Wrath ​of Empire (Gods of Blood and Powder 2.) 6 csillagozás

Mit kéne írnom egy regényciklus ötödik részéről, amit nem írtam le korábban? McClellan egyik regényére sem adtam még 4,5 csillagnál kevesebbet. Gondoljátok, hogy most hirtelen elrontotta, amit eddig jól csinált?

Egyre többet tudunk meg a Dynize birodalom működéséről és a csontszemű vérmágusok képességeiről, de feltárul az őslakó palo nép titkos történelme is. Hőseink azért küzdenek, hogy a korábban legyőzött istenek helyére ne állhasson új jelölt: Michel egyre mélyebbre épül be az ellenség soraiba, Vloráék egy vadnyugati hangulatú bányászvárosba keverednek, az Őrült Lándzsások pedig teszik, amiben a legjobbak – jobbra-balra verekedve pusztítják végig a háborús vidéket. Bár közben Ben Styke azon is kénytelen elgondolkozni, hogy is van ez a nevelőapaság. Ezen a ponton számomra már teljesen egyértelmű, hogy a szerző az isteneket úgy kezeli, mint a középkori elnyomás szimbólumait, természetfeletti zsarnokokat, akik a régimódi birodalmak védelmezői, tehát minden republikánus érzelmű hős ellenségei. Az ellenük folyó harc tulajdonképpen egyfajta flintás felvilágosodás, amelynek az élén nyilvánvalóan az ipari forradalom mágikus megtestesítői, a lőpormágusok állnak. McClellan misztikus szimbólumrendszere nem túl bonyolult, de a maga módján nagyon ötletes és hangulatos.

Na EZ! Ez igen! Durr neki, 5 csillag!
Végig lendületes és izgalmas, az író „régi” karaktereket jó érzékkel vezeti át az új trilógiába, minden és mindenki a helyén van. Talán egyetlen kivétel van, de azon is túl tudtam lendülni.
Szuper, zseniális, olvassátok, imádjátok! :)