Rudolf 30 csillagozás

A trónörökös és a lázadó
Brigitte Hamann: Rudolf Brigitte Hamann: Rudolf Brigitte Hamann: Rudolf

"Bizonyos, ​hogy mindaz, amit Hermann Broch jellemzőnek tart az Osztrák-Magyar Monarchiára a XIX. század végén, hozzátartozik ehhez az életrajzhoz, és különösen ehhez: a frivolság, az élvezetek hajszolása, miközben a világot a hanyatlás hangulata tölti el, a kísérteties „operett bölcsesség” és a heurigerek melankóliája. Bécs „vidám apokalipszise” szinte Rudolf trónörökös körül kristályosodott ki, pedig a gazdag botránykrónikák az ifjú Habsburg életének csupán jelentéktelen részét teszik ki. A történészeknek nemigen vethetjük a szemére, hogy Rudolf trónörökösről a történelem azt tartotta érdemesnek feljegyezni: szoknyavadász volt (ami igaz), antiklerikális szabadgondolkodó (ez is igaz), és politikai szempontból bolond (ami egyáltalán nem igaz)" – írja Brigitte Hamann könyve előszavában. A szerző jól ismert hazánkban, ő írta a néhány éve megjelent nagy sikerű életrajzot Erzsébet királynéról is.
Rudolf trónörökösről szóló könyve – mely előbb készült el, mint az Erzsébet-életrajz… (tovább)

Eredeti cím: Kronprinz Rudolf

>!
Európa, Budapest, 2008
642 oldal · ISBN: 9789630785105 · Fordította: R. Szilágyi Éva
>!
Európa, Budapest, 1990
552 oldal · keménytáblás · ISBN: 963075214X · Fordította: R. Szilágyi Éva
>!
Árkádia, Budapest, 1990
552 oldal · puhatáblás · ISBN: 963307178X · Fordította: R. Szilágyi Éva

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Habsburg-Lotaringiai Rudolf koronaherceg · II. Vilmos császár (Friedrich Wilhelm Viktor Albert von Preußen)


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

misevy>!
Brigitte Hamann: Rudolf

Brigitte Hamann: Rudolf A trónörökös és a lázadó

Erzsébet királyné életrajzát befejezve már vettem is le mellőle a polcról ezt a könyvet. Édesanyjának életrajzából egy olyan érdekes személyiség körvonalazódott, akiről muszáj volt többet tudnom.
Sajnos ez az életrajz szárazabb és nehezebben emészthető. De ez egyenes következménye annak, hogy az osztrák birodalom trónörököséről, az ő jelleméről és gondolkodásmódjáról, elveiről igyekszik képet adni a mű, tehát belemegy alaposan a politika kérdéseibe. Sajnos (vagy sem) teljes mértékben ezen van a könyv hangsúlya Rudolf herceg magánéletével szemben, ami szinte csak az említés szintjén van jelen. Az életrajz alanyának jellemrajzához nagyon hiányoltam, hogy ebbe is olyan mélyen belemenjen, ahogy Erzsébet királyné esetében. Enélkül sajnos Rudolf csak mint az osztrák trónörökös áll előttünk és nem mint ember. Emiatt hiányérzetem volt a könyvvel kapcsolatban. Viszont ha a cél épp az volt, hogy ne a botrányos nőügyeinek hanem politikai törekvéseinek tükrében próbáljuk látni őt, akkor nem róható fel hibának.
Ez a rendkívül értelmes, művelt, okos, a szabadkőművesek eszméivel szimpatizáló fiatalember, aki egy kulturálisan sokszínű, soknemzetiségű, többféle vallású, de a közös célokért együttműködő birodalomról álmodott, tűpontosan látta, hova vezet az elhibázott osztrák (és magyar) politika. Néha olyanokat ír, mintha látnoki képességek birtokában igyekezne valahogy elkerülni az ok-okozat kőkemény logikája mentén feléjük robogó világégést. Mint egy tényleges jövőbelátás nélküli Muad-Dib, aki nem látja, csak következteti a legvalószínűbb lehetséges jövőt és a világon semmit sem tud tenni ellene.
Bárcsak…! Persze tudom, hogy Ferenc József elvakultsága amivel távol tartotta másképp gondolkodó fiát a tényleges hatalomtól, épp úgy kikerülhetetlenül következett személyiségének vastörvényéből, ahogy Rudolf tragédiája a sajátjából. És talán kellett is mindez – vérgőzös 20. század népirtással, atombombával – ahhoz, hogy mi ma itt és így lehessünk, túl ezen a poklon minden pillanatban vigyázva arra, hogy sohase ismétlődhessen meg. De mégis… Ha ez a fiatalember hatalomra kerülhetett volna, talán egészen másképp fordul a sors kereke.

