A ​birodalom vére (A vér és lőpor istenei 3.) 50 csillagozás

Brian McClellan: A birodalom vére

Ha ​elveszítik a háborút, az egész világ elbukik.

Közeleg a végső ütközet, ahol mindenki számít – legyen az illető kém, zsoldoskapitány vagy híres-hírhedt lőpormágus tábornok.

A danízok rátették kezüket a szárazparti istenkőre, így Michel Bravisnak nincs más lehetősége, mint visszatérni Zöldtűzmélybe, hogy bármi áron megakadályozza a használatát. Nem riad vissza semmilyen eszköztől, legyen az belső ellentétek szítása az ellenség soraiban, vagy a palo népesség feltüzelése.

Ben Styke daníz inváziójának lendülete derékba törik, amikor egy szörnyű vihar szétveri a flottáját. Alig húsz Őrült Lándzsással száll partra, így kénytelen az ereje helyett az eszére hagyatkozni és mielőbb új szövetségeseket találni a belháború küszöbén álló, idegen földön.

A mágiájától megfosztott, fizikailag és lelkileg is megtört Lady Vlora Flint Szárazpart felé masírozik adrói serege élén, hogy bosszút álljon azokon, akik összeesküdtek ellene. Nem elég, hogy a szövetséges… (tovább)

>!
Fumax, Budapest, 2020
640 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701460 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
Fumax, Budapest, 2020
640 oldal · ISBN: 9789634701828 · Fordította: Rusznyák Csaba

Enciklopédia 90

Szereplők népszerűség szerint

Kétlövetű Tániel · Ka-poel (Pole) · Olem · Borbador Kiváltságos (Bo) · Ben Styke · Vlora Flint · Celine · Ichtracia · Jiniel · Ka-Sedial · Michel Bravis


Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 40


Kiemelt értékelések

Navi P>!
Brian McClellan: A birodalom vére

Brian, Brian … kicsit rózsaszín a vége, kevés halottal, bár amikor Ben közölta Ibanával, hogy elkésett, akkor azért pityeregtem egy kicsit.
Deliát jól megtéptem volna, de szerencsére Tániel és Olem is a kellő pillanatban tér vissza, Orz „alig ” játszik szerepet, pláne a könyv második felében.
Sediallal pedig nagyon kegyesen bánt a kedves író. Én azért jól megtépáztam volna, bár szerintem neki a halál is kegyes megoldás lett volna.
Kevesebb volt a harc valahogy, a történés, inkább csak meneteltek és beszéltek, metek és beszéltek (mint A Gyűrűrk Urában :D – pedig imádom).
Aki most az igazi akciókat szálította és nagyot nőtt a szememben, az Michel. Le a kalappal előtte :)

Dominik_Blasir >!
Brian McClellan: A birodalom vére

Egy kicsit megfáradtam a végére.
Amivel persze még véletlenül sem azt szeretném mondani, hogy nem élveztem – sőt, az első száz oldalt simán végigvigyorogtam, annyira jó volt visszatérni ebbe a világba, ezekhez a figurákhoz, ebbe a tempóba. Mégis, úgy érzem, így a hatodik kötetre nem tudott semmi olyannal szolgálni McClellan, ami megrengette volna az ingerküszöbömet.
Ettől függetlenül még mindig nagyon szórakoztató mindaz, amit csinál, szinte bármilyen aspektusban: abban, hogy mennyire menők a karakterek, milyen jó nézni a ténykedésüket, érzelmeik változását; abban, hogy mennyire izgalmas-pörgős a cselekmény, milyen szépen fonódik össze a három külön futó szál és milyen hatásos finálé elé néztünk; abban, hogy mennyire érdekes a világ, amit immár hat kötet óta épít, mennyi újdonságot tudtunk meg most is és milyen jó újra elmerülni ebben.
Csak mintha ezúttal semmilyen módon nem tudott volna túllépni a korábbiakon – mert azért minden korábbi részben volt valami, ami miatt kifejezetten az a kötet emlékezetes tudott maradni. És így jobban zavartak a problémák is: hogy minden túlzottan kiszámított, hogy hajlamos az utolsó pillanatban a megfelelő ember megérkezni, hogy Tániellel látványosan nem tudott mit kezdeni ebben az epizódban, hogy egyes cselekményszálaknak semmi jelentősége nem lett a végére, és hogy maga a finálé sem váltotta be igazán a hozzá fűzött reményeket.
Ezek miatt némileg szomorú vagyok – eddig öt köteten át tényleg nagyon lelkes tudtam lenni, most csak „szimplán” jól szórakoztam. Mondjuk még ez is sokkal több, mint ami másoknál szokott lenni.

