Szuperállam 58% 42 csillagozás

Kezdem a pozitívummal, a borító nagyon jó.
Zavarban vagyok, mert a történet hagymázas elképzelések tömkelege volt, némi vízióval egybe csapva. Az elején például csak néztem, hogy mi ez a sereglet, akiket oldalakon keresztül csak olvasunk (…és olvasunk). Nem volt értelme, de jó sok nevet akart beletolni az agyunkba Aldiss. Szerintem az író sok-sok klisét rakott ebbe a könyvbe a sci-fi kategórián belül, aminek bevallom nem sok értelmét láttam (pl. az expedíció, aminek semmi értelme nem volt, hacsak nem valami központozásnak használta az író, de…). Ide szúrva megjegyzem, hogy számomra sajnos ez nem volt sci-fi. A másik fontos dolog, hogy semmiféle fejlődés nincsen a történetben, arról pedig ne is álmodjunk, hogy szereplőink valaminő jellemfejlődésen esnek át. Nem, nem. Harmadrészt az androidok (fejcsóválás), de hát mi volt ez kérem??? Csörömpölő androidok a szekrényben…
Nézem, hogy Aldissnak volt pár könyve, de egyik sem túl sikeres itt a molyon kivéve egyet. Megértem. Én is kihíváshoz választottam, meg kíváncsi is voltam rá. De a borító tényleg nagyon jó!

Eléggé megosztó a könyv, és ahogy látom, inkább a negatív vélemények vannak többségben, de most örömmel lógok ki a sorból! :D
Nem mondom, hogy annyira odavoltam érte és így-úgy-amúgy tetszett, de bírom, amikor az emberek képébe tolják, hogy „nesze, ezek vagytok ti”!
Háborúzunk, politizálunk, próbálunk megfelelni az ideáknak, egymásnak, talán néha magunknak, közben körülöttünk szétesik a bolygó, de teljesen mindegy! Legyintünk, majd valaki megoldja.
A Tébolyfrakció megnyilvánulásai tetszettek a legjobban! :D Ha másért nem is, már csak azért is megérte elolvasni.
Kicsit „megrázó” volt olvasni a menekültáradatról a könyvben, amikor éppen most is ez történik…
Sci-finek kevés volt, szatírának pont jó! :)

<Tébolyfrakció: Az élő szervezeteket az önimádat élteti. A májmétely a Teremtés urának képzeli magát.>

Bevallom, nem vagyok elég ehhez a regényhez, egyszerűen nem értettem hogy mit is akar mondani, vagy mit akar kifigurázni, mi lehet a célja és egyáltalán kiknek szól.
Nem szeretem az olyan könyveket, ahol a főbb konfliktusok abból származnak, hogy mindenki hülye. Itt erről van szó, nincs szinte senki a főbb szereplők közül, aki akár egy kicsit is értelmes lenne, vagy érdekelne, hogy mit mond vagy csinál. Mégse ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy nem találtam cselekményt. Sokszor éreztem, hogy na-vége-elkezdődött-a-fő-szál, aztán hirtelen meghalt, akit a főszereplőnek hittem és máris ugrottunk egy másik helyszínre másik szereplőkkel. És rengeteg volt a szereplő. Követhetetlenül sok.
Volt benne néhány társadalomkritikának beillő rész, vagy természeti katasztrófára felhívó fejezet, de ezek se voltak erőteljesek, csalódtam a könyvben.

Sokan lehúzták, és kevesen írtak róla jót itt a molyon. Én inkább akkor az utóbbi kisebbségbe tartozom. Szeretem a szatirikus humorú dolgokat, kedvelem a politikai/gazdasági/társadalmi visszásságokat, és szeretem a példázatokat, hasonlatokat. Ez a könyv pont ez. Egy hatalmas hasonlat a mai világra, abba a köntösbe bújtatva, hogy ez majd lesz. Pedig mindenki tudja, hogy többé-kevésbé már ez van. Hogy mondjak is egy példát:
(Mini-spoiler, de inkább még annyi sem) A könyvben található egy jelenet, amikor arról beszélnek, hogy elsüllyedt egy valahonnan érkező hajó, tele potenciális illegális bevándorlókkal, nem messze Európa partjaitól a Földközi tengeren. Pont egy nappal előtte volt nagy hír a valóságban, hogy elsüllyedt egy hajó Olaszország partjaitól nem messze, meghalt rajta nagyjából 2000 ember, akik illegálisan akartak bevándorolni az EU-ba. Még ha a részletek nem is pontosan ugyanazok, az egész kísérteties.

