A ​Curse So Dark and Lonely (Cursebreakers 1.) 26 csillagozás

Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely

In ​a lush, contemporary fantasy retelling of Beauty and the Beast, Brigid Kemmerer gives readers another compulsively readable romance perfect for fans of Marissa Meyer.

Fall in love, break the curse.

It once seemed so easy to Prince Rhen, the heir to Emberfall. Cursed by a powerful enchantress to repeat the autumn of his eighteenth year over and over, he knew he could be saved if a girl fell for him. But that was before he learned that at the end of each autumn, he would turn into a vicious beast hell-bent on destruction. That was before he destroyed his castle, his family, and every last shred of hope.

Nothing has ever been easy for Harper Lacy. With her father long gone, her mother dying, and her brother barely holding their family together while constantly underestimating her because of her cerebral palsy, she learned to be tough enough to survive. But when she tries to save someone else on the streets of Washington, DC, she's instead somehow sucked… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Bloomsbury, London, 2019
476 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781408884614
>!
484 oldal · keménytáblás · ISBN: 1681195089
>!
476 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781526610676

1 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Vincent Aldrhen (Rhen) · Grey · Harper Lacy · Freya · Jake · Lilith

Helyszínek népszerűség szerint

Emberfall


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 56


Kiemelt értékelések

>!
Nymeria96
Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely

Ez tipikusan az a fajta könyv volt számomra, aminél nem tudtam eldönteni, hogy legszívesebben együltő helyemben olvasnám el, vagy inkább hetekig húznám halasztanám az olvasását, hogy minél tovább tartson.
Nagyon hamar megnyert magának a könyv, és annak ellenére, hogy egy tündérmese adta az alapját, ami által számítani lehetett a végkifejletre, a történet és a szereplők is tartogattak meglepetéseket.
Valószínűleg ez volt az egyik legötletesebb Szépség és a Szörnyeteg átdolgozás, amihez eddig szerencsém volt.
A legnagyobb pozitívumot a váltott szemszög jelentette, egyszerűen imádtam Harper és Rhen nézőpontjából megismerni a történetet, illetve az utolsó fejezet–ami már Grey szemszögéből íródott–is kellően érdekfeszítőre sikerült ahhoz, hogy alig várjam a folytatást.
Kedvenc lett és biztos, hogy még többször újra fogom olvasni.

>!
Bloomsbury, London, 2019
476 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781408884614
>!
Wandamaci
Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely

„Apparently honey really does catch more flies than vinegar”

Nem tudom miért, de ez a könyv már a megjelenése óta csalogatott. Addig-addig még végül megrendeltem és nem győztem csodálkozni.
Nem erre számítottam, hiába varázsolt el, valamiért a bellemétől nem vártam sokat.
Leginkább az olvasás során fellelt gyöngyszemek miatt lopta be magát teljesen a szívembe. Ennyi idézetet szerintem még egyik könyvből sem írtam ki. Imádtam mindet, egyszerűek, mégis borzasztóan tetszettek.
Még az olvasásom elején kétkedve indultam, meg voltam győződve, hogy gyorsan lezavarjuk a szerelmi szálat, a lány persze egy kicsit ellenkezik, de majd hipp-hopp megváltozik a véleménye. Azonban ez okozta a legkellemesebb csalódást. Szépen lassan folydogáltak az események és érdekes volt látni, hogyan alakulnak, változnak a szálak.
A befejezés mellett sem tudok elmenni szó nélkül. Olvasom, olvasom és látom, hogy még annyi mindennek meg kellene történnie, de nagyjából már csak 10 oldal van…mondom ez így nagyon nem lesz jó… hát annyit elárulhatok, hogy olyan függővége van, amit már rég nem láttam. Elolvastam az utolsó oldalt és csak hápogtam, hogy neem, ezt nem teheti meg… De…és pont ezért a második rész is 100%, hogy a polcomon fog csücsülni :D
Csak reménykedni tudtam benne, de hatalmas kedvenc lett :)

Bővebben:
http://wandamaci.blogspot.com/2019/07/brigid-kemmerer-c…

10 hozzászólás
>!
csilla123 P
Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely

A mesés korszak nekem eléggé kimaradt, bár ismerem a történeteket hallásból, de nagy részüket soha nem láttam/olvastam, viszont mostanában elég sok a mesefeldolgozás, aminek örülök, mert eddig amiket olvastam, szinte mind jobbnak tűnt, mint az eredeti, és persze ez a mostani sem kivétel. A legjobban az egészben az tetszett, hogy a szerelem eléggé központi téma, hiszen az képes megtörni az átkot, az írónőnek mégis sikerült elérnie, hogy eléggé a háttérbe szoruljon, és csak nagyon kis mennyiségben adagolta, inkább a kibontakozó háborúra koncentrált a történet. A másik, hogy a szereplőket is sikerült megszeretnem, Harper egy erős női főszereplő, Rhen karakterfejlődése nagyon jól be lett mutatva, mind a történet során, mind az előzményekben, de Grey volt a legnagyobb kedvencem. Bár a cselekmény lassan halad, és a végén lévő fordulat elég kiszámítható, még így is sikerült teljesen elvarázsolnia, szóval kiváncsian várom a folytatást, bár a könyv megvételekor még nem is tudtam, hogy lesz, meg voltam róla győződve, hogy ez stand-alone.

>!
Manamis_Life P
Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely

Hát, ültem az értékelésen egy hosszú napot.

Bár nem szerettem különösebben, józanul, objektíven megítélve, ez egy remek ifjúsági könyv volt. Tényleg, talán az egyik leglogikusabb, amit hosszú idő óta olvastam. Szépen felépített történet, a karaktereknek van motivációja – kivéve Grey-t, ő az egyetlen, akit emiatt nem is tudtam megkedvelni (de egyáltalán) pedig tudom, a legtöbb olvasónak ő a kedvence. A politika és a hadviselés is szerepet kapott benne – néhol túlzottan is leegyszerűsítve, de beláthatom, amúgy sem arra kíváncsi az emberek nagy része, ha egy ilyen feldolgozást vesz a kezébe. Ettől függetlenül minden kérdésünkre kaptunk választ, amely nagyrészt kielégíthette érdeklődésünket ezen a téren (is).

Ami nagyon jó volt; érdekes feldolgozást kaptunk, kezdve azzal, hogy Harper, a női főszereplőnk a modern kor gyermeke, a mi világunkból származik, aki csak egy véletlen folytán kerül Rhen, a „szörnyeteg” világába.

A szereplők – és itt most kizárólag Rhenről és Harperről beszélek (Grey karakterére még kitérek részletesebben…) – logikusak (az elején a leginkább), és rengeteget fejlődnek. Egyikük sem tökéletes, sokat hibáznak, de később mindig rájönnek, hogy elrontottak valamit, és azt ki is javítják (de minimum megpróbálják). Ha tanácsot kapnak, azt megszívlelik, megértik, ha ostobaságuk miatt kioktatásban részesülnek, tehát tényleg… nagyon sokat fejlődnek, és ez szemmel látható.

Ami imádtam, a találkozó Karis Lurannal. Hogy valaki nem spoiler Komolyan nem tudom, hogy a hadviseléshez nem értő „parasztságon” kívül spoiler. Mármint, azért egy királynő és az udvartartása csak rendelkezik információkkal, kémekkel… Imádtam, tényleg, nagyon tetszett ez a rész – ahol az író gúnyt űzött saját magából is. Plusz, mint kiderült a támadásuk spoiler. Ez a része volt talán a legmeglepőbb, nem számítottam még egy ilyen érdekességre a végén.

Ahogy említettem, van némi politika, és hadviselés is. Egyszerűen ugyan, de mégis. Ez plusz pont, mert nem csak benső konfliktus van jelen, de külső fenyegetés is – legalább ez okot ad a szereplők közeledésére.

Az általam említett LGBT jelenség, itt a könyvben (nincs nagy szerepe, egy röpke pillanat, mégis nagyon elégedetté tett, ahogy az írónő kezelte a helyzetet. Harper felfedezi, hogy a spoiler kapcsolatban van egy fekete fiúval. A lány azonban nem azon akadt ki, hogy „jaj fekete”, vagy „jaj fiú”, egyszerűen azon, hogy ő mért nem tudott arról, hogy a spoiler van valakije. Nem lett nagy dologként beállítva a homoszexualitás, a rassz – mert ezek nem számítottak.

Összességében igen, egy egy erős YA könyvet kaptunk, logikus szereplőkkel, mondhatni jól kidolgozott történettel, sok meglepetéssel. Érdemes elolvasni, az egyik legkiemelkedőbb a maga kategóriájában, kifejezetten jónak láttam.

