Karmazsin ​hadjárat (A Lőpormágus-trilógia 2.) 231 csillagozás

Brian McClellan: Karmazsin hadjárat

"A ​sarkunkban loholó kutyák rádöbbennek majd, hogy oroszlánokkal kerültek szembe!”

Tamás Kez elleni hadicsele katasztrófába torkollik, és töredék hadseregével ellátmány és erősítés nélkül az ellenséges vonalak mögött ragad. Hatalmas túlerőtől űzve, erőltetett menetben kell északra vezetnie az embereit, hogy átjusson a hegyeken, és megvédje hazáját.

Eközben Adróban Adamat felügyelő nyomoz elrabolt felesége után, a szálak pedig a kegyetlen Lord Vetashoz vezetnek. Azonban a Vetas rejtélyes urával kapcsolatos kérdések még sötétebb titkok felé mutatnak.

Míg Tamás tábornokai egymás közt marakodnak, a dandárok minden nap kénytelenek meghátrálni a Kez támadások elől. Mivel Tamást és lőportármágusait mindenki halottnak hiszi, Kétlövetű Tániel válik az utolsó védelmi vonallá az előrenyomuló ellenséggel szemben, akiket a pletykák szerint egy újjászületett isten is támogat.

A Karmazsin hadjárat az utóbbi évek egyik legsikeresebb és legakciódúsabb… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Fumax, Budapest, 2016
600 oldal · ISBN: 9786155514531 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
Fumax, Budapest, 2015
584 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155514418 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
Fumax, Budapest, 2015
600 oldal · ISBN: 9786155514531 · Fordította: Rusznyák Csaba

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Tamás tábornagy · Kétlövetű Tániel · Olem · Borbador Kiváltságos (Bo) · Mihali · Adamat · Nila · Faye · Oldrich


Kedvencelte 37

Most olvassa 9

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 87


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat

Milliószor elcsépelt „bölcsesség”, örökkön kikukucskáló sporthasonlat, de ide most patentre illik, hogy győztes csapaton ne változtass!… És McClellan így tett, pályára küldte az eredeti csapatot, persze a néhány lemorzsolódott karakter kivételével.
Ritkán fordul elő velem, hogy egy trilógia köztes darabjáról szinte semmi újdonság, semmi különbözőség ne jusson eszembe. A legtöbbször kapok egy töltelék kötetet, amin mielőbb túl akarok lenni, hogy kezdhessem a záróakkordot. Ritkábban előkerül egy nem várt, ügyes fordulat, merőben új, az első kötethez képest rendhagyó vonalvezetés, ami bizony dicséretes és ébren tartja az olvasó lelkesedését. De az szinte soha elő nem fordul, hogy kétévnyi kihagyást követően minden ott folytatódjon, ahol abbahagytam és a szereplők fél óra múlva már régi ismerősökként integessenek a lapokról. Márpedig a Karmazsin hadjáratban így történt.
Tamás tábornagy és Tániel külön szálakon igaz, de pontosan ugyanúgy teszi a dolgát ebben a részben is, ahogyan azt a vérzivataros, zavaros/nyugtalan időkben a katonának tennie illik és muszáj. Lőporfüsttől és mágiától szaglik a cselekmény, de továbbra is jellemző rá a(z) (alternatív) történelmi kalandregényként való ábrázolás, az egyik csihipuhiból, a másik ármányba „csöppentős” történetvezetés.

McClellan igazi erőssége azonban változatlanul a tökéletesen élethűre formázott, hús-vér szereplőiben rejlik, profizmusa a karakterek frappáns mozgatásában, a dialógusok gördülékeny, cseppet sem erőltetett folyamában mutatkozik meg. Továbbra is úgy tűnik, mintha hatszáz oldalnyi végeérhetetlen párbeszéd zajlana, és mindeközben valahogy mégis hadseregek mozognak, harctéri szövetségek jönnek létre, barátságok bomlanak fel, továbbá hektónyi vér és egyéb testnedv, valamint mázsányi testrész válik áldozatává az eseményeknek. McClellan alig használ klasszikus leíró részeket. Szinte csak a folytonos párbeszédek, kommunikáció révén haladunk előre a cselekményben és ismerünk meg egyre többet a feltétlenül fontos múltbéli történésekből egyaránt. De jó is ez így. A szerző tökéletesen alkalmazza ezt a technikát, nem hagy maga után fájó hiányérzetet.

Kiemelendő ebből a kötetből Adamat, a nyomozó történetfonala, ami itt nagyobb hangsúlyt kap, mint az első részben és kifejezetten üdítő változatosságot nyújt a fikciós katonai kalandregényes vonulat viszonylagos egysíkúságában.
Egyébiránt ebben a katonás ábrázolásban, néha kissé túlhúzott, heroikus/patetikus hangulatteremtésben lapul meg a regény talán egyetlen komoly gyengesége. Néha kissé túlromantizáltnak, nyálasnak érződik a hősi vonulat kihegyezése. Mindez azonban alig von le valamit a szórakoztató faktorból, hiszen a cselekmény mindeközben zavartalanul pörög tovább.
Tény viszont, hogy az istenek sajátos, egyedi ábrázolásmódján túl eddig ez a sorozat semmi extrát nem tesz hozzá a zsánerhez. Összességében szép, színvonalas iparosmunka, kőkemény flintlock fantasy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Annak ajánlom elsősorban aki felhőtlen szórakozásra, könnyed izgalomra vágyik. Magam pedig kíváncsian várom a harmadik kötetet.

Rodwin>!
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat

Ez már határozottan jobban tetszett, mint az első rész, és a harmadik könyv ismerete nélkül is kedvenc sorozattá avattam. McClellan pedig bekerült a kedvenc íróim közé. Érezhető rajta Sanderson hatása, nem esett messze az alma a fájától. Mindketten úgy írnak, hogy az nagyon szórakoztató számomra.
Kicsit újra bele kellett rázódni a történetbe, mert az első részt több mint egy éve olvastam. a befejező kötettel biztos nem fogok ennyit várni.
A történet ott folytatódik, ahol az előző könyv abbamaradt. Pár hét telt el a Délormon lezajlott csata óta. Három szálon keresztül követhetjük az eseményeket, nem is tudom melyik volt a legizgalmasabb, mert mindegyikben volt valami, amiért nagyon szerettem.
Tániel az előnyére változott, a Vérrel írt ígéretekben annyira nem sikerült megkedvelnem, de itt élmény volt követni a vele történt eseményeket. Ka-poel a szuperhatalom, továbbra is igazán badass karakter. Kettejük kapcsolata is egyre bonyolultabb, Tánielnek több fronton is helyt kell állnia. Eleinte még nem volt olyan érdekes a vele történtek, de talán az övé volt a legerősebb történetszál.
Tamás tábornagy macska-egér játszmába keveredik, az aggasztó létszámfölényben lévő Kez seregek ellen. A múltjáról is sok dolog kiderült. Izgalmas volt ez a szemszög is, Tamást is egyre jobban lehet kedvelni, már-már kedvenc karakter lett.
Adamat felügyelő, mint egy Sherlock Holmes továbbra is nyomoz eltűnt családja, és felesége után. Galibából, galibába keveredik a hős nyomozónk, és igyekszik helytállni. Talán ezt a nézőpontot volt a legnehezebb érdekessé tenni.
A mellékszereplők története is érdekes, izgalmas volt, Vetas, Ricard Tumblar, Faye, Borbador Kiváltságos és Gavril is üde színfoltjai voltak a könyvnek.
Mindenkinek ajánlom aki az első részt szerette, mert a folytatás is remek lett.
A borító meg zseniális!
Most kedvem lenne puskát faragni, és lőpormágusost játszani. :)

>!
Fumax, Budapest, 2015
584 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155514418 · Fordította: Rusznyák Csaba
10 hozzászólás
Lisie87>!
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat

Na ez aztán nem volt semmi menet! :)
@Rodwin hatására ugrottam neki a folytatásnak, mert az első részért nem voltam maradéktalanul oda, egy kis negatív érzése maradt bennem – pedig tetszett – , így tologattam a folytatást. Pedig, ha tudtam volna, hogy mit hagyok ki!!!
In medias res vágtunk bele ismét a történetbe, ott ahol befejeződött az első rész. Megint 3 fő szálra bontakozott a könyv, és volt egy mellékszál is spoiler spoiler . Ahogy a vikingnek is mondtam a Könyvfesztiválon, most végre már tudtam, hogy ki kicsoda, és MICSODA (nem úgy, mint az első részben), ezért nem okozott gondot felvenni a szálakat. Mindhárom kellő izgalmat tartalmazott, nem tudnék kiemelni kedvencet. A végén sajnáltam, hogy nem striguláztam, hogy Tánielt hányszor verték meg, plusz folyamatosan bajba keveredett szerencsétlen. De a többi szereplővel sem bánt kesztyűs kézzel az író.
Peregtek az oldalak és amikor volt időm olvasni, akkor letehetetlen volt a könyv. Örülök, hogy nem adtam fel, mert ez számomra felülmúlta az első részt. :) Most már bátrabban vágok bele a befejezésbe! Hajjaj, de lesznek itt még fordulatok és meglepetések, úgy érzem.

10 hozzászólás
ZsúésKrisz_Olvas>!
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat

„Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a második kötetbe. Nagyon vártam már, hogy miként fog alakulni egyes szereplők sorsa, és maga a történet egésze. Eben a részben sem csalódtam, bár ez kicsit talán jobban magával ragadott mint az első. Az író a második részben kicsit feljebb tette a mércét. ”
További értékelésem itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/03/brain-mcclellian-ka…

Riszperidon>!
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat

Véget ért hát Tamás, Tániel, Adamat és a többiek történetének második része. Az első rész nagyon betalált, és hatalmas szerelem lett nálam, és ez a rész, a Molyon lévő magasabb százalék ellenére nem tudott úgy megfogni, mint az első. Ami ennek ellenére nem azt jelenti, hogy ne imádtam volna az elejétől a végéig, csak volt pár rész, ahol kicsit lankadt a figyelmem, míg ez az első résznél ez nem volt meg, valamint volt benne egy béna mondatocska (igen, a több ezer többi mellett :D), aminél csak néztem, hogy ezt miért, vagy miért így. Minek megmagyarázni egy fél mondatbab utólag egy olyan tettet, aminek a végrehajtását pár lappal ezelőtt hosszan taglalt az író? Nagyon esetlenül jött ki.
A változás amin Tániel keresztülment, és az ennek köszönhető tettei nagyon megfogtak, a történet eleje felé ezeknél a részeknél pörgettem a leggyorsabban az oldalakat. Kiderül az is, hogy minek köszönhető többek között Nila talpraesettsége. Nila és Bo párosa ebben a részben kifejezetten üdítő volt számomra, és Ka-Poel is sok olyat tett, aminél csak kamilláztam. Szóval aki még nem olvasta a második részt, készüljön, megdöbbentő, és nagy változások következnek be némelyik főhősünknél. Az író, a végére tartogatta a lőporos hordókat (ehhehh), ott történtek az igazán nagy durranások. Az utolsó 100 oldal letehetetlen volt. Bánom, hogy nem hoztam haza magammal a harmadik részt, mert nagyon kíváncsi vagyok a történet befejezésére, hőseink sorsára, hogy majd ki él, és ki hal. Négy és fél csillag. :)

5 hozzászólás
ViveEe P>!
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat

Messze nem lett olyan erős, mint az előző rész, de ettől még mindig nagyon jó a sorozat.
Még mindig az előző kötetben megismert szereplők szálain haladunk, és már nagyon mélyen benne vagyunk a háborúban. Ebben a részben kevesebb hangsúly volt a mágián, mint az előzőben és ez hiányzott. Ellenben harcból akadt bőven. És te jó ég, ez a könyv tele volt „velem aztán ne baszakodj” emberekkel. Már mindegyikükkel találkoztunk korábban, de itt kristályosodott ki, hogy miért is mondom ezt. Az első ilyen természetesen Tamás, aki érzi, hogy már nem 20 éves, de ennek ellenére bármit véghezvisz és a Kez csak leshet. Nagyon szeretem az ő részeit, ő egyszerre egy gyászoló, bosszúszomjas ember, katona, apa, vezér, aki egész Adró sorsáért küzd, és mindnek megpróbálva eleget tenni küzd az ellenséggel. Eszméletlen stratéga, nagyon jó volt a szála a könyvben.
A másik ilyen betojok tőle ember, Lord Vetas. Atyagatya, sajnálom, hogy nem valami Kez nagyfejes vagy még durvább, még jobb lett volna, de így sem volt semmi. És az abszolút kedvenc és az első tuti nem kötök bele ember, Bo. Ember, láttam, hogy milyen erős, és hogy küzd a háborúban, de most!? El kell olvasni ezt a könyvet, már csak hármuk miatt is. :)
Adamat szála most csak idegesített, és egy egész ország sorsát fenyegető háború közepén nem kötött le az ő személyes kálváriája…
Tániel meg egyszerűen csalódás volt, az önsajnálatban, vagy nem is tudom miben dagonyázta végig a könyv felét, természetesen megint valamilyen cucc hatása alatt, aztán amikor végre kivonszolták a csatatérre, ott még nagyokat alkotott, de Pole nélkül megint csak nem húzta volna sokáig. Ellenben nagyon érdekel mi is történt vele az első rész végén történtekből kifolyólag.
A lényeg, hogy még mindig nagyon jó sorozat ez, de az előzőt sokkal fondorlatosabbnak, és rejtélyesebbnek éreztem. Remek csaták pedig mindkettőben vannak. :)

4 hozzászólás
Navi>!
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat

Az olvasási időből látszik, hogy egy kicsit nehezen boldogultam vele. Nehezen rázódtam bele, Tamás részei, a végét leszámítva nem érdekeltek, Adamat viszont brillírozott, sajnálom, hogy le kellett mondania róla. Tániel és Ka-Poel párosa érdekes volt, főleg a végén, a kis viaszbabák meg Tániel képességei. Az áruló megdöbbentett, nem rá számítottam.
Remélem, spoiler visszatér még, nem volt egyértelmű a helyzete, vagy csak nem értettem.
Kíváncsian várom a befejező részt, de azt már most ki merem jelenteni, hogy a következő trilógia még ennél is jobb :)

Morpheus>!
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat

Ugyanazt érzem, mint az előző résznél. A cselekmény pörög, mindenki elárul mindenkit, olyan helyzetbe kerülnek a szereplőink, amelyek kilátástalanok, de valahogy mindig kivágják magukat. Mégis, hiányérzetem van, nem igazán tudom, hogy miért, másrészt pedig valahogy minden túlzás, minden túl nagy.

Szilárd_Berke IP>!
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat

Már az első rész felkeltette a figyelmem: amint egy fantasy világban megjelenik a lőpor, attól kezdve nem szokott érdekelni. Egyetlen határozott kivételre emlékszem, de az sem könyv, hanem az Arcanum számítógépes játék, aminek remek hangulata volt. McLelland stílusa azonnal megragadott: egy kicsit heroikus beállítottságú, mint Gemmell. Egy kicsit a „klasszikus” Abercrombie is (First Law World series), mert nem szöszmötöl el hosszasan egy-egy karakter nézőpontjánál, hanem pörgeti az orsót, robajlanak előre az események. Utóbbi szerzőnél többet is hoz (nálam), lévén, bár sok a megpróbáltatás, azért még reménykedhetek abban, hogy lesz valamiféle „happy end”. Illetőleg a világot is biztosabb kézzel irányítja, vagy hogy is mondjam: számomra jobban összeáll a kép, átláthatóbb minden. Természetesen a csavarok sem hiányoznak a történetből: a kisebb-nagyobb fordulatok száma valamivel több mint 12 (ténylegesen, összeszámoltam), és az író remek érzékkel adagolja ezeket – folyamatosan ott van, hogy „na, bár ezer melóm van, de lapozzunk csak tovább a következő fejezetre!”. A 4 nézőpontkarakter – Adamat, Tamás, Tániel, Lena – egészen kiváló képet kínál az események hátteréről, igazán jó választás mindegyikük. Külön bónusz, hogy nem ül le senkinél a feszültség, ellentétben mondjuk egy Brent Weeks Éjangyal trilógiával, ahol egyes karakterek anyagait a második kötettől kezdve lazán átugrottam (végül be sem fejeztem ezt a könyvet).
Szóval, van itt véres hadi összecsapás, ostromállapot, leplezetlen erőszak, összeesküvés, árulás, mágusok dörgedelmes párviadala, realisztikus kézitusa, és számos egyéb ízes összetevő, ami nálam a legjobbak közé emeli a kötetet (habár „csak” második, átvezető rész). Persze nem olyan grandiózus egy ostrom, mint Gemmell Legendájában, vagy nem olyan durván lezüllötten „dark” a csatatér, mint Moorcock Harcikutyájában, és Glen Cook is tudna még mit tanítani a szerzőnek… De. Számomra ez egy értékes könyv, tehetséges a szerző, szóval kifejezetten várom a folytatást!

Dominik_Blasir>!
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat

Végre kezembe vehettem az idei év legjobban várt folytatását – és hát igen, pont olyan volt, mint szerettem volna.
Az első rész ügyesen egyensúlyozott a különböző stílusok között, és ebben a második rész is éppúgy profi: Tániel újfent a katonai rész főalakja, küzdelme a felettesekkel, a lőporvaksággal és úgy egyáltalán a világgal kifejezetten jót tett a cselekménynek; Adamat még mindig nyomoz és bosszút áll, de ezúttal mintha a vártnál kevesebb történt volna az ő vonulatán (itt határozottan az átvezetést éreztem, függetlenül attól, hogy Bo hirtelen a kedvenc karaktereim közé verekedte fel magát); Tamás pedig gyakorlatilag csak vonul, de azt nagyon izgalmas módon teszi (az öregedésért jár a dicséret), különösen, hogy a végére itt is beér minden eddigi várakozásunk. Így belegondolva mintha mindenhol csak átvezetést látnánk, de végülis ez közben nem zavart, nagyon vittek magával a történések.
Kisebb negatív pont, amiért a teljes trilógia legjobban várt eseményét alig-alig látjuk és ismerjük meg, de azért ezt értékelhetem úgy is, hogy McClellan nem ad fel mindent a látványos szórakoztatásért. Úgyhogy annyira mégsem negatív ez. Azt mondjuk még nem tudom, hogy a Niláról kiderülteket mennyire gondolom jónak, de hát ezt majd a folytatás eldönti.
Szóval az élmény a régi, amiben eddig jó volt, abban továbbra is remek, s bár a sorozatot még mindig nehéz a legreálisabb, legvalószerűbb, legfájdalmasabb fantasy-nek hívni, de az biztos, hogy McClellan jó ütemben zárkózik fel Sanderson mellé a legszórakoztatóbb címért.
Ka-poel tűin ülve várom a befejezést.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-02-20+…

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Fumax KU>!

Tániel tátott szájjal meredt Ka-poelra. Hogy lehet, hogy ez a lány, aki olyan intimitással képes hozzábújni, az egyik pillanatban még gyerekként alszik a karjaiban, a másikban meg már egy dühöngő istennő erejével pusztít a csatatéren?

222. oldal, 17. fejezet

Deidra_Nicthea I>!

– Gratulálok, Olem. Ezennel előléptettem ezredessé.
– Uram? – tátotta el száját a testőr.
– Szükségem van valakire, aki visszamegy, és vezeti a hetedik és a kilencedik dandárt, márpedig ők nem fognak parancsokat elfogadni egy századostól.
– De uram, a rangok…
– Azt hiszem, az őrnagyot meg az efféléket átugorjuk.

466. oldal

23 hozzászólás
Riszperidon>!

Család. Jegyezze meg ezt a szót. Nincs semmi, ami kétségbeesettebbé és erőszakosabbá tenne egy embert, mint az, ha a családját veszélyeztetik.

116. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adamat
Riszperidon>!

Óvatosan, százados […] Ha az a nő kiszúrja magának, vagy az ágyába kerül, vagy a bitófára. Vagy mindkettő.

148. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kétlövetű Tániel
4 hozzászólás
Razor P>!

– Azt hittem, azokból már kifogyott – pillantott Tamás az Olem szájából lógó cigarettára.
A testőr kivette az ajkai közül, oldalra fordította, mintha valami különös dolog lenne, majd miután lassan kifújta a füstöt az orrán, újra ráharapott.
– Megálltam útközben egy dohányboltban.
– Látom, rendben tartja a prioritásait.

527. oldal, 41. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Olem · Tamás tábornagy
Riszperidon>!

Megvan a maga ideje a dühnek, ahogy megvan a maga ideje a türelemnek is.

94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Faye
jehuka P>!

A lőpormágus azon tűnődött, milyen érzés lenne képen törölni egy istent.

386. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kétlövetű Tániel · Mihali
Chivas>!

Tamás ökölbe szorította a kezét. Egy csata megtervezésében a bizonytalansági tényezők voltak a legrosszabbak. Mindig zavarta, ha nem tudott mindenre felkészülni, márpedig most egy istenméretű bizonytalansági tényezővel állt szemben.

48. oldal (5. fejezet)

2 hozzászólás
gesztenye63>!

– A halhatatlanság problémája benne van a nevében. […]

Deidra_Nicthea I>!

– Az egyik századosom – mutatta be a lányt Tamás. – Vlora, ez itt Lady Hailona, Alvation egykori kormányzója.
Vlora a nőre nézett.
– Tániel mesélt róla. A maga egyik régi szeretője. Gondolom, egykor egész szép lehetett.

502. oldal

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

A Lőpormágus-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Gwynne: Az istenek árnyéka
Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Anthony Ryan: Az ébredő tűz
Terry Goodkind: A bukottak hite I-III.
Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék
Jennifer L. Armentrout: From Blood and Ash – Vérből és hamuból
Stian Skald: A lelkek kútja
Gál Sándor Zoltán: XYL-landiai
Timár Krisztina: A látszat mesterei