1 hozzászólás
CaptainV IP>!
Brian McClellan: A birodalom vére

Bárcsak hagyták volna McClellant még ülni fölötte egy kicsit. Vagy pont ne hagyták volna, mondták volna meg neki, hogy húzza meg. Fogalmam sincs.
Nem különbözik amúgy sokban a korábbiaktól, de úgy érzem, most tényleg sok volt a funkciótlan kanyar, és ami a korábbi részekben a szusszanás helye volt, ami hagyta levegőzni a sztoriszálakat, a karaktereket, most horgonyként húzta le őket olyan helyekre, ahol többet időztünk, mint az így visszatekintve indokolt volt.
A végjátékkal nem tudom, hányadán állok. Pár elkent megoldásra rá tudok fogni ezt-azt, pl. mi van, ha még szeretne írni ebben a világban, és oda tartogatja ennek a kibontását? vagy végül is ez egy új jelenség a világban, honnan is tudhatnák pontosan, hogy működik, ok, legyen. De olyan kérdésekre sem kaptam választ, amik már az első rész óta feszítenek. Például, és ez tényleg nagyon, de nem hiszitek el, mennyire érdekelt volna: spoiler
És hát hol itt a játék? Nem történt semmi váratlan, mindenki pont testhezálló szerepet töltött be a történetben, és pont olyan befejezést is kapott. Minden a menetrend szerint haladt. Így viszont nem volt valódi tét, és ha nincs tét, nincs feszültség.

A sportszerűség kedvéért azért álljon itt az is, hogy megvoltak a maga pillanatai, mint mindig, a könyv utolsó negyede nagyjából most is letehetetlen, és az előző részek elért céljaiból ez, a harmadik is sokat képes teljesíteni. Én biztos, hogy Vlorát viszem innen magammal, nagyon szeretem a karakterét, ez mindig is így volt, így is maradt, és ami az egész trilógiát illeti: bőven van jó, amire lehet belőle emlékezni, úgyhogy csoda az nem, de legalább tragédia sem történt.

1 hozzászólás
KerekesCs P>!
Brian McClellan: A birodalom vére

A Lőpormágus trilógiához hasonlóan ez is remek sorozat, bár nem annyira feszes, valamint abban Tamás annyira erős karakter, hogy akaratlanul is hiányoltam innen, vagy egy hasonló szereplőt, a nyomdokaiba lépő Vlora viszont nagyon messze áll tőle. És hiába kaptuk meg helyette Ben Styke ezredest is, nincs kihasználva 100%-osan.
Miután megismertük az új felállást, és bemutatkoztak a szereplők, Fatraszta (6 könyv és néhány novella után sem bírom rendesen kibetűzni) viszonyairól is többet tudtunk meg.
Azt eddig is sejtettük, hogy Fatraszta lőporos hordó, nem csak belülről feszítik szét a hatalmi, etnikai, politikai ellentétek, de kb. minden valamire való külföldi ország akar belőle egy darabot. Ráadásul még ott vannak az isten kövek is és azok titokzatos hatalma.
Hőseinknek ebben a közegben kell túlélni és manőverezni, nem csak azért, hogy egyszerűen életben maradjanak, hanem azért is, hogy élhető jövőt biztosítsanak az embereknek, persze ezt más-más érdekek mentén igyekeznek megvalósítani.
Azért nem szoktam kedvelni a politikai csűréseket-csavarásokat, mert általában unalomba fulladnak, de itt hála az égnek egészen érdekfeszítőek voltak. (Mínusz Talunlika.)
A fizikai harcokat, csatákat annál inkább kedvelem, ha jól meg vannak írva, és arra végképp nem panaszkodhatok.
Igazi olvasásélményt nyújtott a sorozat, érdekeltek a szereplők, izgultam értük. Remekül megalkotott karaktereket, még a mellékszereplőknek is voltak árnyalataik. Nem csak mentünk előre habkönnyű szájtépésekkel, volt tétje a történéseknek. Szépen körvonalazódtak a szemben álló felek motivációi, voltak világos célok, amik felé mozogtak a különböző csoportok.
Vlorát sehogy sem sikerült megkedvelnem, erős és tisztességes, de Olem nélkül félkarú óriás.
Styke és az Őrült Lándzsások menők, és nagyon kellenek az ilyen szereplők, akik nem csak dumálnak, de oda is csapnak, és majd később foglalkoznak a következményekkel, valamint a lelkiismeretükkel.
Michel ennek az ellentéte, igaz ő is aktívan cselekszik, de előre tervez, minden eshetőségre. Pontos mérlegelés és számítás után lép. Bár elsőre bárgyúnak tűnt, hamar kiderül, hogy nem semmi fazon.
A második könyvnek a legjobb az értékelése a Molyon, nekem mégis az volt a leggyengébb, ha csak egy picit is. A három fő szál kicsit megrekedt, és néha úgy tűnt nem jutunk 1-ről a 2-re. Vlora meg Tániel a hegyekben, Styke-ék a pusztában, Michel Szárazparton kóricál a saját farkát kergetve. Jó, aztán minden a helyére kerül, mégis érzek benne felesleges köröket.
Habár végig azt sugallja a szerző, hogy Tániel és Ka-Poel az igazi nagyágyú, ebből keveset láttat.
A befejező kötet tetszett talán a legjobban annak ellenére, hogy azért bosszankodtam néhány dolgon. (Persze ilyenkor eszembe jut, hogy ki vagyok én, hogy kötekedjek, mikor egy sima emailt nehezen fogalmazok meg.)
spoiler
Valamint a vége nekem túl happy, spoiler De legalább a szerzőnek volt ötlete a lezárásra, nem csak hirtelen felindulásból lekaszabolt mindenkit, mert más nem jutott eszébe.

