Őszi ​köztársaság (A Lőpormágus-trilógia 3.) 208 csillagozás

Brian McClellan: Őszi köztársaság

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A főváros eleshet, a hadsereg széteshet, de a győzelmet nem adjuk.”

Tamás tábornagy sikeresen visszaérkezik szeretett hazájába, ám a főváros, Adró, történetében először idegen megszállók kezére került. Egyetlen fia eltűnt, szövetségeseit képtelen megkülönböztetni az ellenségeitől, az erősítés pedig csak hetek múlva érkezhet.

A továbbra is a Kez támadásait nyögő, vezető nélkül maradt adrói hadsereg végül önmaga ellen fordul. Adamat felügyelő ebbe a konfliktusba keveredik elrabolt fia keresése közben.

Kétlövetű Tániel, akit saját katonái üldöznek, igyekszik megóvni az egyetlen reményt arra, hogy Adró pusztulás nélkül vészelje át a háborút…

Az ŐSZI KÖZTÁRSASÁG a Lőpormágus-trilógia eposzi zárása.

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Fumax, Budapest, 2016
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155514555 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
Fumax, Budapest, 2016
568 oldal · ISBN: 9786155514654 · Fordította: Rusznyák Csaba

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Tamás tábornagy · Kétlövetű Tániel · Ka-poel (Pole) · Olem · Borbador Kiváltságos (Bo) · Nila · Gavril · Kresimir


Kedvencelte 36

Most olvassa 7

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 96


Kiemelt értékelések

Rodwin>!
Brian McClellan: Őszi köztársaság

Elöljáróban annyit, hogy ez a könyv nagyon megérdemli az öt csillagot. McClellan ezzel a trilógiával bekerült a kedvenc íróim sorába. Az első könyv után nem voltam teljesen elégedett, ennél a résznél viszont már nagyon élveztem az olvasást. Viszont elkövettem egy nagy hibát, több mint egy év után folytattam. Így a történet folyamát elég nehezen vettem fel,de aztán szép lassan beugrott minden.
A címe sokat sejtet, a történet végkimenetelére nézve, így nagy meglepetés nem érheti az egyszeri olvasót.
Továbbra is több szálon futnak a cselekmények. A fejezetek hossza pont ideális, legalábbis számomra, mert nem szeretem a sok nyúlfarknyi részt, és a nagyon elnyújtottat sem. Fejezetek végén pedig McClellan odasóz nekünk egy olyan cselekménnyel, hogy teljes mértékben izgalomban tart. Bevált írói módszer, de működik.
A történet közvetlen a második könyv eseményei után veszi fel a fonalat.
Adamat továbbra is nyomoz eltűnt fia után. Nagyon élveztem ezeket a részeket, talán ő volt a kedvenc karakterem.
Önjelölt Sherlockunk mindig belekeveredik valami galibába, és sokszor nem hagyatkozhat csak az eszére. De egy bizonyos bokszoló a segítségére lesz.
Tániel, és Ka-Poel fejezetei néha döcögősre sikeredett, néha pedig csak úgy pörögnek az események. A barbár leány mágiája még mindig lenyűgöző ebben a Kiváltságosokkal, és Lőpormágusokkal teli világban.
A humort egyértelműen Bo szállította, de olykor Olem is sziporkázott. Tamás pedig mint mindig maga volt a megtestesült tökély.
A könyv tele van nagyszerű fordulatokkal, és látványos lőporfüstös csatákkal, árulással, fortéllyal, politikával. De mindez megfelelően ötvözve, és nem ment egyik sem a másik kárára.
Az bizonyos, hogy ebből is remek filmet lehetne készíteni. a kiadónak pedig nagy köszönet, hogy hozzák az író további könyveit. A kiadás pedig szintén öt csillag, gyönyörűek a borítók.
Erősen újraolvasós ez a trilógia is, de ez a jövő zenéje.
Mindenkinek szívből ajánlom a sorozatot, aki nyitott a fantasy világra!
Kedvem lenne ismét puskát faragni, és Lőpormágusost játszani.

>!
Fumax, Budapest, 2016
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155514555 · Fordította: Rusznyák Csaba
4 hozzászólás
ZsúésKrisz_Olvas>!
Brian McClellan: Őszi köztársaság

„Nagy lendülettel és kíváncsisággal vetettem magam az utolsó rész oldalaiba és soraiba. A történet ott folytatódik ahol az előző véget ér és szerkezetileg sem változik. Mindegyik szálon csorognak tovább az események és ezek találkozásánál mindig izgalmas dolgok történnek.
A harmadik részben jobbára a harcok, csaták, árulások, uralják a történetet. (Tetszettek is nekem ezek!) Nagyon jó volt, hogy az író még a befejező kötetbe is vitt bele új dolgokat, és olyanok derülnek ki amiket eddig nem is lehetett sejteni. Mind a szereplőkről és mind magában a cselekményben.”
További értékelésem itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/04/brian-mcclellan-osz…