Most pedig; ami engem személy szerint zavart, de nem hiszem, hogy a célközönségnek bármiféle gondot okozna:

Mivel a könyv bőven átlépte a retelling kategóriát – messze nem csak az eredeti történetről van itt szó, abból pusztán a „szörny, akinek az átok szerint szerelemre kell lelnie” elem marad meg, de emellett politika, hadviselés, gyilkolás, nemi erőszak, gyerekek ellen elkövetett erőszak, rák, uzsorások, zsarolás, kínzás, lelki terror, öngyilkosság is bőven szerepet játszik, elmondható; a könyv igenis komolyan veszi magát, mint (néhol igen sötét…) fantasy YA, és épp ezért zavart néhány dolog. (Ami mást persze nem kell, hogy zavarjon.)

A két világban egy nyelvet beszéltek. Ennek eleve kicsi az esélye… de legyen. Azt viszont, hogy – tekintve, hogy ez angol, természetesen –, Rhen világa középkori szinten állt történetünk idején, érdekes, hogy Harpernek nem okozott gondot a kommunikáció. Csak némi „akcentust” érzékelt. Emellett, a tény, hogy Harper a mi korunkból pottyant Rhen világába, nem jelent semmit a karakterének, gyakorlati nehézségbe nem ütközik, még egy kényelmes véletlen folytán lovagolni is profin tud. (Sajnos főszereplőnk kb. mindennel így van, szerintem.)

Harper háttértörténete egy picit erősre sikeredett. Mármint, hogy volt képes azt mondani a könyv vége felé, hogy spoiler? Aztán, mikor spoiler?! Igen, remek, hogy erős kötelék fűzi a lányt a saját világához, de ez egy kicsit túlzás volt, annak fényében, milyen rövid időt töltött el Rhen világában, ami majdnem elfeledtette vele a múltját. Egy ilyen múltat nem lehet csak úgy elfelejteni, és nem hiszem, hogy bármiféle romantikus érzés szabadon kifejlődhetett volna annak árnyékában.

A politika és a hadviselés nagyon durván le volt egyszerűsítve. Ezt mondjuk megértem, egyrészt YA könyv, másrészt azért kapunk választ némely felmerülő kérdésre – ami néha hülyeség (pl. Rhen serege, flottája nem széled szét fizetés, ellátmány, vagy bárminemű parancs nélkül öt évig – mert hűségesek…?), de legalább van válasz. (És ez is értékelendő persze.)

Az pedig, hogy BÁRKI elhitte, hogy Harper Disi spoiler, pl. a fogadóban… az egyik legnevetségesebb dolog volt a világon. A való életben, mindenkit lemészároltak volna, a fogadót pedig abban a szent percben felgyújtják – nem kellett volna aggódni azon, hogy „a lány jelenti Disi királyának kit akar megöletni” (ha már ezzel fenyegetőzött) –, és végeznek a herceggel is. Ugyan már! Ez tényleg nevetséges volt. :') (A folytatás, ami ebből következett, még inkább.)

A leglogikátlanabb jelenség pedig az egész könyvben, Grey karaktere. Hajaj, tudom, mindenkinek ő a kedvence… de nekem, hát… nem. Végig reméltem, hogy azért maradt Rhen mellett, mert spoiler, de neeeeem, természetesen egy spoiler kellett létrehozni, amire az ég világon senkinek nem volt szüksége, soha. Ez akkora, de akkora, oltári baromság volt, hogy nem tudom most se hová tenni. Ha Harper az egyetlen remény, akkor mégis miért spoiler Grey? Hiába mondja utána Rhennek, hogy „nem tettem semmit, amivel spoiler, minden olvasó érezte, hogy itt alakulhatna valami. Bármit is érzett, vagy bármi is volt, nem lett volna szabad engednie neki, ha tényleg annyira spoilerspoiler Mert tudjuk, mindenki tudja, hogy nem csak „segíteni akart”, meg „kedves lenni”. Ugyan… A másik. Csak mert a szavát adta? Ennyi volt az indok arra, hogy maradt? Tényleg? Emellett, nekem kicsit erőszakoltnak tűnt, annyira nagyon Rhen ellentéte volt, hogy nem voltam biztos benne, nem csak azért került bele, hogy kiemeljük Rhen javítandó tulajdonságait…

A másik… Jake. Tarkón vertem volna, és leláncoltam volna a pincébe.