szakriszt>!
Brigitte Hamann: Rudolf

Brigitte Hamann: Rudolf A trónörökös és a lázadó

Érdekelt a téma, sok dolgot megtudtam belóle, de a legnagyobb kitartásomra szükségem volt ahhoz, hogy nem hagyjam félbe ezt a könyvet. Nekem nagyon sok volt a politika több száz oldalon keresztül. Egyértelmű, hogy ez Rudolfot nagyon foglalkoztatta, de biztos vagyok benne (mert említi is a szerző), hogy a kislányát is szerette. Szerintem, ha a politikai témájú leveleiből oldalakon tud idézni, akkor idézhetne a gyerekével, feleségével kapcsolatos levelekből is egy-két sornál többet. Az utolsó száz oldal viszont már könnyen ment.
Nagy tudású, intelligens, nagy munkabírású és kötelességtudó ember volt. Abszolút jól látta Európa és az Osztrák-Magyar Monarchia helyzetét, sajnos minden bekövetkezett, amitől félt. Kiállt a kisebbségek mellett, legyen az bármilyen kisebbség, vallási vagy nemzetiségi. Viszont a személyisége elég labilis lehetett. Elképesztő számomra, hogy simán hatalmas összegeket fogadott el, amit a szeretőire költött, vagy hogy lazán továbbadta az újságoknak, amiket az udvarnál hallott. Akkoriban a királyi szerető elfogadott volt, de ő túlzásba vitte a kicsapongást. Ezzel sem volt egyedül, jó pár Habsburg fertőzte meg nemi bajjal a feleségét.
Az akkori arisztokraták nevelése nagyon nem szimpatikus számomra. Sissi elérte, hogy liberálisok neveljék spoiler de érzelmileg távol tartotta magától, ugyanúgy ahogy Ferenc József is. Ha nyitottabb lett volna a légkör, őszintén beszéltek volna egymással, másképp alakultak volna a dolgok. Tény, hogy amikor megszületett, Sissi még abszolút nem jutott túl azon, hogy 20 évesen elvesztette elsőszülött kislányát, de a többi gyerekkel is kellett volna azért foglalkoznia. Ferenc József pedig valószínűleg sokkal keményebben bánt vele, mert ő volt a fiú. Mária Valéria leveleiben azt olvasni, hogy „Papa így, Papa úgy” . Rudolf mindig császárként vagy hasonlóan emlegeti az apját. spoiler Az is elképesztő, hogy Rudolf volt a trón várományosa, de Ferenc József nem volt hajlandó bevonni az államügyekbe.
Nem lehet persze mindent a gyerekkorra és nevelésre fogni, de igenis belejátszott az uralkodó családoknál a magánélet, a szülőhöz való viszony a politikába és ez pedig nagyban hozzájárult a XX. század katasztrofális történelmi eseményeihez.

icu79>!
Brigitte Hamann: Rudolf

Brigitte Hamann: Rudolf A trónörökös és a lázadó

Egyértelműen azért olvastam el, mert az egyik kedvenc musicalem a Rudolf.
Több könyvet is olvastam az életéről, a Mayerlingben történtekről.
Ez a mű a legrészletesebb és a leginkább hű a történelmi tényekhez, talán pont emiatt volt számomra kissé száraz, unalmas. Viszont ebben a könyvben ismerhetjük meg leginkább Rudolfot, mint embert, terveit, álmait.
De az mindenképp kiderült belőle, hogy Rudolf gondolkodás módja, politikai elvei messze megelőzték korát és ha trónra kerülhetett volna, akkor talán nagyon sok minden másképp alakul, akár a mi országunkat illetően is. Persze, tudom, hogy itt nincs olyan, hogy „mi lett volna, ha…” :S

elizabennet>!
Brigitte Hamann: Rudolf

Brigitte Hamann: Rudolf A trónörökös és a lázadó

Érdekes könyv. Kevésbé olvasmányos, mint gondoltam, a könyv fő vonulata a trónörökös politikai nézeteit fejtegeti, és nem könnyű a különböző újságok, emberek nevének követése. Épp e nézetek miatt az írónő érezhetően szimpatizál a trónörökössel – az objektivitás rovására. Bizonyos élettörténeti eseményeket, melyek negatív színben tüntetik fel Rudolfot, csak érintőlegesen említ, pedig személyiségbeli hatásuk azért jóval nagyobb szerintem, pl. alkohol- és drogproblémák, szexuális kicsapongások.
Szívesen olvastam volna még többet a trónörökössel kapcsolatban álló többi személy őt érintő véleményéről is, mint pl. Ferenc József, Stefánia stb.

