A ​könyvkötő 203 csillagozás

Bridget Collins: A könyvkötő

Képzeld ​el, hogy ki tudod törölni minden bánatodat.
Képzeld el, hogy el tudod felejteni a szenvedéseidet.
Képzeld el, hogy el tudsz rejteni egy titkot.
Örökre.

Emmett Farmer a földeken dolgozik, amikor levél érkezik, hívják, hogy álljon munkába inasként. Egy Könyvkötőnek fog dolgozni – ugyan félelmetes, babonákkal övezett hivatás, amellyel szemben előítéleteket táplálnak az emberek, azonban se Emmett, se a szülei nincsenek abban a helyzetben, hogy visszautasítsák az ajánlatot.

Meg fogja tanulni, hogyan kell elkészíteni azokat a gyönyörű köteteket, és mindegyikben foglyul fog ejteni valami egyedülállót: egy-egy emléket. Ha valamit feledni akar az ember, a Könyvkötő segíthet. Ha valamit ki akar törölni, abban is segíthet. A múltad biztonságosan megmarad egy könyvben, és neked soha többé nem jut eszedbe a titkod – akármilyen szörnyű volt is.

A könyvkötőmester műhelye alatti kamrában sorakozik rengeteg könyv – és rengeteg emlék –, amelyek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

A következő kiadói sorozatban jelent meg: KULT Könyvek XXI. Század

>!
XXI. Század, Budapest, 2021
446 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635680658 · Fordította: Borbély Judit Bernadett
>!
XXI. Század, Budapest, 2021
500 oldal · ISBN: 9789635680726 · Fordította: Borbély Judit Bernadett

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Emmett Farmer · Seredith


Kedvencelte 26

Most olvassa 72

Várólistára tette 525

Kívánságlistára tette 664

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Málnika >!
Bridget Collins: A könyvkötő

”Melyik a rosszabb? Semmit sem érezni, vagy bánkódni valami után, amire már nem is emlékszik az ember?”

A könyvkötő egy különleges atmoszférájú könyv, amely új színt visz az LMBTQ-irodalomba. Izgalmas, meseszerű köntösben tár elénk egy megindító szerelmi szálat, miközben a felejtés titkát is kutatja.

A főszereplő, Emmett önkívületi állapotba kerül, hallucinációk gyötrik, majd egy könyvkötőhöz szegődik inasnak. Szakmájuk igen intim, személyes történeteket foglalnak könyvekbe, hogy ezáltal az alanyoknak felejtést biztosítsanak. A bekötött emlékek ugyanis teljesen kitörlődnek az illető emlékezetéből, ám az esetek többségében ez leginkább a környezetnek jelent megnyugvást. A cselekmény során kiderül, hogy Emmett nemcsak született könyvkötő, hanem létezik egy olyan könyv is, amelyen az ő neve áll. Az érzékletes leírások az olvasót is elrepítik a történet helyszínére, miközben az írás érdekes kérdéseket vet fel az emberi kapcsolatokról, az emlékekről, a titkokról, a felejtésről és az önazonosságról. A KULT Könyvek sorozata egy újabb lebilincselő kötettel gazdagodott, amely ráadásul elképesztően gyönyörű borítót kapott.

4 hozzászólás
Katalin_V_Tóth P>!
Bridget Collins: A könyvkötő

Imádtam. Gyönyörű a borító, és nagyszerű a tartalom is. Találó az alapötlet, a könyvkötő munkája, a köré épülő legenda. Szépen építkezett a történet, a régi időket idézte a nyelvezete és éppen jó volt benne a pici misztikus szál. Teljesen levett a lábamról a regényben szereplő különleges szerelem, és a főhős karaktere. Nekem nagyon tetszett ez a könyv.

3 hozzászólás
Edmond P>!
Bridget Collins: A könyvkötő

„Úgy csókoltuk egymást, mintha megállíthatnánk a Föld forgását, mintha ellenségek is volnánk amellett, hogy szerelmesek vagyunk, mintha utoljára látnánk egymást.”

Nehéz erről a könyvről spoiler mentesen írni értékelést, mivel az egész regény szerkezete egy hatalmas csavarra építkezik, amit a fülszöveg is szépen próbált kikerülni, ahogyan ezt én is tenni fogom. De akkor miről írjak? Azokról az érzésekről, melyeket a regény váltott ki belőlem az olvasása alatt, az elég kedvcsináló lesz azt hiszem mindenki számára.

