csak egy darab húsként tekintettek az orvosok akkor még a páciensre (tisztelet a kivételnek napjainkban).

Érdekes kis írások, jó humorral fűszerezve, de medikusként már némelyik csattanó olyan kis „semmilyennek” tűnik nekem. Edződünk, edződünk.
Kedvencem „Őfelsége, a Gyermek” története – vagyis az író kislányáé, aki az oviban megmondta a tutit a többieknek arról, hogy hogyan is születik a kisbaba… :)
(Lásd: http://moly.hu/idezetek/162460)

Nagyon aranyos könyv, ritka kincs az ilyen, nem gondoltam, hogy valaha véletlenül rábukkanok.:) A doktor úr anekdotái hol megmosolyogtatóak, hol elpityeredik tőlük az ember. Nagyon jó élmény volt olvasni ezeket a visszaemlékezéseket, kár, hogy ilyen könyvekből nem születik túl sok, sőt, egyetlen hasonlóról sem tudok.:)
Szeretettel ajánlom!

Tényleg érdemes volt elolvasni, jókat nevettem rajta magamban. :-) Minden nőnek ajánlom!