Gika>!
Brigitte Hamann: Rudolf

Brigitte Hamann: Rudolf A trónörökös és a lázadó

A könyv legnagyobb vonzereje, hogy Rudolf egész életét, egészen a születésétől a haláláig dolgozza fel – Brigitte Hamannra jellemző alapossággal és részletességgel. A könyvnek az a célja, hogy megmutassa, hogy Rudolf trónörökös több volt, mint egy élvezeteket hajszoló szoknyavadász, aki ráadásul más nézeteket vallott, mint ami elvárható lett volna tőle, majd 30 éves korában máig nem tisztázott körülmények között öngyilkos lett. (Vagy nem is öngyilkosság volt?) És ez sikerült is az írónőnek. Néhol vannak száraz politikai részek, – hiszen Rudolf életében igen jelentős része volt a politikának –, amik talán nem mindenkit kötnek le teljesen, de összességében a könyv kitűnő szórakozási és ismeretszerzési lehetőség mindazoknak, akik érdeklődnek a tragikus sorsú Rudolf és családja iránt, vagy csak jobban meg szeretnék ismerni ezt a történelmi korszakot.

2 hozzászólás
Aemitta>!
Brigitte Hamann: Rudolf

Brigitte Hamann: Rudolf A trónörökös és a lázadó

Ez a mű nagyon összeszedett, mindenre kiterjedő, ami nem csoda, ugyanis irdatlan mennyiségű forrásanyagot dologzott fel Hamann. Minden korabeli, hiteles forrást Rudolf trónörökösről, vagy éppen ami tőle magától származik, a könyv alapját adja. Sajnos nagyon sok fontos anyagot megsemmisítettek, eltüntettek nem csak közvetlenül a halála után, de még a második világháború idején is.
Rudolf trónörökösről az a benyomásom, hogy rendkívül intelligens, éleslátó, tanult, humánus volt. Nekem is eszembe jutott a „mi lett volna, ha…” másként alakult volna az élete, és így a Monarchia-, valamint Európa történelme. Hátborzongató volt olvasni a sorait, amiben évekkel előre látta, hova alakulhat a világ, a politikai-, és nemzeti mozgalmak felerősödése okán. Mindent pontosan előre látott. Egy nagy háborútól tartott, ami aztán végül halálát követő 25 év múlva bekövetkezett az események sodródása miatt – Ausztriától kiprovokálták az első világháború kirobbantását. Persze addigra az európai országok baráti -és kevésbé baráti kapcsolatai valamelyest átalakultak az ő korához képest. Elkeserítő, hogy magasan képzettsége és politikai éleslátása ellenére semmilyen szerepet nem adtak neki a közügyekben, sőt kifejezetten akadályozták, hogy bármibe is beleszólása lehessen. Többször próbált apjához, Ferenc Józsefhez szólni ezekről a dolgokról, de a császár mindig lerázta, hogy „Rudolf megint fecseg”. Sajnos az uralkodót olyan emberek vettek körül, akik tetézték, hogy a trónörökös tehetsége és tettre készsége a parlagon heverjen. Tulajdonképpen a halálba hajszolták ezzel.

Niki4>!
Brigitte Hamann: Rudolf

Brigitte Hamann: Rudolf A trónörökös és a lázadó

A könyv érdekes, de mennyi hazugságot összeírtak rólunk! Ennek szól a mínusz egy pont…
Szegény Rudolfot jól behálózták a szabadkőművesek, és valószínű tervük is volt vele, amiből egyedül az öngyilkosság volt számára a kiút. Szegény Mary Vetserát és Stefániát igazán sajnálom. Egyébként nem értem, szegény lánynak mi tetszett Rudolfban, szerintem az, hogy trónörökös… Stefániának pedig egy szadisztikus hajlamú apa (Lipót belga király) és egy ilyen házasság, meg az udvar rosszindulata miatt nem lehetett könnyű az élete… Úgy tudom, hogy Lónyay Elemérrel boldog volt a házassága, jól érezte magát Magyarországon, és a Stefánia sültet is ő találta ki. Megpróbálom megszerezni az emlékiratait…

