Gravitáció (Elements - Az vagy nekem 4.) 93% 465 csillagozás

Tegnap amikor a végére értem, én magam is tisztában voltam azzal, hogy egyszer muszáj lesz felkelnem leoltani a villanyt és lefeküdni aludni mielőtt megvirrad. De nem akartam elengedni azt a pillanatot. Nem voltam rá képes. Így csak ültem, az arcomon peregtek a könnyek, a könyvet pedig magamhoz szorítva bámultam a semmibe.
Egy napon, ha valamiért elragadna a sötétség és okafogyottnak érezném a mosolyt az arcomon, akkor ezt a sorozatot fogom előkapni. Mert akárhány Brittainy könyvet olvastam is, mindegyik kicsit másképpen de ugyanolyan intenzitással hatott rám. Olyan elrejtett kis zugokat nyitott meg, amiből csak úgy árad a fény és picit mindig teljesebbnek érzem magam. A szereplők bámulatosak. Tényleg, nem tudok más szót és talán lehetetlenség is egy szóba sűríteni minden velük kapcsolatos érzésemet. De a szívem egy darabja biztosan náluk maradt.
„Mèg a legsötètebb lelkek is találnak valami szívmelengetőt a mosolyodban.”
Egy nap remélem ilyen lehetek, Lucy hasonlít anyukámhoz. Ő is naponta nyüstöl, hogy ritkán mosolygok, ideje lenne többet de igazán.. :)
Ami Brittainyt illeti, ha csak a lelke töredéke van benne ezekben a történetekben, már akkor is fantasztikus ember lehet. Mágikus ahogyan fogalmaz és az érzések végtelen skáláját élhetjük át általa. Csodálatos.

„Az, hogy mindig mosolyogsz, és szabadon cselekszel, még nem jelenti azt, hogy nem kalitkában élsz. Ez csak azt jelenti, hogy túl alacsonyra tetted a mércét, ettől érzed úgy, hogy másoknál magasabban szárnyalsz.”

Na kérem, első körben elhagytam az államat valahol a földön, a kedves megtaláló (némi jutalom ellenében) szíveskedjen szólni és vissza hozni!

Első körben két kérdésem lenne.

Az első, hogy valójában ki írta ezt a könyvet?

Ugyanis mérföldekkel jobb, mint az előtte való részek. Képtelenségnek tartom valaki ennyit fejlődjön, vagy ha tévedek, akkor pedig meghajtom a fejem az író előtt.

A második kérdésem, pedig az, hogy miért volt ilyen rövid?

Ne nézzen senki hülyének ha kérhetem, de ez egy bitang jó történet volt, és mikor az utolsó részhez értem, csak pislogtam, hogy ennyi volt? Most komolyan ennyi volt??????

A jó ég áldja meg az író kezét, ne merészeljen ennél rosszabbat írni!!!
Aki ilyet tud, az csak ehhez hasonlót hozhat létre! Punktum…

Na jó, ha éppen a hisztit befejeztem, akkor értelmesebben megfogalmazva, egy hatalmas fejlődésnek lettem tanúja.

Ez a történet maga az élet. Az illata, a tapintása, az általa keltett érzések, mind valóság érzettel töltenek el és csak úgy lehet igazán meggyőződni róla, ha mély levegőt veszünk olvasás közben.

A karakterek, uram ég, végre valahára színesek, fejlődésre képesek és ÉLNEK!
Megvan bennük minden amit imádok, amit mindig keresek, amiért úgy érzem, hogy igen, ezt az alkotót követni akarom és olvasni kell!!

Szóval igen, én, akinél kevés hisztisebb, macerásabb ízléssel megáldott olvasót találni, sikerült lenyűgözni, sőt olyannyira, hogy KELL angolul is. Minden nyelven kell!! (Jó persze, amit értek is) !!

Hatalmas fordulat, és egyben egy hatalmas élmény volt a számomra.

Imádtam, imádom, és imádni fogom!

