A ​rajnai kolostor 18 csillagozás

Brigitte Riebe: A rajnai kolostor

Hildegard von Bingen állandó összetűzésben él korának uraival, s kisebb baja is nagyobb annál, hogy segítsen a fiatal Theresán, aki a kolostora falain belül keres védelmet. Ám a szenvedélyes lány hamar a rendfőnöknő szívébe lopja magát, annak ellenére, hogy a zárdaélet nem neki való. Szerelmes lesz egy kereskedő fiába, s távoznia kell az apácák közül. Hivatását végül Eva, a bába mellett találja meg, aki az ügyes lányból szülésznőt nevel. De Theresa nem tudja elfelejteni szerelmét, Willemet, s nem is sejti, hogy a fiú egy veszélyes eretnek szekta tagja. Csakis Hildegard segíthet, ám épp ő tűnik a legnagyobb ellenségnek…

Brigitte Riebe (A sienai bűnös) regénye a 12. századba, Barbarossa Frigyes uralkodásának kezdeti időszakába kalauzolja az olvasót, aki ezáltal bepillantást nyerhet a középkori kolostorok és városok életébe, és megismerkedhet a korszak egyik legcsodálatosabb nőalajkával, Hildegard von Bingennel.

Eredeti cím: Die Prophetin vom Rhein

Eredeti megjelenés éve: 2010

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Regényes történelem

>!
General Press, Budapest, 2012
478 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636433574 · Fordította: B. Szabó Károly

Most olvassa 2

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
mazsof
Brigitte Riebe: A rajnai kolostor

Mindig jólesik a lelkemnek egy jól megírt történelmi regény. Pláne, ha az a középkorban játszódik, mely a kedvenc időszakom. Hildegard kora és a kolostori élet különösen tetszett, így természetesen 5 csillagot érdemel. Theresát néha megcsapkodtam volna, de még ő sem vette el a kedvemet ettől a történettől. :)

>!
Purpur
Brigitte Riebe: A rajnai kolostor

Nem volt rossz, sőt kifejezetten olvastatta magát, amihez biztos az is hozzájárult, hogy ez a kedvenc történelmi korszakom. Érezhető, hogy a szerző komolyan vette a dolgát, és mindennek alaposan utánajárt. Párszor el is vesztettem a fonalat emiatt – nem ártott volna az egyes jelenetek közé három csillagot tenni, vagy legalább egy kis helyet hagyni az érintett bekezdések között. Sokszor azon kaptam magam, hogy magyartalan mondatokat fogalmazok újra, bár ez inkább a fordítás, mint a regény hibája volt. Maga a történet tetszett, de idővel már nagyon bosszantott Theresa önfejű viselkedése. A megrázó epilógus pedig nyugodtan ki is maradhatott volna, szerintem anélkül is pont teljes a befejezés.

>!
adroszler
Brigitte Riebe: A rajnai kolostor

Néhány helyen elvesztem a történelmi részletekben, nekem túl sok volt a korszakot és az abban élő emberek életét bemutató leírás. Az egyházi és világi méltóságok közötti kapcsolatokat sem mindig tudtam követni, de ez lehet az én (néha) felszínes olvasásom miatt is.
A regény nagyon érdekes, nagyon sokat megtudtam belőle az adott korról, hihetetlen mennyiségű kutatómunka áll a regény megírása mögött.
A fő cselekményszál izgalmas, fordulatos, a mellékszálak néha vontatottak.

>!
endivia
Brigitte Riebe: A rajnai kolostor

Nem tudom, nekem nem tetszik. Az egyharmadánál tartok, és az ég világon semmi sem történt még azokból, aminek a fülszöveg szerint történnie kell. Vontatott, a versikék vagy énekek biztos nagyon korhűek, de leginkább csak idegesítőek. És az sem segít a dolgon, hogy maga a korszak sem éppen a kedvencem. Minden alkalommal amikor leteszem, az az érzésem, hogy ennyi, nem erőlködöm vele tovább…

>!
Drini
Brigitte Riebe: A rajnai kolostor

Tetszett a könyv, de csak négy csillagot adok. Mert egyszerűen a végére már az agyamra ment Theresa. Persze a szerelem vak, de ennyire? Olyan okosnak van feltüntetve, ezért Willemet rég ott kellett volna hagynia a csudába.
A vége pedig egyszerűen össze lett csapva. 3 oldalban egy ilyen eseménnyel kellett lezárni? Nem. A könyv többi részéhez túl rövid.
Nekem a leírások tetszettek, korhűek és Hildegard személye vette hátra az egész történetet. Olvastam már róla, különleges asszony lehetett.
Aki szeretne egy kicsit a XII. században barangolni, annak mindenképpen ajánlom.

>!
Mami4
Brigitte Riebe: A rajnai kolostor

Korhű történelmi háttérrel,izgalmas cselekménnyel és fordulatokkal.

