Helliconia: ​Tavasz 19 csillagozás

Brian W. Aldiss: Helliconia: Tavasz

Helliconián az élet nagy drámáját a bolygó kozmikus korlátjai formálják. Három társával együtt kering a Batalix nevű csillag körül, mely maga is óriás ellipszispályán kerülgeti a Freyrt. Ez utóbbi tizenötször akkora, mint a mi Napunk, és hatvanezerszer olyan fényes… Az éghajlat drasztikusan változik, az évszakok teljes évszázadokig tartanak, s a Freyr háromezer esztendős köre alatt civilizációk tünnek fel, majd hanyatlanak le újra. E Nagy Év tele egymaga eltart vagy ötszáz esztendeig…"

Eredeti mű: Brian W. Aldiss: Helliconia Spring

Eredeti megjelenés éve: 1982

>!
Tájfun, Budapest, 1992
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638127023 · Fordította: Németh Attila

Kedvencelte 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Brian W. Aldiss: Helliconia: Tavasz

Vauu! Ilyen slendrián munka még nem volt a kezemben könyv formájában.
Brian W. Aldiss az angolszász sci-fi egyik nagy öregje – s művei közül négy megtalálható a polcomon, hármat pedig olvastam is már. Tetszettek! Nagyra tartom a szerzőt!
Miután először elolvastam a Hellicónia trilógia Tavasz című kötetét – még a ’90-es években – vegyes, azaz kettős érzelmek keletkeztek bennem. Gondoltam: idővel majd beszerzem, de a maradék két kötet végül mégsem került kiadásra magyarul.
Az első magának a könyvnek szól: a Helliconia első kötetéből is látszik, hogy a trilógia egy nagyívű és egyben lenyűgöző sci-fi gondolatkísérlet.
A Helliconia bolygó egy furcsa asztronómiai esemény elszenvedője volt mintegy nyolcmillió földi éve: átlagos, Naphoz hasonló csillagát befogta egy óriáscsillag. A kozmikus esemény gyökeresen megváltoztatta a bolygó élővilágát, hiszen az elnyújtott elliptikus pálya miatt az éghajlat radikális változásokon megy át egy hosszú év (az óriás Freyr körüli keringési idő) alatt a jégkorszaki téltől a perzselő nyárig. A változásnak köszönhetően a bolygó értelmes, fagor nevű, lényei új vetélytársat találnak, mivel megjelennek az emberek – nem a földiek, csak egy rendkívül hasonló faj. Ahogy a bolygó és eredeti csillaga mintegy háromezer földi év alatt átélik a nagy évszakok teljes ciklusát, a fagor és emberi civilizáció viszonya is ciklikusan változik: a tavasszal és nyáron kiépített emberi civilizációk a hosszú tél alatt feledésbe merülnek, a vándorló fagorok uralkodnak, míg a tavasz közeledtével fordul a kocka.
Habár a könyvnek vannak hagyományos értelemben vett emberi szereplői is, a hangsúly egyértelműen nem az egyénekre helyeződik, hanem a társadalmak és a bolygó ökoszisztémájának adaptációjára, illetve kifejezett szimbiózisára. A bolygó ökoszisztémája teljesen alkalmazkodott asztronómiai körülményeihez, és ennek leírásában a szerző fantáziája egyszerűen brillírozik. A növényi, állati és intelligens lét a Helliconián a csillagközi körülmények miatt determinált és ciklikus: a történet mellékszálát adó földi űrállomás legénységéhez hasonlóan az olvasó is lenyűgözve falja az újabb és újabb információkat.
Most újraolvasva megerősödtek ezek a másirányú gondolatok. Mert tönkre lehet tenni a kitűnőt is!
Vagyis inkább falná az olvasó, ha a magyar fordítás nem venné el a kedvét. Mert az egy idő után egyszerűen minősíthetetlen. A gyakori elütések még csak-csak elviselhetőek, de az eredeti szöveg híján is felfedezhető félrefordítások és a hajmeresztő mondatszerkezetek szabályosan kivégzik a szöveget. Ugyanakkor furcsa, hogy a trilógia, vagy csak további két része(új kiadásban) – 25 év elteltével – még mindig nem érhető el magyarul.