KEDVENC!!!! ♥

Csodálatos történet volt, alig bírtam letenni. Graham és Lucy, mint a tűz meg a víz. A zárkózott író és az életvidám virágoslány. Mindkét szereplőt a szívembe zártam, mert hát szegény Graham sem magától lett ilyen. Egy szörnyű apa után egy még szörnyűbb feleség. Jane-t lapáttal ütöttem volna agyon, Parkerről nem is beszélve. Mert milyen ember az, aki a legnagyobb bajban hagyja el a másikat!? Jóban rosszban, egészségben, betegségben, ugye?
Bár a szerzőtől egyébként nem áll távol a testi szerelem ábrázolása, ez a történet teljesen plátói lett. Tiszta és különleges. Nekem nagyon tetszett.

Erre nincsenek szavak.
Egy újabb könyv, ami bizonyítja, mennyire emberek hatása alá tudunk kerülni, és hogyan formál minket az, ahogyan velünk viselkednek. Graham megérdemelte, hogy rátaláljon Lucy, és megmutassa neki az élet bohókás, vidám oldalát. Lucy pedig nem érdemelt ugyan még több sötétséget, de így legalább felnyílt a szeme a környezetével kapcsolatban.
Fájdalmasan valóságos történet.

Ha romantikáról van szó, Brittainy nálam mindenképpen ott van az élen. Benne soha nem csalódom.
Az Elements sorozat összes része lenyűgöző, de ha könnyed romantikus-szerelmi történetet keresel, akkor ez a sorozat nem neked való. Mindenképpen erős érzelmi történet. Szem nem marad szárazon.
Tetszett, hogy az írónő rengeteg időt hagyott arra, hogy a karaktereket összekapcsolja. A történet lényegében a goromba Graham, az ismert thriller szerző lelkének megváltásáról szól spoiler és arról, hogy a feltétel nélküli szeretetet nem mindig garantálja a vérrokonság Vagy éppen arról, hogy mindenki hozhat rossz döntéseket, amiket soha nem késő helyre hozni.
Lucy egy igazi napfény és fénysugár. Az ő karakterét egy kicsit Louisa Clark-hoz tudnám hasonlítani. A történetben bőven volt dráma, de imádtam, mert az szívet-lelket átformáló módon lettek megírva. Így másodjára olvasva jobban látom a könyv hibáit, de ez akkor is Maktub-os 5 csillag! Kár, hogy nincs több őselem.

Ez maga volt az álom! Szívet melengető, lelket megérintő álom, ami egyszerűen túl szép, hogy igaz legyen. Álmodozni viszont szabad, sőt, kell! Ez a történet pedig tökéletes hozzá, mivel megmutatja, milyen varázslatos dolgokra képes is a szerelem.
Egy kicsit elcsüggedtem, amikor megláttam, milyen kis rövidke a könyv, de amint nekikezdtem, alig bírtam letenni. A végére pedig hiányérzet nélkül, a szívemben meglegséggel csukhattam be.
Brittainy C. Cherry olyan jól bánik a szavakkal, többször is nagyon meghatott, megérintett a könyv. Legszívesebben mindent kiidéztem volna, annyira imádtam!
Graham és Lucy tökéletes ellentétek, akik a legjobb módon egészítik ki egymást, és visznek fényt a másik életébe.
Folyamatosan olvadoztam és sóhajtoztam, pedig nagyon sokáig még a csókhoz sem értünk el. Az ilyen lassú folyású szerelem könnyen elveheti az ember kedvét, de ha jól van megírva, akkor az maga a tökély❤ Itt tényleg nem volt okom panaszra. Az egész sorozat ment a kedvencek közé!

„Szerelem.
Az érzés, amitől egyesek szárnyalnak, mások összetörnek. Ami lángra gyújtja a szíveket, hogy aztán kiégjenek. Ami az összes út kezdetét és végét jelenti.”
Egy csomó jó idézet van ebbe a részbe. Hozok is rögtön hármat is.

„– Tudod, hogy szavak híján mi viszi előre az emberi kapcsolatokat? A mosoly!”
Ezt vallom én is, nagyon megfogott ez a mondat.

„– A szív nem gondolkodik, hanem csak érez.”
Talán ez a rész tetszett a legjobban. Amiben van gyerkőc az általában levesz a lábamról. Pont mint a Lebegés is és ez is. Alapjában azt hittem nem fog tetszeni ez a rész, főleg ahogy elkezdődött. De megmondom őszintén kellemesen csalódtam a sztoriban is a karakterekben is, de talán még az írónőben is.