Mert úgy zakatolt a szívem a mellkasomban, hogy majdnem kiugrott. Olyan intenzív érzelmeket jelenít meg a könyv, olyan elsöprő szerelmet és annak lassú kialakulását, olyan mély vágyat az oldalakon keresztül, melynél gyönyörűbb leírásokat ritkán látok egy könyv lapjain.
De ezekhez a benyomásokhoz a könyv helyszínei is erősen rájátszottak, a lápos vidék, az erdő, a gótikus kastély romjai, melynek öreg falait növények nőtték be, a tó tükrében visszacsillanó lemenő nap fénye, a völgy, a távoli kúria… mind olyan hatást gyakorol az olvasójára, amely lehetővé teszi, hogy tényleg ott legyen. Berántott a könyv, a szó legszorosabb értelmében és semmiképp sem szerettem volna ebből a csodás világból kiszakadni.
A korszakot illetően a keresztes hadjáratok utáni időszakban járunk, melynek utórezgéseit érezni lehet a szereplők traumái által. Gyönyörűen van ábrázolva az egész korszak, a paraszti világ, a nemesség, a feudalizmus, a párbeszédek, a hiedelem.
A könyvben az extra, a csipetnyi varázslat, a misztikum nem más, mint a könyvkötés, amelynek alapötlete nagyon jól lett kibontva a történetben: emlékeket kötnek könyvekbe, ezzel kitörölve a szereplők rossz emlékeiket – vagy akár boldog emlékeket is.

A könyv egyből kedvenc lett és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy mindenképpen olvassa el, mert egy kihagyhatatlan könyvélmény, aki elolvassa a könyvet, szívesen beszélgetek róla bővebben, mert most a cselekményről sok mindent nem tudtam mondani, viszont akkora csavar van benne, akkora élményt ad, hogy az valami elképesztő, olvassátok el ti is!

2 hozzászólás
Linszyy P>!
Bridget Collins: A könyvkötő

Ez egy csodálatos történet az emlékek fontosságáról, a könyvekről, és egy szép szerelmi történetről. Féltem kicsit, de nem kellett volna tartanom tőle, mert most is azok csalódtak a történetben, akik nem ezt várták. Legjobb semmit nem várni, csak vakon belekezdeni.

Lesz szó a könyvekről, a könyvkötésről, de nem a hagyományos módon, hiszen ez egy fantasy. Viszont így még inkább tetszett ez a rész, nagyon elgondolkodtató volt, a saját életünkre vonatkoztatható kérdéseket vetett fel. Rettenetes sorsokat láthattunk, és két ellenpólust a könyvkötés mesterségével kapcsolatban.
Mindemellett nyilván a szerelem volt a központi téma, a második résztől teljesen belefeledkezhetünk egy lassan kibontakozó románcba, a harmadikban pedig tövig rághatjuk a körmünk, izgulva a szereplőinkért, akiknek pont egymás mellett csúszik el az élete, így nehéz újra egymásra találniuk. Nagyon szurkoltam nekik végig.

Sok-sok meglepetést, csavart, izgalmat tartalmaz ez a kötet, ti csak hagyjátok sodorni magatokat a történettel! A könyvet egyébként fizikailag is élmény volt olvasni, szóval számomra ez egy kiemelkedő olvasmányélmény volt az éven. :)
Részletes kibeszélőnk: https://youtu.be/Tsnl4niNW0k

Kókuszka >!
Bridget Collins: A könyvkötő

Egy különleges mese tiltott szerelemről, eltemetett titkokról, árulásról, a könyvek erejéről. Collins világában az emberek meglátogatják a könyvkötőket, hogy megszabaduljanak fájdalmas vagy áruló emlékeiktől. Miután elmesélik történeteiket, bekötik őket egy könyv lapjai közé, bezárva oda bánatukat, fájdalmukat, legsötétebb titkaikat.
De milyen maga a pillanat. Amikor kiszakítanak valamit a lélek legmélyéről, az milyen érzés? S aztán egy hiánnyal élni tovább.
Egy sötét varázslat, ahol végül a szerelem győz.
Nyelvezete, hangulata ugyanolyan különleges, mint maga a cselekmény.

