Amíg ​világ a világ 91% 98 csillagozás

Aldiss a XX. század ’50-es éveiben alkotott, mintegy 600 évvel a jövőbe vetített prognózisa lenyűgöző gondolat-kísérlet, zseniális, időtálló alkotás. Méltatlanul kevesek ismerik, olvasták, sokkal többet érdemelne.
Egy kaotikus viszonyokat ábrázoló kezdő helyzetből jutunk el apró történések és információmorzsák adagolásán át a mozaikokból kirajzolódó teljes képhez, s e regény ilyenfajta megalkotása bizony bravúrosnak mondható. Negyedik könyv, amit a szerzőtől olvasok, de ilyen revelatív hatással csak a Szürkeszakáll volt rám. Nagyon tetszett. Mindenkinek ajánlom, aki egy kis „elvarázsolódás”-ra vágyik!

Mivel nem szokásom a fülszöveget elolvasni olvasás előtt, ezért az eleje kicsit kaotikus volt, de az írónak sikerült úgy megírni a regényt, hogy ne tegye le az olvasó, így hamar tisztulni kezdett a kép. Nagyon jó regény és a fényén csak emel, hogy 1958-ban írták, egy évvel az űrkorszak a Szputnyik–1 indítása után.
A karakterek jól kidolgozottak, a társadalom amiben élnek érdekes és hihető. A történet egyedülálló, még nem olvastam hasonlót. Szépen felépített regény, tele kérdésekkel válaszokkal. Lebilincseli az olvasott, és fogva tartja, rákényszeríti, hogy tovább olvasd, még akkor is ha le kéne tenned a könyvet.
A könyv érdekessége még számomra, hogy 1970-ben (azóta se adták ki újból) 27000 példányban adták ki. Gondolom sok polcon porosodik még is csak 18 értékelése van a molyon, és 34 olvasása. Keressük meg a könyvet, és olvassuk. Igazi klasszikus sci-fit olvashatunk amit csak ajánlani tudok, mert kedvencem lett.

Úgy egy évvel ezelőtt már nekiültem egyszer a könyvnek, de valahogy nem fogott meg, letettem, mostanra már nem is emlékeztem rá igazán, meddig jutottam, és mi volt a tartalma. Sajnos most is olyan érzés kerített hatalmába, mint anno, hogy túl sok a rejtély, olyannyira, hogy nem hogy nem kelti fel az érdeklődést, inkább érdektelenné tesz a szereplők sorsa iránt, akik közül senkit nem sikerült igazán megkedvelnem (bár, valószínűleg, nem is volt cél). Valahogy elvesztem a pónikák sűrűjében. Természetesen, végigolvasva a kötetet, azért felmerült bennem rengeteg kérdés, ami átgondolásra érdemes, viszont mégsem volt akkora a csattanó, hogy elvigyen a hátán ennyi nyűglődést. :(
spoiler
spoiler

Hmmmmm…….spoilermentesen nem tudok írni róla, spoileresen pedig nem akarok. Szerintem nagyszerű történet. Érdekes, izgalmas és elgondolkodtató.

Első könyvem az írótól, egész kellemes meglepetést okozott. És itt megint csak ismételném magam, mert sikerült újabb időtálló történetet találnom. Egy rendkívül izgalmas kalandregény sci-fi köntösben, bámulatosan részletgazdag világleírással és szépen kidolgozott karakterekkel. Érdekesen indul, az elején azt sem tudtam hol vagyunk és miért, akárcsak a főszereplő, Roy. Az író zseniálisan, mert nincs rá jobb szó, vezeti végig őt és magát az olvasót is, vele együtt tanulunk és tudunk meg mind többet arról a világról, amelyben él. Ahogy bontakozott ki a történet, úgy próbáltam meg rájönni hová is vezet ez az egész, mégsem sikerült. Igenis végig kell olvasni, hogy az utolsó részlet is a helyére kerüljön. Mit is mondhatnék még, egy élmény volt. Méltán megérdemli, hogy a klasszikusok között legyen. Újabb kedvenc :)

Nehéz a történetről spoilermentesen írni, ezért meg sem kísérlem…

Aldiss nem kíméli az olvasót, rögtön a könyv elején annyi kérdés merül fel, hogy nem győzi kapkodni a fejét az ember. A válaszok apránként születnek, ahogy haladunk előre, ezért az érdeklősdés szintje abszolút a maximumon van tartva.

A vége, nekem személy szerint egy kicsit kiszámítható volt, persze nem minden téren; meglepetésben is volt részem, úgyhogy egy rossz szavam nem lehet; tökéletesen megírt sztorit olvashattam.