Aztán… az időfolyam. Teljesen összezavart az egész. Egyrészt, nem úgy volt, hogy Rhen akkor spoiler, ha az évszak végére érünk? (Ezt már az elején se értettem.) Hogy lehet, hogy hat hét után történt ez meg? Az csak… másfél hónap. Az évszak fele… Mármint, oké. Nem csoda, hogy az átok nem került megtörésre.

A másik pedig, ami ehhez kapcsolódik; a romantikus szál fejlődése túl hamar történik. Az oké, hogy másfél hónap telik el, de mikor a pár elkezd egymás iránt érezni valamit, az még az első héten van. Igen, számoltam a napokat (lol). Másra ezzel szemben sokkal több idő jutott, sőt, még a „gyorsan teltek a napok” klisét is bedobtuk.

Végül pedig, tudom, hogy sokak imádták, hogy Rhen nem „szörnyeteg”. A fiú teljes szépségével áll Harperrel szemben, és csak egy bizonyos idő után spoiler. Nekem ez sokat vett el a történetből, hisz épp az lenne a lényeg, hogy Harper a benső szépségét lássa meg – és na, egy fú de szexi, és oh, de helyes pasiba jóval könnyebb beleszeretni…

Na de! Ezek csak az én szőrszálhasogatásom miatt tűnnek akkora hibának – és ez a történet szimplán nem nekem való. Ettől még nem lesz rossz, csak… a kedvencem sem. Összességében tényleg jól sikerült, és a problémáim nem kell, hogy másokat is zavarjanak. (Nem is fognak.) A maga nemében több szempontból kiemelkedőnek érzem, érdemes elolvasni.

4 hozzászólás
>!
csfannie P
Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely

"Akciódús utazáson vehettem részt Emberfall városaiban Harper és Rhen szemszögén keresztül. Habár nem vagyok nagy kedvelője a váltott szemszögű könyveknek, ezt mégis élveztem, ugyanis a két szereplő gondolatai egyaránt szükségesek voltak ahhoz, hogy átlássam és megértsem a kapcsolatukat, és a helyzetet, amibe belecsöppentek.
Mindig is szerettem a Beauty and the Beast feldolgozásokat, így egyértelmű volt, hogy nekem ezt olvasnom kell. Nem csalódtam, ugyanis egy fordulatos és érdekes történetet kaptam egy leheletnyi romantikus szállal. Elégedetten csuktam be a könyvet, és a váratlan befejezés miatt már legszívesebben a kezemben tartanám a folytatást."

A teljes bejegyzés:
https://fannislibrary.blogspot.com/2019/08/brigid-kemme…

>!
vgabi P
Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely

Bár azért jár a dicséret, hogy mi volt az utolsó jelenet Harper és Rhen szálánál spoiler, nem igazán érzem úgy, hogy ez az én könyvem lett volna, egy jelenetet, szakaszt nem tudnék felhozni, ahol izgatottan vártam volna, mi következik, és lényegében nem is igazán éreztem késztetést a haladásra (el is tartott egy ideig, míg a végére értem).
Ami kifejezetten zavart, az spoiler