>!
smetalin
Brigitte Riebe: A rajnai kolostor

Nem volt rossz, csak hozzá kellett szokni a korhoz, hisz oly rég volt már!:) Maga a történet tetszett, nekem szimpatikus volt Theresa, igaz kicsit elvakult volt szerelme felé!(nem is kicsit) Nem is érdemelte meg Williem Őt!! (nem is sajnáltam) de, minden jó, ha a vége jó!:) Jó volt az apáról tett említés is az elején és a végén!:)

>!
mazsoka MP
Brigitte Riebe: A rajnai kolostor

Nem csalódtam, azt kaptam, amit vártam. Középkor, háborúk, intrikák és szerelmek.

>!
Morzsa
Brigitte Riebe: A rajnai kolostor

Kicsit féltem a könyvtől, az elején nem is igazán találtunk egymásra (az elején kicsit Ken Follett / Katedrális utánérzésem volt) de aztán valahogy ráhangolódtam.
Egyetlen pici dolog zavar: szerintem nagyon „mai” a könyv, így egyes karakterek hozzáállása is némely dolgokhoz. ami nekem nagyon nem XII. századinak tűnik. Pl. amikor Hildegard a szexről ír, meg amennyire Hildegardot, mint apátNŐT komolyan veszik.
Ennek ellenére vagy ezzel együtt tényleg beszippantott a regény, már csak egy pár oldal van hátra, megyek is olvasni ;-) Hildegardnak meg még majd utánaolvasok: lehet, hogy tényleg ennyivel meghaladta korát a legsötétebb középkorban? ;-)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Lyanna P

A legjobb módszer érzéseink kezelésére, ha lelkünket új dolgokkal töltjük meg. Ezt úgy érhetjük el, ha írunk, és ezáltal új dolgokat teremtünk. De a növények is nőnek és fejlődnek, mi pedig közben figyelhetjük őket. Csodás tanácsadók ők, akiktől sokat tanulhatunk.

59. oldal

>!
mazsoka MP

Olyannak kell lennünk, mint a gyermekek, gondolta magában, mindegy, hány év nyomja a vállunkat: nyitottnak, barátságosnak és minden rosszindulattól mentesnek.

404. oldal

>!
Purpur

A holtak nem hagynak el minket. Ameddig emlékezünk rájuk, velünk maradnak. Ezt ne felejtsd el, lányom!

52. oldal

>!
Purpur

– A harag lassan feloldódik majd – folytatta az apáca. – Utána jön a gyász, amelyet sokszor még nehezebb elviselni. De csak az találja meg a békéjét, aki szabad utat enged neki, csak az válhat később újra boldoggá.

58. oldal

>!
Purpur

Az orvoslásban nem szabad tévedni, nincs „csak”, és „talán”, Theresa! A tévedés halálos lehet. Ezért mindent meg kell tenned annak érdekében, hogy ne forduljon elő.

82. oldal

>!
Purpur

Aki a sötétben van, az a fényt keresi. De olykor az erős fény sem elég ahhoz, hogy megvilágítsa a sötétséget.

112. oldal

>!
Purpur

Aki a szüzesség mellett dönt, nyugodtan megtudhatja, miről mond le, különben a lemondás semmit sem ér.

153. oldal

>!
Purpur

Aki szabadságra vágyik, nem engedheti meg magának a buta büszkeséget.

184. oldal

>!
Purpur

Isten szeretete teremtményei szabad akarata után vágyakozik – ebben rejlik azok sebezhetősége. A határ tehát nem a mindenhatóság, hanem a szeretet belső határa. Sajnos vannak azonban az emberek között olyanok, akik „te” és „én” helyett mindig csak „én”-ben gondolkodnak.Akik saját javukat, saját hatalmukat, saját előmenetelüket keresik. Egy nap hatalmas és szörnyű lesz majd a bukásuk, ahogyan minden ember bukása, aki gőgösen saját törvénye szerint él, mintha saját maga istene lenne.

253. oldal

>!
Purpur

– Nincs erősebb hatalom a szeretetnél – mondta neki a magistra a búcsúzáskor, és keresztet rajzolt a homlokára. – Ha annyira bátor vagy, mint amennyire okos, akkor Theresa mellett maradsz, mint egy hűen szolgáló, ragaszkodó barát, aki semmit sem kér, de mindent megad. Soha nem fogja elfelejteni a történteket, de idővel enyhül majd a fájdalma, és egy nap termékeny humusszá válik, amelyben, mint egy kertben, friss virágok nyílhatnak és érhetnek. A gyermek a segítségére lesz majd ebben, mert az ő szemein át újra meglátja majd a világot, és újra megtanul majd szeretni.

466. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Wilhelmine V. Hillern: És mégis jönni fog! I-II.
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
Thomas Mann: József és testvérei
Tanja Kinkel: A bábjátékosok
Hans Hellmut Kirst: Tisztgyár
Andrea Schacht: Hamis büszkeség
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Lion Feuchtwanger: Rókák a szőlőben
Lion Feuchtwanger: A toledói zsidó nő
Hans Fallada: Halálodra magad maradsz