Mrs_Curran_Lennart P>!
Bridget Collins: A könyvkötő

Nem mondhatnám, hogy el voltam ragadtatva a könyvtől, keveselltem a fantasyt benne. Az egész inkább egy tiltott szerelem története, két egymáshoz nem illő fiatal az 1800-as évek alternatív Angliájában szerelembe esik. Maga a kötés művészete az egyetlen misztikus dolog a történetben. A szerző szerencsére jól ír, halad előre a cselekmény és a románc mellett mindenféle gaztettekkel is találkozhatunk spoiler, a vége pedig kicsit befejezetlen.
A nyomda munkája és a borító ötöst érdemelnek.

bodor_regina>!
Bridget Collins: A könyvkötő

Kissé csalódott vagyok..
A könyv habár igen hosszú, mégis emészthető, és az írónő is 3 részre osztja fel.
Az első rész olyan volt, mintha beülnék egy időgépbe és elmerülnék abba a csoda világba. Olyan leírások voltak, annyira művészi volt sok-sok helyen, hogy csak megálltam az olvasás közben, és gyönyörködtem a nyelvezetében.

"Lehajtotta a fejét, és látványosan megemelkedett a válla, akkorát sóhajtott.
Szeme alatt oly finomnak tetszett a bőr, mint hímpor a pille szárnyán: egyetlen érintés is letörölhetné és csak a csupasz csont marad."

Én nagyon kíváncsi voltam magára a szakmára. Izgatottan vártam, hogy Seredith hogyan tanítja meg Emettet a szakma minden kincsére és titkára. Annyira érdekes volt még maga a borító megmunkálása is, még a papír rostszerkezete is érdekelt. Illetve az egész kunyhó olyan békés volt, imádtam a kis rituálékat, a tea főzést, a begyújtást, a leltározást. Olyan volt ez a rész a lelkemnek, mint egy kamillatea a fájós toroknak. Beburkolóztam vele..
Ennél a pár száz oldalnál eldöntöttem magamban, ha a könyv nem változik és végig ilyen hangulatú lesz, és ennyire vonz majd, simán megy a kedvencek közé. Most így utólag kiszakítanám ezeket a lapokat a könyvből és egy különállóvá kötném, mert megérdemelné, mert ez egy csoda volt.. Miért kellett elmenni egy másik irányba?
Még mielőtt kiborulnék hozzátenném, hogy mennyire imádtam Seredith karakterét. Habár nagyon titokzatos volt, ő mégis becsületes volt és nagyon megható volt, ahogy kiállt a könyveiért, az hogy ő nem szeretett volna kereskedni velük, hanem tényleg őrizte. Az, ahogy beszélt a folyamatról. Úristen imádtam az egészet..
Szóval innentől nehéz spoilerek nélkül értékelni. Röviden az egész könyv teljesen átalakult a 2. résztől. Itt inkább előjöttek a kapcsolatok, a szerelmi szálak, a bonyodalmak, a család, szóval alig esett szó magáról a kötésről. Konkrétan Emett a könyv alatt spoiler kötött be összesen. Na igen ez durva, pedig erről szólna a könyv. Engem ez az egész érdekelt. :(
A szerelmi szál pedig olyan volt, hogy magamban nyöszörögtem, hogy most miért kell ez ide? Itt egy jó alaptörténet, és nem gondoltam volna hogy erre felé mozdul el a szál. Bevallom nem szeretek ilyen fajta romantikáról olvasni, pedig nem ítélem el. (így utólag megnézhettem volna a címkéket, na mindegy így jártam )
Szóval igazából amit hiányoltam az egyértelműen a kötések, illetve még pár erkölcsi dilemma, elmélyedés és gondolkodás a kötésről. Úgy gondolom az első rész egy kincsesbánya volt, és ezt inkább bezárta az írónő és elment egy romantikus szállal az erdőbe bolyongani. Míg a főszál ott lógott a levegőben. Ajj.
Ajánlom-e ? Nem tudom. Az első része olyan élményt nyújtott nekem, mint talán másoknak a Ahol a folyami rákok énekelnek, a második, harmadik része pedig egy gyenge 2 csillagot ér nekem.
Nagyon szomorú vagyok. :( Tessék még egy gyönyörű idézet:

"Itt ellenben úgy számlálta a másodperceket az állóóra, mintha apró kavicsok volnának, amelyeket az egy napot jelképező tóba hajigál, és mindig hagyja szétterülni a hullámokat,
mielőtt elhajítaná a következőt."

