Tűzeső (Elements - Az vagy nekem 2.) 87% 594 csillagozás

Először is, hadd jegyezzem meg, hogy nem hasonlít a Lebegésre. Ez a könyv, egy gyönyörű, komor és fájdalmas utazás. Nemegyszer tépte darabokra a szívem olvasás közben. Nemegyszer kívántam az ilyen szülők halálát, mint amilyenek voltak Lo szülei, mert ezek nem emberek voltak. Mocskos rohadt állatok. Nemegyszer öleltem volna keblemre Lo-t, mert oly sok kijutott neki. Nagyon-nagyon szerettem ezt a történetet. Nagyon mély nyomot hagyott bennem az angol olvasás is, de magyarul sokkal-sokkal több volt. Kiknek ajánlom? Nem tudom, mert ez teljesen más mint a Lebegés. Abba sokaknak nem tetszett a nyáltenger. Ebbe meg sokaknak nem fog a komor sötétség tetszeni. Szóval ha neki fogsz olvasni, ne várd, hogy olyan legyen mint a Lebegés, de készülj fel, hogy gyönyörű történet ez, egy második esélyéről, fehér démonok léküzdéséről, rossz szülőkről, egy lehetetlen szerelemről, és ami a legfontosabb egy utazás amikor is Lo megtanul bízni magában……Megtanulja, hogy a mélység után fel is lehet emelkedni a magasban…..

Ez a könyv egészen különös egyvelege a sötétségnek, ami egybefonódik a világossággal, a reménnyel és a tiszta, őszinte szerelemmel.
Olykor fájt olvasnom és éreztem, hogy a szívembe apró tőrök hasítanak minden egyes elolvasott szó után, mégis az összeállt mondatok szolgáltak a szívem meggyógyítására is:)
Logan, egészen lenyűgöző karakter. Azt hiszem az univerzumról folytatott gondolatainak olvasásakor szerettem bele menthetetlenül a személyiségébe és a gondolataiba. Tudjátok, mi emberek tényleg szeretjük magunkat középpontba állítva felnagyítani pedig igencsak aprók vagyunk. Valamint legtöbbször csak a saját problémáinkra igyekszünk koncentrálni, holott nem is biztos, hogy akkora, mint amilyennek érezzük. Ezeken túl sokat foglalkozunk jelentéktelen dolgokkal pedig néha az aprónak tűnő, mégis hatalmas dolgokra kellene figyelnünk, mint a csillagok. Csak kimenni éjszaka, felnézni a csillagos égboltra és beszívni a tiszta éjszakai levegőt. Élvezni az élet csodáit.
Nem tudtam elítélni Logant a gyengeségei miatt. Mert akárhogy is nehéz elvonatkoztatni azoktól a dolgoktól, amit tett – látni kell, hogy a környezete befolyásolta. Akárcsak kiskorunkban, amikor a szüleinktől elsajátítottunk mindent, a jók mellett, a rossz szokások is ugyancsak rögződnek. Környezetünk hatással van ránk.
Alyssa pedig. Nála elfogadóbb, gondoskodóbb, ragaszkodóbb és szerethetőbb karakterről nem sokszor olvastam.
Sosincs két egyforma szerelem, így csakis kizárólag azt tudom mondani, hogy ez is éppen olyan csodás és intenzív érzéseket váltott ki belőlem, mint pár hónapja a Lebegés.
Szívszorítóan gyönyörű és egyben, olykor persze humoros történet :) Engedjétek be!

Nekem az első rész jobban tetszett. Talán azért, mert az felnőttekről szól. Annyira elegem van már a durva szülőkből! És Logannek jutott rendesen. Lo apja egy igazi tetű volt, aki akkor érezte jól magát, ha a másikba jól belerúghatott. Az anyja pedig annyira függő, hogy semmi sem érdekli. Szóval megvolt a hangulatos kezdés, amit még lehetett fokozni. Alyssa és Logan sok mindenen mennek keresztül, külön-külön és együtt is, és most kivételesen a lányt én jobban bírtam ebben a történetben. Logant sokszor nem értettem. Ahogy a dolgokhoz viszonyult, képes volt az egyetlen jó dolgot is tönkretenni. A vége pedig még nekem is túl rózsaszín.
spoiler

„– Miért nem mondtál le rólam soha?
Vállat vontam. – Mert vannak dolgok, amikre érdemes várni, annyira jók.”

