Brodarics ​históriája a mohácsi vészről 4 csillagozás

Brodarics István: Brodarics históriája a mohácsi vészről

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1527

>!
Zrínyi Katonai, Budapest, 1983
68 oldal · ISBN: 9633261392 · Fordította: Szentpétery Imre
>!
Zrínyi, Budapest, 1977
68 oldal · ISBN: 9633266327 · Fordította: Szentpétery Imre
>!
Zrínyi Katonai, Budapest, 1976
68 oldal · ISBN: 9633263269 · Fordította: Szentpétery Imre

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

latinta P>!
Brodarics István: Brodarics históriája a mohácsi vészről

Miért is olvastam el ezt, a magyar történelmünknek nem egészen a legdicsőségesebb korából, koráról szóló históriát?

    Érdekelt.

    Hogy ne csak Kisfaludy Károly kezdő sorai:
Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek
     Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács! visszhangozzanak a fejemben, hanem a középkor történelmére visszatekintő, tagadhatatlanul romantikus elégikus óda kissé idealizált nézőpontja helyett egy hiteles szemtanú szavaiból ismerjem meg ennek a nemzethalálnak a valós tényeit. (Már amennyire elfogulatlan lehet egy ilyen szemtanú.)

    És hogy azért egy kicsit korban közelebb legyek a történelemhez, szándékosan a régebbi fordítást választottam.

    Ám ahogy haladtam a szövegben, arra jutottam, hogy nem véletlen a romantikusok múltba fordulása (vagy a másik irány: a jövő víziója), ha már egyszer a saját koruk annyira kiábrándítja, taszítja őket, s itt ismét a költő fenti művének szinte szállóigeszerű sorait-félsorait idézném, az utóbbinak az írásjelét kissé módosítva:

„Nem! nem az ellenség, ön fia vágta sebét.”
(…)
     „Él magyar, áll Buda még?!”

Bolondkandúr>!
Brodarics István: Brodarics históriája a mohácsi vészről

Brodarics István színes egyéniség lehetett: művelt, világot látott ember, rutinos diplomata, lelkes humanista és író. A mohácsi csatát illetően ez a kis história alapmű, szerzője részt vett az ütközetben, de az ország kancellárjaként az azt megelőző haditanácsokon, tárgyalásokon is ott volt, így sok érdekességet tudhatunk meg a háttérről. Brodarics őszintén leírja a magyarok által elkövetett hibákat, bénázásokat is, ezeken a történészek azóta is jókat vitatkoznak. A leírás szikár, de nagyon hangulatos, és annyira élő, hogy mintha jelen lennénk mi is, érezni lehet a csata előtti feszült hangulatot. Hiányossága, hogy rövidsége miatt sokszor csak vázlatosak a leírások, a csatarend bemutatása sem teljes (a kancellár nem volt katona, hadi kérdésekben érződik a bizonytalansága). A legnagyobb erénye, hogy nem költött hozzá, csak arról írt, amit ő látott, amiről biztos tudomása volt, talán ezért is ennyire időtálló ez a könyv.

miaulait>!
Brodarics István: Brodarics históriája a mohácsi vészről

Brodarics históriája olvasmányos, és ha nem is izgalmas, de egy történelmet kedvelő olvasó számára érdekes. A nyelvezete nem túl régies, teljesen érhető, élvezhető és olykor-olykor még megmosolyogtató idézeteket is találni lehet benne.


Népszerű idézetek

latinta P>!

A Tolnára bevonuló király elé jött azon kevés emberrel együtt, a kik már összejöttek Tolnán, a nádor, kit még a második állomásról, melyet Ercsinél említettünk, előre küldtek Tolnára.

33-34. oldal

1 hozzászólás
Bolondkandúr>!

Ezen szavakra a király rögtön jelt adott a támadásra. A trombiták és kürtök harsogásába vegyült a katonák csatakiáltása, vagy inkább harczi éneke, a kik szokás szerint a megváltó Jézus nevét hangoztatták. Ugyanazon pillanatban nagyszámú ellenséges csapatokat láttunk a velünk átellenes dombról lassan leereszkedni; ott volt a török császár is. Most azután feltették a sisakot a király fejére; a király arczát ekkor nagy sápadtság borította el, mintha előrelátta volna a jövendő veszedelmet.

57-58. oldal

latinta P>!

Ő [Perényi Ferencz] mintegy előre látva a jövendőt, az összes jelenlevőknek nagy csodálkozására azt mondta, hogy azt a napot, a melyen meg fognak ütközni, a Tomory Pál barát vezénylete alatt a Krisztus vallásáért megölt 20,000 magyar vértanúnak kell szentelni (a sereg t. i. még nem haladta meg ezt a számot,) s az úgynevezett canonisatió végett a kanczellárt, ha életben marad az ütközet után, Rómába kell küldeni, minthogy őt a pápa és az egyházfők római követségei miatt ugyis jól ismerik. Vajha rossz próféta lett volna!

47. oldal

miaulait>!

(…) Ezek közé tartozott a tréfás Perényi Ferencz váradi püspök is, aki különben oly kitűnően írt, hogy e tekintetben az egy Zalaházy Tamás veszprémi püspökön kívül közülünk senkit sem tudnék vele összehasonlítani, főkép ha szellemének kiképzésére is annyi időt fordított volna, mint a mennyit tétlenségben s olyan dolgokkal töltött el, a milyenekkel nemes ifjak önmaguknak s a hazának nagy kárára idejük legnagyobb részét elfecsérelik.

47. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bornemisza Péter: Ördögi kísírtetek
Anonymus: Gesta Hungarorum
Barta Gábor – Fodor Pál – Kun József – Kőszeghy Péter (szerk.): Két tárgyalás Sztambulban
Kéri Katalin: Hölgyek napernyővel
Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart
Kuncz Aladár: Fekete kolostor
András Sándor – Bujdosó Alpár – Kiss Tamás – Márton László – Pomogáts Béla – Szapáry György – Várallyay Gyula: 1956 – Egyetemisták a forradalomban
Grandpierre K. Endre: Királygyilkosságok
Prohászka Ottokár: Naplójegyzetek 1-3.
Pázmány Péter: Felelet az Magyari István sárvári praedicatornak az Ország romlása okairúl írt könyvére