7 hozzászólás
Wandamaci P>!
Bridget Collins: A könyvkötő

A könyvkötő már a címével, a fülszövegével és a küllemével is felkeltette a figyelmem.
Már a történet elején belecsöppenünk az események közepébe. Főhősünk, Emett, kint dolgozik a földeken azonban valamilyen rejtélyes kór megtámadta, így egyre kevesebbet képes dolgozni, ezelőtt pedig hónapokig csak az ágyat nyomta, az is kérdéses volt, hogy megmarad-e. Szülei nehezen viselik fiuk állapotának romlását, így amikor egy rejtélyes levél érkezik, amelyben egy könyvkötő kimondottan Emettre tart igényt, mint a segédje, engednek a követelésnek és útjára bocsátják a fiút. Azonban a könyvkötőket és a könyveket babonás félelem övezi, tilos a könyveket olvasni és a kötőket is megvetik mindazonáltal rettegnek is tőlük. Ebben a tudatban kezdi meg Emett a tanoncságát, amely során nem csak képességére, de múltjának egy elfeledett darabjára is fény derül.

Összességében egy rendkívül mély mondanivalóval rendelkező, különleges könyv, amely elgondolkodtatja az olvasót. Gondolatindító, egyedi mű, amely komoly hangvétele ellenére megmutatja az igaz szerelem örökkévalóságát. Letehetetlen, váratlanul izgalmas olvasnivaló, amely hatására egy kicsit számot vethetünk eddigi életünkről.

Bővebben:
http://wandamaci.blogspot.com/2021/05/bridget-collins-k…

2 hozzászólás
Morpheus>!
Bridget Collins: A könyvkötő

Az alapötlet elég érdekes, az elején nem lehet tudni, hogy hova fog a történet kifutni. Amikor az egyik főszereplő visszaemlékszik, a visszaemlékezés is érdekes. No de az azutáni nyűglődés annyira művi a végkifejlet előre borítékolható tudatában, hogy az már kifejezetten idegesítő. Ezt a könyvet is nőknek ajánlom.

6 hozzászólás
Kabódi_Ella P>!
Bridget Collins: A könyvkötő

„Melyik a rosszabb? Semmit sem érezni, vagy bánkódni valami után, amire már nem is emlékszik az ember? A felejtés nyilvánvalóan magában foglalja a szomorúság hiányát is, máskülönben mi volna az értelme? Ám a dermedtség alighanem az én egy részét is eltompítja, mintha maga a lélek zsibbadna el.”

Sokféle véleményt olvastam Bridget Collins: A könyvkötő c. újonnan megjelent regényével kapcsolatban, kevésbé hízelgőeket is. Részemről arra jutottam, hogy az utóbbi évek egyik legszebb szerelmi történetét hozta el nekünk ezúttal a 21. Század Kiadó, ráadásul olyan szemet gyönyörködtetően igényes köntösben, ami még manapság is ritkaságnak számít.

Emmett Farmer egy egyszerű parasztfiú, aki élete nagy részét a földeken tölti, munkával. Egy rejtélyes betegség hosszú időre ledönti a lábáról, így a levél, miszerint a Könyvkötő őt szeretné segédjeként felfogadni, tulajdonképpen jól jön a családjának. A fiatalember hamarosan a mocsár kellős közepén találja magát egy vénségesen vén asszony mellett, akit titokzatos mestersége okán boszorkánynak bélyegeznek. Emmett fájdalmas módon szembesül a könyvkötés valódi, szívszorító, bűnös mibenlétével, és azzal, hogy a műhely alatt megbújó kamrában az ő neve áll az egyik könyvön. Vajon mit jelenthet ez? Mi rejlik Emmett múltjában, honnan jött és miféle az az ismeretlen kórság, ami őt hónapok óta gyötri?

A fülszöveg nem árul el sokat, így nem tudhatod előre, mi vár majd rád olvasás közben. Én sem tudtam, mire számítsak, így eleinte nem is csúszott valami jól. Holott a nyelvezete gyönyörű. Komor, szépséges hasonlatok, metaforák, csodálatos leíró szövegek tarkítják. Tele van színekkel, hangulatokkal, szagokkal, elfojtott szenvedéllyel, sötét sarkokkal és még sötétebb titkokkal. Légköre poros, patinás, megkísértő és kissé kísérteties.

