Helliconia: ​Tavasz (Helliconia 1.) 66% 24 csillagozás

Vauu! Ilyen slendrián munka még nem volt a kezemben könyv formájában.
Brian W. Aldiss az angolszász sci-fi egyik nagy öregje – s művei közül négy megtalálható a polcomon, hármat pedig olvastam is már. Tetszettek! Nagyra tartom a szerzőt!
Miután először elolvastam a Hellicónia trilógia Tavasz című kötetét – még a ’90-es években – vegyes, azaz kettős érzelmek keletkeztek bennem. Gondoltam: idővel majd beszerzem, de a maradék két kötet végül mégsem került kiadásra magyarul.
Az első magának a könyvnek szól: a Helliconia első kötetéből is látszik, hogy a trilógia egy nagyívű és egyben lenyűgöző sci-fi gondolatkísérlet.
A Helliconia bolygó egy furcsa asztronómiai esemény elszenvedője volt mintegy nyolcmillió földi éve: átlagos, Naphoz hasonló csillagát befogta egy óriáscsillag. A kozmikus esemény gyökeresen megváltoztatta a bolygó élővilágát, hiszen az elnyújtott elliptikus pálya miatt az éghajlat radikális változásokon megy át egy hosszú év (az óriás Freyr körüli keringési idő) alatt a jégkorszaki téltől a perzselő nyárig. A változásnak köszönhetően a bolygó értelmes, fagor nevű, lényei új vetélytársat találnak, mivel megjelennek az emberek – nem a földiek, csak egy rendkívül hasonló faj. Ahogy a bolygó és eredeti csillaga mintegy háromezer földi év alatt átélik a nagy évszakok teljes ciklusát, a fagor és emberi civilizáció viszonya is ciklikusan változik: a tavasszal és nyáron kiépített emberi civilizációk a hosszú tél alatt feledésbe merülnek, a vándorló fagorok uralkodnak, míg a tavasz közeledtével fordul a kocka.
Habár a könyvnek vannak hagyományos értelemben vett emberi szereplői is, a hangsúly egyértelműen nem az egyénekre helyeződik, hanem a társadalmak és a bolygó ökoszisztémájának adaptációjára, illetve kifejezett szimbiózisára. A bolygó ökoszisztémája teljesen alkalmazkodott asztronómiai körülményeihez, és ennek leírásában a szerző fantáziája egyszerűen brillírozik. A növényi, állati és intelligens lét a Helliconián a csillagközi körülmények miatt determinált és ciklikus: a történet mellékszálát adó földi űrállomás legénységéhez hasonlóan az olvasó is lenyűgözve falja az újabb és újabb információkat.
Most újraolvasva megerősödtek ezek a másirányú gondolatok. Mert tönkre lehet tenni a kitűnőt is!
Vagyis inkább falná az olvasó, ha a magyar fordítás nem venné el a kedvét. Mert az egy idő után egyszerűen minősíthetetlen. A gyakori elütések még csak-csak elviselhetőek, de az eredeti szöveg híján is felfedezhető félrefordítások és a hajmeresztő mondatszerkezetek szabályosan kivégzik a szöveget. Ugyanakkor furcsa, hogy a trilógia, vagy csak további két része(új kiadásban) – 25 év elteltével – még mindig nem érhető el magyarul.

Megosztó könyv, az biztos! De miért csak Magyarországon?

Mi a könyv, vagy mit ér egy könyv a szemedben? Nehéz kérdés, pláne, ha épp a most olvasott Helliconia:Tavasz-t akarod értékelni. Idegen nyelven íródott könyv esetén, ha magyar fordítást olvasol, akkor nem tekinthetsz el a fordítástól, igaz? Hányszor írják azt, hogy milyen jó munkát végzett a fordító! Itt – sajnos – szét kell választani a kettőt. Milyen kár, mert a történet nagyon jó, a magyar fordítás viszont p…, nem nőtt föl hozzá! Sőt…! Ezért külön értékelem a kettőt.