2 hozzászólás
>!
pwz ISP
Brian W. Aldiss: Helliconia: Tavasz

Megosztó könyv, az biztos! De miért csak Magyarországon?

Mi a könyv, vagy mit ér egy könyv a szemedben? Nehéz kérdés, pláne, ha épp a most olvasott Helliconia:Tavasz-t akarod értékelni. Idegen nyelven íródott könyv esetén, ha magyar fordítást olvasol, akkor nem tekinthetsz el a fordítástól, igaz? Hányszor írják azt, hogy milyen jó munkát végzett a fordító! Itt – sajnos – szét kell választani a kettőt. Milyen kár, mert a történet nagyon jó, a magyar fordítás viszont p…, nem nőtt föl hozzá! Sőt…! Ezért külön értékelem a kettőt.

TÖRTÉNET: Ez nekem 5*! Bár Aldiss-től ez volt a harmadik könyvem, érdekes dolog „jött le” nekem ezekből. A brit író szeret a „világokkal” és azok nézőpontjaival játszani. Az első ilyen nagyobb – nem novella-szerű – játék írói pályafutásának elejére, 1958-ra tehető. Ez pedig az Amíg világ a világ című műve, amit itt a Moly-on is sokan kedvelnek. Hogyan szól ott a kulcsmondat, amit négy hónapja fel is tettem ott az idézetek közé:
– … Mi mindnyájan – a pónikák, a Holt-út, az Élszektor népe, ez az egész banda – egyfajta tartályban élünk, amelynek neve Hajó, és a világ egyik részéből tart a másik felé. Már nemegyszer elmondtam ezt neked, de úgy látszik, képtelen vagy felfogni.
– Már megint ez az elmélet! – csattant fel makacsul Complain. – És ha a világot Hajónak nevezik, vagy a Hajó a világ, mit számít az nekünk. Első rész, A tat. 33. oldal
Erre fel mit találok ebben a műben, ami értelmét tekintve kísértetiesen emlékeztet a fenti szövegre?
A kukacok néha megdöglöttek, mikor fészkük héját feltörték. A mese úgy szólt, szegények a megrázkódtatást nem bírják. Azt hiszik, a makk belseje az egész világ, és ráncos héja az égbolt. Aztán egy napon ez a világ fölhasad. Rémülten pillantják meg, sajátjukon túl milyen hatalmas, újabb világ van, sokkal szebb és fényesebb. Ez már túl sok nekik, és amint megpillantják, kiszenvednek. 82. oldal, Előhang, Yuli
Akkor nézzük a kukacokat! – akár ez is lehetne a mottó.
Harminc év írói munkálkodás után Aldiss a 80-as évek elején gondolt egy merészet és „leporolta” az Amíg világ a világ nézőpontját, de az akkori trendeknek megfelelően egy hosszabb lélegzetű mű megírásába fogott. Egy különös, komplex világot – vagy inkább világokat a világokban – hozott létre, aminek a megalkotásához oxfordi tudós barátai véleményét sem volt rest kikérni. Először akkurátusan lerajzolta magának azt a világot: a Helliconia egy kisebb méretű nap (Batalix) körül kering, de ez a kettős meg egy hosszan elnyúló ellipszis pályán egy nagy csillag (Freyr) körül járja útját. (Lásd: a linkek közé feltettem a térképeket) A regényben minden ebből a konstellációból vezethető le. Fantáziában pedig nincs hiány. Egyszerre két év – furcsa ezt kimondani – Nagy Év és Kis Év történései befolyásolják a cselekményt az időjáráson, éghajlaton keresztül, ami mindennek a mozgatója, alfája és omegája. Aztán két nagy faj (Fagor-„ember”) 3000 éves körforgásának lehetünk tanúi – ebben a könyvben a szarvat viselő Fagorok hanyatlásának és az emberi lények felemelkedésének. Közben egy csomó dolog a helyére kerül, ahogy rájönnek az emberek, hogy történetük úgy tűnik, egy nagy körforgás. Még a fagorokon élősködő kullancsoknak is nagy szerep jut a történetben. Feltűnnek – egyelőre még tétlen szemlélőként – a földi emberek is (másik párhuzam az Amíg világ a világ-gal). A lényeg: ha az angol nyelvterületen annyira kedvelik ezt az egyébként igen izgalmas művet, akkor mi a baj nálunk, magyaroknál? Miért van csak ez a könyv lefordítva magyarra? A két folytatás miért nem? A válasz egyszerű:

