A ​férjem szeretői 74% 79 csillagozás

Ez egy kis könnyű limonádé volt. Az alaptörténet jó, és nem annyira sablonos. Érdekesen választott témát az írónő. Nem tudnám beilleszteni a valóságban, hogy ez tényleg megtörténik valakivel.
A szereplők olykor viccesek (főleg a kutyus: Virsli).
Lucyt nem mindig értettem meg, hogy mit miért és hogyan tesz.
Artie, a csalfa férj.
A vége happy end, amire nem számítottam.

Az alapsztori nekem nagyon tetszett – nem mindennapi ötlet, hogy a férjünk halálos ágyához vonultassuk fel a szeretőket – csak mert. Az egyik bajom ezzel a csak mert hozzáállással van a könyvben – kapunk persze egy nagyon limonádés magyarázatot arról, hogy miért is teszi Lucy, amit tesz, de ha kicsit többet tudtam volna meg a feleség érzelmeiről és arról, hogyan éli meg a férje haldoklását, az számomra sokkal hitelesebbé tette volna a sztorit.
De, szerencsére, a sztori tökéletlenségét ellensúlyozták egy kicsit a karakterek – Lucy anyja (és Virsli, hát az a kutya, istenem! :D), Eleanor, Elspa és John… na meg persze a csalfa férj, Artie. Mindenkiben megvan a potenciál, és ha a könyv nem lenne ilyen rövid, szerintem még érdekesebb oldalukról mutatkozhattak volna be. Bár azt nem állítom, hogy bánom, hogy nem lett hosszabb.
Összességében egy egyszerű, nyári kis olvasmány érzetét keltette, amolyan egyszer jó volt elolvasni, és nem túl sokat gondolkodni rajta. A elmúlt időszakban olvasott, sírós-pityergős olvasmányaim után az én lelkemnek jót tett ez a történet. :) spoiler

Semmiben sem nyűgözött le. Sok érzelmet akar átadni, mégsem kapok belőle semmit. Kicsit úgy érzem megjátszott (mondva csinált) események vannak benne. Nem igazán tetszik.
Mennyire idegesítő, hogy a párbeszédek közben elkezd filozofálni egy egész oldalon aztán eltereli vele a figyelmemet a párbeszédről és ismét folytatja.
Van benne néhány nevetséges lelki jelenet is. És van benne szappan operás is.
Végül is egy nagy érzelmi csattanója van, de úgy érzem ez is el lett rontva a szobros dologgal. Nagyon nem illett oda az a „khm”…

Furcsa történet, összetett, fordulatokkal teli, de valahogy mégsem fogom meg.
Már eleve ki az aki felhívja a férje szeretőt, és azokat a nőket is akivel előtte volt viszonya. Az első összejött csapat, egy nagy boldog család lett a végén, de érdemi történés nem igazán volt benne. Az, hogy Artie „fia” is a képbe került, hozott egy kis érdemi szálat, de az sem tudod javítani az olvasási élményen.

Meglepett ez a könyv. Nem ilyesmire számítottam. Nem gondoltam, hogy ennyire elgondolkodtat, hogy a saját életemből hoz elő régi dolgokat… és a kérdések, amiket Lucy magának feltett, annyira ismerősek voltak.
Bizarr ötletnek láttam, hogy a volt kedveseket odahívja. De a történet így lett kerek, valahogy tényleg az jött ki belőle, hogy nem egyedül kellett az utolsó heteket végigcsinálnia. Osztoztak egymás életének fájdalmain, félelmein.
Jól megírt történet, ajánlom mindenkinek!

Most ez kellett!:) Az alaptörténet komoly, nem hétköznapi, de a megtorlások helyett megoldások születnek, kapcsolatok alakulnak ki. Még a távozni készülő férj szenvedése sem okoz olyan letargiát, a gyászolók szomorúsága sem éleződik ki annyira, mert olyan jól volt körülfonva életszerű, olykor humoros, kissé csavaros történetté alakítva.

Érdekes témaválasztás. Nekem kicsit elrugaszkodott a valóságtól. Mindezek ellenére kellemes, kikapcsolódást nyújtó történet, természetesen happy enddel.

Nagyon tetszett!
Különös, furmányos, és egyben megértő, szerető, gyűlölő kapcsolat a férjjel, (volt férjjel) és a szeretőivel. Ilyenek vagyunk? Vagy ilyennek kéne lennünk?

Nekem tetszett, minden valótlansága ellenére jó volt olvasni. :)

Lehetséges, hogy régebben már olvastam, csak akkor még nem molyoltam. Nem a lényegre emlékeztem, csak kisebb részletek ugrottak be. De nem sajnálom, hogyha így történt, mert szívesen olvastam.
Igazából a legkevésbé szimpatikus szereplő főhősnőnk volt.
Annyira hisztis volt, senki más nem érdekelte saját magán kívül. Na és hogy mennyit ivott?
Oké, megcsalta a férje, sőt, háreme volt, igaz nem egy időben, csak folyamatosan. Nem először fordult elő a világtörténetben. Nem is utoljára.
Elhagyta, rendben. Szerette. Szerette valóban?
Valahogy ez nem annyira jött át nekem. Mert ha szerette, lehet nem így kellett volna viselkednie. Ha meg nem, hááát? Akkor mi a fenének ment vissza hozzá, főleg, hogy mennyiszer hangsúlyozta az anyagi függetlenségét. Ráadásul a szakmájában meglevő professzionalizmusa hova szállt egy pillanat alatt a magánéletében?
Szóval nem. Majdnem a könyv végéig nem voltam vele jó viszonyban.
Nem úgy, mint a két beköltöző ex barátnővel, az anyukájával, és a kissé álomszuszék Jhonnal.
Artie pedig megérte a pénzét. Szerelmes volt minden nőbe, mert mindenkiben mást látott meg, és szerintem magába a szerelembe is szerelmes volt. Van ilyen.
A történet szomorúsága és morbidsága ellenére sok vidám és vicces jelenet volt, bár azért könnyednek nem nevezném.
Egyébként az alapötlet nem istentől elrugaszkodott, mert én ismerek olyan hölgyet, aki pont a beteg férj szeretőjével felváltva ápolta a férjét, és jó viszonyban volt vele már előtte is.