Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Helliconia Summer (Helliconia 2.) 3 csillagozás
It is the summer of the Great Year on Helliconia. The humans are involved with their own affairs. Their old enemies, the phagors, are comparitively docile at this time of year; yet they can afford to wait, to take advantage of human weakness – and of the king's weakness. How they do so brings to a climax this powerfully compelling novel, in which the tortuous unwindings of circumstance enmesh royalty and commoners alike, and involve the three Helliconia continents.
Enciklopédia 1
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
A Helliconia Nyara nem strandkönyv. Amit persze nem is vártam tőle, de sajnos nem is olyan, amilyennek én a jó SF-et elképzelem. A Hosszú Év – a bolygó élővilágát meghatározó 1825 éves ciklus – elért a legforróbb periódusába, a bennszülött emberek kultúrája pedig elvileg fénykorát éli. Ami bizony közel sem olyan fényes, mint elsődleges napjuk, a vörös óriás Freyr. A regény olvasói ugyanis egy kicsinyes, feudális villongásokkal teli világba csöppennek, amelynek lakói még a küszöbén sem járnak a nagy felfedezéseknek és a bolygó által felvetett nagy kérdések megválaszolásának.
Ettől a kötettől azt reméltem, hogy felfedi a Tavaszban megjelenő rejtélyek kulcsait: a másik értelmes faj, a phagorok életciklusáról, a bolygót behálózó „oktávok” mibenlétéről, a „pauk” transzállapotban látható szellemek valódiságáról szerettem volna olvasni, ahogy a hellicon tudomány sorra megoldja ezeket a kérdéseket. Valamiért azt feltételeztem, hogy Aldiss, mint SF író, valószínűleg arra törekszik, hogy a primitív kor babonáit a civilizáció korában feloldja és megmagyarázza. Ehelyett egy olyan világot mutatott be, amely kulturális szinten is beleragadt a Nagy Évek ciklusaiba. Az uralkodó felfogás szerint „nincs új a napok alatt”, és csak az a fontos, hogy az előző Nagy Nyár értékeit és tudását megőrizzék. Mindez persze így is egy érdekes társadalom rajzának lehetett volna az alapja, de szerintem ez sem sikerült a szerzőnek.
A Helliconia sajátos klímája és élővilága ugyanis hiába létezik a földi középkort majmoló emberi civilizáció mellett, nem alkotnak igazán szerves egységet. Sokszor előfordul, hogy egy természeti jelenség vagy különös életforma beleszól az események alakításába, de legnagyobb megdöbbenésemre a hellicon embereket ez rendszeresen meglepi, terveiket pedig kisiklatja, mintha nem is azon a bolygón élnének már ki tudja, hány ezer éve. Aldiss úgy kezeli őket, mintha földi telepesek ismerkednének egy új világgal. Hozzájuk képest a földlakók megfigyelő űrállomása szinte már szakértőnek tűnik. Az ő jelenlétük viszont olyan bizarr és értelmetlen az egész trilógiában, hogy nem tudok velük igazán mit kezdeni.
A Nyár végeredményben olyan benyomást kelt bennem, mint amikor egy klasszikus SF író kísérletezik a középkori fantasyvel. Néhány királyság sorsát, háborúit és uralkodóinak életét meséli el – ami szerintem csalódás, ha egy bolygó évezredes történelmére vagy kíváncsi – a háttérbe jól-rosszul beépítve a tudományos motívumokat. Az utószó ugyan teljes erőbedobással próbál meggyőzni arról, hogy mindez a Nagy Évről és a phagor-ember viszonyról szólt, amelyben a királyok és királynők élete csak felszíni perturbáció, de ezt az olvasatot én egyáltalán nem találtam hitelesnek. Talán majd a Tél eljövetele mutat egy kis igazi, bolygószintű drámát – de félek, hogy a tudományos kérdések, amelyet az oldalamat fúrják, már megválaszolatlanok maradnak.
Bizony továbbra sem egy könnyű olvasmány ez, de időnként rettenetesen megéri átvergődni a hosszadalmas nyelvezettel szőtt történeten. :) Megint nagyon tetszett.
Az első részhez képest ez még sokkal is olvasmányosabb is volt, a történet struktúrája jobban érezhető és élvezhető. Az elején volt egy kicsit ügyetlenül felvezetett időugrás és a könyv első részében furcsa néha az egyik nézőpontról a másikra való áttérés – ez később javul, avagy az olvasó hozzászokik. Az első kötethez képest ügyesebben van beleépítve a történetbe az is, hogy minden az éghajlat függője – rettentő izgalmasak a visszautalások az előző könyvre, hogy ahhoz képest hogy változtak egyes népek, helyek, állatok. Bár nagy a hangsúly itt a karaktereken és az egyéni életük alakulásán is, minden nagyon jól bele van építve abba a bonyolult szövevénybe, ami a bolygó lakóit (legyen az bármelyik faj) összeköti Helliconia természeti és éghajlati tulajdonságaival, változásaival és ezzel együtt a „kozmológiai történésekkel”.
A tavaszi első kötettel szemben a hangulat teljesen más, a helliconiai civilizáció „csúcsáról” olvashatunk itt. Mégis, a körülmények miatt jobban ugyebár nem is igazán fejlődhetnek tovább az emberek, eljön a tél, ami a phagor-oknak kedvez majd. És így tovább… Ez ad az egésznek valami melankóliát is.
Furcsa, de érdekes az Avernus népének bemutatása és hozzákötése a történethez végig – a több szálon futó események összefonódása izgalmas volt és jól visszhangozza a helliconiai történelem látszólagos előre elrendeltetettségét is. És azt sejtem, még lesznek fordulatok az avernusi emberekkel is az utolsó kötetben.
Végül pedig nagyon tetszett a legvégén olvasható kis összefoglalás, és az is, hogy bár a birodalmak közötti intrikák és az egyes szereplők „kavarásai” az előtérben voltak, a fő szál és a végkifejlet elindítója megint csak egy tudós fejtegetése volt. :)
Népszerű idézetek
‘Sir, gods are necessary to men at some stages of development … I mean, as children, we need, each of us, a loving, firm, just father, to help our growth to manhood. Manhood seems to require a similar image of a father, magnified, to keep it in good check. That image bears the name of God. Only when a part of the human race grows to a spiritual manhood, when it can regulate its own behaviour, does the need for gods disappear – just as we no longer need a father watching over us when we are adults and capable of looking after ourselves.’
Chapter XI
‘It’s a different world up there, very harsh world, with little air to breathe, yet people remain fit.’
‘Less infection at high altitudes,’ commented SartoriIrvrash.
‘That’s not what the people of the Nktryhk say. They say that Death is a lazy fellow who doesn’t readily bother to climb mountains.’
Chapter XI
A sorozat következő kötete
Helliconia sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Arthur C. Clarke: Childhood's End ·
Összehasonlítás - Ada Palmer: Seven Surrenders ·
Összehasonlítás - Octavia E. Butler: Parable of the Sower 92% ·
Összehasonlítás - Margaret Atwood: The Handmaid's Tale 89% ·
Összehasonlítás - Ursula K. Le Guin: The Telling ·
Összehasonlítás - Ian McDonald: The Dervish House ·
Összehasonlítás - Sheri S. Tepper: Shadow's End ·
Összehasonlítás - Clifford D. Simak: Project Pope ·
Összehasonlítás - Naomi Alderman: The Power 77% ·
Összehasonlítás - Margaret Atwood: The Year of the Flood 98% ·
Összehasonlítás