>!
hkriszti83
Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely

Annak ellenére, hogy kedvenc retellingem a Szépség és a szörnyeteg, ezt a könyvet valahogy nem siettem elolvasni, de azért mégis örülök, hogy nekiálltam, kicsit más volt, mint a többi. Négy csillag, és kellemes kikapcsolódás. Az első felénél még 5 csillagosnak éreztem, de aztán kicsit félresiklott az egész. Harper erős karakter, épp ezért lett szimpatikus, de egy idő után már kezdett idegesíteni. A szerelmi háromszög pedig volt is meg nem is… és ez elég idegesítő volt.
Aztán, az idő múlása a kastélyon kívül nekem egy kicsit zavaros volt, több, mint 300 seasont csináltak végig az átok miatt, és azt hittem, több évtized eltelt közben, pedig csak 5 év?! Még akkor is, ha egy season csak addig tartott, míg spoiler, nekem ez baromi kevésnek tűnik.
”Time outside the castle grounds passes more slowly, but it does pass.” Ennek ellenére mikor a kastélyba mentek és másnap vissza a fogadóba, akkor is ugyanannyi idő telt el itt is és ott is, vagyis egy éjszaka… ez nekem sehogy sem passzolt. :/ és zavart is!
A könyv második fele már kevésbé tetszett, mint az első, nagyon belebonyolódtak a Princesse Harper történetbe, holott teljesen átlátszó lett volna, hogy ez kamu, de oké, ez a történet mégiscsak egy mese, ám legyen. De az a “szörny-szelidítés”, meg hogy kitaláltam, ki lesz az eltitkolt gyermek, pedig egy kósza ötlet volt és rendesen nevettem, mikor végül igaznak bizonyult az már kicsit sok volt. Ráadásul Jake-et sem bírtam, nem hiányzott ott a végén egyáltalán… És a számomra várva várt végkifejlet is nagyjából egy mondattal el lett intézve spoiler, és ez azért eléggé kiábrándító volt… :(
Szóval egyszeri olvasásnak jó volt, és mivel kedvenc mesém retellingje, így sok mindent el is tudok nézni, de azért olvastam már sokkal jobbat is ebben a témában! Folytatni fogom mindenképp, de nem vág földhöz, hogy sokat kell várni a következő részre. :)

5 hozzászólás
>!
SeptiSeverus
Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely

Két dolgot szeretnék leszögezni.
1. IMÁDTAM!
2. Ez egy MESE! Ahogy az eredeti történet is. Annak minden hibájával és elönyével.

Szóval tény, hogy nem volt hibátlan. Ha úgy áll az ember hozzá, hogy ez megtörténhet-e így…nyilván nem. De az ilyen gondolkodás tönkreteszi az élményt. Ha elkezdtem volna valaha elemezni, hogy egy szörnybe, aki elrabol engem és az apámat is, ráadásul idegbeteg és mogorva is, bele-e lehet-e szeretni mert megmentett egyszer és hógolyóztunk…

De mégis ez a mesejelleg az előnye. Ha valaki szereti a meséket, az ismeri azt a felemelő, bezsirgető érzést. Ahogy Rhen is megfogalmazta: részese lenne valami nagy dolognak, csodát látni, és hinni a csodában, abban, hogy a jó legyőzi a rosszat. Abbban, hogy egy egyszerű lány is tehet csodát, lehet hős. Ezt az érzést adta ez a könyv, és ez valószínűleg még egy darabig el is fog kísérni.

A két főhőst pont azért szerettem, mert visszaadták Bell és a Szörny személyiségét és viszonyát, én pedig imádom az eredeti mesében is ezt az édes huzavonát, tiltakozást, civakodást. Illetve azt, ahogy jó irányba megváltoztatja egymást meg a két karakter… (+valószínűleg sokat segített a tény is, hogy a herceg helyébe én végig Dan Stevenst képzeltem *-*)

Viszont az tény, hogy a többi karakter és a cselekményvezetés elmaradt az eredetitől. És sajnos képtelen vagyok nem összehasonlítani, mert az eredetivel kapcsolatos rajongásom miatt imádtam ennyire. Bár alapvetően izgalmas volt a cselekmény, de sok hibát lehetett felfedezni, és picit leegyszerűsítettnek is éreztem, a közepe körül pedig ellaposodott. Azt hiszem ugyanakkor, hogy ez több teret engedett mindkét karakternek a fejlődésre, és hogy kibontakozhassanak. Csak éppen túl sok bonyodalmat, túl nagy kihívást adott a szereplőinek az irónő, aminek megoldása belefért volna akár egy trilógiába is. Viszont a szereplők vívódása a bonyodalmak felett nagyon megérintett.

Az nem zavart, hogy a szörny nem volt a szó szoros értelemben szörny. Így sokkal hihetőbb volt a történet számomra. Az is nagy kihívás, hogy meglássuk valaki olyanban a jót, akit eleinte egyáltalán nem kedvelünk. Itt a szereplők inkább a belső szörnyeiket, félelmeiket győzték le. Ami pedig egy nagyon szép gondolat, és megéri rajta elgondolkodni. Ugyanis sokszor még magunkat sem ismerjük, és néha nem látjuk meg, hogy a negatívnak hitt tulajdonságunk a legnagyobb előnyünk is lehet. A gyengeségünk pedig a legnagyobb erősségünk. A félelmeink, gátlásaink akadályoznak, hogy kibontakozzunk. Önmagunkat legyőzni, szeretni, elfogadni vall a legnagyobb bátorságra.