Amivel, illetve akikkel nem tudtam dűlőre jutni, azok a „főbb” szereplők. Valamiért senkit nem tudtam megkedvelni, teljesen hidegen hagyott az egyének sorsa, sokkal jobban érdekelt az általuk képviselt társadalom jövője.
Emiatt kedvenc ugyan nem lett, de mégsem tudok 5 csillagnál kevesebbet adni, mert egészében nézve – a zümzümök egyik kedvelt kifejezésével élve – azt mondhatom: „Azistenit!” :)

Szeretem, ha helyén kezelik a könyveket! Ez nálam elsőként azt jelenti, hogy megnézem, mikor írták. Mindenféle értékelés csak ezt követően jöhet! :)
Érdekes! Aldiss ezen könyve 94%-on áll! Az nem rossz, igaz? :) Néhány hónapja már szemezek vele, kicsit rá is készültem az olvasásra, ami nálam a Pandorum c. 2009-es sci-fi-horror film újbóli megnézését jelentette.
A filmet szeretem és most már elmondhatom, hogy ez a könyv is levett a lábáról. Eredetileg úgy gondoltam, hogy szépen komótosan, apránként adagolom magamnak a történetet, aztán ebből semmi sem lett. És erről a könyv, illetve az író tehetett! :D : D :D Egyre „mohóbb” lettem, nem volt szívem abbahagyni a történetet. Ez bizony nálam a letehetetlen fajta, pedig elég régen, 1958-ban jelent meg először, de még mindig izgalmas. Még mielőtt jönne a kérdés, hogy „ezt filmesítették meg a németek Pandorum-ként?”, válaszként annyit, hogy nagyban támaszkodtak erre a történetre, de más művekből is vettek hozzá! ;)

****
Az ilyen történetek iránt érdeklődőknek a következő könyveket ajánlom még:
Robert A. Heinlein: Orphans of the Sky (1941) – még nincs magyarul
Greg Bear: Hull Zero Three (2010) – még nincs magyarul
+ egy számítógépes játék, ami viszont kimondottan Aldiss ezen könyve alapján készült, illetve a készítők ezt állították róla:
Metamorphosis Alpha – http://www.metamorphosisalpha.net/Site/Welcome.html

Elkövettem azt a hibát, hogy beleolvastam a végébe, igy kicsit lelőttem a poént, ez sokat elvett az olvasásélményből, ezt annak tudom be, hogy az első fejezet lassabban csordogált el, mint az én kiváncsiságom kitartott volna.
A könyv rövid, rejtélyes, kaotikus, de olvasás közben, lassan mintha felszálna a köd, kitisztul a kép, de még nem látjuk csak a kirakós darabjait, és sejteni lehet, hogy jobb lenne nem felkavarni az állóvizet, mert olyan titkokra derülhet fény ami hőseink világát teljesen átalakitja. Minden oldalon, párbeszédben érezhető, hogy valami nincs rendben, hőseink emberek, kicsit elmaradottak, babonásak, néhol állatiasak, tudatlanok, barbárok, de kábitópisztolyuk van, fedélzeteket járnak, kabinokban élnek, félik az ismeretlent, de mégis megakarják fejteni életük értelmét.
Roy, szinte teljes átalakuláson megy át, útja a Tat-ból az Élszektorba, megváltoztatja, felébreszti, szabadság és tudásvágya, olyan láncreakciót indit el ami felderiti a múltat, a jövőt pedig az olvasó fantáziájára bizza.

Kicsit kételkedtem, hogy lehet egy izgalmas, fordulatos, ám mégis kerek történetet írni kevesebb, mint 250 oldalban, de Aldiss meggyőzött.
A szereplőkkel együtt vártam, hogy mikor tudjuk már meg a következő információmorzsát, mi lesz a kirakós következő darabja. Tényleg nagyon izgalmas volt!
[spoiler] Azért adtam csak négy és fél csillagot, mert
1. sikerült kitalálni, hogy az óriások nem is óriások és, hogy a zümzümök életritmusa felgyorsult ezért valójában nem telt el 23 emberöltő, így amikor meglátták a bolygót, egyértelmű volt, hogy a Földről van szó.
2. Vyann és Complaint szerelme szerintem egyáltalán nem volt alátámasztva. Kb egy nap alatt szerettek egymásba… Indokolatlan.
3. Mi a nyavalyáért kellettek bele az intelligens állatok?!

Azonban ezek ellenére is izgalmas volt, és elgondolkodtató. Van-e joga az emberiségnek tudatlanságban tartani egy embercsoportot a saját érdekében? Valóban a saját érdeke a tudatlanság? Ki dönti el, hogy nem tudják kezelni a valóságot? Ameddig nem tudják az igazságot, addig a tanulmányozás és a tudomány érdekében bocsánatos bűn a fogságban tartás? [/spoiler]

A Földburok és A rendszer ellenségei után legfőbb ideje volt végre egy valóban jó Aldiss-regénnyel is találkoznom, már kezdtem komolyan kételkedni a szerzőben. Ez a könyv viszont tényleg klasszikus a maga témájában, ami az elszigetelt emberi társadalom (vissza)fejlődése. Remekül adagolja az információkat, néha ravaszul (de abszolút logikusan) félrevezetve az olvasót, és jól adja át a mai embernek sok szempontból nagyon is idegen főhős gondolatvilágát. És bár én már találkoztam hasonló történetekkel, egy-két fordulattal bizony nagyon is meg tudott lepni.

Érdemes elidőzni egy kicsit a magyar cím fölött: egyrészt benne van, akárcsak az eredeti Non-Stop kifejezésben, az idő végtelensége, másrészt viszont értelmezhető szó szerint is. Nem akarom túlragozni, de felejtsétek el egy percre, hogy ez egy szófordulat, és elemezzétek :)
A regény egyébként nem egy fontos – magyarul persze nem olvasható – SF sorozat szellemi elődjének tekinthető, pl. a Xeelee ciklus és a Confluence is sokat köszönhet neki.