donzella P>!
Brian McClellan: A birodalom vére

3 szál, 3 kaland, 3 helyszínen, ami egy utolsó összecsapásba fonódik össze.
Ez a rész sem marad el a jól ismert minőségtől, bár ahogy végigrohanunk az utolsó 300 oldalon – ezt érdemes egy huzamban olvasni –, végül rájövünk, hogy bár a lőpormágusok világában játszódik, mégsem ez a képesség, ami ismét nemzetek sorsát dönti el. Azt is mondhatjuk, hogy alaptrilógiához képest a főszereplőkkel sokkal kegyesebben bánik (el).

basa>!
Brian McClellan: A birodalom vére

Nem kell mindig,mindenkinek műfajt újítani,elég ha piszok jó, letehetetlen könyveket ír és.McClellan bizony ebben nagyon elől jár,nagyon tehetséges,páratlan képzelettel megáldott író..Sajnálom hogy kevesen olvassák,pedig ha a fantasyt lecsupaszítjuk akkor olyan monumentális csatajelenetek,háborúk,összecsapások,kémjátszmák, tömkelegét kapjuk ,amit bármelyik történelmi regényíró(igen Cornwell úr) megirigyelhetne..Nem túlírt ami ekkora terjedelemnél meglepő.Az első trilógiát kétszer elolvastam,e három könyv is hasonló sorsra jut. Remélem a Fumax elhozza Brian következő (tudom,még meg sem jelent)sorozatát , hasonló minőségi kivitelben addig is olvasnék egy kis War Cry-t magyarul….D

Psycho_Goreman P>!
Brian McClellan: A birodalom vére

A Vér és Lőpor istenei trilógia majdnem olyan zseniális, mint a Lőpormágus, egyedüli negatívum benne, hogy Blájen úgy dobálja a plot armort, mintha muszáj lenne neki. Ez főleg a 2. kötetben vált igazán zavaróvá (ezért is adtam arra csak 4 csillagot), egyszerűen nem lehet senkiért izgulni, mert mindent is túlélnek. És mikor azt hiszed, hogy jó, akkor XY túlélt egy lehetetlen szitut, Blájen nem dobja be mégegyszer a mélyvízbe, akkor jön a 3. kötet és mégis letolja a Halál torkán, rendesen beletömi, kicsit meg is tapossa, hogy aztán kirángassa onnan, te meg felvont szemöldökkel olvasod, hogy ezt ugyanmáméékellett?

Cherrytree P>!
Brian McClellan: A birodalom vére

Az első 100 oldalt nagyjából egyben ledaráltam, aztán mikor utána felnéztem, már a 380. oldalon jártam…. Szerettem ezt a történetet, így egyben, az is lehet, hogy egyik kedvencem lesz. Brian könyveit eddig élvezettel olvastam, remélem, a Fumax elhozza a következő munkáit is! :)

peterboy>!
Brian McClellan: A birodalom vére

McClellan-ben nem lehet csalódni! Tökéletes lezárása egy sorozatnak. Nekem nagyon tetszett. Végig pörgős és feszült a történet, mind a három szemszögből. Nagyon bízom benne, hogy olvashatok még tőle! Simán ki merem jelenteni, hogy a kedvenc íróm, annyira megfogott mind a két trilógia, amit eddig kiadtak tőle magyar nyelven.
Nem bánnám, ha egy előzményt is írna Tamás tábornagy és Tániel Kez elleni háborúiról. Engem személy szerint nagyon érdekelne. Ez a világ még simán elbírna pár ilyen színvonalas történetet, mint az eddigiek.