>!
ziza1122
Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely

Ez a könyv nálam jött látott és csúnyán le is szerepelt…
Kezdjük ott hogy az alapsztori érdekesnek tűnt, főleg h a jelen világot keverte az író egy fantasy világgal, ez nálam mindig plusz érdeklődést fejt ki. De azért mielőtt nekikezdtem vna megnéztem egy két spoiler mentes értékelést h mégis mi az általános nézet róla. Az egyik youtuberes verzióban azt mondta a csaj h nem olyan mint Sarah J Mass ACOTAR sztorija, hanem éreztette h sokkal jobb és az ehhez képest szar volt (vagyis nekem teljesen ez jött ki belőle). Lévén h SJM az egyik kedvencem és az említett könyv nálam az egyik number one kíváncsi voltam h akkor ebből mi lesz. A sztori az egész jó is volt tetszett h próbáltak stratégiázni már amennyire azt annak lehet hívni xd az is jó volt h a szerelmi szál lassan bontakozott ki, meg volt egy két jelenet ami megmosolyogtatott de ennyivel ennyi ami tetszett A karakterek közül szereintem semelyik se hagyott maga után mély benyomást a Harper részeit rüheltem olyan idióta volt, hogy elhitte majd aki az átkot szórta az majd visszarepíti a saját világába de meg se fordul a fejében h taetania kéne tőle stb…
Rhen mint férfi főszereplő lebeget a térben számomra a Grey meg… sajnálom de nem vagyok képes felfogni h mások mit szerettek benne mert nem sok személyiségi vonásá ismertük meg, meg llyan volt mint egy játékbaba amit idetettek odatettek legalábbis számomra.
Az vége felé már csak a parbeszéd résut olvastam néhany helyen annyira nem érdekelt h mi lesz a befejezés.


Népszerű idézetek

>!
Nymeria96

“I am always surprised to discover that when the world seems darkest, there exists the greatest opportunity for light.”

246. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Freya
>!
Nymeria96

Everything is always the same.
Except for the dead. They never come back.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vincent Aldrhen (Rhen)
>!
csfannie P

I drain the second glass. I could order him to drink. He would obey then.
But what fun is a drinking partner if you have to order him to do it?

49. oldal

>!
Nymeria96

“Rhen,” she calls after me.
I pause in the doorway and face her.
“I’m not going to fall in love with you,” she says.
Her words are not a surprise. I sigh. “You won’t be the first.”

123. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Harper Lacy · Vincent Aldrhen (Rhen)
>!
Nymeria96

“This was never a curse to be broken. This is a death sentence. The true curse has been the thought that we might find escape.”

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vincent Aldrhen (Rhen)
>!
csilla123 P

When I stand in front of the mirror, a stranger stares back at me. This is the kind of dress little girls dream of, but my eyes center on the stitched line across my cheek. It’s healed to the point of being sore and itchy, but there’s no swelling left. Now it’s just ugly. My reminder that actions have consequences.

246. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Harper Lacy
>!
csilla123 P

“I don’t quite believe this,” Noah says finally. “I need you to pinch me.”
“I’m too busy pinching myself,” says Jake.

421. oldal

>!
csilla123 P

“A covered wagon on the road. Three horses.” He glances at Jamison. “Check it out.”
“Yes, sir.” Jamison’s horse springs forward, hooves spraying slush.
Grey stares after him. “I had almost forgotten what this was like.”
“Having someone to order around?” I say.
“No.” Rhen looks past me at his guard commander. “Being part of something bigger.”

254. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Grey · Harper Lacy · Vincent Aldrhen (Rhen)
>!
Nymeria96

The first time, the curse had seemed like a game.

3. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vincent Aldrhen (Rhen)

A sorozat következő kötete

Cursebreakers sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Lynette Noni: Vardaesia
Michael J. Sullivan: Nyphron Rising
Sebastien de Castell: Traitor's Blade
Mark Lawrence: Prince of Thorns
Victor Milán: The Dinosaur Knights
Seth Dickinson: The Traitor Baru Cormorant
Greg Keyes: The Born Queen
Marissa Meyer: Cinder (angol)
Sarah J. Maas: Throne of Glass
Holly Black: The Cruel Prince