Bécs ​és Hitler 7 csillagozás

1912. március 22-én Adolf Hitler kölcsöncipőben elindult, hogy meghallgassa kedvenc írója, – a pacifista – Karl May előadását. A May-kultusz mély nyomot hagyott Hitlerben, mert még birodalmi kancellár korában is szánt arra időt, hogy elolvassa Karl May összes műveit – ez a német kiadásban 60 kötetet tett ki. Sőt 1943-ban a papírhiány ellenére is utasítást adott ki, hogy 300 ezer példányban nyomtassák ki a Winnetou-t, s juttassák el a katonáknak tábori olvasmány gyanánt. Hitler annyira átélte – az egyébként nem „árja származású” – Winnetou sorsát, hogy Albert Speer egyenesen azt javasolta a történészeknek, hogy amikor Hitler hadvezéri vonatkozású tevékenységét vizsgálják, akkor ne feledkezzenek meg K. May hatásáról sem.

Hogy a ruhatári díjat megspórolja, a két fiatalember sokszor kabát és kalap nélkül ment el, és így sorban állás közben persze fáztak. Ezenkívül többnyire pontban 21.45-kor elmentek az Operából, hogy még a tízórás kapuzárás előtt visszaérkezzenek a Stumpergasséba, a házmesternek járó kapupénzt (fejenként 20 fillért) így szintén megspórolva, mert akkortájt Bécsben az albérlőknek nem adtak kapukulcsot.

Emellett minden oka megvolt rá, hogy hálás legyen zsidó jótevőinek. Amikor 1909-ben hajléktalan volt – és feltehetően előtte és utána is – számos alkalommal részesült zsidó szociális intézmények jótéteményéből – lásd nyilvános melegedők, ingyenes levesosztás –, valamint zsidó polgárok adományaiból, amivel ezek a meidlingi hajléktalanok menhelyét és a brigittenaui férfiszállást támogatták.

498.

H. számára nem az ember áll a középpontban, hanem a nép és faj, melyeknek története természeti törvények szerint […] Ezekben a ciklusokban az egyénnek nincs egyéb értéke, mint hogy a nép és a faj része legyen, és kötelessége segíteni ezek túlélését a más népek és fajok ellen vívott harcban.

Nem csupán elméleti tervezés eredménye volt, hogy a német csapatok éppen 1938.március 12-én és 13-án vonultak be Ausztriába. H., aki nagyon jól ismerte az osztrák történelmet és mentalitást, roppant ügyesen használta ki ezt a dátumot, melynek szimbolikáját és jelentőségét politikailag a saját hasznára fordította.
Bécsben 1848. március 13-án tehát 90 évvel azelőtt tört ki a forradalom, ez a Metternich-rendszer elleni nemzeti, liberális és társadalmi felkelés. Bécsben akkoriban a fekete-arany-vörös lobogókat mint a Habsburg-vezetés alatt álló egységes Német Birodalom össznémet, „nagynémet” mozgalmának a jelvényét bontották ki.
[…] 1848 hagyományának az egyes csoportok, a demokraták éppúgy, mint a nacionalisták, el voltak kötelezve, H. bécsi korszakában is.