FORDÍTÁS!!!! 2* Piszkosul el lett szúrva, ráadásul éppen a végén, mert még a 300. oldalig még csak-csak, de utána – nem tudom miért – maradt valamiféle nyersfordítás, ami sok emberben megöli a könyv élvezhetőségét. Pedig jó dolog egy kicsit találgatózni, hogy egyes szavak mit jelenthetnek, vagy hogyan fordítsuk át nyers-magyarról értelmes-magyarra a szöveget! :D
Ezt nem mindenki tolerálja, ezért van ennyire lehúzva a könyv. Nem tudom, 1992-ben mi történt, amikor Németh Attila ezt a könyvet fordította, de valami miatt ez a könyv ott van „a 90-es évek sci-fi fordításainak elrettentő példái” között. Pedig Attila azért már tett le egy-két jó dolgot az asztalra.
Mivel ez egy jó könyv – magyar szempontból csiszolatlan gyémánt, értsd: nincs rendesen lefordítva – szerintem nyugodtan bevállalhatná egy kiadó a fordíttatást, de a hiányzó két résszel együtt. Kell a Nyár és a Tél is. Utóbbi az angoloknál nagy kedvenc, ahogy néztem! :)
Átlagolva így 3,5 * az értékelés, de én most – önkényesen – csak a tartalmat értékelem, bízva abban, hogy Aldiss-t „bevállalja” valaki és akkor csak a történetre kell az értékelésnél koncentrálni, ami nálam 5 *

Oldalt, a linkek között ajánlom megtekintésre az angol nyelvű könyv-trailert! :)

>!
Tájfun, Budapest, 1992
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638127023 · Fordította: Németh Attila
7 hozzászólás
>!
Hanna IP
Brian W. Aldiss: Helliconia: Tavasz

Nem a regénnyel volt baj, viszont ez a könyvkiadás állatorvosi lova. Iszonyatos fordítás, tördelés, helyesírás. Egyszer majd angolul is elolvasom, így élvezhetetlen volt.

3 hozzászólás
>!
Ndrew
Brian W. Aldiss: Helliconia: Tavasz

A 283. oldalig bírtam, itt már nekem is sok volt a: „Nem sokkal azután, hogy a hoksznik kiszabadulnak glosszi állapotukból, a – flower thrilling plain – visszaalakult dalból valósággá.” Szerencsére időközben megvettem a trilógiát angolul, úgyhogy folytatom az olvasást. A sztori eddig egyébként kiváló! :)

>!
ppayter
Brian W. Aldiss: Helliconia: Tavasz

A fülszöveg alapján ígéretesnek tűnt, belül viszont valami félelmetesen sz@r fordítást talál a gyanútlan olvasó, ráadásul szerkesztő még messziről sem látta a könyvet… Hatalmas csalódás volt, eredetiben nagyságrendekkel jobb lehet.