1 hozzászólás
Lisie87>!
Brian McClellan: Őszi köztársaság

Ez a sorozat kedvenc lett.
Bár, ha visszagondolok az első részre, akkor anno még nem gondoltam volna ezt. De szerencsésen alakult a viszonyunk a harmadik végére. Jó, a 2. részért is odavoltam már. Úgy vettem észre, hogy a legtöbb számomra epikus történetnek valahogy keserédes lesz a vége. A történet mindig megköveteli a maga áldozatait. Sosincs teljesen happy end. De valahogy így lesz teljes és egész, amikor az ember a végén becsukja a hátlapot, elönti egyfajta elégedettség érzése, és egyfajta hiány is, hogy egy újabb jó történet ért véget. El kell engednie a kedvenc szereplőket, a további sorsukról nagy valószínűséggel már nem fog tudni semmit. Ha megkérdeznék, hogy miért szeretek olvasni, ezt is mondanám, de aki ezt nem élte át, annak valószínűleg hiába is próbálnám átadni az érzést.
Kicsit a történetről! :D Azon kívül, hogy „olvasd el!!!” , igazán sodró és kalandos ez a rész is. Szinte egymás után történnek a fordulatok, az író alig hagyott időt a pihenésre, a szereplők is csak egy lélegzetvételnyi időt kaptak és máris újabb bonyodalom elé kerültek.
Így utólag azt mondanám, hogy ne hagyj sok időt a kötetek között, mert szerteágazó, és sok a szál. Nehéz felvenni a fonalat, ha sokáig hanyagolod a folytatást.
Remélem McClellantól még hoznak a Fumaxosok könyvet, mert nagyon bejön a stílusa. :)

19 hozzászólás
Morpheus>!
Brian McClellan: Őszi köztársaság

Valahogy jobban összerázódtam a történettel a végére, de a véleményem változatlan. Túl sok az isten benne, túl nagy a szakadék közöttük és az emberek között, még akkor is, ha valaki lőpormágus. A szálak megint rendesen össze voltak gubancolódva, de a végére átvágták a gordiuszi csomót. Hogy kik? Hát persze, hogy ők…

Dominik_Blasir>!
Brian McClellan: Őszi köztársaság

Igazából nem akartam ma befejezni ezt a regényt… ennél jobb ajánlást pedig nem is tudok hirtelen mondani.
Van egy szőrös szívű, morcos öregúr énem, aki valahol szívesen kötekedne ennek a résznek az eseményeivel is, de a bennem lévő ujjongó fiú annyira jókedvű, hogy nem tudja megfékezni. Mert hát akármennyire is lehetne mondani, hogy Adamat már megint ugyanazt csinálja, mint eddig (hiába kezdem minden fejezetét úgy, hogy hm, az előző jobban érdekelt, a végére érve felkiáltok magamban, hogy hé, miért nem tart tovább!); Tamás újfent nagyon jókor toppan be mindenhova (de hát ha egyszer menő!); Tániel mintha csak zavartan téblábolt volna ebben a kötetben (amikor viszont nem, akkor húúúú!); Nila szerepe az egész sorozatot nézve kissé kétségbevonható (viszont ott volt mellette Bo és együtt…!), de igazából mindezek nem különösebben érdekelnek.
Én, köszönöm szépen, a trilógia zárásán is fenomenálisan szórakoztam: izgalmas háttérbeli meglepetések, ügyes ritmus, szimpatikus karaktermomentumok, elképesztően laza párbeszédek, zseniálisan látványos harcok… meg az általam valaha olvasott legszórakoztatóbb istenfigurák.
Remélem, lesz annyira sikeres a Lőpormágus-trilógia, hogy McClellan következő sorozata is megjelenhet magyarul. Szívesen olvasnám.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-05-08+…

ViveEe P>!
Brian McClellan: Őszi köztársaság

Nagyon tetszik ez a sorozat és nagyon szép befejezést kapott.
Nem meglepő módon ebben a részben már csak harc volt harc hátán, de élveztem végig. De emellett sok érzelem is volt benne, főleg Tániel és Tamás szeretete fogott meg. :) A szereplők egytől egyig összeszedték magukat.
Tamás az abszolút példakép, nagyon fog hiányozni. Mindenért megdolgozott és küzdött, elismerte a hibáit. Most Tánielben sem csalódtam.
Bo még mindig nagy kedvencem. Jól sikerültek a mágikus harcok, elég látványosak voltak.
Maga az isten vonal nekem kicsit már erőltetett lett, de legalább minden értelmet nyert, minden összefüggött. És most megint nagyon bejött Adamat nyomozása.
Ízig-vérig harcos sorozat, egyedi és érdekes mágiával fűszerezve, hibákkal rendelkező, de mégis nagyon szerethető karakterekkel. Más nem is kell. És a borítók is gyönyörűek. Örülök, hogy elolvastam. :)

