Ez a könyv több szempontból is kedves volt a szívemnek, már mielőtt megjelent.
1. Mágusok és pisztolyok meg puskák. Köszönöm, az Arcanum óta tárt karokkal várok minden ilyesmit.
2. A francia forradalomra és a napóleoni háborúkra alapozó világépítés. Kevés érdekesebb korszak van számomra ennél: az az elképesztően magasröptű és a kort meghaladó nyíltság és emberség, ami a forradalom elejét jellemezte, az európai történelem legnagyobb szégyenfoltjainak egyikébe fordult át igen hamar, ez a váltás pedig rendkívül érdekes. És sokat elárul a nyugati emberről. Tehát, ez is jöhet.
3. Lesz benne egy női karakter, aki nem megmenteni való szende szűz, hanem egy néma, barbár lány, aki köszöni, de teljes jogú tagja tud lenni a körülötte levő meglehetősen militáns világnak? Egy-egy jó, normális, nem túlerőltetett női karakter a legtöbb könyvet a szememben jelentősen felhúzza – hát még, ha alapból is jó a könyv!
És a Vérrel írt ígéretek jó könyv. Brian McClellan elvégezte a házi feladatát, izgalmas, fordulatos, ízig-vérig fantasy történetet alkotott. Ha kivennénk a lőfegyvereket és mindenki kardokkal és harci botokkal járkálna, és egy kicsit egyszerűbb lenne a mágia leírása, le se mosná magáról a könyv az utóbbi években kicsit azért kopó fényű high fantasy jelzőpárost. Így viszont egy olyan izgi világot kapunk, amit egyrészt a nem-fantasy olvasók is könnyedén befogadnak, másrészt meg a keményvonalas fantasysok is kapnak egy jó kis kitekintést az elf-ork-törp bermudaháromszögén kívülre. (Majdnem kőművesháromszögét írtam…)
Engem a „hú, de egyedi hiper-szuper, hard fantasy, összetett mágiarendszer”-dolog nem hoz annyira végtelenül lázba azért, bár itt jól működött, mert nem volt túllihegve. Nincsenek többoldalas magyarázkodások, hogy „ha több ként raksz a lőporba, akkor a lőpormágus transzában tizenkilenc kilométerről kiszagolja a bajbajutott kismacskákat”, és nem kell megjegyezni tucatnyi rúnanevet vagy mágikus komponenst, hogy értsd, mitől változott lángoló dildóvá a kötelező kocsmajelent során a balfék harcos étele.
A fordulatokról sokat nem lőnék le, legyen elég annyi, hogy van egy végtelenül hedonista, önimádó monarchia, ami egy az egyben a különféle kujon Lajosok által vezetett Francia Királyságra emlékeztet. A király tartozásai elengedése fejében a szomszéd, még csak nem is éppen barátságos Németo… Kez Birodalommal készül aláírni egy megalázó szerződést, amely hűbéruradalommá tette volna saját országát.
– Na és? – kérdezi a magyar történelemoktatásból frissen kikopott/kiesett/kiszállt személy. – Nem mindegy neki, kinek fizeti az adót? Úgyis csak tized van, nem?
Hűbéruradalomnak lenni nem annyit jelent, hogy mostantól Kékfogú Harald helyett Szélesfarú Gizmundnak fizetsz adót. Hűbéruradalomnak lenni: nincs hadsereged, nem tudod megvédeni magad. A megkérdezésed és jóváhagyásod nélkül bármikor azonnali fizetéssel is jöhet „csekk”, vagy pár muskétás fazon, hogy kábé mindent vigyen, mint a szerencsekerékben. Olyan új adónemeket kapsz a nyakadba, hogy 'igazságos' Mátyás királyunk vinnyogva követelné a receptet a maga ablak, kilincs és kéményadóival. Lerombolják a templomot, ahova apád, nagyapád, és azok nagyapjának a nagyapja járt és kaptok egy újat, amiben más nyelven beszél a pap és nagy ívben tojik az igényeitekre (tudom, ez manapság már viszonylag kevés embert érint, de pl. a francia forradalomban a parasztlázadás egyik fő indoka ez volt. A másik meg az éhínség, mert az se jó.). És ha megkérdezed, hogy mikor lesz jobb, akkor felégetik a falutok felét, lelövik a férfiak felét, megerőszakolják a nők felét, majd csendre intenek és távoznak. Esetleg visznek téged is, olyan kedélyes helyekre, mint pl. tengerparti sólepárlók (várható élettartam: 15 év), bányák (várható élettartam: 5 év), kohók (várható élettartam 1,5 év), az idegen király háreme (ha jól dolgozol, itt van előrejutási lehetőség, és a munka se feltétlenül olyan rossz, mint a kohóban, de biztos, hogy sokat kell nyelni a főnöködnek)…
Szóval, nem, fiam, ülj le, elégtelen, hűbéruradalomnak lenni nem habostorta.
Tamás tábornagy pedig (majdnemegyenlő Napóleon öregkori, kicsit megkeseredett, de cselekvésre kész önmagával) tudja, mi az, hogy hűbéruradalom, így fogja a királyt, a komplett nemességet és a király nagyhatalmú mágusait, és kiszínezi velük a főteret (Adopestben. Sok magyaros hangzású, hangulatú hely, ember és cucc jelenik meg a könyvben, igen különleges.).
Mire a nyakába szakad három dolog:
– A király nélkül maradt királypártiak lázadása.
– A Kez Birodalom hadserege.
– Egy jóslat a Kilenc országot megalapító főistem, Kresimir visszatéréséről, aki megígérte a királyi dinasztiák alapítóinak, hogy ha bármelyiküket éri valami, akkor visszajön és alaposan elfenekeli azt, aki bántotta őket. És ha már erre jár, akkor a hűtlen országot is lebontja.
Külön-külön is elég lenne ezekből egy…
És akkor itt van még Tamás fia, Tániel, aki lőporfüggő, és egy távoli háború óta mindenhova követi egy néma barbár lány, akiben meglepő mágia bujkál, valamint egy kiöregedett rendőr, Adamat, akit Tamás megbíz, hogy nyomozza ki a Kresimirrel kapcsolatos rémhíreket.
Van nagyon sok pöpec mágikus trükk (rúnás kesztyűvel manipulált valóság, lőporszívó mágusok, sőt, szinte mindenható Predeii félistenek), és a végén egy akkora ordas nagy poén, hogy az hihetetlen. Először nem hittem el, aztán végignevettem a hazautat a metrón.
Egy pár dolgot fel lehet hozni neki, több nyitva maradt kérdés is van és elég hirtelen van vége – ez azonban nem a megírás, hanem a tagolás problémája, az én regényem is sok hideget kapott azért, mert egy első rész, amiben nincs minden kifejtve. :D Szóval keep calm and lőpor on, biztos vagyok benne, hogy megkapjuk a válaszokat és a hard sf igényességű mágiarendszert, akinek Brandon Ködszerzet Sanderson komoly rendszere iránti nosztalgiaigénye van.