3 hozzászólás
>!
Tihamér_László_Renped
Brian W. Aldiss: Helliconia: Tavasz

Én nagyon szerettem. A fordítást nem minősítem. Vártam a következő részt, és csak vártam. Már biztosan nem fogom megtudni a történet végét. Angolul nem tudok, és már nem is fogok megtanulni. Utálom az ilyet. Mintha cserbenhagytak volna.

>!
rawelli
Brian W. Aldiss: Helliconia: Tavasz

A fordítás tényleg valami iszonyat, sokáig tartott míg elolvastam, magyartalan és tele hibával, ismétléssel, gyakran alig értettem, hogy mit is beszél a mesélő.
De mindaz, ami a vállalhatatlan nyelvezet mögött az, az valami csodálatos, angolul mindenképpen végig fogom olvasni az összes részét.
Kicsit olyan, mint Zsoldosnak a Viking könyvei, és persze azoktól nagyságrendekkel elmarad,de Aldiss fantáziája ismét csúcsra van járatva, jó alapötletre szerethető karaktereket talál ki, akik élnek, lélegeznek, nem csak eszközök arra, hogy tovagördítk a történetet. Mindezt annak ellenére, hogy hatalmas skálán mozognak a történések.

>!
Ez_elment_vadászni
Brian W. Aldiss: Helliconia: Tavasz

Jó történet volt,pocsék fordítással. Nem is értem,hogy lehet ilyen könyvet kiadni. Senki nem nézte át? Mintha Google fordítóval csinálták volna,jóval a fordító létrejötte előtt. Szörnyű.

>!
credo
Brian W. Aldiss: Helliconia: Tavasz

A történet iszonyú jó, rám nagyon nagy hatással volt. Évek múlva is pozitívan emlékszem rá. A A probléma az hogy csak az első rész lett lefordítva, és így magyar nyelvű folytatás nélkül maradtam. És ahogy többen is jelezték, nem igazán volt a helyzet magaslatán a fordító :(


Népszerű idézetek

>!
risingsun

A tűzhöz fordulva ráesett a térdeire, több ágat szúrt a lángra és elkezdte a madár felvágásának az istenverte munkáját. Kicsavarta az egyik lábát, amelyből az inak lógtak ki és egy botra tekerte azt. Készült, hogy az a lángba tolja, amikor rájött, hogy a pattanás agóniája a bőrén visszahangzott a csontjain keresztül; a csontváza azt érezte, mintha tűzben lenne.

368. oldal

20 hozzászólás
>!
pwz ISP

A kukacok néha megdöglöttek, mikor fészkük héját feltörték. A mese úgy szólt, szegények a megrázkódtatást nem bírják. Azt hiszik, a makk belseje az egész világ, és ráncos héja az égbolt. Aztán egy napon ez a világ fölhasad. Rémülten pillantják meg, sajátjukon túl milyen hatalmas, újabb világ van, sokkal szebb és fényesebb. Ez már túl sok nekik, és amint megpillantják, kiszenvednek.

82. oldal, Előhang, Yuli

2 hozzászólás
>!
pwz ISP

– A jövő kulcsát a múlt őrzi – mondta Shay Tal megnyugtatólag, …

256. oldal, Embruddock, VIII. Obszidiánban

>!
Ndrew

Amint Bondorlonganon atyát spiccesen repítette szánja a síkságon át Borlien felé, a felhők szétváltak. Feje fölött az éjszakai égen bőkezűen szórták fényüket a csillagok. A mindenféle alakzatokba rendeződött, álló tűzpöttyök között egy lassan araszolt előre. Nem üstökös volt, hanem az Avarnus Földi Megfigyelőállomás.

113. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ian McDonald: A dervisház
Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával
Stephen Baxter: Időhajók
Dan Simmons: Hyperion bukása
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák
Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I-II.
Robert Merle: Malevil
Frederik Pohl: Az átjáró
Philip K. Dick: Kamera által homályosan
Gene Wolfe: Az Autarkha fellegvára