Riszperidon>!
Brian McClellan: Őszi köztársaság

Véget ért hát a trilógia. Egy fantasztikus, mozgalmas és változatos utazást zárt le méltóképpen a harmadik kötet. Jó volt elmerülni ebben az egyedi, nem elcsépelt fantasy világban.
Rendkívül összetett történet kerekedett ki belőle a végére, ahol az ember csak kapkodja a fejét. Tele fordulattal, tele drámával, egy talán túl késői, könnyfakasztó egymásra találással, ahol minden második bokorban egy isten leselkedik. :D
Aki a három rész alatt abszolút kedvencemmé nőtte ki magát, az Nila volt, de Tamás tábornagy kemény, hajlíthatatlan jelleme is közel állt a szívemhez. A legviccesebb figura számomra Borbador kiváltságos volt, és meg ne feledkezzek Fayről, rendkívül kemény nő.
Tániel és Ka-Poel párosa elválaszthatatlanná kovácsolódott ki a végére.
Szerettem azt, hogy sokszor a főbb eseményekkel nem úszott el az író, nem húzta el, mint a rétest. A jelenetleírások fantasztikusak voltak, teljesen magam elé tudtam képzelni a történéseket.
A borítója mindhárom könyvnek gyönyörű, és imádom, hogy kemény fedeles. Örülök, hogy hagytam rábeszélni magam a könyvre, és várom az író új műveit, mert számomra ez a trilógia egy nagyszerű bemutatkozás volt tőle, de magasra is tette a lécet a továbbiakkal szemben!

Navi>!
Brian McClellan: Őszi köztársaság

Igencsak epikus lezárást kaptunk, rengeteg harci-háborús jelenettel. Van néhány halottunk, volt aki bizony megríkatott, de tudtam, hogy ez eljön.
Adamat, szegény ember, remélem most megnyugvást fog találni. Mindig olyan ajánlatot-kérést kapott, amit nem utasíthatott vissza :(
Tániel és Ka-Poel … Őket sem irigylem, amin keresztül kellett menniük, a vége lezárás viszont tetszett, s így már van értelme a következő trilógiának is.
Vlora, Olem … örülök nekik.
Tamás … egy lokálpatrióta, aki semmitől sem riad vissza.
Istenek … hogy az a jó … A vége fordulat engem nagyon meglepett, de szerencsére ott volt Adamat, hogy leleplezze, így valamennyire fel tudtak készülni.
Hivatalosan is kijelenthetem, hogy McClellan előlépett az egyik kedvenc szerzőmmé, s ezt a trilógiát is a polcomon akarom látni. Örülök, hogy a második trilógia után adtam még egy esélyt ennek. Kedvenc.

NewL P>!
Brian McClellan: Őszi köztársaság

Izgalmas és véres cselekmények sora zajlott a könyvben, de minden a helyén volt benne.
Sikerült megdöbbentenie az írónak. Erre a csavaros történet menetre és a végére egyáltalán nem számítottam. Gyönyörűen lezárta a szálakat és most nagyon szomorúan veszem tudomásul, hogy a végére értem egy remekbe szabott sorozatnak. Tanítani kellene ezt a fajta írást.

ppayter>!
Brian McClellan: Őszi köztársaság

„[…] McClellan a könyvbemutatón a fantasy-kategória mellett következetesen kalandregényként aposztrofálta a lőpormágus-könyveket, ami bizonyos értelemben igaz is. A trilógia első oldalától az utolsóig tele van akcióval és olyasmivel, amit nyugodtan nevezhetünk kalandoknak, legfeljebb nem a kilencvenes évek eleji, Indiana Jones-másolat regények értelmében. A szereplők nem küldetésekre indulnak, de célokért küzdenek, nem szórakozásból vagy a kihívás kedvéért vágnak bele valamibe, hanem a puszta túlélés – a saját túlélésük és az országé – érdekében cselekszenek.

Olvasói szempontból, szigorúan technikai értelemben, nincs nagy különbség a kettő között, az akció az akció, a fordulat pedig fordulat. Az utóbbi, a jelen regényekre jellemző megközelítés viszont olyan pluszt ad a történethez, amitől a ponyvából valami igényesebb lesz, mondjuk a strandos lángos helyett ha nem is csúcsgasztronómia, de igényes és kreatív street food, amit az izgalmasabb ingerekre, új élményekre vágyó emberek is örömmel fogyasztanak. Michelin-csillag azért nem jár érte, cserébe viszont nincs feszengés a frakkos pincérek és kimondhatatlan nevű fogások között, hanem stresszmentesen pihenhetünk és közben minőségi élményekben van részünk. Egy tökleves is lehet isteni, ugyebár.

A történetről semmit nem fogok írni, fedezzétek fel magatoknak, úgy az igazi. Azt viszont muszáj megemlíteni, hogy a ritmusát, akár ezt a kötetet, akár az egész trilógiát nézzük, nagyon eltalálta McClellan, a regényközi kis pihenő úgy tökéletes, ahogy van, és bőven hagy teret a végjátéknak, amit mások (vagy akár ő a korábbi részekben) hajlamosak elkapkodni. Ez önmagában is az életszerűséget erősíti, elvégre a valóság nem úgy működik, hogy egy idő után minden nyíl egyfelé mutat és hirtelen kész a megoldás, bármikor közbejöhet valami előre nem látott probléma, képbe kerülhet egy új szereplő, és szükség lehet a tervek módosítására, újraértékelésére. Ugyanígy a befejezés is emberközeli, érthető és szükséges, jó érzékkel zárja le a trilógiát. […]”


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2016/04/brian-mcclellan-o…


Népszerű idézetek

Fallen_Angel>!

– Nem bízik önben, uram – kommentálta a helyzetet Olem.
– Különösebben nem tudom hibáztatni. Elvégre egyszer megpróbáltam megölni.
Olem leeresztette a látcsövét, és kivette a szájából a cigarettáját.
– Ő legalább egy tucatszor megpróbálta megölni magát.
– Igaz – válaszolta elmélázva Tamás. – De én a saját kezemmel szorongattam a torkát. Azért az egy kicsit más.
– Aha. Elmeséli majd egyszer ezt a történetet?
– Talán egyszer, részegen.
– Ön nem iszik, uram.
– Pontosan.

207. oldal, 21. fejezet

Fumax KU>!

– Hát, nézze, ha elhallgatok, valószínűleg sírni kezdek. Márpedig van egy szabályom, mely szerint sosem sírok nő előtt. Olyan nő előtt különösen nem, akit egy nap még ágyba szeretnék vinni.
– Valóban? – Nila felállt.
– Igen. Gyengének tűnők tőle. A nők megérzik a gyengeséget. Ó, persze, vannak nők, akik azt mondják, érzékeny férfira vágynak. De soha egyetlen nő sem mondja, hogy gyenge férfira vágyik.

1 hozzászólás
Riszperidon>!

Sose fusson olyan harc elől, amit meg tud nyerni.

393. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Borbador Kiváltságos (Bo)
Riszperidon>!

Ha két ember tud egy titkot, akkor már mindenki más is tudja.

184. oldal

Razor P>!

Tamás csak akkor engedélyezett magának egy megkönnyebbült sóhajt, amikor kiértek a deliv táborból.
– Pokolba – törölte meg a homlokát. – Nem kellene szövetséges Kiváltságosokat fenyegetnem.
– Érdekes taktikai húzásnak tűnt, az tény – jegyezte meg Olem.
– Nekem meg úgy tűnt, azért van itt, hogy megakadályozza, hogy valami hülyeséget csináljak.
– Amennyire láttam, ura volt a helyzetnek.
– Akkor miért húzta elő a pisztolyát?
Olem vállat vont.
– Biztos, ami biztos.
– Maga aztán feltornázza az ember önbizalmát.
– Igyekszem.

317. oldal, 31. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Olem · Tamás tábornagy
Riszperidon>!

Magát az zavarja, amit én mondok, hogy zavarja.

246. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Olem · Tamás tábornagy
jehuka P>!

– Meghalnék a hazámért. De inkább ölök érte. Készítsétek a csapataitokat. Indulunk!

250. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tamás tábornagy
1 hozzászólás
Riszperidon>!

– Az meg ott mi a pokol? – mutatott Tániel egy barnásvöröses foltra lent, a szurdok falán. Úgy nézett ki, mintha valaki egy vödör festéket locsolt volna a kövekre, majd hagyta, hogy megszáradjon a napon.
Bo finoman megigazította kezén a kesztyűjét.
– Az elsővel, aki le akart döfni, példát statuáltam.
És szétkented a falon, akár egy szőlőszemet.

162. oldal

Dominik_Blasir>!

Úgy összezavarodott, hogy legszívesebben lelőtt volna valakit.

289. oldal, 29. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Anthony Ryan: Az ébredő tűz
Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
John Gwynne: Az istenek árnyéka
Terry Goodkind: A bukottak hite I-III.
Jennifer L. Armentrout: From Blood and Ash – Vérből és hamuból
Gál Sándor Zoltán: XYL-landiai
Stian Skald: A lelkek kútja
Timár Krisztina: A látszat mesterei