porcellan>!
Brigitte Hamann: Rudolf

Brigitte Hamann: Rudolf A trónörökös és a lázadó

Rudolf élete a születés pillanatától. Alapjában véve tetszett, de túlzottan történelmi regény, több fejezet tömény politika, de az életrajzi vonatkozások tetszettek. Más szemszögből látom így Rudolf életét. Borzasztóan művelt, okos ember volt ,aki a természettudományokért főleg az ornitológiáért rajongott. A szüleitől nem sok kedvességet kapott, apja merev korlátok között neveltette, nagyanyja meg Sziszit szinte a közelébe sem engedte, aki megtörten később sem igazán próbálkozott Rudolfhoz közel kerülni. Politikailag az apjával nem értett egyet ezért rengeteg újságcikket írt a nézeteiről álnéven. Feleségével nem volt harmonikus a kapcsolata, Stefánia nem osztotta Rudolf politikai nézeteit, és a mindennapi dolgokban sem értettek egyet.
Rudolf az öngyilkosságra már hónapok óta készült,de a segélykérő megnyilvánulásaira nem reagált senki. Vetsera Máriával élete utolsó évében ismerkedett meg, nem világos pontosan a kép, de talán Rudolf nem akarta ,hogy mindketten meghaljanak. Próbálta Máriát külföldre juttatni, hiszen a kettős öngyilkosságuk idején elvileg a bárókisasszony 4 hónapos terhes volt, de a lány ragaszkodott ahhoz, hogy vele menjen.

hofburg>!
Brigitte Hamann: Rudolf

Brigitte Hamann: Rudolf A trónörökös és a lázadó

Alapos, mint minden Hamann-munka. Viszont picit unalmasbb, mint a szerző Erzsébet királynéról szóló műve. De hát ez érthető is, hisze Rudolf története kevésbé olvasmányos, mint édsanyjáé. Sokkal inkább átszőtte életét a politika, diplomácia, katonaság.
Ezzel együtt nagyon alprólékos, jó munka!


Népszerű idézetek

misevy>!

A politikai ellentétektől eltekintve a két „barát” alkatilag is teljesen eltérő volt: az egyik érzékeny, intellektuális, nem katonás fellépésű, szabadon gondolkodó, a nemzetekfelettiséget pártoló liberális ifjú, akinek fő fegyvere a mindig halk, finom, de maró irónia – a másik a katonai gondolkodás, a racionalizmus durva, hangos, esetlen megtestesítője, valaki, aki a világot porosz fegyverekkel kívánta meghódítani, aki patetikus beszédek céljaira állandóan készenlétben tartotta Isten nevét, aki a többi országra – és nemcsak Ausztria-Magyarországra – felülről nézett le, mégsem volt ostoba, és sokkal nyitottabb, mint az osztrák trónörökös a maga kitenyésztett finomságával. Mindketten lángoló hazafiak voltak, s mélyen meg voltak győződve hazájuk nagyságáról. Ezért is éreztek bizalmatlanságot egymás iránt. Közös vonásuk nemigen volt, kivéve az édes élet örömeinek kedvelése.

349. oldal (Habsburg Rudolf osztrák főhercegről és Hohenzollern II. Vilmos porosz uralkodóról)

Brigitte Hamann: Rudolf A trónörökös és a lázadó

misevy>!

Nemcsak a jelen forog kockán, hanem az egész jövő is, amelyért a későbbi nemzedékek előtt felelősek vagyunk.

314. oldal (Rudolf feljegyzése a Balkán helyzetéről Kálnoky külügyminiszter számára, 1885(?)

Brigitte Hamann: Rudolf A trónörökös és a lázadó

misevy>!

A Schönerert éltető tüntetés után a menet, élén a német nemzeti színeket hordó diákokkal a Ring egész hosszában a Mária Terézia-szobor felé indult, s mindent elsodort, ami az útjába került. Az Ausztria nagyságát és a hazaszeretetet szimbolizáló szobornál is a Wacht am Rhein-t fújták, hitet téve Ausztriának a Bismarck-féle Német Birodalomba való beolvadása mellett.
A menet eljutott az Opernringig. A kocsik között, amelyeket a tüntetés megakadályozott a továbbhaladásban, két udvari kocsi is volt. Az egyikben a trónörökös ült. Beékelődve a lármázó és üvöltő fanatikusok közé a „Le a zsidókkal”, „Éljen Schönerer” kiáltásokkal, a „Wacht am Rhein” hangjaival a fülében, Rudolf kiszállt a mozdulatlanságra ítélt kocsiból, és gyalog átverekedte magát a Burgig. Figyelemre méltó leckét kapott az osztrák történelemből, és ez egyáltalán nem egyezett azzal, amelyről álmodozott.

425. oldal

Brigitte Hamann: Rudolf A trónörökös és a lázadó


Hasonló könyvek címkék alapján

Marie Louise von Wallersee-Larisch: Sisi udvarában
Georg Kugler: Erzsébet
Kovács Gergely: Zita és Károly
Falvai Róbert: Habsburg főhercegnők
Békési Sándor: Sisi személyének teológiai portréja
Pusztaszeri László: Görgey Artúr a szabadságharcban
Christian Sepp: Zsófia Sarolta
Antonia Fraser: Marie-Antoinette
Jean des Cars: Sisi avagy a végzet
Sztáray Irma: Erzsébet királyné kíséretében