Teljesen más volt, mint amire számítottam, de nem okozott csalódást. Sőt, olyan érzéseket keltett bennem, amik hatására volt, hogy le kellett tennem a könyvet pihenni. Ugyanakkor volt, hogy képtelenség lett volna kiszedni a kezeim közül, mert annyira magával ragadott. Brittainy C. Cherry újfent csodálatosat alkotott.
(…)
Szerettem ezt a könyvet, nagyon. Mélyen megérintett. A lelkem legmélyéig hatolt, darabokra szedett, majd szépen, újra összerakott. S míg a hegek is beforrtak, addig egy olyan izgalmas történetet mesélt el, hogy minden kötelességemet háttérbe szorítva csak Logan világára tudjak koncentrálni. Szerettem a visszatérő jeleneteket és azokat az állandó elemeket, amik kortól függetlenül újra és újra megjelennek. Rájöttem, hogy néhány apróság igenis fontos momentum lehet, beszélve egy bekeretezett villáról, egy dokumentumfilmről vagy egy falat epres oreo-ról. Megtanít arra ,hogy a szeretetnek mekkora ereje van és hogy mennyire sokat jelent az, hogyha támaszkodhatsz a családtagjaidra.
Több lettem a Tűzeső által.

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/03/brittainy-c-cherr…

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/04/brittany-c-ch…

„Aki olvasta a Lebegést, nagy elvárásokkal áll neki ennek a könyvnek, ezért lehet csalódás lesz neki, mert ez a könyv nem hasonlít a Lebegésre egyáltalán, sőt, nem is kapcsolódik egymáshoz. Ezért aki nem olvasta az első részt, nyugodt szívvel veheti a kezébe a Tűzesőt, mivel ez egy teljesen más történet, teljesen más emberekkel.

Hogy milyen volt ez a második könyv? *Nagy sóhaj* Szívfacsaró, gyönyörű, érzelmekkel telített csoda. Sokat mosolyogtam rajta, és sokszor szorult össze a szívem a sorok olvasása alatt, hiszen egy igazi hullámvasútról van szó. Vannak olyan boldog pillanatok benne, hogy felrepülsz a magasba, majd jön néhány történés, ami leránt a mélybe.

Le a kalappal az írónő előtt, bekerült a kedvenc íróim közé, olyan szépen bánik a szavakkal és az érzelmek leírásával, hogy te magad is átérzed. Tényleg, alig találom most is a szavakat, olyan szinten hatással van rád, és hogy egy nap alatt kiolvastam?! Nos, szerintem ez mindent elmond. A Tűzeső is bekerült a hatalmas, újraolvasós kedvencek közé, szorosan a Lebegés mellé. ”

Mit mondhatnék? Gyönyörű. Megkönnyeztem, megszerettem, átéltem.
Hol haragudtam, hol egy picit idegeskedtem. Volt, hogy a szívem szakadt meg, de olyan is volt, amikor olvadoztam, és nagyokat sóhajtoztam. Amikor azt kívántam, hogy bárcsak már semmi rossz ne jönne, mert már nekem fáj ennyi sorscsapás. A szereplők pedig már éljenek boldogan, amíg…
Ritkán van olyan könyv, ami ennyire felkavar, ahol előjönnek a régi emlékek, és megint könnyes lesz a szemem. Itt most főleg Kellan-nak köszönhetem az érzelmi kavalkádot. Nem semmi egy srác, az biztos. Annyira szerettem benne, hogy küzdött. Önmagáért. Logan-ért. A családjáért.♥ spoiler
Szerettem Kellant és Erikát együtt. Gyönyörű párost alkottak. Csakúgy, mint Logan és Alyssa.
Az utóbbi páros, hát igen… Ők is megmozgatták az érzelmeimet jócskán. A tini Logan és Alyssa annyira megdobogtatta a szívem, hogy félő volt, mentem pocsolyává olvadok, vagy hiperventilálok. Logan számomra az „Ilyen pasi nincs” kategóriába esik. Nem azért mert annyira tökéletes lett volna, távolról sem. Inkább a gondolkodása, a szókimondása döbbentett le. Mindig annyira őszintén vallott az érzéseiről Alyssának, hogy én attól paff voltam. *-* Viszont később kisiklottak a dolgok, és habár megértem Logant, mégis eljött a haragszom-rád, és a miért-vagy-ennyire-csökönyös fázis. Ennek ellenére sem romlott számomra a könyv színvonala, inkább csak hozzáadott a komorságához. Amellett, hogy szerettem, tényleg mérhetetlenül el is szomorított a könyv.
Azt viszont eldöntöttem, hogy újra fogom olvasni a sorozatot angolul, mert most szemet szúrt pár dolog a fordításban, és kíváncsi vagyok eredetiben, hogy nézne ki. :)