TÖRTÉNET: Ez nekem 5*! Bár Aldiss-től ez volt a harmadik könyvem, érdekes dolog „jött le” nekem ezekből. A brit író szeret a „világokkal” és azok nézőpontjaival játszani. Az első ilyen nagyobb – nem novella-szerű – játék írói pályafutásának elejére, 1958-ra tehető. Ez pedig az Amíg világ a világ című műve, amit itt a Moly-on is sokan kedvelnek. Hogyan szól ott a kulcsmondat, amit négy hónapja fel is tettem ott az idézetek közé:
– … Mi mindnyájan – a pónikák, a Holt-út, az Élszektor népe, ez az egész banda – egyfajta tartályban élünk, amelynek neve Hajó, és a világ egyik részéből tart a másik felé. Már nemegyszer elmondtam ezt neked, de úgy látszik, képtelen vagy felfogni.
– Már megint ez az elmélet! – csattant fel makacsul Complain. – És ha a világot Hajónak nevezik, vagy a Hajó a világ, mit számít az nekünk. Első rész, A tat. 33. oldal
Erre fel mit találok ebben a műben, ami értelmét tekintve kísértetiesen emlékeztet a fenti szövegre?
A kukacok néha megdöglöttek, mikor fészkük héját feltörték. A mese úgy szólt, szegények a megrázkódtatást nem bírják. Azt hiszik, a makk belseje az egész világ, és ráncos héja az égbolt. Aztán egy napon ez a világ fölhasad. Rémülten pillantják meg, sajátjukon túl milyen hatalmas, újabb világ van, sokkal szebb és fényesebb. Ez már túl sok nekik, és amint megpillantják, kiszenvednek. 82. oldal, Előhang, Yuli
Akkor nézzük a kukacokat! – akár ez is lehetne a mottó.
Harminc év írói munkálkodás után Aldiss a 80-as évek elején gondolt egy merészet és „leporolta” az Amíg világ a világ nézőpontját, de az akkori trendeknek megfelelően egy hosszabb lélegzetű mű megírásába fogott. Egy különös, komplex világot – vagy inkább világokat a világokban – hozott létre, aminek a megalkotásához oxfordi tudós barátai véleményét sem volt rest kikérni. Először akkurátusan lerajzolta magának azt a világot: a Helliconia egy kisebb méretű nap (Batalix) körül kering, de ez a kettős meg egy hosszan elnyúló ellipszis pályán egy nagy csillag (Freyr) körül járja útját. (Lásd: a linkek közé feltettem a térképeket) A regényben minden ebből a konstellációból vezethető le. Fantáziában pedig nincs hiány. Egyszerre két év – furcsa ezt kimondani – Nagy Év és Kis Év történései befolyásolják a cselekményt az időjáráson, éghajlaton keresztül, ami mindennek a mozgatója, alfája és omegája. Aztán két nagy faj (Fagor-„ember”) 3000 éves körforgásának lehetünk tanúi – ebben a könyvben a szarvat viselő Fagorok hanyatlásának és az emberi lények felemelkedésének. Közben egy csomó dolog a helyére kerül, ahogy rájönnek az emberek, hogy történetük úgy tűnik, egy nagy körforgás. Még a fagorokon élősködő kullancsoknak is nagy szerep jut a történetben. Feltűnnek – egyelőre még tétlen szemlélőként – a földi emberek is (másik párhuzam az Amíg világ a világ-gal). A lényeg: ha az angol nyelvterületen annyira kedvelik ezt az egyébként igen izgalmas művet, akkor mi a baj nálunk, magyaroknál? Miért van csak ez a könyv lefordítva magyarra? A két folytatás miért nem? A válasz egyszerű:

FORDÍTÁS!!!! 2* Piszkosul el lett szúrva, ráadásul éppen a végén, mert még a 300. oldalig még csak-csak, de utána – nem tudom miért – maradt valamiféle nyersfordítás, ami sok emberben megöli a könyv élvezhetőségét. Pedig jó dolog egy kicsit találgatózni, hogy egyes szavak mit jelenthetnek, vagy hogyan fordítsuk át nyers-magyarról értelmes-magyarra a szöveget! :D
Ezt nem mindenki tolerálja, ezért van ennyire lehúzva a könyv. Nem tudom, 1992-ben mi történt, amikor Németh Attila ezt a könyvet fordította, de valami miatt ez a könyv ott van „a 90-es évek sci-fi fordításainak elrettentő példái” között. Pedig Attila azért már tett le egy-két jó dolgot az asztalra.
Mivel ez egy jó könyv – magyar szempontból csiszolatlan gyémánt, értsd: nincs rendesen lefordítva – szerintem nyugodtan bevállalhatná egy kiadó a fordíttatást, de a hiányzó két résszel együtt. Kell a Nyár és a Tél is. Utóbbi az angoloknál nagy kedvenc, ahogy néztem! :)
Átlagolva így 3,5 * az értékelés, de én most – önkényesen – csak a tartalmat értékelem, bízva abban, hogy Aldiss-t „bevállalja” valaki és akkor csak a történetre kell az értékelésnél koncentrálni, ami nálam 5 *

