Szuperállam 40 csillagozás

Brian W. Aldiss: Szuperállam

Megvalósult az európai álom! A 21. század közepére a határok megszűnésével létrejött szuperállam átrajzolta a világ hatalmi térképét, de a problémák ezzel még korántsem szűntek meg. A társadalmi rétegek és etnikumok közötti szakadékok tovább mélyültek, egy magát Tébolyfrakciónak nevező ellenállócsoport pedig arra biztatja az embereket, hogy nézzenek szembe a komor valósággal. A háborús fenyegetés és a globális felmelegedés veszélyei mellett a mindennapokat mégis leginkább a kellemetlenkedő androidok keserítik meg. Vajon életképes-e az unió utópiája, vagy az ember csak tönkretesz mindent, amihez hozzáér?

Az SF európai nagymestere, a Stanley Kubrick és Steven Spielberg A.I. – Mesterséges értelem című filmjének alapjául szolgáló elbeszélések szerzője rendkívül szórakoztató, mozaikszerűen felépített, maró szatírájával görbe tükröt állít mai társadalmunk elé, mindannyiunkat szembesítve rosszabbik énünkkel.

Eredeti cím: Super-State

Eredeti megjelenés éve: 2002

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2013
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155158223

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

kriszet_Paulinusz P>!
Brian W. Aldiss: Szuperállam

Kezdem a pozitívummal, a borító nagyon jó.
Zavarban vagyok, mert a történet hagymázas elképzelések tömkelege volt, némi vízióval egybe csapva. Az elején például csak néztem, hogy mi ez a sereglet, akiket oldalakon keresztül csak olvasunk (…és olvasunk). Nem volt értelme, de jó sok nevet akart beletolni az agyunkba Aldiss. Szerintem az író sok-sok klisét rakott ebbe a könyvbe a sci-fi kategórián belül, aminek bevallom nem sok értelmét láttam (pl. az expedíció, aminek semmi értelme nem volt, hacsak nem valami központozásnak használta az író, de…). Ide szúrva megjegyzem, hogy számomra sajnos ez nem volt sci-fi. A másik fontos dolog, hogy semmiféle fejlődés nincsen a történetben, arról pedig ne is álmodjunk, hogy szereplőink valaminő jellemfejlődésen esnek át. Nem, nem. Harmadrészt az androidok (fejcsóválás), de hát mi volt ez kérem??? Csörömpölő androidok a szekrényben…
Nézem, hogy Aldissnak volt pár könyve, de egyik sem túl sikeres itt a molyon kivéve egyet. Megértem. Én is kihíváshoz választottam, meg kíváncsi is voltam rá. De a borító tényleg nagyon jó!

4 hozzászólás
Lisie87>!
Brian W. Aldiss: Szuperállam

Eléggé megosztó a könyv, és ahogy látom, inkább a negatív vélemények vannak többségben, de most örömmel lógok ki a sorból! :D
Nem mondom, hogy annyira odavoltam érte és így-úgy-amúgy tetszett, de bírom, amikor az emberek képébe tolják, hogy „nesze, ezek vagytok ti”!
Háborúzunk, politizálunk, próbálunk megfelelni az ideáknak, egymásnak, talán néha magunknak, közben körülöttünk szétesik a bolygó, de teljesen mindegy! Legyintünk, majd valaki megoldja.
A Tébolyfrakció megnyilvánulásai tetszettek a legjobban! :D Ha másért nem is, már csak azért is megérte elolvasni.
Kicsit „megrázó” volt olvasni a menekültáradatról a könyvben, amikor éppen most is ez történik…
Sci-finek kevés volt, szatírának pont jó! :)

<Tébolyfrakció: Az élő szervezeteket az önimádat élteti. A májmétely a Teremtés urának képzeli magát.>

Sai_home>!
Brian W. Aldiss: Szuperállam

Bevallom, nem vagyok elég ehhez a regényhez, egyszerűen nem értettem hogy mit is akar mondani, vagy mit akar kifigurázni, mi lehet a célja és egyáltalán kiknek szól.
Nem szeretem az olyan könyveket, ahol a főbb konfliktusok abból származnak, hogy mindenki hülye. Itt erről van szó, nincs szinte senki a főbb szereplők közül, aki akár egy kicsit is értelmes lenne, vagy érdekelne, hogy mit mond vagy csinál. Mégse ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy nem találtam cselekményt. Sokszor éreztem, hogy na-vége-elkezdődött-a-fő-szál, aztán hirtelen meghalt, akit a főszereplőnek hittem és máris ugrottunk egy másik helyszínre másik szereplőkkel. És rengeteg volt a szereplő. Követhetetlenül sok.
Volt benne néhány társadalomkritikának beillő rész, vagy természeti katasztrófára felhívó fejezet, de ezek se voltak erőteljesek, csalódtam a könyvben.

Sceurpien I>!
Brian W. Aldiss: Szuperállam

Sokan lehúzták, és kevesen írtak róla jót itt a molyon. Én inkább akkor az utóbbi kisebbségbe tartozom. Szeretem a szatirikus humorú dolgokat, kedvelem a politikai/gazdasági/társadalmi visszásságokat, és szeretem a példázatokat, hasonlatokat. Ez a könyv pont ez. Egy hatalmas hasonlat a mai világra, abba a köntösbe bújtatva, hogy ez majd lesz. Pedig mindenki tudja, hogy többé-kevésbé már ez van. Hogy mondjak is egy példát:
(Mini-spoiler, de inkább még annyi sem) A könyvben található egy jelenet, amikor arról beszélnek, hogy elsüllyedt egy valahonnan érkező hajó, tele potenciális illegális bevándorlókkal, nem messze Európa partjaitól a Földközi tengeren. Pont egy nappal előtte volt nagy hír a valóságban, hogy elsüllyedt egy hajó Olaszország partjaitól nem messze, meghalt rajta nagyjából 2000 ember, akik illegálisan akartak bevándorolni az EU-ba. Még ha a részletek nem is pontosan ugyanazok, az egész kísérteties.

A legtöbb szereplő nem szerepel sokat, inkább rengeteg szereplőnek van kevés jelenése, kicsit hasonlóan, mint az „Igazából szerelem” c. filmben, sőt, ahogy ott is, itt is egy az elején lévő esküvő az egyik legfőbb kapcsolódási pont. Az, hogy néhány szál asztronautákról, egy másik arab bevándorlókról, csavargókról, politikusokról, és valamiben-extrémen-hívő nőkről szól egész könnyen összeáll egésszé.

Társadalomrajzként egyedül egy apró hibája van, mégpedig hogy szerintem erősen eltúlozza a bevándorlók iránti gyűlölet potenciális mértékét. Egyszerűen túl nagy manapság (pláne Európában) a liberális erő, hogy egy gyűlölethullám kontinens-szerte működni tudjon, és ne inkább ellentüntetők még nagyobb ellenállása miatt hulljon darabokra. És ezt nem Magyarországra értem, hanem Európára, mert idehaza talán az egyik legerősebb a fasiszta gondolatok térnyerése.

Profundus_Librum>!
Brian W. Aldiss: Szuperállam

Ez a könyv klasszikus értelembe véve nem egy „jó regény”. A rövid felvillanások alig-alig kapcsolódnak egymáshoz – ami persze így nem igaz, hiszen a végén egy tűéles, fekete humorral megfestett, könyörtelen képet kapunk a jövő Európájáról. Alig van benne valami konkrét – egybefüggő – történet, sőt személyiségfejlődés sincs (jellemfejlődés sem), vagy csak ugrásszerű, ad hoc módon bekövetkező. Sci-finek is annyira sci-fi csak, hogy a közeli jövőben játszódik, de szerintem direkt nem mélyült el jobban az újabbnál-újabb high-tech technikák felsorolásában, mert egyszerűen nem azokról akart írni, hanem a szociológiai törvényszerűségekről, az ember önön nagyságába vetett hitéről, a butaságról, a makacsságról. Egy „őrült író hagymázas jövővíziójának” tűnik az egész könyv, ám – egyes részleteiből – az is könnyedén kiderülhet, hogy profetikus is. Egy könyvhöz tudnám hasonlítani csak, méghozzá Stanislaw Lem Az Úr Hangjához. Abban volt még ennyi nehéz, komoly filozófiai, vallási és társadalomtudományi téma fajsúlyosan megpendítve és furcsa, groteszk humorba ágyazva.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/11/brian-w-aldi…

Drazsi>!
Brian W. Aldiss: Szuperállam

Nem volt könnyű olvasmány, de valószínűleg nem is annak szánta az író. Cselekmény meg központi karakter nem igazán van benne, a könyv inkább csak görbe tükröt tart a mai európai társadalom elé.

atella>!
Brian W. Aldiss: Szuperállam

Méltánytalanul alulértékeltnek érzem ezt a regényt az értékelések átlaga alapján, én kifejezetten jól szórakoztam rajta, a humor mellett azért mondanivalója is van a műnek. Ez a regény egy társadalmi szatíra némi sci-fi köntösbe bújtatva és szarkasztikus humorral megfűszerezve, nem is akar ennél több lenni. Éppen ezért árnyalt karaktereket és jellemfejlődést felesleges is várni, a szereplők csak statiszták a történetben. A Tébolyfrakció és az űrhajó bejelentkezései, illetve a robotok beszélgetései is ötletesnek bizonyultak, illetve a sokszor tényleg szarkazmusba hajló poénok is növelték az élvezeti értéket. Aldiss sajnos már nincs közöttünk, béke poraira.

Druida_Borealis>!
Brian W. Aldiss: Szuperállam

Az Europára igyekvők története nagyon tetszett.
És az óriás cunami is. :)
A könyv is…
Néhol, ahol a cunamiról, és az Europáról ír.

csuccser>!
Brian W. Aldiss: Szuperállam

Szerintem zseniális! Kötelező olvasmánnyá tenném!


Népszerű idézetek

pwz I>!

A művészet örök, a háború meg csak ideiglenes állapot.

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: háború · művészet
12 hozzászólás
csartak P>!

Ha tulajdon evolúciónk eseménydús ösvényén végigtekintünk, kénytelenek vagyunk újabb fenntartásokkal élni. Csupán a vakszerencsének, a véletlenek egész sorozatának köszönhető, hogy itt állunk jelenlegi alakunkban, így kezünkbe vehetjük A fajok eredetét meg az Így szólott Zarathustrát. Mert a Föld történetesen pont egy komfortzónában, a Naptól kedvező távolságban kering, míg a Vénusz pályája túl közeli, a Marsé túl távoli.

183. oldal

4 hozzászólás
pwz I>!

Bekapcsolta a komputert. Mint mindig, egy örökkévalóságnak tűnt a három másodperc, amit a gép a rendszerprogram betöltésére szánt.

33. oldal

csartak P>!

Az androidok ott ácsorogtak a sötétben, és maguk közt tereferéltek. […]
– Mi az amit ha megisznak, egy idő után megzavarodnak tőle?
– „Alkohol” a fajtamegjelölése.
– Nem hasonlít az olajra.
– Hasonlít az olajra.
– Mintha ártana nekik.
– Árt nekik.
– Akkor miért isszák?
– Úgy szól az elmélet, hogy szeretnek zavarodottan viselkedni. […]
Hallgatás.
– Remélem, hogy amikor kitör rajtuk az őrület, nem fognak kárt tenni bennünk.
– Három törvény tiltja, hogy kárt tegyenek bennünk, így szól az elmélet.
– És működnek ezek a törvények?
– Néha meghibásodnak.

84. oldal

Chöpp P>!

Ugyancsak népszerűtlennek bizonyult az ARTAK [algebrai rendszerű társadalmi kódolás] -politika egy későbbi fejleménye, amely a popkultúra és a szenzációhajhász videók kártékony befolyásának ellensúlyozását célozta, azonkívül le akarta szoktatni a fiatalokat a futballisták bálványozásáról. A legnincstelenebbek kulturális színvonalának emelése érdekében negyedévente egy-egy könyvet adtak ki, amelyet meghatározott jövedelemszint alatt ingyen kaptak a családok. Úgy vélték, ezzel fájdalommentesen ösztönözhető a művelődés.

057. oldal

3 hozzászólás
Chöpp P>!

Oktalanság úgy tenni, mintha a világ valami barátságos, imádnivaló hely lenne.

071. oldal

Chöpp P>!

A félelem tárgyát képező szörnyek általában a lélek mélyén lakoznak.

071. oldal

Chöpp P>!

De hogy lehet, hogy több ezer éves létezésünk óta még sohasem sikerült szilárd, igazságos és maradandó társadalmat építenünk? Az idő a legerősebb birodalmakat is úgy mosta el, mint a sárkunyhókat a szakadó eső.
Nem kellett volna… nem kellene így lennie! Vagy tán a „történelem” címszó alá besorolt összes nyomorúság és csapás mind-mind szükségszerű lenne? Ha igen, akkor magunk sem vagyunk többek egy örökre lárvaállapotban megrekedt, értelmes fajnál, amely dehogyis bölcs, korántsem Homo sapiens, s a szó szoros értelmében még tán tudatosnak sem mondható. Hát nem elkeserítő, nem tébolyító a tény, hogy nem voltunk képesek jobb világot teremteni? Természetünkhöz, meglehet, jobban illik a mocsok, mint a rend.

104. oldal

Chöpp P>!

Egy biztos: a viselkedésünkön mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt javítanunk kell. Nézzenek csak szét, mekkora felfordulást csináltunk ezen a bolygón!
Mert ha nem térünk észre, akkor szerintem alkalmatlanok vagyunk rá, hogy kitegyük a lábunkat erről a bolygóról. Jobb, ha maradunk itthon rajcsúrozni.

184. oldal

Chöpp P>!

A globális felmelegedést az emberi mohóság és rombolási kedv idézte elő – meg az érzelmi színezetnek a pszichotikus személyeknél jelentkező hiánya, ami az ilyen katasztrófák bekövetkezését végső soron lehetővé teszi.
Máris nagymértékben elszegényedett a földkerekség. Számtalan állat-, rovar-és növényfaj halt ki. Miért hiszik, hogy mindez megengedhető?

185. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Merle: Malevil
Stephen King: Végítélet
Orson Scott Card: Múltfigyelők
Blake Crouch: Sötét anyag
Itó Projekt: </Harmónia>
Kim Stanley Robinson: A rizs és a só évei
Robert Merle: Állati elmék
Aldous Huxley: Szép új világ
Vlagyimir Szorokin: Cukor Kreml
George Orwell: 1984