Nagyon szerettem. Kicsit féltem tőle, hogy az első kötet szintjét nem fogja hozni, de felesleges volt ettől rettegni.
A történet nem sokkal az első kötet után folytatódik, azonban most Declan legjobb barátján, Reven van a sor, hogy a múltjával megbékéljen és boldog legyen.
Rev hét évesen kerül örökbefogadó szüleihez, miután kiderül, hogy lelkész apja, milyen brutálisan bántalmazta a fiút – mindezt Isten nevében.
A fiú mindig is attól félt, hogy egyszer olyanná válik, mint amilyen az apja volt, ezért mindent megtesz azért, hogy kerülje a konfliktusokat, ju jitsura jár, hogy önuralmat tanuljon. Mindez azonban összeomlani látszik, amikor az apja váratlanul levelet ír neki és a szülei egy kamasz fiút hoznak haza, akit „sürgősen” ki kellett menekíteni korábbi nevelőszülei házából.
Matt rejtélyes, csendes, magába forduló fiú, akinek a múltjában is több volt a szenvedés, mint a napfényes napok száma.
Másik főszereplőnk Emma, aki a való világ elől a virtuális világba menekül. Gyűlöli, hogy szülei folyton veszekszenek, hogy az anyja utálja, amiért az apja nyomdokain lépkedve programozással akar foglalkozni és ezért el sem mondja nekik, hogy létrehozott egy online RPG játékot. Ahogy azt sem mondja el, hogy valaki online zaklatja.
Rev és Emma véletlen találkoznak, de ez a találkozás örökre megváltoztatja az életüket.
Aranyos volt, hogy az írónő itt is elővette a levelezés témáját, hogy Rev és Emma is közvetlenebb egymással írásban, mint szóban (bár tény, hogy ők azért többet beszélgetnek egymással, mint anno Declan és Juliet).
Kedves, szerethető történetet kaptunk, amiből több mindenre is leszűrhetjük a tanulságot, ha odafigyelünk. És érdemes odafigyelni.
(Nagyon remélem, hogy Kemmerer megírja Matt történetét is, mert nagyon megszerettem a srácot. :D )
Gyűlöltem Rev apját!