A szerelmi szál alakulása váratlanul ért, de a szokatlan, megkapó stílus, a korrekt jellemábrázolások és a jó érzékkel tálalt érzelmi viharok egészen elbűvöltek. Nagyon a szívemen viseltem a szerelmesek sorsát, akartam, hogy végül sikerüljön nekik. Hogy legyőzzék azokat az áthághatatlannak tűnő akadályokat, melyeket az emberi korlátoltság, a szokások és az előítéletek emeltek eléjük. Mindemellett az írónő olyan erkölcsi problémákat is felvet, amik feltétlenül gondolatébresztőek. Meddig lehet visszaélni az emberek bizalmával? Hol az a határ, ahol a jótékonyság haszonszerzéssé aljasul? Ez a regény tökéletesen ábrázolja, hogy aki gazdag és befolyásos, az büntetlenül teheti, amire kedve szottyan, és valamit, ami alapvetően jótétmény, borzalmas visszaéléssé torzíthat. Az ilyen ember, miközben álságosan erkölcsös ábrát mutat kifelé, másoktól autokrata módjára keményen megköveteli azt, amit magára nézve természetszerűen nem tart érvényesnek. Mi több, ebben a kíméletlen képmutatásban és kényszerítésben édes, perverz örömét leli. Sajnos nagyon is általános érvényű, ismerős történet ez.

A túlkapás hiánya, az emberi természet letaglózóan pontos rajzai, a szerelem és a misztérium tökéletes elegye teszi igazán olvasmányossá, kiemelkedővé és emlékezetessé ezt a regényt. A cselekmény lassú folyású és helyenként megtévesztő, de egy bizonyos ponton túl magába szippant és nem ereszt. Tragikus, borús hangulatában is gyönyörű, és meglepetések egész sorával szolgál. Rá kell érezni, bele kell helyezkedni ebbe a komótos tempóba, és elvárások nélkül engedni magad sodortatni vele, mert minden sora megéri. A megrendítően mély mögöttes tartalom szépen bevarrt, leheletnyi aranyszálként húzódik végig a mese ívén. Csak ki kell tapintani magadban, az ujjaid közé fogni, és követni türelemmel, lágy megadással. Kivételesen jó regénynek tartom, busásan lélekgazdagító olvasmányélménynek.

Eredeti bejegyzés a blogomban:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2021/05/brid…


Népszerű idézetek

Málnika >!

Emlékezni akarok. Már csak ez maradt nekem.

285. oldal (XXI. Század, 2021)

Wandamaci P>!

Melyik a rosszabb? Semmit sem érezni, vagy bánkódni valami után, amire már nem is emlékszik az ember?

89. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Melyik a rosszabb? Semmit sem érezni, vagy bánkódni valami után, amire már nem is emlékszik az ember? A felejtés nyilvánvalóan magában foglalja a szomorúság hiányát is, máskülönben mi volna az értelme? Ám a dermedtség alighanem az én egy részét is eltompítja, mintha maga a lélek zsibbadna el.

89. oldal

Wandamaci P>!

– A győzelmet a kudarctól egyetlen rosszul megválasztott szó különbözteti meg.

303. oldal

Wandamaci P>!

A felejtés nyilvánvalóan magában foglalja a szomorúság hiányát is, máskülönben mi volna az értelme?

89. oldal

Wandamaci P>!

Nos, úgy hiszem, a tudás valójában egyfajta mágia.

93. oldal

pjutko P>!

Odakint mélykékre és ezüstösre szabdalta fel a világot a hold.

Boglinc P>!

– […] Várjunk csak, regények? – tette hozzá gunyoros hangon. – Azok nem igazi könyvek. Írják őket, mint a magazinokat. Nem valódi emberek valódi emlékei. Kitalációk. Ne is törődj velük.

Belle_Maundrell>!

Úgy múltak el ezek a hallgatag napok, mintha mindvégig vártunk volna valamire.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Emmett Farmer
pjutko P>!

Vesd meg a könyveket, vesd meg a segítségre szoruló embereket, és önmagad veted meg.


Hasonló könyvek címkék alapján

Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Cassandra Clare: A herceg
Madeline Miller: Akhilleusz dala
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger
Joss Stirling: Summer
Robin LaFevers: Sötét diadal
Amira Stone: Kitaszítottak
Amanda Quick: A tökéletes méreg
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz