Őszi ​köztársaság (A Lőpormágus-trilógia 3.) 114 csillagozás

Brian McClellan: Őszi köztársaság

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A főváros eleshet, a hadsereg széteshet, de a győzelmet nem adjuk.”

Tamás tábornagy sikeresen visszaérkezik szeretett hazájába, ám a főváros, Adró, történetében először idegen megszállók kezére került. Egyetlen fia eltűnt, szövetségeseit képtelen megkülönböztetni az ellenségeitől, az erősítés pedig csak hetek múlva érkezhet.

A továbbra is a Kez támadásait nyögő, vezető nélkül maradt adrói hadsereg végül önmaga ellen fordul. Adamat felügyelő ebbe a konfliktusba keveredik elrabolt fia keresése közben.

Kétlövetű Tániel, akit saját katonái üldöznek, igyekszik megóvni az egyetlen reményt arra, hogy Adró pusztulás nélkül vészelje át a háborút…

Az ŐSZI KÖZTÁRSASÁG a Lőpormágus-trilógia eposzi zárása.

Eredeti mű: Brian McClellan: The Autumn Republic

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Fumax, Budapest, 2016
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155514555 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
Fumax, Budapest, 2016
568 oldal · ISBN: 9786155514654 · Fordította: Rusznyák Csaba

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Tamás tábornagy · Kétlövetű Tániel · Ka-poel (Pole) · Olem · Borbador Kiváltságos (Bo) · Nila · Gavril · Kresimir


Kedvencelte 24

Most olvassa 4

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 75


Kiemelt értékelések

>!
Rodwin
Brian McClellan: Őszi köztársaság

Elöljáróban annyit, hogy ez a könyv nagyon megérdemli az öt csillagot. McClellan ezzel a trilógiával bekerült a kedvenc íróim sorába. Az első könyv után nem voltam teljesen elégedett, ennél a résznél viszont már nagyon élveztem az olvasást. Viszont elkövettem egy nagy hibát, több mint egy év után folytattam. Így a történet folyamát elég nehezen vettem fel,de aztán szép lassan beugrott minden.
A címe sokat sejtet, a történet végkimenetelére nézve, így nagy meglepetés nem érheti az egyszeri olvasót.
Továbbra is több szálon futnak a cselekmények. A fejezetek hossza pont ideális, legalábbis számomra, mert nem szeretem a sok nyúlfarknyi részt, és a nagyon elnyújtottat sem. Fejezetek végén pedig McClellan odasóz nekünk egy olyan cselekménnyel, hogy teljes mértékben izgalomban tart. Bevált írói módszer, de működik.
A történet közvetlen a második könyv eseményei után veszi fel a fonalat.
Adamat továbbra is nyomoz eltűnt fia után. Nagyon élveztem ezeket a részeket, talán ő volt a kedvenc karakterem.
Önjelölt Sherlockunk mindig belekeveredik valami galibába, és sokszor nem hagyatkozhat csak az eszére. De egy bizonyos bokszoló a segítségére lesz.
Tániel, és Ka-Poel fejezetei néha döcögősre sikeredett, néha pedig csak úgy pörögnek az események. A barbár leány mágiája még mindig lenyűgöző ebben a Kiváltságosokkal, és Lőpormágusokkal teli világban.
A humort egyértelműen Bo szállította, de olykor Olem is sziporkázott. Tamás pedig mint mindig maga volt a megtestesült tökély.
A könyv tele van nagyszerű fordulatokkal, és látványos lőporfüstös csatákkal, árulással, fortéllyal, politikával. De mindez megfelelően ötvözve, és nem ment egyik sem a másik kárára.
Az bizonyos, hogy ebből is remek filmet lehetne készíteni. a kiadónak pedig nagy köszönet, hogy hozzák az író további könyveit. A kiadás pedig szintén öt csillag, gyönyörűek a borítók.
Erősen újraolvasós ez a trilógia is, de ez a jövő zenéje.
Mindenkinek szívből ajánlom a sorozatot, aki nyitott a fantasy világra!
Kedvem lenne ismét puskát faragni, és Lőpormágusost játszani.

>!
Fumax, Budapest, 2016
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155514555 · Fordította: Rusznyák Csaba
4 hozzászólás
>!
ZsúésKrisz_Olvas
Brian McClellan: Őszi köztársaság

"Nagy lendülettel és kíváncsisággal vetettem magam az utolsó rész oldalaiba és soraiba. A történet ott folytatódik ahol az előző véget ér és szerkezetileg sem változik. Mindegyik szálon csorognak tovább az események és ezek találkozásánál mindig izgalmas dolgok történnek.
A harmadik részben jobbára a harcok, csaták, árulások, uralják a történetet. (Tetszettek is nekem ezek!) Nagyon jó volt, hogy az író még a befejező kötetbe is vitt bele új dolgokat, és olyanok derülnek ki amiket eddig nem is lehetett sejteni. Mind a szereplőkről és mind magában a cselekményben."
További értékelésem itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/04/brian-mcclellan-osz…

1 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Brian McClellan: Őszi köztársaság

Ez a sorozat kedvenc lett.
Bár, ha visszagondolok az első részre, akkor anno még nem gondoltam volna ezt. De szerencsésen alakult a viszonyunk a harmadik végére. Jó, a 2. részért is odavoltam már.
Úgy vettem észre, hogy a legtöbb számomra epikus történetnek valahogy keserédes lesz a vége. A történet mindig megköveteli a maga áldozatait. Sosincs teljesen happy end. De valahogy így lesz teljes és egész, amikor az ember a végén becsukja a hátlapot, elönti egyfajta elégedettség érzése, és egyfajta hiány is, hogy egy újabb jó történet ért véget. El kell engednie a kedvenc szereplőket, a további sorsukról nagy valószínűséggel már nem fog tudni semmit. Ha megkérdeznék, hogy miért szeretek olvasni, ezt is mondanám, de aki ezt nem élte át, annak valószínűleg hiába is próbálnám átadni az érzést.
Kicsit a történetről! :D Azon kívül, hogy „olvasd el!!!” , igazán sodró és kalandos ez a rész is. Szinte egymás után történnek a fordulatok, az író alig hagyott időt a pihenésre, a szereplők is csak egy lélegzetvételnyi időt kaptak és máris újabb bonyodalom elé kerültek.
Így utólag azt mondanám, hogy ne hagyj sok időt a kötetek között, mert szerteágazó, és sok a szál. Nehéz felvenni a fonalat, ha sokáig hanyagolod a folytatást.
Remélem McClellantól még hoznak a Fumaxosok könyvet, mert nagyon bejön a stílusa. :)

19 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Brian McClellan: Őszi köztársaság

Igazából nem akartam ma befejezni ezt a regényt… ennél jobb ajánlást pedig nem is tudok hirtelen mondani.
Van egy szőrös szívű, morcos öregúr énem, aki valahol szívesen kötekedne ennek a résznek az eseményeivel is, de a bennem lévő ujjongó fiú annyira jókedvű, hogy nem tudja megfékezni. Mert hát akármennyire is lehetne mondani, hogy Adamat már megint ugyanazt csinálja, mint eddig (hiába kezdem minden fejezetét úgy, hogy hm, az előző jobban érdekelt, a végére érve felkiáltok magamban, hogy hé, miért nem tart tovább!); Tamás újfent nagyon jókor toppan be mindenhova (de hát ha egyszer menő!); Tániel mintha csak zavartan téblábolt volna ebben a kötetben (amikor viszont nem, akkor húúúú!); Nila szerepe az egész sorozatot nézve kissé kétségbevonható (viszont ott volt mellette Bo és együtt…!), de igazából mindezek nem különösebben érdekelnek.
Én, köszönöm szépen, a trilógia zárásán is fenomenálisan szórakoztam: izgalmas háttérbeli meglepetések, ügyes ritmus, szimpatikus karaktermomentumok, elképesztően laza párbeszédek, zseniálisan látványos harcok… meg az általam valaha olvasott legszórakoztatóbb istenfigurák.
Remélem, lesz annyira sikeres a Lőpormágus-trilógia, hogy McClellan következő sorozata is megjelenhet magyarul. Szívesen olvasnám.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-05-08+…

>!
Briggan
Brian McClellan: Őszi köztársaság

Szomorú vagyok nagyon, hogy a végére értem ennek a történetnek.
Rendkívül eseménydús volt ez a kötet, a szereplőkkel együtt egy percet sem pihentem.
Tániel szálát most nem éreztem olyan eseménydúsnak, mint az előző két kötetben, kevés alkalommal villogtatta a képességeit, viszont mikor igen, akkor leesett az állam. Mondjuk az igaz, hogy most az érzelmeire nagyobb hangsúly került, aminek örültem.
Bo és Nila kettőse. Nem értem, mi volt a lány szerepe. Ha egyben nézem a sorozatot, akkor nem tudom hova tenni. Persze, megmenti az Eldaminz-gyereket, ami fontos lehet még valamikor; persze, izgalmas volt, hogy mire képes; jól jött, hogy spoiler, de semmi komolyabb. spoiler Persze, ha McCellan egyszer továbbszövi Adró történetét, és nagyon remélem, hogy így lesz!, akkor fontos lehet mindez, de most nem tudom hova tenni. Bo a legkirályabb mágus a világon, pont!
Adamat felügyelő nyomoz. Lepődjön meg mindenki! :D Nem volt meg bennem a késztetés, hogy gyorsan továbblapozzak, érdekes volt, izgalmas volt, tetszett.
A Vérrel írt ígéreteknél megjegyeztem, hogy többet szeretnék tudni az istenekről. Ez most teljes mértékben teljesült. És nagyon király dolgok derültek ki.
Tamás szála volt a legizgalmasabb, róla el tudnék még olvasni néhány könyvet. Nem írok róla többet, hacsak nem annyit, spoiler
Minden szál el lett varrva, teljes a történet, abszolút nincs hiányérzetem. Persze szívesen olvasnék még a szereplők és a köztársaság további sorsáról.
A trilógia bekerült a kedvencek közé, mindenképpen visszatérek még Adróra, mert mindhárom kötet ugyanolyan színvonalas, az események pörögnek, a karakterek abszolút szerethetők, a harcjelenetek nagyon látványosak, a világ mágiája izgalmas.

>!
ViveEe P
Brian McClellan: Őszi köztársaság

Nagyon tetszik ez a sorozat és nagyon szép befejezést kapott.
Nem meglepő módon ebben a részben már csak harc volt harc hátán, de élveztem végig. De emellett sok érzelem is volt benne, főleg Tániel és Tamás szeretete fogott meg. :) A szereplők egytől egyig összeszedték magukat.
Tamás az abszolút példakép, nagyon fog hiányozni. Mindenért megdolgozott és küzdött, elismerte a hibáit. Most Tánielben sem csalódtam.
Bo még mindig nagy kedvencem. Jól sikerültek a mágikus harcok, elég látványosak voltak.
Maga az isten vonal nekem kicsit már erőltetett lett, de legalább minden értelmet nyert, minden összefüggött. És most megint nagyon bejött Adamat nyomozása.
Ízig-vérig harcos sorozat, egyedi és érdekes mágiával fűszerezve, hibákkal rendelkező, de mégis nagyon szerethető karakterekkel. Más nem is kell. És a borítók is gyönyörűek. Örülök, hogy elolvastam. :)

>!
Riszperidon P
Brian McClellan: Őszi köztársaság

Véget ért hát a trilógia. Egy fantasztikus, mozgalmas és változatos utazást zárt le méltóképpen a harmadik kötet. Jó volt elmerülni ebben az egyedi, nem elcsépelt fantasy világban.
Rendkívül összetett történet kerekedett ki belőle a végére, ahol az ember csak kapkodja a fejét. Tele fordulattal, tele drámával, egy talán túl késői, könnyfakasztó egymásra találással, ahol minden második bokorban egy isten leselkedik. :D
Aki a három rész alatt abszolút kedvencemmé nőtte ki magát, az Nila volt, de Tamás tábornagy kemény, hajlíthatatlan jelleme is közel állt a szívemhez. A legviccesebb figura számomra Borbador kiváltságos volt, és meg ne feledkezzek Fayről, rendkívül kemény nő.
Tániel és Ka-Poel párosa elválaszthatatlanná kovácsolódott ki a végére.
Szerettem azt, hogy sokszor a főbb eseményekkel nem úszott el az író, nem húzta el, mint a rétest. A jelenetleírások fantasztikusak voltak, teljesen magam elé tudtam képzelni a történéseket.
A borítója mindhárom könyvnek gyönyörű, és imádom, hogy kemény fedeles. Örülök, hogy hagytam rábeszélni magam a könyvre, és várom az író új műveit, mert számomra ez a trilógia egy nagyszerű bemutatkozás volt tőle, de magasra is tette a lécet a továbbiakkal szemben!

>!
elge76 P
Brian McClellan: Őszi köztársaság

Kisfiú énem most papírcsákóban, fakarddal és műanyag játékpuskával hadonászik meg rohangál, vigyorogva és visítozva, hogy markáns gyermeki hévvel követelje ki magának a folytatásokat! Ezt érzem ezzel a sorozattal kapcsolatban, meg eszembe jutnak a Lego katonák, ahogy várat építettem nekik és rohamoztak meg támadták egymást. :))

Egyszerűen csak jó olvasni ezt a sztorit, mert frissnek hat, mert üde színfolt, mert egy olyan világot tár elénk, ami fantasy ugyan, de egy fiktív 18-ik századi világba helyezi a történetet.
Vannak persze durva és véres részek, de akkor is olyan az egésznek a hangulata, mintha egy katonai felvonulás közvetítését nézné az ember, ahol hirtelen szó szerint leszakad az ég. És akkor mindezek felett még mágia is van benne, nem is egyfajta! :)
Annyira él ez a világ, amit Brian McClellan kitalált, hogy akár ez is lehetett volna a történelmünk 200 évvel ezelőtt. Őszintén megmondom, szerettem volna nagyon, ha tényleg ez lett volna és ma is ebben élnénk. Imádnám. :D

A befejező kötetben nagyon sok minden történik. Rengeteg háborús esemény játszódik le a lapok között, és az eddig megszokott és kényelmesnek hitt dolgok 180 fokos irányt váltanak. Élő és lélegző hőseink, a történet előrehaladtával, a szemünk előtt változnak meg, ki így, ki úgy. Új szereplők is feltűnnek, és spoiler, miközben zajlik előttünk egy egészen megdöbbentő kaland, amiben az istenek is roppant fontos szerepeket töltenek be. Egészen drámai és izgalmakban bővelkedő lett a lezárás, még az utolsó 30 oldalon is spoiler, de végül az utolsó fejezet és az epilógus, új reményekkel és valami teljesen újnak a kezdetével zárja le ezt a trilógiát.
Fantasztikusan jó sorozat!

Repesve várom az író következő sorozatát, aminek az első része, egy pár nappal ezelőtti Twitter bejegyzésből kiindulva, már a szerkesztői fázisba került!

.

Végül pedig, ahogy az lenni szokott… hibák, hibák, hibák… felcserélt nevek szerencsére itt most nem voltak, cserébe legalább 3 tucatnyi elírást, kimaradt betűt, és jó pár darab érthetetlen megfogalmazást kapunk, mintha elkezdődött volna a mondat megfogalmazása, aztán a… korrektor szerkesztő gondolt volna egyet, és a mondat végét már teljesen másfajta ragozással fejezte volna be. Kemény dió ez a @Fumax-nak…

>!
Arcturus
Brian McClellan: Őszi köztársaság

Jó volt. Szokásos módon tele hibával, elírással, nyelvhelyességi pontatlanságokkal és logikátlanságokkal, de jó volt. És fura módon nem érzem azt, amitől tartottam: hogy ismerni akarom, mi történt a későbbiekben. Persze, ismerni akarom, de egy rövid, felsorolásszerű kivonattal megelégednék, hogy mi lesz a köztársaság sorsa, mi lesz Boval és Tániellel, stb… Nem kéne egy regény. Vagy regényfolyam.

Szokatlan módon most inkább a múltjuk érdekelne. Az Ipille elleni sikertelen merénylet, Tamás és Erika megismerkedése, a gurlai hadjárat, stb. Nagyon szokatlan ez, mert eddig sosem szerettem az előzménytörténeteket, nem az érdekelt, hogy mi volt korábban, hanem hogy mi lesz később. Most viszont ez megfordult, a későbbi csak kivonatszerűen érdekel, a korábbiról pedig kérek egy egész regényfolyamot! :)

Egyetlen egy apróság zavart: szinte minden, picikét is főbb szereplő a rengeteg harc ellenére túlélt mindent. Persze voltak azért nevesített halálok, de akkor is. Aztán a vége felé közeledve rájöttem, miért: mert a legnagyobb fog eltávozni közülük. Sajnos vagy sem, így is lett. Adró kedvenc fia most már megpihenhet, véghezvitte, amit elkezdett. A többi a túlélőkön és a később érkezőkön múlik.

>!
ppayter
Brian McClellan: Őszi köztársaság

"[…] McClellan a könyvbemutatón a fantasy-kategória mellett következetesen kalandregényként aposztrofálta a lőpormágus-könyveket, ami bizonyos értelemben igaz is. A trilógia első oldalától az utolsóig tele van akcióval és olyasmivel, amit nyugodtan nevezhetünk kalandoknak, legfeljebb nem a kilencvenes évek eleji, Indiana Jones-másolat regények értelmében. A szereplők nem küldetésekre indulnak, de célokért küzdenek, nem szórakozásból vagy a kihívás kedvéért vágnak bele valamibe, hanem a puszta túlélés – a saját túlélésük és az országé – érdekében cselekszenek.

Olvasói szempontból, szigorúan technikai értelemben, nincs nagy különbség a kettő között, az akció az akció, a fordulat pedig fordulat. Az utóbbi, a jelen regényekre jellemző megközelítés viszont olyan pluszt ad a történethez, amitől a ponyvából valami igényesebb lesz, mondjuk a strandos lángos helyett ha nem is csúcsgasztronómia, de igényes és kreatív street food, amit az izgalmasabb ingerekre, új élményekre vágyó emberek is örömmel fogyasztanak. Michelin-csillag azért nem jár érte, cserébe viszont nincs feszengés a frakkos pincérek és kimondhatatlan nevű fogások között, hanem stresszmentesen pihenhetünk és közben minőségi élményekben van részünk. Egy tökleves is lehet isteni, ugyebár.

A történetről semmit nem fogok írni, fedezzétek fel magatoknak, úgy az igazi. Azt viszont muszáj megemlíteni, hogy a ritmusát, akár ezt a kötetet, akár az egész trilógiát nézzük, nagyon eltalálta McClellan, a regényközi kis pihenő úgy tökéletes, ahogy van, és bőven hagy teret a végjátéknak, amit mások (vagy akár ő a korábbi részekben) hajlamosak elkapkodni. Ez önmagában is az életszerűséget erősíti, elvégre a valóság nem úgy működik, hogy egy idő után minden nyíl egyfelé mutat és hirtelen kész a megoldás, bármikor közbejöhet valami előre nem látott probléma, képbe kerülhet egy új szereplő, és szükség lehet a tervek módosítására, újraértékelésére. Ugyanígy a befejezés is emberközeli, érthető és szükséges, jó érzékkel zárja le a trilógiát. […]"


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2016/04/brian-mcclellan-o…


Népszerű idézetek

>!
Fallen_Angel P

– Nem bízik önben, uram – kommentálta a helyzetet Olem.
– Különösebben nem tudom hibáztatni. Elvégre egyszer megpróbáltam megölni.
Olem leeresztette a látcsövét, és kivette a szájából a cigarettáját.
– Ő legalább egy tucatszor megpróbálta megölni magát.
– Igaz – válaszolta elmélázva Tamás. – De én a saját kezemmel szorongattam a torkát. Azért az egy kicsit más.
– Aha. Elmeséli majd egyszer ezt a történetet?
– Talán egyszer, részegen.
– Ön nem iszik, uram.
– Pontosan.

207. oldal, 21. fejezet

>!
Fumax KU

– Hát, nézze, ha elhallgatok, valószínűleg sírni kezdek. Márpedig van egy szabályom, mely szerint sosem sírok nő előtt. Olyan nő előtt különösen nem, akit egy nap még ágyba szeretnék vinni.
– Valóban? – Nila felállt.
– Igen. Gyengének tűnők tőle. A nők megérzik a gyengeséget. Ó, persze, vannak nők, akik azt mondják, érzékeny férfira vágynak. De soha egyetlen nő sem mondja, hogy gyenge férfira vágyik.

1 hozzászólás
>!
Riszperidon P

Sose fusson olyan harc elől, amit meg tud nyerni.

393. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Borbador Kiváltságos (Bo)
>!
Riszperidon P

Ha két ember tud egy titkot, akkor már mindenki más is tudja.

184. oldal

>!
Razor SMP

Tamás csak akkor engedélyezett magának egy megkönnyebbült sóhajt, amikor kiértek a deliv táborból.
– Pokolba – törölte meg a homlokát. – Nem kellene szövetséges Kiváltságosokat fenyegetnem.
– Érdekes taktikai húzásnak tűnt, az tény – jegyezte meg Olem.
– Nekem meg úgy tűnt, azért van itt, hogy megakadályozza, hogy valami hülyeséget csináljak.
– Amennyire láttam, ura volt a helyzetnek.
– Akkor miért húzta elő a pisztolyát?
Olem vállat vont.
– Biztos, ami biztos.
– Maga aztán feltornázza az ember önbizalmát.
– Igyekszem.

317. oldal, 31. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Olem · Tamás tábornagy
>!
Riszperidon P

Magát az zavarja, amit én mondok, hogy zavarja.

246. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Olem · Tamás tábornagy
>!
Riszperidon P

– Az meg ott mi a pokol? – mutatott Tániel egy barnásvöröses foltra lent, a szurdok falán. Úgy nézett ki, mintha valaki egy vödör festéket locsolt volna a kövekre, majd hagyta, hogy megszáradjon a napon.
Bo finoman megigazította kezén a kesztyűjét.
– Az elsővel, aki le akart döfni, példát statuáltam.
És szétkented a falon, akár egy szőlőszemet.

162. oldal

>!
Dominik_Blasir

Úgy összezavarodott, hogy legszívesebben lelőtt volna valakit.

289. oldal, 29. fejezet

>!
Fumax KU

Doranth, Sulem királyi társaságának vezetője igazi kolosszusként nőtt egy teljes fejjel Tamás fölé, ujjain jádegyűrűket viselt, fekete haját vastag varkocsban fogta össze a tarkója mögött. Karba font kézzel, Tamást bámulva állt a király mellett.
Vivia Kiváltságos minden tekintetben Doranth ellentétének tűnt. Krémkávé színű bőre és kék szeme nem tisztán deliv felmenőkre utalt. Hosszú, vékony arca királynői külsőt kölcsönzött neki, és éppen az egyik sarokban álló keményfa széken henyélt. Amennyit Tamás a deliv társaságról tudott, ez a kettő nehézsúlyúnak számított – és kifejezetten nem kedvelték egymást.


Hasonló könyvek címkék alapján

Anthony Ryan: A hamu birodalma
Ed McDonald: Éjszárny
Django Wexler: Az Ezer Név
Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
Brandon Sanderson: A lélek árnyai
George R. R. Martin: Kardok vihara
Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara
Christie Golden: Warcraft – Durotan
S. A. Chakraborty: Bronzváros