Oltalmazók ​2. (Oltalmazók 2.) 90% 22 csillagozás

Az első kötet kedvenc lett – ez viszont épp hogy négyes. Noha látszólag Deadpool elvinné a balhét, valójában nem ő barmolta szét. Sőt, ő még egész kedvelhető volt benne. Egyrészt a túl sok szereplő elvitte a fókuszt a címszereplőkről, másrészt a cselekmény is kusza volt számomra az önjelölt Vezérek vetélkedésével és az összedobált összecsapásokkal. Az első kötet cliffhangerével jobbára semmit sem kezdtek. A korábbi remek stílus is átment ökörködésbe (mintha Deadpool megfertőzte volna a csapatot és a gazfickókat is). Emellett rengeteg olyan képregényre, eseményre való utalgatás van benne, ami magyarul még nem jelent meg, ráadásul kis jegyzetek sem mutatnak rá, honnan kéne hogy ismerősek legyenek. Összességében csalódás, már csak azért is, mert jó lett volna még folytatni. De Bendisnek ez volt a leköszönő története a Marvelnél.

Egy egész jó történet, ami teljesen elfogadható grafikával készült. A története kb. egyszerre jelent meg a Netflixes oltalmazókkal együtt, de mégsem egyezik meg vele, hanem sokkal inkább a Lucke Cage történetét meséli el. A Kingpin főnök azt mondta a filmes defendersnél ez jobb, de szerintem itt egy kicsit hazabeszélt. :) Mindenesetre, ha ilyen történeteket hozna mindig a Kingpin, akkor nem lenne vele gond.
( Mondjuk, ez a történet sokkal jobb és szebb lett volna egy kötetben. )

Engem ez a két képregény megvett kilóra. Mindent imádtam benne, a szereplőket, a kapcsolataikat, a humort, az izgalmakat, egyszerűen mindent. Kicsit több Elektrának örültem volna, de hát nem lehet mindent :D
Deadpool olyan humort hozott ebbe a kötetbe, hogy folyamatosan mosolyogtam. Nem viccelek, nekem ez az Oltalmazók sorozat nagyon nagyon tetszett és annyira olvasnám még :(

Ez a második rész is nagyon tetszett.
A színeket, főleg a lilás-rózsaszínes árnyalatok olyan szépek!
Kár, hogy vége…olvasnám tovább

Remek kis kötet volt ez is. Bendisnek sikerült megtalálnia mindenben az arany középutat: kaptunk kellő mennyiségű akciót, valós és tartalmas cselekményt, egy jól átgondolt sztorit rengeteg szerethető karaktert, és nem utolsó sorban: humort. Bendisnek sikerült elérnie, hogy most először hangosan nevettem Deadpoolon (képregényekben eddig valahogy nem jött át az ő személyisége), kimondottan szerettem őt, de az Oltalmazók tagjainak sem kell a szomszédba menni iróniáért. Maga a kötet is szép kivitelezésű, méltó helye van a Marvel Legendák sorban, habár én jobban örültem volna, ha egyben, keményfedeles kiadásban jelenik meg, főleg, mivel ez volt Bendis búcsúja a Marveltől, így már a személye okán is kijárt volna neki a HC. De igazából nem akarok panaszkodni, örülök, hogy megjelent, és bízom benne, hogy az Oltalmazók tagjairól a jövőben is olvashatunk.