Nehéz az élete annak a molynak, aki Brittainy C. Cherry-től olvas, és próbál egy összefüggő, értelmes értékelést írni a könyveiről. Én legalábbis minden alkalommal megküzdök vele, mert folyton azt érzem, hogy az a pár sor képtelen visszaadni azt a szépséget, tisztaságot és érzelem-lavinát, amit történetről-történetre az írónőtől kapok. Most sem volt ez másképp, teljesen lenyűgözött a regény, ugyanakkor ha egy dolgot kellene csak kiemelnem belőle, az Lucy és Graham kapcsolata lenne. Annyira gyönyörűen lett ábrázolva, ahogy ez a két, teljesen más jellemű és élethelyzetű ember egymásra talál! Mint tűz és víz, eleinte olyanok voltak egymás mellett, a bohókás, hippi Lucy és a munkamániás, érzelmek nélküli életet élő Graham, aztán ahogy megtanultak egymásban bízni, ahogy Lucy (és Talon) megmutatta Grahamnek a világ színeit, az valami fantasztikus volt! Tiszta, finom, légies, akárcsak egy fehér tollpihe, amit magával ragadott a szellő…

Köszönöm az újabb csodát és a rengeteg elsiratott könnyet. A lehető legjobbkor talált rám ez a történet.

Egyszerűen túlcsordultak bennem az érzelmek.
Nehéz mindegyiknek nevet adni, de egy biztos: bámulatos élménnyel gazdagodtam és egyhamar nem fogom elfelejteni.
Brittainy C. Cherry ezúttal is szívét-lelkét beletette a könyvbe. Éreztem. Minden egyes oldalon éreztem!! Graham és Lucy története úgy söpört át rajtam, mint egy megállíthatatlan forgószél. Rám nem jellemző módon, majdnem egyetlen szuszra kiolvastam. Egy hihetetlenül bátor nőt ismerhettem meg Lucy személyében. Igenis bátorság kell ahhoz, hogy így éljen az ember. Nyílt szívvel és szabadon! Kicsit irigyeltem. Furcsa lehet, de számomra nem volt unszimpatikus Graham karaktere, bármennyire ridegnek is tűnt az elején. Az átalakulása egy hosszú folyamat volt, és örültem, hogy nem egyik percről a másikra történt.
Nem csupán méltó befejezése egy felejthetetlen sorozatnak, hanem az egyik legkiemelkedőbb mű, amit mostanában olvastam.

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/02/brittainy-c-che…

„Nem vártam se többet, se kevesebbet. Pontosan megkaptam azt, amire számítottam, mégis messze túlmutatott minden elképzelésemen. Ha tételesen nézem, akkor a számomra fontos dolgokból a megfelelő mennyiség jutott, mégis, a dolgok mögött húzódó érzelmek által egy újfajta könyves élménnyel gyarapodtam.
Lucy és Graham története bekerült a nagybetűs kedvencek közé. Az őket összekötő érzelmek mélysége kétségtelen. Ritka, még a könyvek lapjain is, ez a fajta tisztaság. Csodálatos volt látni, ahogy a gravitáció kettejüket a földhöz szögezi, nem engedi, hogy túl messze repüljenek, de mégsem taglózza le őket. Törékeny egyensúly. Egy mérleg, melynek, noha néha-néha kilengenek mindkét irányba a mércéi, mégis mindig visszatalálnak az alapértékhez.
A szívemnek pont egy ilyen romantikus történetre volt szüksége. Visszaadta a műfajba vetett hitemet. Megmutatta, hogy nem csak ponyvák léteznek, hanem még mindig akad közöttük egy-egy kiemelkedő műalkotás. A legszebb, hogy hiába vannak hibái, hiába jöttem rá már az első jelnél a történet fő meglepetésére, hiába voltak benne kevésbé kedvelt karakterek is, ezek ellenére is azt kell, hogy mondjam, pont így tökéletes, ahogy van.
Szerettem a történetet. Szerettem a fontosabb szereplőket. Szerettem a fordulatokat. De a legjobban azt szerettem, amit belőlem kiváltott.
Ahogy az eddigi köteteket is, melyek Brittainy C. Cherry tollából származnak, úgy bátran merem ajánlani a Gravitációt is. Bárkinek. Mindenkinek. Csak olvassátok és érezzétek ti is a gravitáció súlyát a bőrötökön, miközben a lelketek a szárnyait bontogatja.”