Dshai>!
Brian McClellan: A birodalom vére

Sajnos véget ért a második trilógia is a Lőpormágusok világán. 3 helyszínen, 3 karakteren keresztül láthatjuk az eseményeket. A karakterek bár sok hatalommal, vagy tehetséggel rendelkeznek, mégis érző, esendő emberek. A szerző most nem volt olyan kegyetlen, így minden főszereplő túlélte a történetet. Remélem lesz még egyszer történet ezen a világon.


Népszerű idézetek

Fumax KU>!

– Jól aludtál? – kérdezte tőle vidáman Bo, amikor odalovagolt mellé.
– Egy szemhunyásnyit sem. Te?
– Akár egy kisbaba. Nila behozott a sátorba egy fiatal századost, és meg kell mondanom… – Bo egy nő alakját utánozta a kezével.
– Inkább ne – szakította félbe Vlora. – Különben is, mi a frászt képzelsz, hogy a tisztjeimet döngeted?
– Szörnyen unalmas itt az élet – védekezett Bo. – Különben is, Nila ötlete volt. Gondolta, mire ennek a hülyeségnek vége, lesz alkalmunk, izé, elidőzni a hadsereg minden ezredének egyik tagjával.
– Most nagyon utállak.

Kapcsolódó szócikkek: Borbador Kiváltságos (Bo) · Vlora Flint
6 hozzászólás
Dávidmoly>!

Bo rásandított.
– Jól vagy?
– A barátságos mosolygást gyakorlom – felelte Vlora.
– Úgy festesz, mint aki a saját lábát készül lerágni.
– Ezért gyakorlom.

336. oldal, 36. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Borbador Kiváltságos (Bo) · gyakorlás · mosoly · Vlora Flint
Dávidmoly>!

– Megfordulunk? – kérdezte.
– Igen, megfordulunk – válaszolta fanyarul Bonnie. – És meg ne lóbálja a képem előtt a kését, mert azzal úgyse ér el szart se. Lehet, hogy maga Őrült Ben Styke, én viszont Nagyon Is Épeszű Bonnie vagyok.

34. oldal, 2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Ben Styke · kés
Dávidmoly>!

Vidám fickónak tűnt, nem olyannak, akit Michel szívesen hátba szúrt volna. Nagy kár.

103. oldal, 9. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Michel Bravis
2 hozzászólás
Dávidmoly>!

– Úgy mondod ezt, mintha egyáltalán nem egy hátborzongató méreteket öltő megtévesztés lett volna.
– Tény, hogy igényelt némi szervezést – ismerte el Bo.

342. oldal, 36. fejezet

Dávidmoly>!

– Nem hátrálunk meg.
– Helyes. Ideje meggyújtani a tüzet, mely mindent feléget.

357. oldal, 38. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Jiniel · Michel Bravis · tűz
Dávidmoly>!

– Mi lenne, ha lemásolnánk ezeket, és elküldenénk mindkettejüknek?
– Fantasztikus ötlet.
– Szarkasztikus voltam.
– Én nem. Intézd el.

388. oldal, 41. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Jiniel · Michel Bravis · szarkazmus
Dávidmoly>!

– Sajnálom asszonyom, de ezen a találkozón csak a különleges küldött és a vendégei vehetnek részt.
– Félre.
– Sajnálom asszonyom, de…
Vlora halkan félbeszakította:
– Ha csak egy ujjal hozzám érnek, gondoskodom róla, hogy sose találják meg a holttestüket. Félre.
A rendészek vezetője megköszörülte a torkát, a társaira nézett, majd elállt az útból.
– Köszönöm – mondta neki elbűvölő hangon Vlora.

405. oldal, 44. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Vlora Flint
2 hozzászólás
Dávidmoly>!

Egy párnázott széken ült, kelet felé tekintve egy nagy festett üvegablakon át, és behunyt szemmel élvezte a csendet. Elvégre a csend ritka luxusnak számított. Azon tűnődött, vajon a következő napokban végleg megszűnik-e. A többség szerint az uralkodás is luxus. Ennek már a gondolatától is felhorkant. Az uralkodás kötelesség, szörnyű felelősség, amelyet csak kevesek képesek tényleges sikerrel végezni.

13. oldal, Prológus

Kapcsolódó szócikkek: csend · felelősség · Ka-Sedial · kötelesség · uralom
Dávidmoly>!

– Így kezdődik hát.
– Nem – helyesbített gyengéden Sedial. – Már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött. Így végződik.

19. oldal, Prológus

Kapcsolódó szócikkek: Ka-Sedial

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.
Anthony Ryan: A hamu birodalma
Django Wexler: Az Árnyéktrón
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara
Brian Staveley: Az utolsó halandó kötelék
Anthony Ryan: A tűzkirálynő
Terry Goodkind: A bukottak hite I-III.
Brandon Sanderson: A királyok útja I-II.
David Farland: Rúnalovagok