„Maggie és Brooks története egyszerre fájdalmas és gyönyörű. Végig úgy éreztem, hogy az írónő szavaival egyszerre töri össze és simogatja a szívem, miközben a szereplők is hozzám nőnek. Imádtam Maggie könyvmolyságát, megértettem a szenvedését és a gondjait, elolvadtam Brooks hűségétől, tisztaságától és kedvességétől. Nagyon tetszett, hogy a zene összekötötte őket, és hogy ott voltak egymásnak mindig, történjen bármi, még akkor is, amikor nehéz időket éltek át.
Mindenki megérdemel egy olyan szerelmet az életében, mint Brooks Tyler.
Fontos szerepet kap a címben említett csend, szépen felépül köré a történet. És amikor elolvastam az írónő utószavát…na, akkor majd' megszakadt a szívem. Szörnyű lehet ugyanazt átélni, amit Maggie, és Brittainy saját tapasztalatból merítve le merte írni a sorokat, kiadni magát a nagyvilág elé… az valami hihetetlen. Még jobban felnézek rá, mint eddig.
A sok jó mellett azonban azt kell mondanom, számomra ez volt az eddigi leggyengébb rész az Elements sorozatból. Kicsit úgy éreztem, túl volt nyújtva, mint a rétestészta, hogy Maggie problémája 20 éven keresztül nem tudott feloldódni, aztán hirtelen mégis, és ő sem tekintett rá olyan nagy dologként.
Összegezve ismét egy érzelem dús és csodálatos történetet olvashattunk, a szerelem napos és sötét oldaláról, valamint annak szépségéről. Mert mindenkinek van egy ember, aki számára a horgony, aki megmenti őt a sötétségtől, aki kihúzza őt a mély vízből, ha süllyedni kezd. Mert mindenki egy értékes és fontos ember, mindegy milyen vagy. Mert te is különleges vagy, ezért ne félj hallatni a hangod. Élj boldogan, és találd meg azt az embert, akivel ez most tényleg örökre szól. :)”
Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/08/brittainy-c-c…