A borítón lévő modellt és a főhőst, Logan-t nem tudom összeegyeztetni, de a maga módján ennek a kötetnek is nagyon szép a borítója. Míg az Elemets sorozat többi részében lévő hősök valamivel jobban hasonlítanak a borító modelljeire.
Az elején bele kellett rázódnom, de utána, nem tudtam letenni. Brittainy mindig olyan fájdalmasan szép, megható szerelmi történeteket tud írni. Mindig keserédesek, és függőséget okoznak, miközben olyan valósnak érzem őket. Először meglepődtem, hogy a High becenév, miért lett Csillagként fordítva. Idővel beletörődtem és végül úgy döntöttem, nekem az is megfelel. Nagyon szerettem a karaktereket. Még Logan-t is, pedig olyan makacs és sokszor dühítő tudott lenni. Imádtam Erika és Kellan kapcsolatát, ahogy Lo és Kellan testvéri kapcsolatát is. Összességében számomra ez a történet a mélyről a csúcsra jutott. Ismét.

„…két lábbal álltam ugyan a földön, mégis úgy éreztem, hogy szárnyalok.”

Végre! *-*
Úgy örülök, mert ez a rész határozottan tetszett.
Végre minden benne volt, aminek egy jó könyvben benne kell lennie, és számtalanszor éreztem én is úgy, hogy szárnyalok.

Imádtam. Nagyon megindító és megrendítő történet volt. A fülszöveg alapján fel sem merült bennem, hogy ez fog történni, nem erre számítottam.
Logan karaktere számomra csodálatos volt. Annak ellenére, hogy spoiler
Alyssa is nagyon szerethető karakter. Ő az, aki mindent megtesz azért, aki szeret, és ezzel nagyon közel kerül az olvasóhoz, szinte azonnal megszereti.
Kettejük kapcsolata minden, csak nem egyszerű. Mégis csodálatos. Ahogy átjutnak minden akadályon, és megtalálják a boldogságot, az mesés.
Nagyon féltem attól, hogy spoiler, de szerencsére minden jól végződött. Imádtam.

„Ha veled vagyok, nincs szükségem drogra. Számomra te vagy a drog.”

Valamit már a legelején ki kell kötnöm. Ez a könyv NEM a Lebegés. Épp ezért nem jó ötlet, sőt tovább megyek, tilos a kettőt összehasonlítani.
(…)
Kicsit már így is kapkodva írtam, de még a befejezés után is a hatása alatt tart.
Magába szippantott a könyv, az sokat elmondd, hogy hajnali fél egyes kezdéssel első nekifutásra háromig olvastam, és akkor is csak azért tettem le, mert fájt a szemem. Vannak benne klisék, korábban már ezerszer lerágott témák? Vannak, de ez mégsem zavart. Na jó, talán egy kicsit, száz oldalanként kétszer, de hamar túllendültem a morgolódáson.
Különleges történet, belefájdult a szívem, dühített és mégis imádtam.
Ez a regény az újrakezdés könyve, a remény könyve, a mesebéli szerelem könyve.

Bővebben:
http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2017/04/kozos-ertekel…