A legtöbb szereplő nem szerepel sokat, inkább rengeteg szereplőnek van kevés jelenése, kicsit hasonlóan, mint az „Igazából szerelem” c. filmben, sőt, ahogy ott is, itt is egy az elején lévő esküvő az egyik legfőbb kapcsolódási pont. Az, hogy néhány szál asztronautákról, egy másik arab bevándorlókról, csavargókról, politikusokról, és valamiben-extrémen-hívő nőkről szól egész könnyen összeáll egésszé.

Társadalomrajzként egyedül egy apró hibája van, mégpedig hogy szerintem erősen eltúlozza a bevándorlók iránti gyűlölet potenciális mértékét. Egyszerűen túl nagy manapság (pláne Európában) a liberális erő, hogy egy gyűlölethullám kontinens-szerte működni tudjon, és ne inkább ellentüntetők még nagyobb ellenállása miatt hulljon darabokra. És ezt nem Magyarországra értem, hanem Európára, mert idehaza talán az egyik legerősebb a fasiszta gondolatok térnyerése.

Ez a könyv klasszikus értelembe véve nem egy „jó regény”. A rövid felvillanások alig-alig kapcsolódnak egymáshoz – ami persze így nem igaz, hiszen a végén egy tűéles, fekete humorral megfestett, könyörtelen képet kapunk a jövő Európájáról. Alig van benne valami konkrét – egybefüggő – történet, sőt személyiségfejlődés sincs (jellemfejlődés sem), vagy csak ugrásszerű, ad hoc módon bekövetkező. Sci-finek is annyira sci-fi csak, hogy a közeli jövőben játszódik, de szerintem direkt nem mélyült el jobban az újabbnál-újabb high-tech technikák felsorolásában, mert egyszerűen nem azokról akart írni, hanem a szociológiai törvényszerűségekről, az ember önön nagyságába vetett hitéről, a butaságról, a makacsságról. Egy „őrült író hagymázas jövővíziójának” tűnik az egész könyv, ám – egyes részleteiből – az is könnyedén kiderülhet, hogy profetikus is. Egy könyvhöz tudnám hasonlítani csak, méghozzá Stanislaw Lem Az Úr Hangjához. Abban volt még ennyi nehéz, komoly filozófiai, vallási és társadalomtudományi téma fajsúlyosan megpendítve és furcsa, groteszk humorba ágyazva.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/11/brian-w-aldi…

Nem volt könnyű olvasmány, de valószínűleg nem is annak szánta az író. Cselekmény meg központi karakter nem igazán van benne, a könyv inkább csak görbe tükröt tart a mai európai társadalom elé.

Méltánytalanul alulértékeltnek érzem ezt a regényt az értékelések átlaga alapján, én kifejezetten jól szórakoztam rajta, a humor mellett azért mondanivalója is van a műnek. Ez a regény egy társadalmi szatíra némi sci-fi köntösbe bújtatva és szarkasztikus humorral megfűszerezve, nem is akar ennél több lenni. Éppen ezért árnyalt karaktereket és jellemfejlődést felesleges is várni, a szereplők csak statiszták a történetben. A Tébolyfrakció és az űrhajó bejelentkezései, illetve a robotok beszélgetései is ötletesnek bizonyultak, illetve a sokszor tényleg szarkazmusba hajló poénok is növelték az élvezeti értéket. Aldiss sajnos már nincs közöttünk, béke poraira.

Az első 20 oldalnál volt kétségem afelől, hogy nyomon tudom követni ezt a sok szálon futó sci-fi regényt, de aztán rájöttem, ez nem is annyira sci-fi, s nem is igazán szükséges megjegyeznem mindenki nevét, a lényeget e nélkül is fel lehet fogni. A lényeg pedig? Mindenkinek érdemes törekednie, hogy komédiaként élje meg az életet. Tanács: aki nem szereti az angol, helyenként Monty Python-szerű humorral fűszerezett társadalomkritikát, az ne vegye kezébe ezt a könyvet, de vállalja a veszteséget, hiszen ez egy igazi gyöngyszem.

Az Europára igyekvők története nagyon tetszett.
És az óriás cunami is. :)
A könyv is…
Néhol, ahol a cunamiról, és az Europáról ír.

Szerintem zseniális! Kötelező olvasmánnyá tenném!