Oldalt, a linkek között ajánlom megtekintésre az angol nyelvű könyv-trailert! :)

Nos, én sem mehetek el a borzalmas magyar kiadás mellett szó nélkül. A fordítás valahol félúton van az értelmezhetetlen és az élvezhetetlen között és csak azért értékelem ezt a böffedményt 1 csillagra (és nem félre), amit egyes „hozzáértők” műfordításnak tartottak és egyúttal érdemesnek arra, hogy nyomtatásban a nagyközönség elé tárják, mert mégiscsak, hacsak minimálisan is, de megismerhettem ezt az amúgy csodálatos kis történetet. Azt a történetet, amely igazából 4 és 5 csillag közötti értékelést kapna tőlem, feltéve, hogy gondos hozzáértő szakemberek tálalták volna elém. A történet értékelésébe nem nagyon mennék bele mivel több mint valószínű, hogy túl sok a szürke zóna a fejemben, ami abból következik, hogy számtalan helyen nem értettem azt, hogy mit is akar velem közölni ez a szövegnek nevezett valami. Ami mégis átjött számomra ebből az iszonyatból az egy Aldiss sziporkázó elméjéből (ismételten) kipattanó csodálatosan sokszínű világ, amit egy városon és annak lakóin keresztül mutat be. (Leszámítva városalapító szereplőnk életének a bemutatását, ami igazából csak a felvezetése a későbbi történéseknek. Nekem talán ez a rész tetszett a legjobban.)

spoiler

Aldiss korábban olyan remekműveket rakott le az asztalra mint az Amíg világ a világ (egyik örök kedvencem) vagy éppen a Szürkeszakáll. Hála istennek ezeket sikerült jól átültetni magyar nyelvre és nagyon remélem, hogy a Heliconia – Tavaszt (és folytatásait) is sikerül majd egyszer, csupán azért mert bizony ez a könyv megérdemelné.

anno tetszett, bár félbe hagyottnak tűnt. folytatása nincs?

A 283. oldalig bírtam, itt már nekem is sok volt a: „Nem sokkal azután, hogy a hoksznik kiszabadulnak glosszi állapotukból, a – flower thrilling plain – visszaalakult dalból valósággá.” Szerencsére időközben megvettem a trilógiát angolul, úgyhogy folytatom az olvasást. A sztori eddig egyébként kiváló! :)

Én nagyon szerettem. A fordítást nem minősítem. Vártam a következő részt, és csak vártam. Már biztosan nem fogom megtudni a történet végét. Angolul nem tudok, és már nem is fogok megtanulni. Utálom az ilyet. Mintha cserbenhagytak volna.

A fordítás tényleg valami iszonyat, sokáig tartott míg elolvastam, magyartalan és tele hibával, ismétléssel, gyakran alig értettem, hogy mit is beszél a mesélő.
De mindaz, ami a vállalhatatlan nyelvezet mögött az, az valami csodálatos, angolul mindenképpen végig fogom olvasni az összes részét.
Kicsit olyan, mint Zsoldosnak a Viking könyvei, és persze azoktól nagyságrendekkel elmarad,de Aldiss fantáziája ismét csúcsra van járatva, jó alapötletre szerethető karaktereket talál ki, akik élnek, lélegeznek, nem csak eszközök arra, hogy tovagördítk a történetet. Mindezt annak ellenére, hogy hatalmas skálán mozognak a történések.

A történet iszonyú jó, rám nagyon nagy hatással volt. Évek múlva is pozitívan emlékszem rá. A A probléma az hogy csak az első rész lett lefordítva, és így magyar nyelvű folytatás nélkül maradtam. És ahogy többen is jelezték, nem igazán volt a helyzet magaslatán a fordító :(